Newyorki Figyelő, 1988 (13. évfolyam, 1-16. szám)
1988-12-07 / 15. szám
6 NFWYORKI FIGYELŐ 1988 december 7. GONDOS MARCALIT: LEGENDA EGY PESTI KÖNYVESBOLTRÓL- A GONDOS KÖNYVESBOLT TÖRTÉNETÉBŐL -A harmincas évek közepén, a budapesti Oktogon melletti házban, amikor reggelenként a könyvesbolt öt hatalmas redőnye felszaladt, máris előkelő látogatója akadt, dr. Kecskeméti György, a „Pester Lloyd"- főszerkesztője személyében. A magyar szellemi élet előkelőségeinek mindennapi látogatása hozzátartozott a könyvesbolt életéhez. Éppen úgy, mint az Andrássy útra tekintő nagy, lapos kirakatokban a könyvújdonságok, vagy az Eötvös utcai mély kirakatban a világ bármelyik részén mégjelent, zsidó kiadványok. Mint a piros szőnyeg a bolt közepén, a színes, átlátszó függönyök, a virágok, a galériára vezető kanyargás lépcső, és fent a galérián az egymásra tornyosuló, frissen megjelent és ódon könyvek illatát árasztó zsidó irodalmi termékek. Dr. Kecskeméti György főszerkesztő úr halkszavú, rendkívül müveit, igazi européer volt. Először az új könyveket, majd a könyvkritikákat beszéltük meg, azután néhány mondatban személyes dolgokról esett szó, mert a könyvesbolt mindent egyes látogatója, könyvvásárlója közeli barátnak is számított. A szellemi vonatkozások abban az időben még szoros kapcsolatokat voltak képesek az arra hivatottak között létrehozni és fenntartani. Azután megjelent Drechsler szerkesztő úr, majd Dick Bódog, a Pester Lloyd igazgatója, mindketten szerelmesei a könyveknek. A kora délelőtti órákban gyakran belátogatott Kóbor Tamás, azután Kőbőr Noémi, Bródy Lili, az első nagysikerű magyar bulvárregény szerzője, Pethő Sándor, a „Magyar Nemzet” főszerkesztője, a tragikus véget ért Aszlányi Károly, a finomtollú Bálint György, a magyar irodalom egyik fiatal reménysége, az álmodozó szemű Radnóti Miklós, akiről az idegenek is meg kellett állapítsák, hogy nem lehet más, mint költő... Kora délutánonként toppant be Móricz Zsigmond, aki a szomszédban, az Eötvös utcában a .Kelet Népe” c. lapot szerkesztette. Néhány percre, néha félórára megpihent a kemény, kis piros székben és irodalomról beszélgettünk. A szótlan, magasnyakú fekete, vagy kék inget viselő Kassák Lajos rögtön bement a pult mögé, egy széket húzva maga után. Ott sorakoztak könyvei, a többi haladó szellemű könyv mellett. Kevés szóból is megértettük egymást, csontos, érdekes arcán csak ritkán suhant át valami mosolyféle. Ha Erdélyből Pestre érkezett a „Herodes" írója, Raíy Adám (Dr. Kupfer Miksa), úgy okvetlenül meglátogatta a könyvesboltot. Ünnepnapnak számított egy-egy kitűnő magyar, vagy külföldi író könyvének megjelenése. Minden jó külföldi könyvet úgyszólván azonnal magyarra fordítottak, s még meg sem Jelenhettek a Mann, Zweig, Werfel könyvek, máris telefonon keresték a szellemiekre éhes, türelmetlen olvasók. A Gondos-könyvesbolt — melyről írok — igazi specialitása azonban a világ bármely részén megjelent zsidótárgyú könyvek voltak. Fent a galérián sohasem lehetett rendet tartani, mert reggeltől estig jöttek a látogatók, vevők, akik mint szent ereklyéket, nézték végig ezeket a könyveket s beleolvasgattak azokba- Gyakran eljött dr. Patai József, a .Múlt és Jövő” előkelő lényű, nagyműveltségü főszerkesztője, feleségével, Patai Edit írónővel, akiknek irodalmi és művészeti érdeklődése szinte kielégíthetetlennek bizonyult. Schönfeld József, a „Zsidó Szemle" főszerkesztője is törzslátogató volt, s a könyvek láttára, derűs, kék szemei még a szokottnál is jobban csillogtak. Ha azután véletlenül összetalálkozott Szabolcsi Lajossal, az .Egyenlőség” szerkesztőjével, akkor szinte késhegyre menő vita tört ki a két ellentétes irányzatú hetilap szerkesztője között. Azután dr. Kiss Arnold főrabbi és költő, továbbá a kedves hangú, rövidlátó dr. Molnár Ernő, a „Remény" c. ifjúsági lap szerkesztője. Papp Károly, a .Megszabadítottál a haláltól" biblikus ihletettségű írója, aki nagyszerű élettársával látogatott be a könyvesboltba. Szelídség ragyogott pillantásában, szegény volt, mint a többiek, talán az utolsó volt az igazak közül... Ki ismerte még fel akkor Molnár Ákost, a kitűnő, csak a francia novellaírókkal összehasonlítható író kis remekműveit? Mi szerettük írásait és könyveit kitettük a kirakatba. Fájdalmas volt ránézni, sebhelyes arcára, béna karjára. Mennyi kitartásra, önfegyelemre volt szüksége, hogy írhasson. Nem maradhat ki Horváth Zoltán sem a felsorolásból, aki a „Tábor” kiadó vezetője volt. Dubnov által nekünk ajándékozott egykötetes zsidó történelmét tovább adtuk" neki, iqire megjegyezte, most tudta meg, mit Jelent zsidónak lenni... •k (Folytatása következik) TERJESSZE LAPUNKAT! FORRAI ESZTER: szicíliai képeslap Egy heti kikapcsolódás a munka, a hétköznapok szürkeségéből... Szicüia, a napfény szigete, ahogy azt a túristaalbumok hirdetik, valóban meghódította szívemet. A történelem, a mitológia csodája, a három kultúra: a bizánci, normán, arab egyesülése, a román, gótikus vagy klasszikus stilus remekbeöntött katedrálisai, Taormina, Syracusa görög-római amfiteátruma, Cefalu arab SUK-hoz hasonló szűk utcácskái, s nem utoljára a három tenger (Földközi,lőni és Tyrrheni).Az örökzöld agavék, pálmák és kaktuszok koszorúja a partokon, a citromfák hódító ülatában a múltat a jelennel szinte összetévesztjük. A szépségesen festett színes szekerek a pomponokkal dekorált lovacskákkal sétáltatják az ámuló túristákat. A „szicíliai vérbosszú" s a maffia csak a filmekből marad emlékezetemben. Mosolygó, éneklő férfiak, kerekarcú napsütötte nők, nincs itt számomra csak szépség és derű. Pedig kicsit féltem idejönni, tolvajokkal, maffiával, mindenféle rémségekkel ijesztgettek barátnőim. Búcsúdéldélutánom az Etnához vezetett. Beszélgettem ezzel a 3400 méter magas hegy óriással. Hallgattam a múltját, a láva és hamú fekete temetőjében. A hegycsúcson meg a fehér hótakarót csodáltam. Festői látvány volt, így képzelem Szodoma és Gomorra vagy az apokalipszis vüágvégét... Délelőtt napoztam a tengerparton, este hócsizmában, melegen öltözve másztam a hegyoldalon, mivel sétálni nem tudok... Szicüia az ellentétek országa,hegyekvölgyek, a tenger és a napfény birodalma, „új szerelmem", második szülőföldem lett. Goethe által is megénekelt Szicüia a vüág legszebb fekvésű virágoskertje, a költők paradicsoma. Ott írtam az alábbi verset. AGRIGENTE Köveidből Goethe szavai Városok legszebbje Szicília napsütötte szigetén Sétál a görög istenek szelleme — Villogó szemek Mint a vérbosszú A föld vulkánként gőzölög Láva és Vezúv Nem zavarnak az emberek Elbújok két sziget És öbölkanyarban A romok véres múltját tapogatom Ketten vagyunk A tenger és a kövek Hullámzó part Kagylók, tengelyek Itália háromszögletű szigetén Némák az arcok És mesélnek a tengerek... JACK HAHN: KATONASÁG! ! ! Életemben sohasem verekedtem, mert féltem, hogy én húzom a rövidebbet. Mindig gyűlöltem a civakodást, verekedést, háborút, ezért meggyőződésem, hogy én voltam a vüág leggyávább katonája. Megtanultam célba lőni, de titokban áhítatosan imádkoztam, hogy ebbeli tudásomat ne kelljen gyakorlatba átvinnemjegyen az ártatlan madár, nyúl vagy szomorú szemű őz, vagy - Isten őrizz - szülők hőn szeretett fiai, vagy fiatalasszonyok férje. Végül visszakanyarodva az elavult, de éles logikára épült, egyszerű megoldáshoz— ami mellesleg a múlt és a jövő alapja —, ami megmentheti a jelen és jövő nemzedéket a végső romlástól, az a FEGYELEM ! Ezt csak egy-két éves katonai szolgálat alatt lehet megtanulni, ahol a reggel 6 órai névsorolvasáshoz szabad 5 59 órakor megjelenni, de még véletlenül sem 6:01-kor, ahol a korábbi BIG SHOT, a mozihősöket másoló MACHO-ifjú megtanulja,hogy nem szégyen mondani: THANK YOU VERY MUCH, ahol a diszciplína kérlelhetetlen törvénye értelmében senkisem fáradt, éhes vagy szomjas és ha a hétvégi 24 órás kimenőt megkapja, úgy érzi, hogy ő a vüág legboldogabb embere. Ezen a helyen megtanulja, hogy bakának lenni rettenetes, de ha elvégzi előírt kötelességét, tiszt lehet és a bakaság minden keserűségét az új bakák váüára helyezheti.- Abszurd érvelés - hallom a politikai liberalizmusra beállított barátaim tütakozását: - katonaság rettenetes, emberi szabadságot durván tipró intézmény. — Rendben van — válaszolom ijedten -, de akkor követelem, hogy minden bűnöző rója le teljes büntetését és ha nincs elég börtöncella, a liberális bíró ne engedje szabadon a bűnöst, hanem küldje egy hamar felépíthető sátorba, amelyet a tisztességes, kötelességeiket tiszteletben tartó, szolgálati éveiket töltő katonák, ha kell, minden zokszó nélkül tudomásul vesznek. Kérdezem barátomat:-Azt mondod, hogy télen a sátorban hideg van ? A kellemetlen nátháért váüalom az erkölcsi felelősséget, a tüdőgyuüadásért szintén. -
