Newyorki Figyelő, 1989 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1989-01-19 / 1. szám

1989 január 19.

NEWYORKI FIGYELŐ

5

TÓTH MÜLLER ÁRPÁD:

MAGYARORSZÁG „KEGYÚRI ZSINAGÓGÁI'

Magyarország középső részének jelentős területe 150 évig votl török megszállás alatt, a többi területeken is két ország alakult: A Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség. A felszabadító háborúban kiemelkedő fordulat volt Buda visszafoglalása 1686-ban. Nemsokára az egész ország felszabadult, s az országrészek ismét egyesültek. Jelentős területek voltak néptelenek és kifosztottak. Nem csak a háború dúlta vidékek voltak nagyon szegények. Megkezdődött az ország újjáépítése. Nagy tömegekben jöttek telepesek Cseh- és Morvaországból, de más országokból is. Földesurak a kereskedelem fellendítése érdekében zsinagógákat építettek, amiért a közösségek évi bért fizettek. Ezért nevezik ezeket a templomokat „kegyúri zsinagógákénak.

A 18. század elején szabadságharc tört ki az osztrák megszállók ellen, s ez sok helyen menekülésre kényszerítette a letelepedni akaró zsidóságot. A harcok megszűnése után azonban újult erővel indult meg a telepítés.

Az ország minden részében uradalmak központjaiban épültek zsinagógák a 18. században. Ezekből csak kevés állt fenn a 20. századig, részben, mert 1848-tól már nem akadályozták zsidóknak a városokba való beköltözését, s így nagymúltú falusi hitközségek szűntek meg, évszázados zsinagógák váltak gazdátlanná. Részben azért bontották le a régi zsinagógákat a 19. század végén és a 20. század elején, mert a megnövekedett lélekszámú hitközségeknek szükségük volt korszerű, tágas és elegáns zsinagógákra, amelyeket legtöbbször a régi helyére építettek.

Csak azok a 18. századi zsinagógák maradtak meg a vészkorszakig, amelyek leapadt lélekszámmal, kevés bevétellel rendelkeztek, s így nem volt módjuk újjáépíteni évszázados imaházukat.

A 19. század elején épült „kegyúri zsinagógáit "-ból többi is fennállt a vészkorszakig. Csak egy részüket építették újjá a századfordulón, sőt a 20-as évektől már néhány helységben esztétikailag és építészetileg is kiemelkedő tamplomokat építettek.

A mai Burgenland területén, Nyugat- Magyarországon épültek az első kegyúri zsinagógák Eszterházy herceg birtokain, hét községben, a 18. század elején. Ezek a következők voltak: Kismarton, Nagymarton, Lakompak, Kabold, Németkeresztúr, Köpcsény és Boldogasszony. Ezekről már írtam a NEWYORKI FIGYELŐ 1988.évi 13. számában.

Városszalónak a Batthyányak birtokához tartozott. Itt 1731-ben alakult hitközség. 1756-ban kelt a földesúr védlevele, amely 39 családot sorolt fel. Ekkoriban épült a zsinagóga is. A hitközség teljesen elvesztette jelentőségét a 19. század végére. A zsinagógát 1938-ban, Ausztria német megszállásakor rombolták le.

Rohonc szintén a Batthyányak birtokán feküdt. Az ország egyik legrégibb hitközsége volt. A 17. század elején alapították és ekkor imaházat rendeztek be A vészkorszak előtt volt a hitközség birtokában egy frigyszekrény-takaró 1649-ből, amely az első imaház építésének valószínű éve. 1702-ig évi bért fizettek a földesúrnak a templom használatáért. Ekkor Wertheimer Sámson 500 forintos kölcsönéből megváltották azt. A régi imaház azonban hamarosan szűknek bizonyult, s 1718-ban a gróf

jelentős támogatásával hatalmas zsinagóga épült. 1855-ben renoválták. A zsinagóga átvészelte a vészkorszakot és közel 300 éves, ha áll még.

A Felvidék legjelentősebb hitközsége Pozsonyváralján a Pálffy-kúria területén volt. Erről a NEWYORKI FIGYELŐ 11. számában írtam. A Pálffyak jóindulatú védelme alatt állt a közeli Stompfa is. Itt már a 17. században volt hitközség. Híres lakója volt a községnek 1686-ban Hirsch Lazels, aki a császári Bécs legnagyobb ezüstszállítója volt.l752-54-ben 32,1771-ben 69 család élt itt. A régi imaház a 18. századvégére már nagyon rozoga lett, ezért 1803-ban új zsinagóga épült. Ez mindmáig áll romokban, raktár.

Pozsonytól délre fekszik Oroszvár (Karlburg). A 17. század végén alapult a hitközség, 1700-ban épült a szép zsinagóga. Volt mikva (vallási fürdő) és nagy jesivája. A falu több, mrnt egy évszázadon át egyik legfontosabb kereskedelmi gócpont volt Magyarországon, addig virágzott a hitközség is. A 19. század végére megszűnt. A zsinagógát életveszélyessé nyüvánították és 1928-ban lebontották. A szomszédos Nyitra megyében is volt néhány jelentős hitközség a 18. században. Szakolca zsidóságának múltja homályba vész, de a temetőben vannak még olvasható sírkövek a 17. század végéről. A zsinagóga 1786-ban épült és állt a vészkorszakig. Ekkor már csak néhány család alkotta az összezsugorodott hitközséget.

Holies hitközsége ezzel szemben több mint kétszáz éven át jelentékeny maradt. A zsinagóga 1790 körül épült. Többször renoválták. Áll még — raktárként.

Vágújhely hitközségének legrégibb bizonyítéka 1677 december 10-én kelt.Egy megyei kongregáció alkalmával készített összeírás említette az adófizető zsidókat. 1736-ban 80 család alkotta a hitközséget, amelynek tagjai posztó-, bőr-, gyapjú-,méz- és pálinka kereskedéssel foglalkoztakA 19. század elején épült a nagyzsinagóga, melynek helyén előzőleg két imaház állt egymást követően az évszázadok alatt.

Trencsén városában nagy, jelentős hitközség volt a 18. század közepétől.Nagy négyoszlopos, asszimetrikus belsejű zsinagóga épült 1791-ben. Női karzat a templom nyugati és déli oldalán volt, kissé megemelve. Lebontották 1912-ben, helyére mindmáig álló, hatalmas zsinagóga épült.

Trencsén vármegye egyik legrégibb hitközsége Alsórétfalu volt. A hitközség jegyzőkönyveit a 19. század elejétől vezették héber nyelven. A vészkorszakig őrizték azt a szerződést, amelyet s hitközség a fóldesúrral,, Marcibáni Imre de Pucho-val kötött 1803-ban. Az okirat szerint a közösség 30 családja egyenkint két forintot köteles fizetni a zsinagóga használatáért a kegyúrnak, aki megtiltotta a templomi székekkel való üzcrkedést.A hitközség megszűnt a 20. század elején.

Liptószentmiklós 1728-ban alapult. 1731-ben keletkezett az első zsinagóga Az építkezést támogatta az Okolicsányi-család, a környék urai. A templomot 1770-ben bővítették, majd 1818-ban ismét. A régi zsinagóga helyén 1842-46 között épült az új, klasszicista stílusban. Még áll romokban.

Sáros vármegyében a magyar-lengyel határ fontos átkelőhelye volt Zboró. A Rákóczi-család védelme alatt már a 17. században jelentős hitközség volt itt. Több,

mint 150 éves volt a zsinagóga 1915-ben, amikor az első világháború alatt orosz tüzérségi lövedékek rombolták le, a Béth Hamidrással, a mikvával és a rabbi házával együtt A templom újjáépült a háború után. Ma már nyoma sincs. Megvan azonban a 300 évesnél idősebb temető, ami páratlanul érdekes. A hitközség lélekszáma jelentősen lecsökkent a 18. század végére, amikor a hatóságok engedélyezték zsidók letelepülését a közeli Bártfa városában. Itt az első zsinagóga 1808-ban épült. A híres nagykállói cáddik Taub Eizik avatta A szép négy oszlopos zsinagóga romokban áll még, raktárnként. Udvarán még látható a néhány évtizeddel később épült jesiva nagy tanháza is.

Epeijesen sem lakhattak zsidók 1848 előtt. A közeli Sebeskellemesen volt nagy hitközség, amelyet 1720 körül alapítottak. A régebbi imaház helyén 1830-ban épült új zsinagóga. Ennek falai állnak még, de új tetőt építettek a „raktárira.

Kassa gettója Nagyida volt, itt 1780 körül épült zsinagóga, amely áll még romokban. Homonna a chaszidizmus fellegvára volt, a 18. szaázad közepén alapították a hitközséget.Az első imaház 1783-ban épült. Sár falai és nád teteje volt. Hamarosan szűknek bizonyult. Ezért 1796-ban szép, barokk zsinagóga épült. Ez állt az 1970-es évekig. Az évek folyamán négy további zsinagóga épült itt.

Nem csak Kárpátalja, de az egész zsidó világ egyik „fővárosa* volt Munkács. A 18. század legelején alapították a hitközséget, 1741-ben épült az első zsinagóga,1778- ban az első Béth Hamidrás. 1832-ben újjáépítették a nagy zsinagógát, amely állt a vészkorszakig. A városban nyolc nagyobb és 20 kisebb zsinagóga volt.

A másik „főváros" Máramarossziget volt. 1784-ben alapították a szigorúan tradicionálishitközséget. 1810 körül épült a nagyzsinagóga, amely a második világháború alatt leégett. Közel öt zsinagóga, 12 imaház, sok Béth Hamidrás volt itt.

Máramaros megye egyik jelentős centruma volt Borsa. 1751-ben alakult a hitközség Az első zsinagóga fából épült 1800- ban. A nagyzsinagóga 1841-ben. További 3 nagyobb és több kisebb zsinagóga és imaház épült itt a következő évtizedekben. Az öreg fa zsinagógát már nem használták rendszeresen a 20. században, de rendben tartották és állt a vészkorszakig.

Kárpátalja és Máramaros megye volt a magyarországi fa-zsinagóga építészet hazája. Csak egy maradt meg belőlük napjainkban, Visóorosziban. Utóbbi 1820 körül épült. (Erdély két legrégibb hitközségéről, Gyulafehérvárról és Náznánfalváról írtam a NEWYORKI FIGYELŐ 1988. 14. számában.)

Margittá első fa-zsinagógáját 1861- ben bontották le. Ekkor került elő az alapítólevél, amely 1742-ben kelt.

Arad első zsinagógája 1759-ben épült majd ennek helyén 1828-34-ben az új: az ország akkor legnagyobb zsidó temploma. Napjainkban elhagyatottan áll.

A mai Magyarország területén Óbuda volt a legfontosabb hitközség a 18. században. Óbuda, héberül: Oven Jósén hitközsége a 17. század végén alakult, a Zichy grófok védelme alatt. Nagy kiváltságokat kaptak, szabadon mérhették a kóser húst és bort, saját bíróságuk volt, ingatlanokat szerezhettek. 1712-ben 24 családot írtak

össze, 88 főt. 1737-ben 43 család, 198 lélek, 1752-ben 52 család, 1787-ben 320 család, 1794-ben 392 család alkotta a hitközséget. 1738-ban épült az első zsinagóga. Többször kibővítették, majd 1819-ben lebontották és egy év múltán elkészült a hatalmas, klasszicista stüusú nagyzsinagóga. A gyönyörű templom működött még néhány évig a vészkorszak után is. Jelenleg profán célra használják.

Budapest környékén több olyan helység található, amelyben jelentős hitközségek működtek mindaddig, amíg meg nem akadályozták a zsidók tömeges beköltözését a fővárosba, a 19. századig.

Pécel: a Ráday grófok védelme alatt már a 18. század elejétől volt ott hitközség. A zsinagóga 1704-ben épült. 1826-ban leégett, de még abban az évben újjáépült.

Püisvörösvár: Itt már volt zsidó közösség a 17. század végén. Ezt bizonyítja a szépen karbantartott, hatalmas 300 éves temető. A zsinagóga 1740-ben épült, többször renoválták. Állt az 1950-es évekig.

Zsámbék: 1750 körül alakult a hitközség, 1810-ben épült a nagy. négyoszlopos zsinagóga. Napjainkban már a temetőnek sincs nyoma.

Fejér vármegye legrégibb hitközsége Lovasberényben volt. 1705-ben alakult, 1720-ban zsinagóga épült. 1825-ben újjáépítették és egy oldalkarzattal is megtoldották. A 18. században az ország egyik legnagyobb, legjelentősebb hitközsége volt ez, de a 20. század elején már alig élt ott egy minjan-ra való zsidó. Az évszázados temető még megvan, bár itt is van szándékos rombolásnak nyoma.

Tolna vármegyében négy jelentős ősi hitközség volt: Bonyhádon már a 17.század végén is éltek zsidók, de az első zsinagógáról csak egy 1764-ben kelt irat tudósít. Ez 1794-ben leégett, s helyén 1796-ban nagy, négyoszlopos zsinagógát építettek. Áll még napjainkban is, - romokban.

Pakson zsidók nagyobb számban 1720 körül telepedtek le. Az 1735-38-as összeírás 80 személyt sorolt fel 20 családban. 1754-ben már 36, 1778-ban már 70 a családok száma. 1777-ben leégett az imaház. Helyén új templom épült a község öt földesurának engedélyével. 1830-ban épült a nagyzsinagóga. 1975-ben könyvtárnak építették át. Paks és Bonyhád az ország legjelentősebb hitközségei közé tartoztak. Előbbiben két,utóbbiban egy ősi temető van meg.

Hőgyész és Gyönk jelentős volt a 18. században, de a 20. századra teljesen jelentéktelenné fogyott. Hőgyészen a zsinagóga gróf Apponyi György által adott telken 1815-ben épült. Raktárként áll még.Gyönk zsinagógáját 1833 Ros Hasónó napján avatták. Magyari Kosa Sámuel adta a telket, Lamn Bernát az építőanyagot. Ezért a hitközség évi bért fizetett 1901-ig.

A Somogy megyei Tab hitközsége a 18. század elején alakult, a zsinagóga 1762- ben épült. Helyén 1897-ben építettek új templomot.

Somogy legrégibb hitközsége Toponáron volt. 1752-ben gróf Festetich János által adott telken hatalmas, négyoszlopos zsinagóga épült. 1890-től már csak a nagyünnepek alkalmával használták. 1915-ben a hatóságok életveszélyesnek nyüvánították és hamarosan lebontották. Ekkor már egyetlen zsidó sem élt a faluban.

(A cikk befejező része a 8. oldalon)