Newyorki Figyelő, 1988 (13. évfolyam, 1-16. szám)

1988-12-07 / 15. szám

1988 december 7. NEWYORKI FIGYELŐ 7 GALILI-GEMEINER ERVIN Aki legyőzte a halált Negyven évvel ezelőtt vtcezték ki ;Wei*z Jákov- Imrét FIRST HUNGARIAN LITERARY SOCIETY 323 EAST 79th STREET NEW YORK, N. Y. 10021 T4:<S0*3S JOHN MAUTNER elnök FRED HERZ aldnök Rovatvezető: MAUTNER MIMI Három hónappal azután, hogy Grüner Dov-Belát, Moi­­decháj Alkachit, Jechiel Drezneit cs EUezer Kaasanati — 1947 április 16-án — az akkói várbörtönben kivégezték majd Av hó 12-én (1947 július 29-cn), Cfáton eltemették, ugyanerre a sorsra jutott az Érsekújvárról elszármazott YVeirz Jákov-iinre, Ábsálom Cháviv és Méir Nák^r. (Méir Fein­­siein. valamint Mose Baiazani, megelőzve kivégzésüket, pár órával az Ítélet végrehajtása elölt, jeruzs*lemi börtö­nükben egy narancsban becsempészett kézigránáttal, önként vetettek véget életüknek. Megölelték, megcsókoltak egymást, majd felrobbantották önmagukat.) Weisz Jákovot az angolok azen ítélték halálra, men 36 társával együtt rcsztvett az akkói várbörtön elleni ostrom­ban. ahonnan elvbarátaikat akartak kiszabadítani. Mindannyiuk érdekében mindent megtettek, hogy raeg­­racntség ölet az akasztóiától — de mindhiába, (jómaguk nem akarták aláírni a kegyelmi kérvényt, nehogy ezáltal elismerjék az angolok ítélkezési jogát Erec Jbzráélben). Nem csupán a jisuv tiltakozott a halálos ítéletek ellen. A világpolitika kitűnőségeit i* mozgósították., hogy' az angol kormánytól kegyelmet kérjenek. A Szochnut vezetősége a halálos ítéletek megerősítés után a következő nyilatkozaot adU ki. Ezekben az uluLo órákban megújítjuk kérelmünkét — a jokorHiányzóhoz — hogy teljesítse az UNO kü­lönleges bizottságának ialarmul az Erec Jiszráelben felelőd testületeknek tett Ígéreteit és kímélje meg a jt­­sucot, és a zsidó népet ettől az újabb tragédiától. Hiuchdut Olcj Csehszlovákia .sürgönyöket menesztett di. Eduard Beneshez. Csehszlovákra köztarsasáiii elnökéhez, Jan Masaryk kill ügy miniszterhez, di. K. LisicAyhez, az UNO- ba. valamint Csehszlovákia jeiuzsáleiui korizujához. Kifej lel­ték. hogy Weisz Imre sokat tett a VCszkorszak alatt halálra­ítélt zsidó testvérei megmentéséért. Hangsúlyozták, hogy cio­nista csalad sarja es, hog\ nenje, Henriette Szóld volt. A Csehszlovák újságok — közöttük a kormány félhivatalosa az újság első oldalán közölte Weisz Imre képét, ugyanakkor pedig támadta a „kólóniális’V angol keletet. Annakidején Karlové-Var> ba (Karlsbadbaj költözött Edith nővérét a csehszlovák hatóságok különleges engedé­lyével engedték ki, hogy a siralomházban lévő Imre öccsétői elbúcsúzzon. Csehszlovákib:bóí való elutazása előtt Weisz Edith sürgönyben kéne az UNO egykori főtitkárát Trygve» Li-t. hogy igyekezzen az iteletei megváltoztatni. A sürgöny­ben többek között ez állt: Minőkéi szülőnk és hat testvérünk az auschwitzi kre­matóriumban pusztult el. Kérem, segítsen öcsém éle­tének megmentésében, aki közeli hozzátartozóimból az egyetlen, aki megmaradt.** A Hősök Napján a cfá'i temetőben több alkalommal találkoztam az annakidején Cholonban lakó Weisz Edithel, aki elmondta, hogy az 1947 június 17-én kelt magyar nyel­vű búcsúlevelében öccse, Imre, többek között ezeket írta: ,J)rUga Editkéin !Sajnos, eddig nem volt módomban írni Neked. Az okokat nem lehet kifejtenem. Bizo­nyára megkaptad már u levetni, amit az ügyvéddel írattam. .4;í is tudod, hogy fegyverrel a kézben el­fogtak az angolok május 4-én, Akkón. Az oltani börtönből kiszabadítottunk 38 fiút, akik ott töltöt­ték az angolok által kiszabott büntetésüket. Sajnos, nagy áldozatot kellett fizetnünk értük. Kilencen eles­tek harc közbiií ts minket elfogtak, miután elfogyott a lőszerünk és nem tudtunk tovább védekezni. A tár­gyalásunk május 26-ár. kezdődött angol bíróság előtt. Hárman nem védekeztünk a vád eliten, mert nem ismerjük el, hogy az angolok minket elítélhetnek és követeljük, hogy had.joglyként bánjanak velünk, mi­után mi szabadságunit rt harcoltunk elnyomóink ellen. Hogy mi vitt erre a: úttá? Miután nem ismered az itteni helyzetet, mindenesetre megpróbálom megma­gyarázni. Nem tudom, vau-e tudomásod róla, hogy a háború alatt, jobbár mondva a német megszállás alatt résztvettem a földalatti mozgalomban... (Pes­ten nyilas egyenruhában járt — g g e )­Harcoltunk a németek ellen, nemcsak önmagunk­éit, hanem Tiérletek v>, és a zsidó közösségért, né­pünkért. Természetesen ez a harc nagyon korlátozott volt, de mindent elkövettünk, hogy testvéreinket se­gíthessük. .4.rí hittük, hogy a háború befejezése meg­hozta számunkra is, akik a legtöbbet szenvedtünk, a kívánt békét. Amikor az országba pöltem, nem har­colni akartam, hanem dolgozni, otthont teremteni, hogy majd Te is júiixss és igyekezzünk elfelejteni a szörnyű inukat. Sajnos, nem így történi. Hogy mi­én? Azt hit lem. hog) Bergen-Be.lse.il nel együtt a ná­cizmust is eltöröltek. De nem. A nácizmus sokkal ve­­izslye ebb formáival találkoztam itt, ahol tdh.ön­­hét1* zezerek lövőiét akartuk biztosítóid. ...Addig, amíg a németek öltek és raboltak Eu­rópában élt bennünk a hit, hogy van egy hely a :/­­tágon. üké. nyugodtan év büszkén élhetünk. És e.z a tiety csak uí, /', »•..?«•« tehet. Ezzel szemben rrü ilt a helyzet? Az angolok ural­kodnak mindenhol... ők is rabolnak és gyilkolnak, csak finomabb forint ban Nem a testünkéi ölik meg. bár ez L gyak/an előfordul, hanem jövőn kel, népünk jövőjét akarják megölni. Kötelességemnél: entstein, hogy én is kivegyem ré­szemet a Hrrrcbók t. rtos nagyok benne, hogyha sze­gény Anyánk élne. ö ú helyeselné elhatározásomat. Emlékezz csak vissza, milyen büszke volt zsidóságára ét hogy gyűlölte azokat, akik megalázkodtak a gójok előtt, bárhogyan, bármilyen formában. Editként drága, nem tudom leírni Neked, milyen érzés volt. amikor először fogtam fegyvert a kezembe. Nem voltam többé „büdös zsidó”, hanem öntudatos harcos zsidó, aki tudja, hogy miért harcol. Elfelejtet­tem azt az érzést, .-mikor minden paraszt leköphe­tett és nem volt mái 0, mint letörölni a köpést és .,köszönörnötn moncani. E zaz idő elmúlt. Ülésre illéssel válaszolunk. Ez az egyetlen mód, amit az an­golok megértenek és ha ma még nem akarják érte­ni. kényszerít enni fogiák őket, hogy megértsék. Ha el akarjuk érni célunkat, az Önálló Zsidó Ál­lamot, úgy nekünk is meg kell hozni érte az áldoza­tot. A ccl nagysága megér minden áldozatot. Ha új­ra kezdeném, akkor sem csinálnám másképp. (Ezt hallottuk Tisá Beái estéjén a TV képernyőjén Weisz Edith szájából is). Ízt hiszem most meg fogsz ér­teni, miéit nem akarunk védekeznni és miért nem ismerjük el az angol tisztehet, mint bíróinkat felet­tünk, a mi országunkban. ...Ha nem harcolunk, elpusztulunk. Ha harco­lunk győzni fogunk. Győzni fogunk, mert nincs más kiülünk. Győznünk keli, különben elpusztulunk és el­lünk együtt pusziul el egész népünk jövője. Ez col:, ami kezembe adta a fegyvert... Nem vagyunk véd­telent kiszolgáltatva az ellenségnek. Van aki folytassa a harcot és megbosszulja azok vCrét, akik a t cl eléré­séért folytatott harcban elesnek. Mindebből lát hutád, hogy mindenre elvagyunk szánva. Holnap délelölt lesz az ítélt t hirdetés. Több mint valószínű, hogy halálos ítéletet kapunk. Minden­esetre igyekezni fogok, bármi legyen, úgy viselkedni, ahogy Anyuka szerette volna, hogy viselkedjek és, hogy úgy ö, mint Te bÜszkélkedhesseíe/. .. . Edithkém drága, ha nem találkoznánk többé, légy erős és büszke a zsidóságodra. A gyűrűinél : vchl egészséggel... Gondolj mindig rám. mint szt rctö öcsédre. Szeretettel ölel és csókol 1 M R E (akit élete tavaszán, mindössze 23 eves korában \cgeztek ki az angoloké Esteledik. A lemenő nap utoisó sugaraival bulizik .w ősi szent temetőtől. Mi is búcsúzunk hőseinktől, napjaink szentjeitől, akiknek vértanúhalála közelebb hozott bennünket a Harmadik Héber Állam Ichumadásáho/ Negyven évvel ezelőtt Weisz Jákov-Imre bevonult újkori történelmünkbe. Hősiességével legyő/te a halait... Wie le­zárult az angolok által végrehajtóit kivégzések sora. WSKICORVIN Hungarian Books and Records 25! E. S2mI St., *tw York, PL Y. 1002t «SA (82. és 83. Street körött) T«Wmi(2I2) 070-0003 (212) 734-3040 GYÖRGYEY KLÁRA: Arrogáns alázattal, esszék, kritikák 12.­tiÁBOR ÁRON: Szibériai trilógia:Embertöl kelet­­re-Szögletes Szabadság-Évszázados emberek 36.­­SZEPES ORSI MÁRIA: A vörös oroszlán; misztikus regény 16.­SZTÁRAY ZOLTÁN: Hudson-parti álom; elbeszélések 10.­December 3-án este, fényes külsőségek között zajlott le a New York Hilton Hotel nagy báltermében Egyesületünk 100 éves fennállásának jubiláris ünnepsége. A zsúfolásig megtelt teremben tartott vacsorát fogadás előzte meg, amelyen a magyar társadalom kiemelkedő személyiségei jelen­tek meg, hogy Egyletünk tagjaival folytatott baráti beszélgetések során ki­alakítsák a — második évszázad küszöbön álló programmját. A vacsorát megelőzőleg a hivatalos programm került lebonyolításra. Az estély cseremóniamesteri tisztét — kiválóan, magas színvonalon — Neu­­mark Zoltán volt elnök, tiszteletbeli tag töltötte be. Az emelvényen helyet foglaló vezetőség tagjait Fred Herz alelnök mutatta be a National Anthem ás a Magyar Himnusz elhangzása után. Mindkettőt Herdán Tibor zengzetes előadásában állva hallgatta a vendégsereg. Neumark Zoltán tömör visszatekintést nyújtott az Egylet évszázados tevékenységére, megalakulására és működésére. A harcedzett jogászférfiú nem tudta leplezni megindultságát, amikor a szervezet száz esztendejére visszatekintett. A szervezésben utolérhetetlen, fáradhatatlan, általános népszerűség­nek örvendő John Mautner elnök vette át a szót, hogy az egyetemes ma­gyar közösség e kiemelkedő napján köszöntse a megjelenteket. Hosszantar­tó ünneplésben volt része. A ceremóniamester név szerint köszöntötte a megjelent diplomáciai személyiségeket, dr. Randé Jenő nagykövetet, a Magyarok Vüágszövetsége főtitkárát, valamint Esztergályos Ferenc nagykövetet, a Magyar Népköz­­társaság Egyesült Nemzetekhez rendelt küldöttségének vezetőjét, dr. Bán­laki György newyorki főkonzult és Síkvölgyi László konzult, előbbi he­lyettesét, Berger Mihályt és Roth Józsefet, a Magyar Zsidók Világszövet­sége díszelnökeit, Roth Carole asszonyt, a Magyar Zsidók Világszövetsége női elnökét, Bodnár Jánost, a Magyar Hírek szerkesztőjét és szerkesztőn­­női elnökét, Zelig Ernestet, a Bnai Zion országos elnökét, Bodnár Jánost, a Magyar Hírek szerkesztőjét, Apatini Gyulát, a Hungária Rádió vezetőjét és szerkesztőnket, valamint Philip Morrist, a CBC elnökét. A magyar kormány üdvözletét tolmácsolta dr. Randé nagykövet,aki a Magyarok Világszövetsége nevében Buda bekeretezett ősi térképét nyúj­totta át ajándékul Mautner John elnöknek. Az üdvözletek sorában őt dr. Bánlaki György, a nagy népszerűségnek örvendő newyorki főkonzul kö­vette, aki meleg szavakkal emlékezett meg a szoros és felhőtlen kapcolat­­ról, amely a hivatalos kormányszervek és az amerikai magyarság kultúrát ápoló szervezete között fennáll. Mautner Mimi, az Egyletnek vetélkedés nélkül álló „üdvöskéje" vette át a szót és előbb angol, majd magyar nyelvű, szellemes versben ünnepelte a nevezetes évfordulót. Az Egyesület tiszteletbeli tagságáról szóló okiratot nyújtottak át ez­után Mautner John elnöknek és Sugár Imrének, aki 60 éve vezetője a szer­vezetnek és odaadó tevékenységével mindenkinek messzemenő megbecsü­lését vívta ki. A lelkes hangulatú hivatalos programmot kitűnő vacsora követte és ennek befejezése után került sor a művészi műsorra, amelynek ceremónia­mestere Weiss-Raymen Rita tűzről pattant, népszerű személyisége volt. Előbb Herdán-Richmond Stella, a szépséges operai szopránénekesnő^najd férjével, Herdán Tiborral kettesben adott elő népszerű operettdalokat, amelyeket a közönség velük dúdolt. Apatini Gyula, akinek sanzonjait az amerikai magyarság előszeretettel hallgatja, ezúttal történt fellépésével gazdagította sikerei számát. Feyer György politikai énekes-zongora humo­reszkje viharos tetszést váltott ki. Mautner Mimi saját szerzeménye, egy tréfás szkeccs került előadásra, a szerzőnő, Weiss-Raymen Rita és Dékány László közreműködésével, a hallgatóság viharos tetszésnyilvánítása közepette. A tréfák okozta harsogó derültség meg-megszakította az előadást. A műsor betetőzéseként a Magyarok Világszövetségének személyi „ajándéka", a népszerűségben utolérhetetlen Rátonyi Róbert előadása ke­rült sorra. Jellemzéséül minden dicsérő jelző felesleges. A közönség nem akarta leengedni a színpadról. Zorándy Zoltán zenekara, mint mindig, ezúttal is kitett magáért,akár a tánczene, akár pedig a művészek kísérete terén. Az Első Magyar Önképzőkör Egyesület, fennállásának második év­százada küszöbén, bizakodással tekinthet jövőbeli működése elé, amely a magyar kultúrát, mint annak amerikai letéteményese, - kiválóan szolgálja.

Next

/
Thumbnails
Contents