Newyorki Figyelő, 1988 (13. évfolyam, 1-16. szám)

1988-04-25 / 6. szám

1988 április 25. NEWYORKI FIGYELŐ 5 JACK HAHN: ESKÜVŐ NAGYSIKERŰ TARKA SZÍNHÁZI EST A szülők megrendezik az esküvőt, ahol két fiatal lélek a rabbi és a meghívott vendégsereg előtt fogadalmat tesz. A szülők szive gyorsabban dobog a szokásosnál. A templomot megtöltő bará­tok meleg mosollyal kísérik a szertartást. Az Ízlésesen elhelyezett virágok illatukkal emelik a pompát. A chupa alatt és körülötte külön vi­lág alakul: a CSALÁD, amely örömtől re­pesve figyeli a menyasszony és vőlegény életre szóló izgalmát. Tisztelettel figyelnek a rabbi szavaira: - Áldva legyenek, akik idejöttek a Mindenható nevében. -Mindennek végén a már-nem-vőle­­gény, hanem új félj, aki ebben az órában írott és íratlan törvények megtartását, bizo­nyos kötelességeket vállalt magára,—egyet­len lábcsapással összezúzza a kendőbe bu­­gyolált poharat: - MAZEL TOV !!! — A templom lassan kiürül. Gondolko­dom: Mi volt e fordulópont előtt ? A szü­lők munkától fáradalmas évei, oktatása, tanítása. Továbbfűzöm gondolataimat: A mai szülők legnehezebb munkája a gyerek­­nevelés. Ha a hatósági közeg letartóztat egy fiatal személyt, nem a nevét kérdi, hanem a karját tanulmányozza, nincs-e teleszur-! kálva a kábítószer ördögi, mindent tönkre­tevő tűitől. A mai nevelésra gondolva, megálla­pítható, hogy első helyre rukkoltak a vallás tisztelői, a Biblia törvényeit be tart ók ahol még mindig az APA a család vezetője és irá­nyítója, ahol a TÓRA a tanácsadó, a családi összetartás létalapja. Már régen az ínyenc falatokat élve­zem a baráti társaságban, de még mindig a fenti gondolatok járnak eszemben Még mindig fülembe cseng a kántor éneke, amit Landa Jenő, a drága Annie Lya leányának, a menyasszony apjának BRO­­CHO-ja követett. Jenő barátom hangja nem volt csiszolt, nem csengett, mint a kántoré, mégis jóleső melegséget éreztem, mert meg­­csukló szava őszinte áhítatot üzent az Úr­nak és láthatatlan könnyekkel áztatott kö­szönetét a régen elment, de feledhetetlen szüleinek. Nagyszerű délután volt a Woodmere Temple Hill-ben. Egy fiatal ember kedves mosollyal vette át autómat, ugyanígy a ru­határosnő a felöltőmet.. A leírhatatlanul fi­nom ételekről italokról csak annyit, hogy ezekről való említés legyen azon fogyókú­rások gondja, akik az elmúlt hetek koplalá­sát pótolták ki ottan. Szóval mindenki nevetett, énekelt és boldog volt. A zenekar szinte szünet nélkül játszotta a szebbnél-szebb dalokat, átugor­va az Union által előírt szüneteket, de úgy látszott, hogy a szövetség ellenőrének nem volt kedve eljönni ezen a napsugaras dél­utánon. A mai zenészek fele az időelőtti sü­ketség felé ballag, amelyet az a kakofoni­­kus hangzavar idéz elő, amelyet az abnor­­máisan hangos zenéjük okoz. Csendesen társalogni, civilizált módon beszélgetni le­hetetlen, ezért vagy szótlanul ülsz vagy or­dítva adod fel a kérdést és kétszer kérdeze­­zed vissza a választ. Viszont a fiatal zené­szek filozófiája szerint: — Egy trombitás hangos, kettő még hangosabb. Nyolc tagú zenekar négy mikrofonnal, hat hangszóró­val: MECHAJE ! - Ha már fiatalon süketek leszünk, legalább legyetek ti is a középkor­ban - gondolják. Visszatérve kedves vendéglátó bará­tomhoz, Jenő egész délután boldog arccal, ragyogó szemmel kaszirozta be az esküvő sikerét, amint szinte lebegve szállt egyik asztaltól a másikig. Hetenkint érkezik egy négyoldalas, nem reklám jellegű röpirat, amit a LUBA­­V1CSI REBBE világhírű mozgalma küld címemre. A jó tanító nem dorgál, hanem tudásával próbálja feloldani az érthetetlent. A sokat evő, ivó, business miatt mér­gelődő embert a Természet nem bünteti azonnal, hanem hónapokon keresztül je­lentéktelen testi fájdalmak útján figyel­mezteti. Schneerson rabbi mozgalma nem tesz szemrehányást, mert nem vagy szombattar­tó, nem kérdezi, feleséged miért nem gyújt péntekesti gyertyát, gyerekeid miért nem tudják a kenyér feletti majce-imát ? Ez a heti röpirat az első oldalon sze­rényen arra kér: Szeresd embertársadat. A másik oldalon a heti szidra bölcsességét magyarázza el. A harmadik oldalon a kö­zeljövő ünnepeiről magyarázgat és baráti hangon arra kér, próbálj hinni ezekben az ünnepekben, mert ezek útján voltunk ké­pesek átvészelni a Hámánokat, Sztálinokat, az orosz és lengyel pogromokat, Hitlereket, Szálasikat. Nem tartozom semmilyen vallási gyülekezethez, de érdeklődéssel szemlélem e mozgalmakat. Véleményem szerint a lu­­bavicsi az egyetlen chaszid mozgalom, mely szeretettel, emberséges türelemmel próbálja táborába egyengetni a hit nélkül bolyongó lelkeket. Ismerve Jenő barátom jellemét, visel­kedését, tisztességét, akaratlanul is arra gondolok, hogy ő lehetne ennek a mozga­lomnak becsületes zászlóvivője. U.I. A következő 9-10 hónapban na­gyon elfoglalt leszek, de ha meghívást kap­nék Tőled,kedves druszánxunokád BRISZ- ére, — örömest elmegyek... MÉG EGYSZER GONDOS SÁNDORRÓL A Roboz Károly emlékdíj ezévi ki­tüntetettjének élete regényes. Sok minden élményt kellene megemlíteni a derék ma­gyar-zsidó könyvkereskedő életéből, amire kellő terjedelem nem áll rendelkezésre. Az alábbiak azonban annyira érdekesek, hogy •lapunk hasábjaira kívánkoznak: Magyarországi kultúrális tevékenysé­gét Gondos Sándor, amíg erre lehetősége volt, folytatta. A garanyi internáló táborba, ahol a magyar cionista vezetők és fiatalok között számosán internálva votak Hunwald Szimcha vezetésével, Gondos jól felszerelt könyvtárat küldött, amelyet időnkint ki­egészített. Mielőtt nejével, Margalit asz­­szonnyal alijázott, a Palesztina Hivatalnak A magyar színházi kultúra newyorki munkásait az elhivatottság, odaadás és hő­siesség jellemzi. Ez a tény fényesen mutat­kozott meg a április 17-énfl Blake-kultárte­rem színpadán megrendezett TARKA EST keretében. Amüsor két részből állott. Az első­ben Dékány László rendezésében Karinthy Frigyesről emlékeztek meg, akiről ma már tudott, hogy a világirodalom nagy humoris­tái között foglal el előkelő helyet. Dékány László finom ízléssel válogat­ta össze a nagy író müveinek legcsattanó­­sabb darabjait, amelyekkel a konferáló és előadó művészek egyaránt állandó derült­ségben tartották a közönséget és ugyanak­kor éreztették a hallgatósággal, hogy az iro­dalom utolérhet etlenül magas fokára kerül­tek a halandzsa, az eszperente, az irodalom nagy művelői stílusának felülmúlhatatlanul szellemes utánzása során. A művészek, Dékány László vezeté­sével: Bartha János, Cserey Erzsi, Jánszky Béla, Szabó Szilárd kivétel nélkül önma­gukat múlták felül Karinthy szellemének hü tolmácsolásával. Külön kell megemlékeznünk a pro­fesszionista színművésszé előlépett Mautner Mimiről, aki micisapkában, iskolásfiúmk öltözve jelent meg a függöny előtt és meg­próbálta „megmagyarázni a bizonyítvá­nyát" - úgy, ahogyan Karinthy Frigyes maga tette volna. A válogatásból ki kell emelni Karin­thy Kosztolányi-paródiáját: Mint aki hal­kan belelépett és Móricz Zsigmond stílusá­ban írt Miskáróló-t. Minden Karinthy per­­sziflázs, aranymondás és egyéb méltóan emlékezett meg a nagy magyar íróról. A műsor második része Varga László két remek egy felvond sósából állott: A vég­zetes levél címűt Cserey Erzsi és Técsi Sán­dor adták elő hatalmas sikerrel. Cserey Er­zsi szakavatottsága, szépsége jólismert a newyorki közönség előtt. Partnerében, Té­csi Sándorban vérbeli színművészt ismer­tünk meg, aki zengő baritonjával, előadási­val és színpadi természetes mozgásával egy­­csapásra megnyerte a közönség tetszését. A nagyszerűen összeválogatott műsor tetőpontját Varga László: A váratlan ven­dég című sziporkázó szellemességű egy­­felvondsában érte el, amelyet Dukász Anna, és a szerző játszott el. Dukász Anna nem­régiben tért haza Izraelből, ahol múltbeli, erdélyi színi tevékenysége révén az omtan ismert erdélyi színi tevékenysége révén a román színházak kedvenc művésze volt ­meleg ünneplésben részesült. Varga László sokoldalú írói, rendezői és színjátszó készségének újabb bizonyíté­kát adta-A közönség egyhangú felfogása sze­rint a newyorki Magyar Színház előadásait sorozatosan, állandó jelleggel kellene meg­rendezni\ ÉRTESÍTÉS ÉS KÉRELEM Kosice-Kassa és környéke egyesülete arra kéri az elszármazott zsidókat, hogy mint a múltban a gyönyörű mártiremlékmű emelésé­re, most a következő tervünkhöz járuljanak hozzá. Ügy érezzük, hogy a mi generációnk az utolsó, amelynek kötelessége a nagymúltú Kosice-Kassa-i zsidóság történetét kiadni, hogy ne csak gyermekeink és unokáink, de a későbbi nemzedékek is tudatában legyenek, mi­lyen szép és híres zsidóságból származnak, amelynek ma már töredé­ke sincs meg. A kiadásra kerülő történelmi könyv kézirata három nyelven — magyarul, ivritül és angolul - már készen áll kinyomtatásra. Címe: A kosicei-kassai zsidóság története és tragikus pusztulása. Ahhoz, hogy a könyv méltó formában megjelenhessék, anyagi segítségre van szükség. Szívesen vennők, ha akadna olyan mecénás—egy vagy több­­aki a könyv kiadásának költségeit vállalná. Érdemes ezt az áldozatot meghozni. Az adakozók nevei a könyv első oldalán lennének feltün­tetve. Reméljük, hogy minden Kassáról elszármazott zsidó kötelessé­gének tartja támogatni törekvésünket. Nemcsak szeretett Mártírjaink emléke, de a kosicei hitközségé is örökértékű. Kérünk tehát mindenkit, hogy adományát mielőbb juttassa el az alábbi címre: CHUG JOCÉ KOSICE V'HASVIVA POB 41, Bnei Brak 51100. Israel. Hálás köszönettel, a szervező bizottság nevében: Farkas Tibor, Deutsch Pézas, Weiss Jákob, Friedmann Smu­­él, Löwinger Emil, Peri Sraga, Sáron Joszéf, Schlanger Jehuda és Glikmann Jehudit. küldött szép zsidó könyvanyagot, amely később a szeminárium könyvtárába került. Gondos a 40-es évek elején rendelést kapott Taksony főmérnökétől egy középí­­téstani könyvre, amely teljesen elfogyott. Sikerült neki 10 nap leforgása után egy an­tikvárpéldányt szerezni. Felajánlotta levél­ben. A levél keresztezte a reklamáló írást, amely szerint: — ...elvégre az ember egy keresztény magyar könyvkereskedőtől el­várhatja,hogy ha nem tud valamit szállítani, erről legalább is értesítést küld... — Gondos válasza az volt, hogy előző levelét a főmérnök ne tekintse érvényesnek mert ő nem keresztény magyar, hanem ma­gyar zsidó könyvkereskedő. JAKOBOVITS FŐRABBI ANGOL LORD Jakobovits Immánuel, az angol biro­dalom főrabbija Margaret Thatcher minisz­terei nökasszony javaslata alapján az angol királynőtől fordi kinevezést kapott. Címe: Baron Jakobovits of Regenf's Park. Nemes­sé emelése a Lordok Háza tagságával jár. A magyar kapcsolatokkal rendelkező főrabbi, PostaforduTtávalkapoU^aszt^meg-^ szólítás nélkül kérte a könyvet utánvéttel.i Gondos nem utánvéttel küldte, de a pénztj azonnal megkapta... Izrael minden háborújában hirdetést^ tett közzé, hogy minden magyarul beszélő, katonának könyvkereskedése ajándk könyv j csomagot küld. A Roboz-emlékdíj méltán kitűnt-j tettje nem mindennapi ember... amint ismeretes, húsz éve tölti be az angol birodalmi főrabbi tisztet, azelőtt a new­yorki Fifth Avenue Orthodox Synagogue főrabbija volt. Az angol birodalom történetében elő­ször fordul elő, hogy rabbit neveznek ki lordnak. Thatcher miniszterelnöknő titok­zatos vonzalmat érez a zsidó vallás iránt és eddig négy zsidó személyiséget nevezett ki kormányának tagjául. Jakobovits főrabbi meglehetősen ellentmondó személyiség zsidó közéleti problémák kezelése tekintetében. Slomo Goren, Izrael volt orthodox főrabbija éle­sen elítélte bizonyos megnyilvánulásaiért. Mindazonáltal magas angol tisztségre való kinevezése megnyugtatólag kell, hogy has­son az angol zsidóságra.

Next

/
Thumbnails
Contents