Newyorki Figyelő, 1988 (13. évfolyam, 1-16. szám)

1988-12-07 / 15. szám

4 NEWYORKI FIGYELŐ 1988 december 7. KAHAN KALMAN: SZIGETI JÓZSEF ŐSEI A MAGYAR CHASZIDIZMUS ÚTTÖRŐI LETŰNT IDŐK SZÓRAKOZTATÓ NÉPNEVELŐJE Szigeti József, a közel két évtizeddel ezelőtt elhunyt világhírű hegedűvirtuózt szükségtelen ismét bemutatni. Lapunk ha­sábjain is vázoltam tüneményes életrajzát. Azt is megírtam, hogy édesapja, miután Máramarosszigetről felköltözött Budapest­re, egy ideig még Gottlieb vezetéknéven szerepelt. Ezt két Szigeten maradt fivére mindvégig megtartotta. A kis csodagyerek, Jóska „Bernét bácsi”-nál, a kiváló zenepe­dagógusnál nevelkedett. (Szigeti József ön­életrajzában családi neve nélkül említi nagybátyját), aki kizárólag tehetséges, ze­nére hajlamos reménységek nevelésével foglalkozott. A később világviszonylatban is az élenjáró hegedűművészek sorába emel­kedett zenetehetség Magyarország e keleti Naschitz Frigyes, az Izraelben élő, patinás író, egyébként Izland szentföldi konzula, Hers Lejb-ot 1972-ben, a Heine-év alkalmával a halhatatlan emlékű költő egyik legtehetségesebb epigonjai között említi. A tragikus életű nagy költőnek egyébként évtizedeken át kortársa volt az 1930-ban, 101 éves korában elhúnyt, színes életű Hers Lejb „marséiik." Heinének és Szigeti Józsefnek is volt egyébként közös vonása: karrierje érdeké­ben mindkettő kitért. Míg azonban Heine bűnbánattal kísérte színleges hitehagyott­­ságát és büszkélkedett zsidó eredetével, R. Teitelbaum Mózes, aki 1808 nya­rán egy kis galíciai város rabbiszékéből ke­rült Sátoraljaújhely hitközsége élére, kez­detben a chaszid mozgalom ellenzői közé („misznaged") tartozott. A sors úgy hozta, hogy egyetlen leányát egy chaszid rabbihoz kényszerült nőül adni és furcsa hozományt adott vele: ígéretet, hogy egy szombatra el­látogat a chaszid világ akkori fellegvárába: Rabbi Icikl, a lublini Látnokhoz... A vő ismételt és határozott sürgetésé­re Rabbi Móse Teitelbaum 1909 Savuot ünnepét töltötte Lublinban Meggyőzve ér­kezett vissza Ujhelybe. Beállítottsága azzal változott meg, hogy a közös ellenség, az „végvárából" indult el, hogy meghódítsa Stradivariusával a földkerekség zenekedve­lőit. Kevesen tudják azonban, hogy Mára­­marosszigeten jött a világra és az ottani zsidó temetőben nyugszik Szigeti József egykor szintén legendás hírű anyai nagy­apja, aki élete alkonyán végtelenül büszke volt legsikerültebb unokájára, utóbbi azon­ban—bár gyermekkorában közel állt hozzá, később eltagadni igyekezett: Hers Léb Gottliebet, még jobban utóbbi nagyapját, Smelke Choszedet. Utóbbiak emlékét igyekszem a fele­désből felidézni: mindketten regénybe illő, legendás alakok voltak. őseivel. Szigeti kendőzni igyekezett zsidó származását és kizárólag társadalmi érvé­nyesülése érdekében állt keresztvíz alá, míg Heine a jogi egyetemre való bejutás kényszeréből. Hers Lejb nagyapjáról, Smelke Cho­­szedről Schön Dezső, a telavivi Új Kelet illusztris ny. felelős szerkesztője egész feje­zetet szentel Istenkeresők a Kárpátok alatt című történelmi regényében, amely tudva­levőleg a chaszidizmus magyarországi ágá­nak múltját tárja lebilincselő formában az olvasó elé. egyre veszedelmesebben térhódító asszimi­láció ellen a legcélszerűbb összefogni a chaszidokkal... A lublini cádik nyomban elküldte Ujhelyre egyik legképzettebb és legfanati­kusabb hívét, Smelke Choszedot gabbenak, azaz titkárnak, elöljárónak.Gyakorlatilag többnek: chaszid oktatónak. Egy esztendő­vel később követte apját Ujhelyre Smelke fia, Mechl is, aki apja mellett, az ottani jesi­­vában nevelkedett. Smelke choszed volt tehát gyakorlatilag a magyarországi chaszi­dizmus terjesztésének fő propagandistája, népszerűsítője. Mint a Magyar Zsidó Lexikon ismer­teti: zenei, komikus tehetségükön felül szé­les vallásirodalmi tudásuk tette lehetővé, hogy tréfát űzzenek mindenből és minden­kiből. Ezek legkiválóbbjai közé tartozott Hers Lajb Szigeter, akit távoli oroszországi vidékekre is gyakran meghívtak azok, akik ezt megengedhették maguknak. Több he­lyen BADCHEN volt a megjelölésük, ami alatt szintén alkalmi költőt és improvizá­­tort értettek Keleteurópa zsidói. Több éven .át a felvilágosoddttabb zsidók lakta galíciai Kolomeában lakott, ott szerkesztette és adta ki a Máramarosszi­­geten 1878-ban megindított HASEMES (A Nap) című héber lapját. Mivel a havonta többször megjelenő lapokat engedélyhez kötötték, a lap neve felváltva HAJARCHA volt, amely arameus héber nyelven szintén a Nap neve. A honvágy, családja sürgetése és azon reménye, hogy Teitelbaum főrabbi szigora megenyhült, arra indította, hogy ismét ekhós szekérre ültette szeretteit és Magam előtt látom 1930 nyarán a már 101 esztendős, csaknem vak és süket, összeaszott aggastyánt — csak hetekkel ha­lála előtt -, egyik unokája kis, szellőzetlen szobájában, mozdulatlanul fekvedegelső interjúmat készítve vele még középiskolás koromban. Nehéz volt felfedeznem hollétét is: akiknél érdeklődtem, azt sem tudták, életben van-e. Az új nemzedék elfelejtette. Körülményes volt megérteni elhaló szavát, amikor Herzl Tivadarral való találkozásáról és a fanatikusokkal való viaskodásairól, cio­nizmusa miatti üldöztetéséről,sikereiről és Szigeti József nagyatyja azonban sok­kal több volt ennél: sokgyermekes családja többnyire igen szűkös betevő falatját sze­rezte a marséiiksággal. Ezen felül a kitűnő humorú konferanszié, jótollú költő és hé­ber-jiddis nyelvű cionista lapszerkesztő - már Herzl fellépése előtt - főhivatásának a népnevelést tekintette az által szerkesztett és kiadott sajtótermékekben - a fanatiku­sok ádáz üldöztetése közepette. visszatért szülővárosába. Amikor Szigeten fanatizált jesiva­­növendékek lakása előtt megtámadták és szétszórták a sajátmaga által szedett laja oldalait és az apró ólombetűk szétszóród­tak, a már hatvanon jóval felüli Hers Lajb felutazott Bécsbe, egyenesen Herzl Tivadar­hoz, akinek elpanaszolta bajait. Herzl gon­doskodott arról, hogy a pionír cionista har­cos új héberbetüs nyomdafelszerelést kap­jon — Szigetre szállítva. küzdelmeiről beszélt. Riportom a kolozsvá­ri Új Keletben megjelent. Nagyon büszke voltam rá. Még megmutathattam az aggas­tyánnak. Röviddel ezután azon kevesek közé tartoztam, akik elkísérhették utolsó útjára a szigeti temető bejáratáig — koha­­nita létemre nem mehettem tovább... Hers Léb a Hasemesen, az Áhávát Cion (Cion szeretete) héber lapokon kívül JIDISCHE VOLKSZEITUNG és más jiddis nyelvű lapot adott ki a múlt század máso­dik felében és századunk elején. Több ver­seskötetet és népnevelő könyvet is... KÉT JELLEMZŐ KÖLTEMÉNY Figyelemre méltónak tartom idézni Naschitz Frigyes fordításában, Gottlieb igen jellemző, moralizáló költeményét: HEINE ÉS A SZIGETI MARSELIK A FURCSA HOZOMÁNY SORSDÖNTŐ HATÁSA HERZL JIDDIS NYOMDAFELSZERELÉST KÜLD SZIGETRE INTERJÚ A HALDOKLÓ MATUZSÁLEMMEL HERS LÉB GOTTLIEB - A HEGEDŰ VIRTUÓZ NAGYAPJA FOGAS KÉRDÉS Smelke Choszed fia, Mechl Choszed, vagy marselik fia volt Hers Lajb Gottlieb. Amikor a dinasztiát alapító Rabbi Mose Teitelbaumnak 1836-ban sikerült egyetlen fiát, R. Eliezer Nuszent megválasztatni Má­­ramarossziget megüresedett főrabbi-széké­be, a beiktatásra elkísérte és magával vitte Smelke Choszed fiát, Mechlt - gabbenak. Utóbbi Szigeten nősült és ebből a házasság­ból született Hers Lejb. Szintén a rabbiud­varban nevelkedett. A híressé vált jesivában kiváló Talmudtudóssá, egyben marselik-ká vált, apja ezirányú képességeit jóval túlszár­nyalva, sőt messze tájakon népszerű és igé­nyelt lakodalmi, de általános szórakoztató is lett. A jiddis köznyelv általában a lakodal­mi szórakoztatót értette e kifejezés alatt, aki megrikatja az asszonynépet, főleg a menyasszonyt és kacagtatja a férfiakat. A tehetségesebbek azonban túlszárnyalták ezeket Tréfás, bohókás, jókedélyű szóra­koztatók voltak nem kizárólag lakodalma­kon, hanem a jómódúak családi és társadal­mi rendezvényein, leginkább Purim-party­­kon remekeltek, amikor megengedett volt még a rabbit is bírálni — humoros formá­ban. Természetesen tudni kellett mértéket tartani... HOBz is mimnsi Némelyeket izgat az a kérdés Mi történik odafenn az égben ? Arról, ami itt zajlik a földön tájékozva vannak réges-régen Miért járnak a rosszak fennhéjázva ? magas lovon ülnek, kevélyen, mialatt a tisztességes ember féreg módra csúszik, hogy megéljen ? Egyik jellegzetes bölcselkedő versének kezdősorai: Mi az élet ? — Könny, panasz, egy kevés vígság. Gyűlölet, gond, harag, csalóka délibáb, — Néha egy mosoly, olykor maréknyi jóság... Aztán lehull a függöny...Vége...Nincs tovább...

Next

/
Thumbnails
Contents