Newyorki Figyelő, 1988 (13. évfolyam, 1-16. szám)
1988-01-07 / 1. szám
NEW YORKI FIGYELŐ 1988 január 7. JACK HAHN GONDOLATOK TALÁLKOZÁSA 3 AZ EMLÉKEZÉS FAJA ÉS LEVELEI, AMELYEK AZ EGEKIG ÉRNEK... Jack Hahn kitűnő munkatársunknak itt közölt, megindító írása idézte elő az alábbi kép közlését. A Hősök Templomának előterében, ahol a magyar-zsidó mártiremiékmű felállításra fog kerülni, hevertek a náci fenevad tömeggyilkosságának áldozatai. A felszabadulás után járultak oda a túlélők, hátha egy-egy szeretettüket felismerik és méltó eltemettetésükről gondoskodni tudnak. Ez a kép és a többi, ami még szerkesztőségünk birtokában van, folyamatosan kerül közlésre. Ezek bemutatásra kerültek a Beth Hatefutsoth izraeli, majd budapesti kiállításán. Nem azért közöljük őket, hogy a szivettépően fájdalmas emlékeket gyötrő módon tartsuk ébren, hanem azért, hogy mindnyájunknak szívébe vésődjék az emlékezés bibliai kötelessége és a küzdelem fontossága a megismétlődés veszélye ellen. A VESNITZI HAGYOMÁNYOK FENNTARTÁSÁÉRT Messzehangzó jelentőségű összejövetel volt Schneier Arthur főrabbi vendégszerető otthonában a KIRJAT MEOR CHAIM cfáti (Izrael) tanintézet javára. Az esemény vendéglátói a házigazdán kívül Eli Wiesel Nobel-békedíjas professzor és dr. Israel Singer, a Zsidó Világkongresszus főittkára voltak. A vizsnitzi hagyományokat őrző tanintézet réséről Mose Ernster főrabbi volt jelen, aki a hagyományos szertartás keretében gyújtotta meg a Chanuka-mécsest. Schneier főrabbi köszöntötte a vendéget, majd Eli Wiesel emlékezett mega vizsnitzi jesivában vendéglátó barátaival együtt töltött magasztos időkről. Ernster főrabbi tartott ezután magasröptű beszédet, amelynek keretében érzékeltette a Kiijat Meor Chaim jelentőségét, nevelői működését és egyedülálló jelentőségét Izrael vallási életében. Ezután dr. Israel Singer intézett buzdító szavakat az intézmény érdekében. A vallásos rétegek legkülönbözőbb árnyalataiból megjelent képviselők a helyszínen nyújtották át adományukat és sokan tettek ígéretet, hogy saját érdekkörükben folytatni fogják az akciót a tanintézet támogatására. Elbúcsúzom. Indulok hazafelé. Átju-Sokan megírták humoros stílusban, hogy Sammy Davis, az ünnepelt néger énekes, színész, táncos, a TV, filmek, éjjeli lokálok sztárja, vagy harminc évvel ezelőtt egy déli államban felszállt az autóbuszra, jegyet váltott, majd leült. — Hátra ! — figyelmeztette röviden az autóbusz soffőr.- Én zsidó vagyok - védekezett Sammy naivul. - Le az autóbuszról - adta ki a parancsot Amerika déli államában nevelkedett, pökhendi busz-vezető. Én ezt nem találtam humorosnak és meggyőződésem szerint, Sammy Davis sem, de a következő években égáldotta tehetségével bebizonyította, hogy művész, még hozzá a javából és az államelnök örömmel hívja meg a Fehér Házban pompás külsőségek között megrendezett díszvacsorákra.- Több zsidó jött vissza, mint ahány elment - mondják a magyarországi antiszemiták. A víz- és tűzveszély elől elszaladhatsz- de nem az ostoba, szűklátókörű gyűlölet elől: követ Bécsbe, Berlinbe,Los Angelesbe, Torontóba, New Yorkba. — Védekeznünk kell, mint Sammy Davis — mondod te, én és mindenki, aki tudja, hogy az aljas, gonoszságtól fűtött zsidógyűlölet mire képes. Védekeznünk kell azzal, hogy a kereszténység megalapítóját, aki zsidónak született és mint zsidó halt meg, nem mi, hanem a rómaiak, Pontius Pilatus vezetésével feszitették keresztre, — azzal, hogy mi élni, dolgozni, tisztességes gyerekeket nevelni akarunk, — azzal, hogy Amerika bármelyik „zsidó "-negyedében, legyen az Chicago, Los Angeles, a brooklyni Williamsburgh vagy Boro Park, minden félelemtől mentesen sétálhatsz az TÁJRE ZÁCH - értelmében és a Tóra fon*os törvényét tisztelve, zsidók tömegei, kora reggel, vagy késő este - tanulnak, tanulnak. A bárdolatlan gyűlölködők azt sem akarják tudni, hogy a világ ötbilliós társadalmában alig pár milliós zsidóság orvosokat, írókat, vegyészeket, csengő hangú énekeseket. zenei zseniket, szomorú lelkeket felüdítő komikusokat, mesemondókat adott ennek a beteg világnak. Sajnos, ez nem elég, mint ahogy a jó tanulóra pikkelő tanító buta kifogással mindig rossz jegyet ír be titkos füzetecskéjébe. Ennyi filozofálás után még mindig nem jött válasz az antiszemiták elleni helyes lépésre. Ezt a választ két nappal ezelőtt megtaláltam. AZ EGYSZERŰSÉG DICSŐÍTÉSE Mi lehet értékesebb, mint az egyszerű ebéd, jó és kedves barátok társaságában. Pontosan 12 órakor helyezkedünk el Weiss Andor és dr. Farkas Ervin barátaimmal a Fifth Avenue-i kóser étterem szépen terített asztalánál, amire jellemző, hogy a kedvesen mosolygó pincérnő nem vesz fel rendelést, hanem aj á n 1, ami ellen nincs ellenvetés, mert a - zöldségleves éppen most készült el, ilyen levest maguk még otthon sem ettek. -Ebben a szívet melegítő légkörben nem csoda, hogy Andor barátom régi élmények felelevenítésével kezdi a beszélgetést. amire Ervin latin idézetekkel kontráz. Részemre nem marad más, mint csendben hallgatni az érdekes történeteket, azzal a gyerekes védekezéssel, hogy Angyalföldön nevelkedtem, ahol nem tudtuk, hogy a latin holt nyelv vagy egy délamerikai ország. Lassankint a Budapesten felállítandó mártír emlékműre terelődik a szó, amely a Dohány és Rumbach utcák kereszteződésénél fog állni. — Miért nem a Belvárosban, valahol egy jókarban tartott helyen ? — gondolom. Messziről, de tisztán hallom Andor hangát, - mintha gondolatolvasó lenne: — A magyar kormány tisztességes érzelmeket tanúsítva, szabad kezet adott az emlékmű felállítási helyére vonatkozólag — mondja és hangja hirtelen haragossá válik: — nekünk nem az elegáns, flancos Belváros kell, ami a sznobizmust jelentette, lélektelen és üres volt, mint a kiürített tökmag héja. — Mi a Rombach és Dohány utca sarkán akarjuk az emlékművet, ahol a világégés előtt, reggelenkint tisztes zsidó apák mentek munkába, fiatal bócherek imádott rabbijukhoz tanulni a szent, bölcs Tórát,— lányok a Kertész utca 32. sz. iskolába, ahol rövid időn belül megtanulták, mit jelent hithű háztartásra ügyelő, gyerekre figyelő JIDDISE MÁME-nak lenni. -— Mi a Dohány- és Rumbach utca sarkán akarjuk ezt az emlékművet felállítani, mert...mert... — mondja Andor barátom és elakad a hangja., mint elzárt csapból a víz — mert...imert ez a hely volt a gettó bejárata... - Ervin meghatódottságát leplezve, ezt mondja: - GENIUS LOCI (a hely szelleme) — Ebben a percben haragszom rá, mert az az érzésem, hogy jobban tud latinul, mint én héberül. — Nem messze innen — folytatja Andor - a Dob utca és Klauzál tér sarkán, kétezer brutálisan legyilkolt zsidó holtteste volt sorba rakva.Szent hitem minden erejével a Tóra szavaira kellett gondolnom: — Legyen világosság és lön világosság, de az én ielkemre súlyos, koromsötétség nehezedett. Nem tudtam megmozdulni, ajkam akaratlanul a Jiszgadal szavait mormolta. A sarkon egy egyenruhás férfit pillantottam meg, akit több civilruhás állott körül. A szörnyű látványtól nem tudtam gondolkodni, de abban az időben minden egyenruha futásra kényszerített. — Hova szaladsz ? Nem látod, hogy zsidókat kell temetni ? — kiáltotta utánam jiddisül. Orosz-zsidó katona volt. — Az idő megáll körülöttünk. Andor tovább beszél, családjáról, apjáról, nővéréről, akivel nemrégen meglátogatta a Kertész utcai zsidó leányiskola épületét, ahol ők is laktak. — A házmester megkérdezte, kit keresünk. Itt laktunk gyerekkorunkban — feleltük. mire a házfelügyelő így válaszolt:- Képzeljék el. sokan járnak mostanság erre felé és mind azt meséli, hogy ebben a házban zsidók laktak ! Elhinnék ezt ? — Andor elhallgat. Az emlékezés éles pengéje kettévágja szavait. . Kicsordulnak a könnyei. Az étterem sarka templommá változik. Ervin szeme bepárásodik. Én tehetetlenül lehajtom fejemet és érzem, hogy Andor könnyei nem vádolnak, de a mélyről feltörő fájdalmas emlékezés a hívő alázatos gyötrődésével azt kérdi: RIBAJNE SELAJLOM ! MIÉRT ?!?! — tok a George Washington-hídon. Érzem, meg kell nyugtatnom felkavart szívemet. A Palisades Park kilátójánál megállítom kocsimat. Andor szavaira gondolok és az emlékfát ábrázoló mű fémből készülő leveleit látom magam előtt. Mit fognak szolgálni ezek a művészi kezekkel alkotandó levelek ? Alkalmat adnak, hogy bevésethessed felejthetetlen halottaid nevét és mert számlálatlan tömegsír van. a falevélre vésett név egy-egy sírkövet fog képviselni, amely csillogni fog télen-nyáron, ahova mindig elvándorolhatsz egy rövid imára és ezzel könynyítheted szíved fájdalmát... PÜSKI-CORVIN Hungarian Books and Records 251 L 92nd St.# New York, N. Y. 10028 USA (62. és 83. Street között) Ttkfm:(2l2) 879-8893 (212) 734-3848 A világ legnagyobb választékú magyar könyvesboltja. Sok ezer magyar könyv, újság, hanglemez, hangszalag, Ikka-befizetés — Utazás — Képkiállítás — Filmvetítés. Látogassa meg boltunkat a New York-i magyar negyedbenI Postán is szállítunk. - Kérjen katalógust!
