Newyorki Figyelő, 1990 (15. évfolyam, 1-15. szám)
1990-04-20 / 6. szám
6 NEWYORKI FIGYELŐ 1990 április 20. SÁTORY RICHARD: HÁZASSÁGGAL KEZDŐDIK- Egy budapesti zsidó család regénye -(Tizenhatodik fejezet folytatása és befejezése) További két nap múlva megtörtént a jóformán elképzelhetetlen csoda: Egymásután gördültek be a kitárt nagykapun az amerikai teherautók, tankok, két helikopter és rengeteg, útközben zsákmányolt fegyver. A hódító csapatok mögött hatalmas tömeg felszabadított fogoly érkezett, akiket mindenfelől összeszedtek. Igen sok volt a sebesültszállító autó, amelyek a tábor és a kórházak között ingajáratot folytattak. A tábor újra megtelt, de már szabad emberekkel. Hihetetlen öröm vett erőt mindenkin. Kísérteties látvány lehetett volna külső szemlélőnek, hogy csontig lesoványodott, kopasz, csíkos ruhás hullajelöltek táncraperdülnek és énekelnek. A gyűlöletes német ellenség, mint a lidércnyomás, eltűnt, hogy helyet adjon az emberséges, kicsit szánakozó, szövetséges nyugati katonáknak. A betegeket kórházba vitték és az egészségesek regisztrálása megkezdődött. Imre és Sanyi az egyik napsugaras reggelen szokatlan hangokat észlelt. Feszülten figyeltek. Ismerős, régi, gyermekkori melódia. Már eszükbe jutott a dal, de most más, új, erős, felszabadult héber szöveggel: Kol od báléláv peniimá, nefes jehudi homijá... Szájuk is tátva maradt, aztán boldogan egymás nyakába borultak. Izgatottan, félig sírva mondogatták: —Te, ezek héberül ink ! - Sanyi elrohant. - Látni akarom ezeket. Közben megkeresem Katicát. — Nemsokára lelkendezve futott vissza. Arcáról törölte az izzadtságot. — Im^nagy dolog van készülőben. A túlélő zsidó fiatalok nem mennek többé vissza, hanem Palesztinába. Ma este lesz gyűlés a nagy téren. —- Hát éppenséggel odamehetek, de én visszamegyek Budapestre, a családomat keresni. Ez az életcélom és feladatom. — — Jó, hat előtt érted jövök, most vár engem Katica. -Az új tömeggel együtt érkezett egy lelkes cionista csoport. Vezetőjüket egyszerűen Móse-nak hívták. Talán már százötvenen is összegyűltek fiúk, lányok,asszonyok. Móse rendezkedett. Kis emelvényt kerítettek. Barátai köré csoportosultak. Móse magas, szénfekete hajú, barnára sült fiú volt. Hajfürtje szemébe lógott, villogó szemei akaraterőt sugároztak. Nagy csend lett. Már alig várták beszédét:-- Drága zsidó testvéreim! Nagy szeretettel, boldogan üdvözöllek titeket, akik úgyszólván a fenevad torkából jöttetek vissza velem együtt. A jó l-tennek még tervei vannak velünk! Történelmi pillanat ez ! Egyedülálló alkalom. Elmegyünk oda,hogy végre felépítsük a zsidók országát. Pillantsatok vissza a történelem sötét,kegyetlen évszázadaira. Mi volt a zsidó mindenkor és mindenütt? A gazdanépek hasznos háziállata. A zsidó megszervezte az ipart és fellendítette a kereskedelmet. Házakat, gyárakat épített és százezreknek adott kenyeret. Szorgalmas, szakszerű és ötletes munkával mindenütt segített a befogadó országnak. Minden hiábavaló volt! Mit kaptunk érte ? Gyűlöletet, úszítást, agyonverést, deportálást, legéppuskázást és gázkamrát. Utolsó szálig ki akartak irtani a művelt európaiak. Nem sikerült nekik! De mi és eljövendő gyermekeink sohasem fogjuk elfelejteni a zsidó vérfürdőkat, népünk nagy részének ördögi kiirtását. Mi mégis talpraállunk ! Mi leszünk az újjáéledő zsidó ország megteremtői! Mi soha többé nem fogunk megalázkodni, hanem kemény munkával kiharcoljuk az egész világon a zsidó ország megbecsülését. A jelenlegi angol uralmat meg fogjuk szűntetni. Testvéreim ! Jeruzsálem, Haifa és Tel Aviv vár bennünket. A mi utódaink már emelt fővel fognak járni. Gyertek ! Építsük fel Erec Jiszraélt. - Aki máris elhatározta magát, írja ide a papírra nevét, meg azt, hogy honnan jött. Sálom! Az Örökkévaló áldása velünk lesz. — Szavainak hatására örömujjongás tört ki. Mindenki aláírta. Aztán testvérként, barátként beszélgettek, ismerkedtek. Burger Katica barnahajú, szép ovális arcú, karcsú debreceni lány volt. A deportálás ezer kínját végigszenvedte. Szüleit, húgát Auschwitzba vitték, ott haltak meg. Csak két napja ismerkedett meg Róth Sanyival, de már elválhatatlanokká váltak. A kezdeti vonzalom hamar tüzes virágzásba szökkent és máris úgy érezték,hogy lehetetlen volna egymástól elválni. Már el is határozták, hogy együtt vágnak neki az új, eddig ismeretlen életnek. Jó zsidó érzésű fiatalok voltak, akik hittek a jövőben. Móse beszéde megvilágította nekik a követendő utat. Tervezgettek, ismerkedtek.- Katica, gyere velem te is a nyolcas barakkhoz, Imre barátom ott vár, segíts rábeszélni őt, hogy jöjjön velünk. — A rábeszélést Sanyi kezdte:- Drága barátom ! Hosszú éveken át a legjobb barátságban voltunk. Megmentetted az életemetIPokoli kín arra gondolnom, hogy elváljunk ! Én már nyilas országba nem megyek! Soha el nem felejtem, mit tettek a mi népünkkel. A jó Isten engem megsegített, mert nagyszerű élettársat találtam. Katicával mindenben egyetértek. Miért ne csatlakoznál te is hozzánk ? —- Nézzétek, jól esik, hogy magatokkal hívtok, de nem téphetem magam kétfelé. Imádom az én Klárikámat és két okos, gyönyörű kisfiam van. Nem azért megyek vissza nyilas országba, mert az a szülőföldem, vagy mert vágyódom a Körúton sétálni, hanem azért, mert meg kell találni, újra egyesíteni kell az én drága családomat, akik bironyára már nagyon várják, hogy újra felbukkanjak. Bármennyire is fájdalmas, de el kell válnunk. Azért mi még fogunk találkozni a jövőben. Ha már laktok valahol, már lesz címetek, írjatok Budapestre, Nyugati pályaudvar, poste restante. Gyakran odamegyek majd megnézni, nincs-e levél tőletek. — Katica hozzáfűzte: - Most, hogy hallottam Imre történetét, helyeslem, amit tesz, mást nem is csinálhat. Ha velünk jönne, folyton kínozná az önvád. — - Örülök, hogy így látja Katica. Tegye nagyon boldoggá az én drága barátomat, megérdemli! Szüljön neki szép és okos gyermekeket, mert ez a legszebb női hivatás. Isten áldja mindkettőjüket. — Amikor március 31-én, szombaton este a TV ernyőjén láttuk Fogéi Dezső és Eszter, fiúk emlékére összegyűjtött, majd most könyvszekrényben kiállított Hágádéit, eszünkbe jutott a másfél évtizeddel ezelőtt Fogéi Dávid-Dezső által mesélt szomorú történet, amely elindítója volt a ma több, mint kétezer Hagadát magába foglaló — és már katalogizált Hágádá-gyűjteménynek. Az Érmiskolcról származó Fogéi Dezső, valamint a Füzesabonyban született Moskovits Eszter, Auschwitz, illetve a kopházi munkatábor, majd Mauthausen utána ciprusi táborban, 1947 márciusában házasodtak össze, majd alijjájuk után, Pardesz Chanára kerültek, ahol Dezső az ottani községtanácsnál helyezkedett el. 1948 Erev Pészachján a somroni pardeszek között szüelett fiúknak a Pészachra való tekintettel a Mose nevet adták. A kis Mose már gyermekkorában szerette a széderestéket, majd ahogy nőtt, saját maga magyarázta annak jelentőségét. Az utolsó (1966-os) széderest magyarázatába annyira elmélyült (ez könnyen ment neki, mert a Merkáz Háráv-jesivában, ahol tanult, volt alkalma elmélyedni), hogy édesapja elhatározta, a következő Pészachra valami különleges Hágádéval lepi meg Mose fiát. Annak ellenére, hogy három nem-mindennapit már vásárolt,de a Sors,a Nagy Rendező módon irányította az eseményeket. 1973 Jóm Kipur napján Mose egy akkói templomban imádkozott elő, ahonnét mint őrmester-tankparancsnok vonult be. Nehéz elhinni, hogy nem vagy, Minap még láttalak Té-Vém képernyőjén: petíciót adtál át Gorbacsovnak. Némán figyeltem életed folyását az eltiltott Nobel-dljjal, száműzetéseddel... Ott éltél, ahol a szellem csak addig megbecsült, amíg fejet hajt! De jaj az újítónak, a másként látónak, aki még hozzá hazafi is, bár zsidó volta erre kevéssé predesztinálja a lappangó pogromok hazájában, Kitelepítés, szobafogság, orvosi segély nélkül! A Gólem félt Tőled, ismert a Világ. Brezsnyev likvidálni készült... Aztán az új fő átérzi igazad. Szabad vagy, s az esszembli tagja. Amerikába látogatsz nejeddel. Ám a Te látó szemed akadály! Hetven év népirtása, nyomora teljes átállást igényel. A megcsontosodott posztállók nem akarják. Aztán a szivinfraktus, halál. Zöld viaszosvászonban viszik tested. Valaki szék fűt szór Rád. eszembe jut: bebörtönzötten szimbólummá lettél. Neved adtad a munkához. Mindhárman sírtak. Sanyi mégegyszer átölelte barátját. Aztán vette hátizsákját, Katicát átkarolva, integetve Imrének, aki könnyes meghatottsággal visszaintett. Hiába, fáj a búcsú attól, akit szeretünk. Az új-palesztinások már másnap reggel indultak. Már volt kék-fehér Dávid csillagos zászlójuk. Héber dalokat énekelve,- Légy erős és bátor — voltak búcsúszavai húszéves feleségéhez, akivel félévvel azelőtt esküdött meg. Mózeshez, névadójához hasonlóan Egyiptomban harcolt és Hósáná Rabba napján esett el. Hősi halála után két és fél hónappal született kisfiát, mint ilyen alkalommal szokás, apja után, Mosenak nevezték el, amely nevet a fiatal édesanya az Avicháj (Apám él) névvel toldott meg. Ezután a mély gyászát magában hordó Fogéi Dávid-Dezső azon kezdett gondolkodni, miképpen is örökíthetné meg a legméltóbban hős fia emlékét. így született meg benne hős fia szívéhez közelálló Hágádák gyűjtésének terve. Amikor két hónappal későbben már ötven Hágádája volt, gondolta, ez a maximum, amit összegyűjthet. Fordult jobbra-balra, mindenhol és mindenkitől kért Hágádát. Fájdalmasan szomorú meséje annyira meghattotta ismerőseit s mindazokat, akiktől kért, hogy egymásután érkeztek hozzá a küldemények. A legrégibbet, egy 320 évvel ezelőttit,Frankfurtból, egy kilencvenen felüli házaspártól kapta, aminek érdekességéhez tartozik, hogy az étkezés utáni áldás-mondás szefárd ritus szerint is szerepel benne. Háráv Jicchák Peres rananai főrabbitól (ma klitaügyi miniszter) egy családi Hágádát kapott, amelyet nagyapja, Háráv Azuláj adott ki Marokkóban. Dióhéjban ez volna a Fogel-Hagadák szomorú meséje... Hogy lehet az, hogy a félüres, zöld viaszosvászon égigérő nagyságod födi? Jó éjt Nagy-Ember, Te már kívülestél az új nekifutásnak, de mi holtod után is kapaszkodunk a v o 11 -ba, munkád becsületébe és várjuk, miként a zsidók a Messiást, Lényed, Igazad, Szellemed újra élettéválását, az örök megmaradás mindent szépítő törvényébe bízva hitvallóként. Kingman, 1989 december 15. NEWYORKI FIGYELŐRE Efg évi dőffeetés 30 dottr dfát Nér büszkén vonult el a százhuszonnégy nő és férfi, hogy eljusson szabadon választott,új hazájába. Imre sokáig nézett a távozó Sanyi, Katica és a többiek után. Ráébredt, hogy egyedül maradt, magányossá vált. — Most majd én is veszem a nagy kanyart - mormogta. (Folytatjuk) S. KOÓSA ANTAL: SZAKHAROV HALÁLÁRA GALILI ERVIN: A FOGEL-HÁGÁDAK SZOMORÚ MESÉJE...
