Newyorki Figyelő, 1989 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1989-03-27 / 5. szám

10 NEW YORK I FIGYELŐ 1989 március 27. TÁRCA VALÉR LÁSZLÓ (Caracas): IFJÚKORI EMLÉKEK FORRAI ESZTER: PÁRIZSI LEVÉL GAUGIN KÜLÖNLEGES VAD („OVIRI") VILÁGA... KIÁLLÍTÁS A PÁRIZSI GRAND PALAIS TERMEIBEN II Közben szaladtak az évek. A járásbí­ró urat kinevezték törvényszéki tanácsel­nöknek (amivel már hivatalból „Nagysá­gos" cím is jár), s én is nyolcadikos lettem és hosszúnadrágban jártam. Most már nem vártam meg, hogy esetleg szóljon nekem, kezdtem „Elnök úr nak titulálni. De most leintett:- Maradjunk meg a régi nótánál. Ha majd tárgyalni fog a törvényszéken, akkor szólíthat „Tanácselnök úr "-nak. — Csak akkor és ott — tette hozzá titokzatos mo­sollyal. Mádi nénit is megpróbáltam „Nagy­ságos Asszony "-nak szólítani, de ő meg egyszerűen kinevetett: - Lacika, ne essünk túlzásokba. Ma már mindenkit úgy hívnak, aki a kendőt nem köti meg az álla alatt. — Örültem humorának és mosolyogva válaszoltam: - Igenis, Mádi néni. -Életünkben a nagy változást az okoz­ta, hogy a tanácselnök úr — a pluszjövede­lemből, ami a kinevezéssel együtt járt — ol­dalkocsis motorkerékpárt vásárolt és attól kezdve mindkét háztartásban emelkedett a szappanfogyasztás: folytonosan szerel­tünk valamit és könyökig mocskosak vol­tunk. Vettünk újabb szerszámokat és pol­cok kerültek a falra, ahova a szakkönyve­ket raktuk. Jártunk motorozni. Néha rövid időre megkaptam a kormányt is. Egy ki­rándulás pihenőjében a tanácselnök kiruk­kolt nagy tervével: — Laci fiam, maga ezévben érettségi­zik. Bejuttatom az érseki jogakadémiára és ha ledoktorál, bejön mellém a törvényszék­re joggyakornoknak. Mint gyereknek meg­mutattam, miként kell a szerszámokkal bánni, mint jogászt majd megtanítom, mi­ként kell kimérni az igazságot.A jó bírónak sok mindenhez kell értenie, még a külön­böző szakmákhoz is. Nemcsak az eszét, de kezeit is használni kell tudni. A jó bíró an­nál különb, minél többet tud és minél többhöz ért! -(Szegény, drága jó Viktor bácsi ! Mi­lyen bölcs tudott lenni, de jós nem ! Le­doktoráltam, de nem kerültem mellé a tör­vényszéken. Sem ő, sem mások nem gon­doltak arra, hogy egy meghibbant teremt­mény őrületbe kergeti az egész világot!) Járt velünk a reálba egy nálunk két­­három évvel idősebb fiú: Gruber Gábor. Egyekről került hozzánk a falun szokásos hat elemi elvégzése után. Nagyon tehetsé­ges nem volt, de nyilván a falusi tanító ked­vence lehetett, aki talán a falu jegyzőjét akarta belőle faragni, esetleg vejének is szánta. Korára tekintettel előbb fölényes­kedni akart nálánál fiatalabb osztálytársai­val, akik - városiak lévén - négy elemi után került az iskolába. Nem kedveltük, lentkezett, de olyan bődületes hülyesége­ket mondott, hogy még a tanár is nevetett rajta. Vándor tanár úr volt a matematikataná­runk, egyébként az intézet igazgató-helyet­tese címét is viselte —. Nagyon szerettük, mert csak végső esetben buktatott el, de nem a nem-tudás miatt, hanem rendbon­tásért. Diákjait két csoportba osztotta: az elsőbe azok tartoztak, akik nemcsak megér­tették, de örömüket lelték a számok labi­rintjában, tehát azok, akik élvezni tudták a szférák zenéjét. A másikba tartoztak azok, akik érzéketlenek voltak mindezen gyönyö­rök iránt. Ezért a tanár úr nem büntetett, hanem azzal bocsájtott meg, hogy nem minden földi halandónak adatik megjiogy még életében bekerüljön a mennyországba. Miután sikerült egy keszeg tanárem­berhez férjhez adnia mellben és tomporban egyaránt vállas leányát, némi állami köl­csön, valamint diákjai és magánórák segít­ségével vásárolt egy házikót az új Tisztvi­selőtelepen. Beköltözés után bajok mutat­koztak az elektromos vezetékekben, ezért az egyik óra végén megkérdezte: - Ki ért a villanyszereléshez ? -Mint mindig, Gruber Gábor jelentke­zett. A másnapi órán minden a szokott formában kezdődött. Felállással üdvözöl­tük a tanár urat, aki azonban nem ült le a dobogón, hanem tekintetével végigpásztáz­ta az osztályt, majd szomorú, fáradt han­gon megszólalt: — Nahát Gruber tanuló, maga tegnap jól megijesztett bennünket. Kis híjján le­égett a ház. Olyan zárlat keletkezett, hogy már az ágynemű is tüzet fogott. Mire elol­tottuk a tüzet, az ágy a beszívott nedves­ségtől leszakadt. — A fiúkból kirobbant a röhej. A rend és a fegyelem felbomlott, mindegyik magá­ban elképzelte, saját fantáziája szerint, a tűzoltást, a vizes vedrek adogatását, a tó­csában úszó szobát. A diákok rángatódz­­tak, vihogtak, tömték szájukat. Vándor tanár úr egyideig megrökönyödve figyelte az öijöngő ördögfiókákat, majd személyé­ben érezvén sértve magát,elhagyta a termet. Miután a tanár kiment, a fiúk kezd­tek magukhoz térni és megnyugodni Már­kus odament Gruberhez és — előlegként — mielőtt még megkapná a megérdemelt ve­rést - lekent neki két hatalmas pofont - úgy egriesen — és ráförmedt: — Te barom ! Mi a francnak jelent­kezel olyasmire, amihez nem értesz ! — Kovács Feri még gyilkos kegyetlenséggel odavágta: — Ha leég a ház, jóapád erdőkerü­lő létére, éjszakai napszámban, évekig fut­va kerülgetheti az erdőt, akkor sem tudjá­tok megfizetni a kárt! -Végül is én vállalkoztam, hogy ki­megyek a házhoz és megnézem, mi a teen­dő. Két jótanuló bement a tanáriba, kife­jezték sajnálkozásukat a történtek miatt, majd megkérték Vándor tanár urat, jöjjön vissza és tartsa meg az órát. így is történt. A trigonometriai levezetésből senki sem értett egy szót sem, de feszült figyelemmel próbáltuk jóvátenni az előbbi fékevesztett rendbontást. Gruber Gábor érettségi után eltűnt az életünkből. Senki nem követte nyomát. (Folytatása következik) Lapunkban szívesen adunk he­lyet közérdekű vagy érdekes Maok« aak. Nem közölt kéziratokat nem kfttfiDnk vissza. Washington és Chicago után végre Párizsba is eljutott a nagyszabású kiállítás, amelyen több, mint 250 művet láthatunk. Japánból, Amerikából, Szovjetunióból ke­rültek ide ezek a képek, a híres Ermitage, vagy a Puskin-múzeumból. Szinte egyedül­álló szépségű alkotások ezek, s nem is cso­da, hogy a párizsi közönség hidegben,eső­ben, szélben óriási sorokban álljiogy bejus­son a nagy termekbe. Regényszerű életrajzi elbeszélést ol­vastam Gauginról Jean Marie Dallet: JE, GAUGIN címmel. A megrázó kötet még jobban megismertette velem ezt a kalandos, nyugtalan természetű „marginális" életű festőt. Paul Gaugin szinte az anyatejjel szívta magába a különleges, misztikus, exo­­tikus világot. Anyja, Aline, Peruból szár­mazott. A család letelepszik Peruban, ahol néhány évig élnek, majd 1854-ben vissza­térnek Franciaországba, ahol a fiatal Gau­gin Paul Bertin bankhivatalában tisztviselő­ként dolgozik. A festészettel — mint autodidakta — szenvedélyesen eljegyzi magát. Élete, mun­kája csak ezt a célt szolgálja. 1873-ban fele­ségül veszi a Dániából származott Mette Gad-ot, aki öt gyermeket hoz a világra. |a LEGOLCSÓBB BETEGSÉG - ÉS , ■ ÉLETBIZTOSÍTÁSI LEHETŐSÉGEK ! Lépjen érintkezésbe KLEIN BARBARA biztosítási megbízottal a Bnai Zion biztosítási osztályán. Tel.: (212) 725-1211 Otthoni telefonja az esti órákban: (212) 933-3043 Tárgyal magyarul és angolul MEGJELENT! FRIEDMAN BENJÁMIN: A ZSIDÓ VALLÁSI ÉLET SZABÁLYAI A hagyományhű zsidó élet közért­hető szabályai a Sulchan Áruch magvas összefoglalása. Megrendelhető a NEWY OR KJ EGYELŐ kiadóhivatalában. Ár». 5 dollár. Gaugin mint családapa, nem tudott meg­birkózni a kötelességekkel. Fiatal felesége visszautazott Dániába a gyerekekkel, s a festő magányos „vad "-ként megindult a nagyvilágba. 1877-ben Panamában, majd Tahitiban él, ahol legszebb képeit alkotja. Az exotikum felé vonzódik, a meditáció,a csend, a civilizáció nélküli élet felé. Ifjú le­ányok, kamaszkori szépségek lesznek mo­delljei, a napsütötte táj, a tenger és a pál­mafák a dekoráció. A színek pompás fénye tükröződik képein, a nagy foltokban egy­ségesen körülhatárolt, ún. „cloison "-okkal ábrázolva a látottakat, Gaugin egyedülálló stílust adott, távol az impresszionistáktól vagy a pointilista stílusban festő kortársai­tól. Van Gogh és Degas korán felismerte Gaugin tehetségét. Segítették a festőt. A híres Pont Aven iskola, Bretagne romanti­kus világa nagy hatással volt festészetére. Az „oviri"-nak nevezett szobra, ame­lyet sírkövéül szánt, 1894-ben készült. Ez a mű jelentése: „Vad", hűen kifejezi Gaugin életművét. Fiatalon halt meg, 1903-ban, Marquise szigetén. Az éhség, a nyomor, a nélkülözés megviselte ezt a törékenylelkű festőt, akit oly későn ismertek fel, s most kolosszális értékek, szinte megfizethetetle­nek képei. Imádta Delacroix-t, Degas, Cézanne alkotásait. Kerámiái, kisplasztikái fafaragá­sai a nagy elődök nyomain jártak, miszti­kával és szuggesztiv hatással, önarcképei, ahol a hajlott orr, fekete hajsörény, mongo­­los tekintet dominál, ezt a misztikusan „vad" zsenit ábrázolják. A Grand Palais hatalmas kiállítása gazdag életművet ábrázol. Nem lehet elfe­lejteni ezeket a képeket, amelyek most így együtt még nagyobb bűvölettel varázsol­ják elénk Tahiti szépséges világát, Gaugin palettájáról, egyedülálló színharmóniában. Előfizetek a NEWYOR KI FIGYELŐRE Egy évi előfizetés 30 dollár diját rí csekkben mellékelem r—i kérem számlázni Név---------------------------------­CM KÉRJLJK OLVASÓINKAT, HOGY HIRDETŐINKET TÁMOGASSÁK. VÁSÁRLÁSAIK ALKALMÁVAL HIVATKOZZANAK LAPUNKRA r J.N. STORM WINDOW 46-20—16th Avenue, Brooklyn, N.Y. 11204 Et DOOR CORP Save Fuel ALUMINUM PRIME Keep Your Home DCDI ACFMFMT COOLER IN SUMMER! KbrLALtMtN I WARMER IN WINTER! WINDOWS • STORM WINDOWS STORM DOORS • • Window Guards • Radiator Covers • Venetian Blinds Replaced Glass & Screens • Plumbing • Painting 851-9364 851-5125 CLOSED SATURDAY OPEN SUNDAY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents