Newyorki Figyelő, 1989 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1989-05-17 / 7. szám
1989 május 17. NEWVORKI FIGYELŐ VITAEST Előző számunkban beszámoltunk a nagyhatású vitaest sikeréről. Az alábbiakban szemelvényeket nyújtunk az elhangzottakból, amivel egyben éreztetjük olvasóinkkal, miért vált szükségessé - közkívánatra ! — annak folytatása, amit június 5-re tűztünk ki. Ehelyütt szándékosan nem ismételjük lapunk felfogását a különböző véleményeket illetően. Ezt a június 5-i második vitaestje tartogatjuk. Most csak annak a reményünknek adunk kifejezést, hogy, bár a vélemények messzemenően eltérőek is lehetnek, végül is egyetlen pontban: a magyar zsinagógaalbum megjelenésének szükségesszerűségében valamennyien egyet fogunk érteni... DR. BERCZELLER IMRE: LEVÉL A SZERKESZTŐHÖZ Dr. Berczeller Imre még a vitaestet megelőzően küldte el viszonválaszát, amely a vitaesten elhangzottak után nyilvánvalóvá teszi, hogy Tóth-Müller Árpáddal való véleménykülönbsége történettudósok közötti vitát képeznek,amelyek az olvasók számára bizonyára felettébb érdekesek, de magát a vitaest anyagát és június 5-én leendő folytatását nem vagy csupán kevéssé érintik. Sajnos, a vita tárgyát képező téma különösen ma,amikor Magyarországon mélyreható politikai változások vannak folyamatban, melyek erősen kihatnak az ott élő zsidóságra és egyben befolyásolják a külföldön élő magyar származásúak viszonyát származási helyükhöz— aktuálisabb,.mint valaha.Ezért a vitaest résztvevőinek át kell érezniök, hogy mindnyájuk vállán nyugszik bizonyos felelősség és egységes álláspont kialakítása mindennél fontosabb feladat. Ez nem jelent meghúnyászkodást, de a segíteni akarás szem előtt tartása felettébb indokolt. Az alábbiakban Berczeller doktor megállapításaiból közlünk szemelvényeket. * A cikkíró a magyarságot egyetemesen teszi felelőssé Babits Mihály Jónás könyvéből vett idézetre támaszkodva: Vétkesek közt cinkos, aki néma. Hogy azonban a világ jámborjait ne vonja egy kalap alá, a bűnösökkel, nemcsak kiemeli példaként volt munkaszolgálatos parancsnoka. Kovács József főhadnagy munkálkodását, de közbenjárása eredményeként nevezett megkapta a Jád Vasém kitüntetését is. Hivatkozik Berczeller doktor arra a magyar katonára is, akivel együtt feküdt sebesülten, 1944 őszén — a tábori kórházban. Amikor kettejük között arról volt szó, hogy a gettókban összegyűjtött zsidó holmikat a magyar lakosság lopkodta el, - azzal mentegetődzött, hogy „ha nem én, akkor más lopta volna el." Nem érdekes — állítja dr. Berczeller —, hogy a románok azért mentettek, mert „kacsingattak" Nyugat felé. Felteszi a kérdést, hogy Horthy miért nem kacsintott ? A társadalom züllödtségének bizonyítékát abban látja, hogy ju'almat kell adni azoknak, akik emberségesen viselkedtek. ................■ ■ » • ------------^1 Ha nem is osztjuk, mégis igen figyelemreméltónak tartjuk Berczeller dr. azon megállapítását, hogy civilizált társadalom nem jutalmazza meg polgárait, amiért nem rabolnak, vagy nem hurcolnak el törvénytelenül embereket, mi viszont kitüntetjük őket. Kétségtelen, hogy ezek az emberek megérdemlik, hogy róluk megemlékezzünk és nekik hálásak legyünk, hogy nem csatlakoztak a túlnyomó többséghez, de éppen ezért tartja felelősnek az összmagyarságot, mert az emberségesek a parányi kisebbséget képviselték. Vitatja a cikkíró Tóth-Müller azon megállapítását, hogy az antiszemitizmus örök és adott. Szerinte nem volt általános, rendszeres zsidóüldözés a kereszténység uralomra kerülése előtt. Tóth tévedésének tartja, hogy az antiszemitizmus elleni küzdelem hatékony fegyvere, ha pontos történelmi ismeretekre bizonyítjuk, hogy a zsidóság az ország fejlődésében, sok évszázadon át, mekkora részt vállalt. Berczeller ezt nem látja fegyvernek, mert a fejlődést szolgáló zsidó kereskedőket csaló kufároknak állították be, a zsidó művészek a „tiszta magyar lélek" kizsákmányolói lettek, Petschauer Attilát magyar keretlegény vezényelte a dermesztő téli hidegben a fára kukorékolni, hogy ott fejezze be életét és Radnóti Miklóst azért ütötte agyon a helyszínen a keretlegény, mert büszkén kijelentette, hogy - magyar költő. Berczeller doktor nem vallja magát Ábrahámnak, aki vitába szállt az Orral 10 ártatlanért. Ő a hatmillió és köztük a 600 ezer magyar mártír mellett áll, akiket m a - g y a r o k zsúfoltak marhavagonba, m a - gyár csendőrök tereltek össze a m a - gyár lakosság kárörvendő vigyorgása kíséretében. Ő nem hajlandó bizonyítani a zsidók jó magyarságát, hanem nekünk van követelésünk a magyarsággal szemben, erkölcsi és anyagi jóvátétel iránt, hiszen a kormány a külföldi adományokból is részt követelt magának, — magyarok számára. Kevésbé tartozik a fő vitaanyaghoz a nézeteltérés az elszakított területen élő zsidók sorsát és a Hunyadiak származását illetően. E témák nyilván a következő vi vitaesten úgyis szóba kerülnek majd és a hallgatóság nagy érdeklődésére számíthatnak. NEM VAGYOK MAGYAR Az április 12-én megtartott vitaest késztet ai na. hogy tollat ragadjak. A vita engem egy óriási fel fedezéssel ajándékozott meg. Az est alania a NF.WYORKI FIGYELŐ- hen Tóth Müller Árpád ésdr. Berczeller Imre között megindult vita volt, amelynek tárgya két témára szűkült: fi) A magyar zsidóság és a magyarság viszonya. (2) A második nemzedék felelőssege A hallottak alapján, szinte tudattalanul,dr. Berczeller felfogását tettem magamévá. Az ö álláspontja a nem felejtés. Nem felejthetünk! 3 CSENGERI IMRE: NÉP, NEMZETISÉG, VALLÁS ? — Részletek a Jeruzsálemben tartott előadásból -Elsősorban a fogalmak tisztázására volna szükség. NÉP-NEMZETISÉG: a mi szóhasználatunk szerint „nemzetiség "-nek nevezzük a különböző NÉPCSOPORT-okat, amelyek földrajzi, nyelvterületi és politikai határok következtében (nem feltétlenül csak az említett helyzet szerint) csoportosulnak. Természetesen, az időtartam, a különböző népcsoportok huzamosabb együttélése szintén egyik tényezőjévé válik ennek a fejlődésnek, illetve csoportosulásnak,tudván, hogy a népek kialakulása, származásukat illetően, történelmileg nem homogén. A MIOK a magyar kormány egyik reformtörvényével, a „nemzetiségi" törvényjavaslattal kapcsolatban nyilatkozatot tett, amely Magyarországgal kapcsolatban egyáltalán nem beszél ZSIDÓ NÉP-ről, de említést tesz „testvéri érzelmekről,amit IZRAEL NÉPE iránt táplál." A szöveg folytatásából kiderül, hogy ezesetben IZRAEL ORSZÁG-ban élő zsidókról van szó. Ez a fogalmazás a NÉP-et az ÁLLAMPOLGÁRSÁG-gal téveszti össze, de ezt is csak IZRAEL ÁLLAMA esetében, mert hiszen a Magyarországon élő, magyar állampolgárságú zsidó a nyilatkozat szerint mégsem MAGYARORSZÁG NÉPE, hanem MAGYAR ZSIDÓ. Ugyanakkor tény, hogy Izrael esetében is — bár állampolgárainak többsége a zsidó néphez tartozókból tevődik össze, mégis — a világ többi országához hasonlóan -más népcsoportokhoz tartozók is rendelkeznek izraeli állampolgársággal. Ugyanakkor olvashatjuk a nyüatkozatban, hogy „a MAGYARSÁG szerves részét képező ZSIDÓSÁG mindig kitartott hite, ősi hagyományai és humanista, progresszív NEMZETI érzelmei mellett. Ebben az esetben nyüván arról van szó, hogy ZSIDÓ NEMZETI ÉRZELMEI mellett tartott ki. EGYHÁZ, FELEKEZET, VALLÁS: — A magyar zsidóság FELEKEZET, mint bármely más magyarországi egyház és felekezet - olvassuk a nyilatkozat folytatásában. Az volna talán a legcélravezetőbb, ha a fogalmak tisztázására a Magyar Nyelv Értelmező Szótárát hívnók segítségül. EGYHÁZ: A rendszerint keresztény, ritkán nem-keresztény híveket magukban foglaló szervezetek valamelyike, illetve ilyen szervezet közössége. (Az alkotmány az egyházat különválasztja az államtól.) FELEKEZET: Az értelmező szótár szerint VALLÁS-felekezetet jelent. A német szótár KONFESSION-nak, a héber szótár pedig HITVALLÁS-nak nevezi. Nyilvánvaló, hogy ez a különböző népcsoportok vagy nemzetiségek által azonos vallást gyakorló közösséget fejez ki. Más szavakkal, a valláshoz való tartozásnak nincs öszzefüggése a népi vagy nemzetiségi hovatartozással. Az azonos vallási hovatartozás közösségét a népi vagy nemzetiségi hovatartozás tényével összetéveszteni: fogalomzavar ! A ZSIDÓ kifejezésnek kettős értelmű használata: egy bizonyos népcsoportot is zsidónak vagy zsidóságnak nevezni - és egy bizonyos vallást is zsidónak nevezni és egyik vagy másik értelmet esetenkint, - szükséghez képest - kidomborítani vagy elhomályosítanúszerintem,önkényes, fogalomzavar, egyszóval: fából vaskarika. Meg kell jegyezni, hogy olyan országban, mint például az Egyesült Államok, a „nemzet" fogalma az általunk ismert értelemben nem létezik. Az angol „nationality " szót még az állampolgárságra sem használják. Véleményem szerint:történelmünk, nyelvünk, tradícióink és hagyományainkhoz való ragaszkodásunk folytán ZSIDÓ NÉP vagyunk és ettől a zsidó vallás fogalmát külön kell választani. A vallási hovatartozás egyéni döntés tárgyát képezi, a népi hovatartás az egyéni döntéstől független. Eklatáns példaként hadd említsem meg, hogy ha egy sváb felveszi a zsidó vallást, ezáltal nem válik zsidóvá, hanem zsidó vallású sváb lesz belőle. Csak a vallás változtatható, a népcsoporthoz való tartozása nem változott. Ugyanígy nem téveszthető össze zsidó népi mivoltunk az izraeli tartózkodással vagy ottani állampolgársággal, vagy bármilyen más politikai azonosítással. Az idő és a távolság mindent megszépít - mondják. Ez így van az élet sok területén, de nem, amikor genocídiumról beszélünk. A történelem során nem volt olyan nép, amely a zsidóságnál borzasztóbban szenvedte volna el ezt, s mi zsidók, egytől-egyig árulók lennénk, ha csak felejteni is megkisérelnők. A magyar történelem tanúsítja, hogy a magyarok sohasem hagyták, hogy mi zsidók önmagunk árulóivá váljunk. Ha valaki felejteni próbált, eszébe juttatták az ősökre való emlékezést és közigazgatásilag is pontosan körülhatárolták a megoldást: - Zsidók, kotródjatok Palesztinába ! -Az évezredes zaklatás és országtalanság a csiszoltabb zsidó agyakat is eltompitotta az alapvető kérdés vonatkozásában: MIT JELENT ZSIDÓNAK LENNI ? A feleletek két fontos válasz köré csoportosultak: 1. A zsidó vallást hinni, gyakorolni,előírásait többé-kevésbbé, vagy ahogy az ortodoxok teszik:a törvény teljes szigorával betartani 2. Egy többezer éves kultúrával és hagyományokkal rendelkező, de országgal nem rendelkező nemzethez tartozni. Április 12-ig magam is a második csoportba tartoztam. Fő érvem az első csoporttal szemben az volt, hogy mi történjék az ún. re form zsidókkal vagy vallástalan zsidókkal ? Mi hova tartozunk? A magyarok szemében ugyanis lényegtelen, hogy vallásos vagy vallástalan vagyok -e. Egyaránt büdös zsidónak tartanak, éppúgy, mint a szentélerű rabbit. Az ortodoxok odáig mennek, hogy mi valójában nem is vagyunk zsidók, pedig mikb.75%ban népesítjük be a föld zsidólakta területeit. Hasonló problémák feszülnek a Ki A ZSIDÓ című vita tájékán is. A nép vagy nemzet fogalmának két alapvető ismérve van:föld és nyelv (land and language), vagy ha úgy tetszik: ország és kultúra. Ország nem lévén,csak imáinkban és a Messiás sem jön el, tehát mind mélyebb ellentmondásba, zavarba kerülünk. Csengeri Imre felszólalása nyomán jutottam rá valamire, ami talán utat nyithat szétszórt népünknek a nagy kérdés végleges megválaszolásához. Ha valaki megkérdezi, kiféle-miféle is vagyok én ? - április 12 után ezt válaszolom: IZRAELI,ZSIDÓ VALLÁSÚ MAGYAR ANYANYELVŰ ÉS MAGYARUL IS BESZÉLŐ, AMERIKÁBAN ÉLŐ SZEMÉLY VAGYOK. A kijelentés legtöbb része nem igényel különösebb bizonyítékot. A nagy felfedezés az, hogy izraeli vagyok. Hogy lehet ez ? Hiszen sohasem jártam Izraelben, egyetlen szót sem értek az ország nyelvén. áSf*0*&*O±0*&*0*&*&*&*0*&*&>*0+&(A felszólalás folytatása és befejező része a 12. oldalon) DR. REGÖS PÉTER:
