Newyorki Figyelő, 1988 (13. évfolyam, 1-16. szám)

1988-04-25 / 6. szám

1988 április 25 NEWYORKI FIGYELŐ 3 t INNEN -ONNAN J Amint dr. Fürst László lapunk előző számának vezércikkében jelezte, az alábbi­akban közreadjuk Kőbányai János, a kiváló magyar-zsidó írónak az Élet és Irodalom­ban megjelent riportját, amely szivreható stílusban emlékezik mega mai magyar-zsi­dó nemzedék elsőrendű kötelességéről már­tírjainkkal, kultúrmúltunkkál szemben. Reméljük, hogy megragadó írása nyi­tott fülekre talál közösségünk széles réte­geiben. KŐBÁNYAI JÁNOS RIPORTJA* Magyar siratófal Szétnyílt, hosjrű, mejgyplro* csőr: halálolló. Dermedt, fehér pelyhes nyakban, fejben folytató­dik. Félig nyitva maradt szem: a halál rése. Piszkos fehér, kékes fe? kete tollak terülnek szét csapzot­­t;m, feiíeszülnek a derékig, mellig érő gaz ág-bogaira. Halálszárnyak. Kimerevített halál. A döglött gólya a tokaji zsinagó­ga kapujánál fekszik. A templom csúcsán lebegő, tízparancsolatot hirdető kőtáblák köré rakott fész­kéről zuhanhatott ide. A fiókáihoz röptében ütközhetett neki a szom­szédos magasfeszültségű vezeték­nek. Ki tudja mikori haláltusája múlandó, rothadó anyagú szfinx­ként őrzi a pusztulás folyamata emlékművét. Ragadós, szúrós bogánesdzsungel, 9 majd dülöngélő, roppant, fara­gott ajtószárnyak mögött lárul föl az ég felhőtlen kékje, s az egybe­függő, méregzöld gyomerdő. Szem­közt a frig.'szekrény alkóvjában üszkös hiány íeketéllik: befalazott ajtó a múltba. Fölötte Dávid ki­tört üvegü, vaksi hatszögében az eg kekje foncsorozódik; vajon mi­­féle jövő csillaga? Ebben a keret­ben — romos ivek, oszlopok, fa­­ragványok. lépcsősorok, csipkézle­­tagolta négyszögben — a természet harsány élete: az élet tagadása. El­múlás. Türelmesen rágcsál az enyészet. A magukra maradt emlé­kek helyén — azokat fölpnrlaszt­­v a-emésztve, anyagukat fölhasz­nálva — új és mis minőségű éle­tet fakaszt. Jelenünk életét. Tokajba a zsidók a XVII. század végén költöztek, akár a történelmi borvidék többi községébe. Szölőmű­­v eléssel. borkereskedelemmel fog­lalkoztak; jelentős a szerepük a to­kaji bor egész Európa területére kiterjedő forgalmazásában. 1752- ben 15, 1751-ben 18, 1755-ben 24 zsidó árendást Írtak össze. Száj­hagyomány szerint 1750 körül meg­alakult a hitközség, és felépítet­tek az első imaházat. 1535-ben ’fi család (204 fő). 1841-ben 78 család (374 fő) élt Tokajban. Az első rabbi — Nathan Spiró — Is ebben az Időben kezdte meg a működését. A gazdaságilag m^cerósödött tokaji zsidóság részt vállalt a 48 49-es szabadságharc­ban — a kiegyezés után kis üze­meket, kereskedelmi vállalatokat a’apítottak és egy hitelintézetet. A MIX. század végén újabb beván­dorlási hullám érkezett. A máso­dik világháború előtt ötezer lako­sú város lélekszámúnak fele zsidó. A jelenleg romokban álló zsinagó­ga — a mai napig Tokaj legna­gyobb épülete ll<96-ban nyerte el végső formáját. Innen indult a Hegyalja zsidóságának Auschwitz kémény-állomásán átzakatoló-lé­­nyegüfő „nagy utazása” 1944 ápri­lisában. Csak a Tokajból deportál­tak száma meghaladta az 1200-at. A megmaradottak 1956-ban vették kézbe — most már saját elhatáro­zásból. egyéni szervezésben — a ■ andorbotot. Akik az országhoz kötötték a jövőjüket, apránként beköltöztek Miskolcra, vagy a fő­városban próbállak szerencsét. Az 1952-ben műemlékké nyilvá­nított zsinagógát 1968-ban a2 Iz­raelita Hitközség eladta a helyi áfész-nak. Az akkor még teljesen ép templomot bútorrnktárnak hasz­nálták. Több kulturális, közműve­lődési terv, elképzelés után — To­kajnak nincs megfelelő művelődési háza — 1982-ben a Bekecs! Ter­melőszövetkezet vette meg. Nem sokra rá az azúrkékre festett, arany csillagocskákkal bepettye­­zett mennyezet — nyoma még né­hány faldarabon felsejlik — meg­nyílt. Nem a Messiás jött el, csak a bekecsi tcesz szedette le a tetőt. Borpalackozót akartak Itt üzembe helyezni. Minden mozgatható, ér­tékesíthető nyílászárót, fa- és más anyagot elvittek, s majd a zsina­gógában üzemelő borpalackozó öt­letével I« felhagytak. így az utolaó pár év azzá tette a tokaji zsidók nagy gonddal, szeretettel emelt, és pompájával létüket, súlyukat, ho­vatartozni akarásukat reprezentáló építményét, ami egykori látogatói és utódaik sorsául jutott Legyen, vagy ne legyen? Egyál­talán mi legyen? A szégyenteljes, nyomorúságos jelenlét — amely ta­­karatlanul látható — mindenkit zavar. Felhorgasztja a múlt „mí­­ért?”-jét, s nem ad választ a jövő kérdéseire. A jeien a múlt és a jö­vő szorításában fulladozik. Eltehe­­tetlenül. Akárcsak a falak, ame­lyek ma csak a költöző madarak­nak adnak otthont. Közel fél évszá­zados tétovázó várakozás, elárvult magány után beletörődtek a sor­sukba. Kisebb-nagyobb bánatos darabokban a szeméttől, emberi ürüléktől isznmlós, fölszedett padló helyére hullanak. ★ Ahány a faluja Hegyalja törté­nelmi tájának, borvidékének, any­­nvi az egykori virágzó hitközségek emlékét őrző temetője. Ledőlt, be­­süppedt, avagy csakazértis fejet felszegve, haptákban álló héber be­tűs kövek merednek ki a szelíd dombhátakból dúsan burjánzó, térdig-mellig érő vegetáció-ölelés­ből. Utolsó szálig kitartó hadsereg. Katonái nem dezertáltak akkor sem, ha nincs kiért, miért a helyt­állást folytatni. Csak a puszta be­csületért. Hiszen magukra hagyta őket a hátország. Az élők hátor­szága. Pedig éppen miattuk fej­lődtek hadoszlopba a szőlők karé­­józta faiuszéleken, hogy folyama­tosan gyarapodó, erősödő ottlétük­kel szamukra just (és usust) bizto­sítsanak e vidéken. Valamint lehe­tőséget adtak a hátország lelki éle­te karbantartására. Türelmesen meghallgatták a hozzájuk látoga­tók tanácsot, közbenjárást: a2az csodát kérő, perlő fohászait, pana­szait. Tehát nagyon is tevékenyen kapcsolatot létesítettek élők és holtak, múlt és jövő, valóság és an­nak égi mása között. Az élő kap­csolat (viszony) jelei, pecsétjei ezek a kövekre helyezett, azokkal azo­nos anyagú kisebb kövek. Muní­ció e különös hadsereg katonái­nak. Ezekért a kövekért — kicsikért és nagyokért — nem jöttek el ama sötét fellegekből — „Ólv korból...” — jeges villámként ilt-termő va­gonok. S nem fúrtok be a Föld­közi-tengert. Atlanti-Óceánt áts?e­­lö hajók fedélzetein csúszkáló ba­tyukba sem. Soraikat legföljebb barbár sírrombolók vak dühe, de inkább a magára hagyott bánat rit­kítja. Létezésük ténye az élőkben álomképekben, képzeletben, s — a modern pszichológia által Is kimu­tathatóan — atavisztikus déjd vn érzületekben él tovább. Ezek a ké­pek is sokezer kilométeres távol­ságokban lebegnek, onnan, ahol rá­­exponálódtnl; az érzékeny felület­re, amelyet megfogható tudomá­nyos tapasztalat híján, az ember­ben élő isteni elemnek tekintünk. S hogy mégse maradjanak egye­dül, az egymás elé lépő kéken zöld hegvecskek, ezüstpántlika folyócs­kák között ezek az őrségre kiren­delt. s onnan szolgálatuk végezté­vel soha vissza nem hívott szaka­szok, századok, csodarabbi sírok óvó, fegvelmet tartó parancsnok­ságai alá tartoznak. Szentéletű és nagy tudományú cadikok laknak velük apró házacskáikban (ohelek­­ben). Bolyongó szellemárnyalk a történtek ellenére Itt tartanak fo­gadóórát sírbatételük évfordulóin (jahrzeitjükön), hogy közvetítő kapcsolatot teremtsenek a messze­­szakadt maradék és azok utódaik sorsát intéző hatalommal. Mondanunk sem kell, hogy nem­csak a halottaknak, de az élőknek is emeltek gyülekező helyeket ezekben a falvakban. Ha az oda­látogatók nem tartottak is össze olyan azorosar. és elválaszthatatla­nul, mint felmenőik kint a faluszé­­l*»o. mégis ige-, gyakran tartózkod­tak egymás társaságában, mert olyan vallásba születtek, amelyben a legtöbb hétköznapi és ünnepi Imát csak úgy lehetett elmondani — azaz Istennel a kapcsolatot föl­venni —, ha együtt van az egész Izrael közössigét jelképező min­­ján; azaz ti* ieif.üit zsidó léríi. (Mint tudjuk, ama jeltelen sírban­­sorsban majdnem maradéktalanul meg is valósu.t ez az együvétarto­­zást szimbolizáló jelkép). [lurkó Gábor rajta E gvülekezé? házait (a zsinagó­ga szó a h her béth ha midras: az­az a gyülekezés háza görög fordftá­­®) ugyanezen helyiségek központ­­jr.ilrui emelték. S nohn nagyobbak, díszesebbek, 1 jtogatottabbak vol­tak. mint a íaluszéli előőrsök tá­borhelyei, miután a híveitől meg­fosztotta őket a történelem, kevés­bé mutatkoztak ellenállóknak. Ta­lán éppen a szem elölt pompázó anyngi-szellemi-történelmi értéke­ik kézzelfogható, tapasztalati való­sága hívta ki gyászos végzetüket. Ugyanis napninkra eltörlődtc-k a föld színéről. Nchányuk fizikai ma­radványa ped;g olyan fújóen cson­ka, hogy fölhasad ama behegedni vé!t-akart seb abban Is, aki sze­mélyesen át sem élte azt a korsza­kot. amikor a sebeket ejtették. E?v ilyen zsinagóga pusztulása folyamatát mutatja be Jnncsó Mik­lós Jelenlét című filmje. ★ Tokajtól a Bodrog folyásán két helységnyire fölfelé fckrz.il: Olnsz­­liszka. lit a ms’t század elején te­lepedtek le a zsidók, ök is borke­reskedelemre és -termelésre ren­dezkedtek be. Munkáiul; nagymér­tékben hozzájárult, hogv a közép­­hegyaljai szubkultúra felvirágoz­zék. Néhány évtized alatt annyira meggyökeresedtek-gvarapodtnk, hogy szép sorjában megkezdhették Itteni életük kereteinek a kiépíté­sét: Temetkezési Szentegvlctet (Chevra Kadisát). zsidó elemi is­kolát, Talmud Tórát, jesivát (val­­lá'tudományl iskolát), Könyvbe­­sz rzésl Egyletet (Chevra Kínján Szeforim), Segély Egy’etet, Sze­gényházat. Nőegyletet alapítottak. S persze rabbit hívtak a községbe. A választás a nagyhírű fiatal tu­dósra, Friednr.nn Herselére esett, aki meghonosította a községben a hasúd (jnmbo.) életformát Még­­pcd:g olyan rltorrel, hogy Olasz­­l:s?!:a is me«s7? földön hú es zarán­dokhellyé vá’t Az olaszliszka! rab­bi szerénysége önzetlensége. acz­­ketikus tiszta«: ga, nagy Jósága éj bölcsessége még külföldről Is von­zott látogatókat: A hitközség zsina­gógáját Is 6 építtette, az akkori za­rándokforgalomnak megfelelően Egyszerre ötszáz hívőt is befogad­hatott. Az épületen a rabbi kíván­sága szerint nem helyezték el a zá­rókövet. hogv örökös befejezetlen­­sége a Jeruzsálem! Szentély pusz­tulására emlékeztessen. A liszkai cadik 1874-ben halt meg, 8 azóta a mai napig hívek ezrei látogatják a sírját halálozási évfordulóján — n z«?dó naptár sze­rinti av hónap 11-én. A néprajz­­kutatók szerint nemcsak a zsidók, de a kornyék paraszti lakossága is elismerte a neki tulajdonított ha­talmat és bölcsességet, s maguk Is kértek tanácsot, csodát tóle. Olaszliszka zsidó társadalma e század harmincas éveiben: hetven család 312 lelket számlált a 2B32 id kosa községben. Köztük 1 nagy­­kereskedő. 17 kereskedő, 4 Iparos, 2 gazdálkodó, 2 köztisztviselő, 4 magántisztviselő. 2 tanító, 1 vál­lalkozó, 2 magánz.ó, 5 szabadpá­lyán, 8 munkás, 20 egyéb. Az e’ső világháborúban 36 katona harcolt, s közülük tíz cselt el. Jancsó több mint húsz éve — 1965-ben — forgatta filmje első ré­szét Olaszliszkán. A zsinagóga épü­lete erősen elhanyagolva állta a sietős szelek rohamát. A kitört ab­lakokon álsUvöllve tétován csap­kodó ajtószárnyakat, megrongált, szúette bútorokat nyikorgattak, be­lelapoztak a törmelékes, koszos padlón heverő imakönyvek bénán fittyedő oldalaiba. Ebbe a pogrom utáni gettót idéző „díszletbe'’ lé­pett be a két utolsó liszkai zsidó. Kicsomagolták a táliszukat (ima­köpenyüket). egy viszonylag épen maradt pádból elővették az Ima­könyvüket. Elénekeltek egy fo­hászt. öregesen töredezett hangju­kon a keleti dallamok hullámzása felidézte, de el is csitította-ringat­­ta a fájdalmat. Néhány szép „kö­zeli” a megroggyant sírokról, a vo­natsínek mellett fekvő temetőről. Vonatzakatolás, a közelgő mozdony füttye Ennyi. Atlantisz búcsúpil­lantása az utolsó, talpalatnyi föl­­decske-csúcsa körül felhabzó víz­ben, mielőtt végleg az óceán mé­lyére süllyed. Tíz év múlva — amikor a film második része készült — nincs már élő zsidó a faluban. A zsina­góga nv'-R áll. Belseje üresen kong. A padok, ahonnét az öregek elő­vették az Imakönyveket, s maga a írigvszekrénv is eltűnt. Szűköl a csend. A csupasz falak között egy helybeli kisfiú ugróiskolát játszik. Két pesti r.vbbinovcndéfc lep be az emlékművé halt térbe. Vállukra borítják az Imaköpenyt, hónuk alól előveszik a könyvecskéket, s a írigvszekrény irányába hajlongva rlénekelnck egy imát. A temető. Hátterében a csinosodó. gyarapodó falu sátortetős házai. Vonatfütty. Ennyi. Üjabb tíz. év múlva ezt a zsina­gógát kerestem. Környezetét a kéf tíz-tíz.peices film is hangsúlyozta. A műemlékké nyilvánított katoli­kus templom tömzsi tornya, a ma* gasíüldsz.intes. egykori postameste­ri ház, nhol négy évig gyerekeske­­dett Kossuth Lajos — márvány­­tábla őrzi emlékét —, vele szem­­ben_cgv aprócska ház szintén már­ványtáblával — Nagy Hona Jugo­szláv partizán mártiriumút idézi —, valamint a koszosfehéren dü­löngélő egykori saktcrlakás gyúj­tópontjában kell megtalálnom. A nyári forrúságban izzó, népiden faluban a helyén Is találok min­dent. A zsinagógát nem. Nincs ott az. épül-:*.. A uldalún elő­rehaladva bevetem magam a lá­bamra hullámzó, embermngasságú zöldtenger hulláma? közé. Emelke­dő Aztán meglátom A falat. Azt a falat, ami a zsinagógából ma­radt. Nagyobbnak látszik, mint ami­kor az egész épület részeként a film mutatta. A legrosszabb, a be­letörődésen túljutott bátorsággal áll a tájban. Nem,magányos. Tisztes távolból a katolikus templom néz le rá — be Is férnek együtt a húsz milliméteres lencsém képmezőjé­be —, mögötte kis utcácskák pi­rospozsgás cserépderűje, a kivert Dávid-csillag helyén átfolyik a Bodrog kékje „Vagyok, aki va­gyok..." mondja, hirdeti a fal. Ez vagyok. Ez van. Méltóság, erő van abban, ahogy kép*\s így jelen lenni. Túl bnmarcangcló kételye­ken, félelmeken, megnyomorftáso* kon és mega’.nzotis igekén, latolga­tásokon, amikor a „hogyan to­vább ?"-ra még elvileg £ évnél több v ’asz volt. Most nincs. Kz — vég­re-, alnhára — rgvctlelmű. A ..Ha akarnám se’-biztonsúg szavatolja a sziklaszilárd tartást. ★ Négy hónappal később, tajféko­­san haraevn feilegek alatt, amikor Jancsó a fűm harmadik rész''», ké­szíti cg” budripestj Tn’mu'l Tóra gyerekeivel és robb.?•»!.’•..d, fénv derül arra, hogyan ur-'idt cl az olaszHszkoi zs.Ír.-..,ága A’ ? kezdő­dött a forgatás, amikor rvgjdent egy kis'é iüuminált cigány fú'i, és nagy boncon kintn«ít'.ttrj a stá­bot a „mnuánto? úlcti'i i,l". Jnnc-Ó — még mindz a la'vány sokkja alatt — jól elkú'dt? m^'cybb é::­­lájakra. Kiváltaivá újra feltűnt egy gépírú'os pccsé’cs ponirt lo­bogtatva. Az írásban az. ál.*, hogy a Miskolci Izraelita Hitközség a sakterházat c« a hozzá unrtez© ker­tet 80 000 forintért eladta. — Bs a zsinagóga? Cink nem maga hordta el a zc:nngóeU? — kérdezte az első assV: ztens, aki átvette a nagyhangú ..kezdésé*. — Az is rrita van az ingatlano­mon. Az enyém Azt csinálok vele, amit akarok — hancz >H a válasz. — Jól meg kdj'.-ne bűvölni ma­gát, azért, mert elpusztította, vary hagvta elpusztítani a zsinagógát. Jobb, ha eltakarodik. — Nem úgy van az. Megvettem. Eddig se szólt bele sc.iki, hegy mit csinálok vele. — A házat vette meg. amit szin­tén hagy rohadni, s nem a zsina­gógát. — Az is rajta van az. Ingatlanon. Idáig senkinek sem szúrt szemet, hogy el-eüiordtam. Építkezni aka­rok rajta. Kell a terület. Különben is kinek kellett? Kinek hiányzik? Senkinek. Az jobban tetszene, ha magától dőlt volna össze? Világ csúljára? A gyártásvezető z/ir'z le a majd­nem tettlegessécbe feiuló vitát. — Itt van ötszáz forint. Itt Írja alá. Oké? (Oké volt.) Ennyit meg­ér a forgatás znvnr’alnr"-' r.a U«*rn a mi dolgunk az igaz ágszc-IgáKa­­tás. Mi filmet csinálunk. A film. Gyerekek Játszanak a ro­mok között. Itt ünnepi:!: a Sz.úk­­koth-ct, a Sátoros ünnepet A meg­maradt keleti fal köré gyűlve el­­éneklik ?z iccfelé a buszén tanult új dalt: „Bábeli fogságban / Szám­űz'-lésünkben .. hunczil: »neev.i­­rul a 137. zsoltár. (J.-.ncsó Vit.ánvl Ivántól tanulta, ó p.fl-g baloldal! cionista barátaitól a né'.torzos idők forró, egymásra nyíló hangulatá­ban.) Temető. A gyerek*, k kavicso­kat tesznek a sírokra. Gyakoroljak friss tudományukat; si’düzálják a héber betűket a megrokkant Lova­kén. Sírok. A hút'érb'.n l:étrzin*'.i házak telepe. Az operatőr elkapja a bekanyarodó dízelmozdonyt Sí­rok áznak a sárgászöld dombolda­lon. Ennyi. J-ncr-ó f*-!*-óhr,jt a vá­gószobában Kész. Ide többet nem megyek filmezni. Ecvée°zicfett. Már majdnem elr'kolt a vágó, amikor azt mondja: ..Még«?" Néz­zük meg azt a kidobo't snit'et a közepéről. Néhány perc-'« cr?özás, ragasztás utón újra felzümmög a vágóasztal, újra Öl2?z'*czkát mu­talja a képernyő S ahogy 3 képek peregnek, a néhány ember, aki a vágószobábon ül, tudja, hogv n: íthatatlanu! ez a nem tervezett felvétel a film vége. A fal a tájban. P'közelít a ka­mera. Sötét ruhú«, * ‘vt !•;: ’-ipo-, k'‘. zépkorú fé-ríí — a c.-orek'.i: tmi­­tója — lépked a nedv. i.n c-.ilkeő gyomdz5unge.Iben Ah^py a fal kö­zelébe ér, mintha mágnes húzná, a frigyszrkrénv üres foc’.-d.cta be­szippantja. Kéz* i — mint szerel­mes a régen látott, újraérinteni nem remélt kedvest — a köveket tapogatják, simogptk'k. Majd meg­állapodnak a fal ecy sre’.e'én A kitámasztott kéz/rjre rétsokiik a száj, a homlok, arc? folü'e'e. Mire gondol? Kér? Követel? Be­rel? Emlékezik? Imádkozik? Sír? Talán Igen Mert — világosodik meg hirtelen — ez egy siratófal. Sorsának, (jelenllé'-ének valósága­célja, hogy Itt, előtte — mint .ama jeruzsáleml nagytestvére-előd ;e előtt — sírni lehessen, llr.ev S roló Fal lépvén Magyar táüm — ma­gyar S;ónban — morjar s'r.atólal A MAGYAR TÖRTÉNELEM 100 KAZETTÁN A HUNGAROTON elnevezésű, m­­gyarországi lemez- és kazettagyár nagyje­lentőségű vállalkozás eredményével lép fel a nemzetközi nyilvánosság előtt: 100 kazettán, jó hangminőségben teszi érdeklődők számára hozzáférhetővé a magyar történelem tanulmányozását és megismerését. Az első tíz kazetta már megjelent : a magyar nép eredetétől, vándorlásain ke­resztül, az államalapítás és az Árpádházi királyok történetét ismerteti. A történelmi háttéranyag külön lapokon, összefűzhető­­leg teljes magyar történelemkönyvet fog eredményezni. Az első tíz kazetta ára, légi­postán szállítva 89 dollár. Évene 30 újabb kazetta jelenik meg. Megrendelést kiadóhivatalunk kész­séggel továbbít. FIATAL ÚJSÁGÍRÓK TALÁLKOZÁSA Fiatal újságírók és újságíró szakos di­ákok második nemzetközi találkozáját tart­ják Budapesten, június 19-júlhis 3. között. Jelentkezés és további részletes felvilágosí­tás nyerhető Síkvölgyi László konzulnál, a Magyar Népköztársaság newyorki főkonzu­látusa címén és telefonján: 8 East 75th St. New York City. Tel.: (212) 8794127. ORVOSTUDOMÁNYI TALÁLKOZÓ A II. Magyar Orvostudományi Talál­kozót a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Orvostudományi Társaságok és Egyesületek Szövetsége, a Semmelweiss Or­vostudományi Egyetem és a Magyarok Vi­lágszövetsége közösen rendezi meg buda­­pesten, augusztus 15-20. között. Jelentke­zés és további tájékoztatás a Magyar Fő­konzulátuson (8 East 75th Street New York City) nyerhető, Síkvölgyi László konzultól telefonon: (212) 8794127 szá­mon. A MAGYARORSZÁGI KÖZÉLET HÍREI A Magyarországon ideiglenesen tar­tózkodó, román állampolgárságú, magyar nemzetiségű személyek megsegítésével kap­csolatban intézkedések történtek, amelyek­re legközelebb részletesen visszatérünk. * I.(Szent)István király halálának 950. évfordulója alkalmával, augusztus 20-án, több helyütt ünnepségeket tartanak. A budapesti Szépirodalmi Könyvki­adó külföldön élő magyar írók és költők művei otthoni megismertetése céljából több kötet megjelentetését tervezi 1988 folyamán. >0800081 >0000000000800000< X * i — Állíthatom, hogy ilyen áttekintő kép Rámbámról nem jelent meg soha magyarul. -Dr. Scheiber Sándor professzor,a Budapesti ♦ Országos Rabbitépző Intézet elhunyt igazgatófa. f BERT W. STRASSBURGER: A RAMBAM ÉLETE ÉS ♦ MÜVEI MIOK-kiadás. Ara 5.95 USA Dollár és a portóköltség. Hanz is Himns! A Volt Zsidó Gimnazisták Baráti Köre várja az iskola volt növendékeinek jelentkezését a gimnázium fennállásának közel­gő 70. évfordulója méltó megünneplésének előkészítése céljából. Kéijük, hogy válaszukat pontos név (és eredeti név) és cím megjelöléssel küldjék 1988 március 15-ig a B.I.H. Anna Frank Gimnázium (a jelenlegi Leány- és Fiúgimnázium) - Budapest, Somogyi Béla utca 26. irányítószám 1085 címére. Őrülnénk, ha válaszában jelezné: mikor, mettől meddig volt az iskola tanulója, s mi a jelenlegi foglalkozása. _ m m m - k - _ _ m a m 1 M X k JtJLl <«»»*** <

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents