Newyorki Figyelő, 1988 (13. évfolyam, 1-16. szám)

1988-02-16 / 3. szám

1988 február 16. NEWYORKI FIGYELŐ 3 DR. JESURUN ÉLIJÁHU: ÉS MIT TESZ IZRAEL ? Ezzel a cikkel zárni dr. Jesurun Éli­­jáhu illusztris munkatársunk, a neves izraeli történész sorozata, amely az olvasókat az új Izrael megalakulásának, harcainak és fej­lődése küzdelmes szakaszainak történetére a legmagasabb színvonalon oktatta. A most közölt utolsó rész, hallatlan aktualitásánál fogva, a szerző részére fenntartott 10. lap helyett a 3. lapon kerül közlésre, már csak azért is, mert a keménykötésü történettu­dós véezetül ellágyul és cikksorozatát a va­lóságos helyzet drasztikus, kíméletlen fel­tárása után Giszkalay lírájával fejezi be, amelyet mai nemzedékünknek, főként if­júságunknak iránymutatóul, dolgozószo­bája falára kellene szegeznie... Dr. Jesurun Élijáhunak, olvasóink nevében ezúton fejezzük ki szívből jövő hálánkat tanításaiért és reményünknek ank kifejezést, hogy rövidesen újabb írá­saival fogja olvasóközönségünket szeren­cséltetni. iQfiqooonoooooociooooooooooooQCd A palesztineknek és általában az ara­boknak Izrael és a cionizmus elleni állás­­foglalása szinte mit sem változott az utolsó 80 év alatt. Palesztina arab volt és arab lesz. Izraelnek meg kell szűnnie, a zsidóknak el kell hagyniok az országot és csak azok ma­radhatnak, akiknek az ősei már 1917 előtt itt laktak. De mivel az arabok az egymás utáni háborúkban súlyos vereségeket szen­vedtek, taktikából, a világ felé engedéke­nyeknek mutatkoztak. Az 1948-as és az 1956-os vereségeik után már hajlandók vol­tak eltűrni Izraelt, ha az visszavonul az ENSZ ÁLTAL 1947-ben megítélt határok mögé, azaz lemond 6000 km. területről^nit az 1948-as háborúban foglaltunk el a táma­dó araboktól és benépesítettük félmillió, arab országokból érkezett zsidó menekült­tel. Az 1967-es Hatnapos Háború után még nagyobb engedékenységet színleltek az ara­bok: Ismerje el Izrael Arafátot.a PFSZ-t, a felállítandó palesztin államot és akkor Ara­fát is elismeri Izraelt, nem kell visszaadni az említett 6000 km-t, csak az 5.500 km-t kitevő Judeát, Somront, Gázát és Jeruszá­­lemet,azaz mindent, amit a Hatnapos Há­borúban elfoglaltunk a támadó Jordániától. Az arab menekültek egy részének visszate­lepítéséről később fognak tárgyalni. Csak mellesleg jegyezzük meg, hogy az említett 5.500 négyzetkm. területen ma kb. másfél millió arab él és a sziklás Juda és Somron nem tud többet eltartani. Holott még leg­alább ugyanannyi szándékozik életét arab Palesztinában újjáépíteni. Míg a hivatalos (!) arab álláspont mit sem változott - Izrael fokozatosan utána­engedett, engedményeket tett. Igaz, eddig csak („csak ") Szinájt és a Golán felét adtuk vissza, de többet azért nem, mert terület­részekről való lemondásért nem hajlandók békét kötni az arabok. Holott az izraeli bé­kepártok arról álmodoznak, hogy valamit, mondjuk Kelet-Jeruzsálem egy részét és a Jordán-völgy egy szakaszát megtarthatjuk, hogy legalább valamit mentsünk eljátszott becsületünkből és főleg biztonságunkból. A területi lemondáshoz többségre van szükség,a többséget pedig csak a lakos­ság hangulatának befolyásolásával lehet el­érni.Ezt a munkát végzi a baloldal kezében levő sajtó,rádió,televízió, film és a szín­házak. Végzi olyan alapossággal, hogy az izraeli intelligencia és a fiatalság tekintélyes része az araboknak szurkol, az arabok igaz­ságának harcosa és gyűlöli - nem a terro­ristákat, hanem a vallásosokat (nem az anti­­cionista ultra-orthodoxokat). valamint azokat, akik a legnehezebb körül­mények közt is vállalták a stratégiai fon­tosságú Erec Jiszraél területeinek betelepí­tését. Igaz, más népeknél is van ellentét a szocialisták és a jobboldal között, de sehol sem áll ki a baloldal hazája, népe ellensége mellé saját testvérei ellen, amint teszi a So­mér Hacair, amely nyíltan hangoztatja Auschwitz után is, hogy az arab proletár közelebb áll hozzá .mint a munkaadó zsidó. Nem tudják, vagy nem akarják tudni, hogy miként vélekedik rólunk, róluk, min­den zsidóról Arafát tábora, az arab intelli­gencia. Pedig olyan világosan és őszintén megmondta ezt a jeruzsálemi egyetem egy arab diákja zsidó barátjának, aki ezt közöl­te is a sajtóban. S éppen a hajmeresztő őszinteség az, ami érdemessé teszi arra, hogy szószerint idézzük szavait: Minden tiszteletünk az öregeinkké, akik egy-két-három nemzedékkel ezelőtt, mikor még nem voltak önálló arab államok, nem volt olaj és nemzetközi arab befolyás és még sem egyeztek meg a te őseiddel, a második, a harmadik, a negyedik alija em­bereivel és ellenálltak a szocialista csomago­lásba burkolt cionista propagandának. Pe­dig néhány ügyvéd kivételével tudatlan pa­rasztok voltak a mi őseink, de valami tudat­alatti nemzeti érzéstől vezetve elutasították a cionisták által ajánlott co-existenciát. Ti pedig harcban megvertétek a mi felkelőin­ket, elkergettétek szülőföldjükről az arab parasztokat és ők még sem adták meg ma­gukat. Talán sejtették, hogy jön az én nem­zedékem, amely már fel tudja venni a ver­senyt veletek. Mi még kevésbbé akarjuk veletek a békét, mint apáink. Nem egyezünk bele egy parányi Izrael létébe sem. Talán Tel A- viv és körzete,hol koncentrálunk bennete­ket, kaphat valami szűk autonómiát. Mert nem akarunk kiirtani benneteket. Ti ügye­sen operáltatok ezzel a mi buta elszólá­sunkkal, ami a tömegeket volt hivatva fel­lelkesíteni. Ti technikusok vagytok, az ész, az elvont tudományok emberei, de tömeglé­lektanhoz nem értetek. Hiába adtátok Freudot a világnak. A gyakorlati pszicholó­giához ezerszer jobban értett Hitler és mi az ő tanítványai vagyunk. Ti betegek vagy­tok, a magasztos erkölcs betegei, teli kom­plexumokkal. S ez lesz a vesztetek. Az, hogy nem tudtok gyűlölni. Minket sem, potenciális gyükosaitokat. Mint ahogy a ná­cikat sem tudtátok viszont gyűlölni. Nem mertek őszinték lenni és a szemünkbe mon­dani. bár ti vagytok itt a többség Izraelben és kezetekben a fegyver, hogy: - ti rohadt gyilkos arabok, dögöljetek meg ! - Ha így éreztetek volna, ha így beszéltetek volna, akkor apáink talán igyekeztek volna beol­vadni közétek. Félelemből, tiszteletből. De ti nem mertek uralkodni felettünk, ti meg akartok alkudni velünk fele-fele alapon, megnyugtatni háborgólelkiismereteteket azért, hogy ide jöttetek a mi hazánkba. Ti gyávák vagytok és nem tudtok megölni egy védtelen, ártatlan arabot. Ne mondd, hogy ez a humanizmus csúcsa. Csak volt, ki tud­ja, mikor. De ti ezt nem engedhetitek meg magatoknaak. Elkényeztetett asszonyaitok nem szaporák s külföldi testvéreitek, ha nem ütik őket, nem jönnek Izraelbe, hogy segítsenek harcaitokban. Ti egy túlérett nép vagytok. Utolsó vad kapálódzástok ez az izraeli kísérlet. A zsidó fiatalok külföl­dön, akikre számíthatnátok- ellenségeitek. Ott rothadnak, ahol vannak, bődületes el­veikkel. Az elnyomottakért, a színes népek jogaiért küzdenek. Nektek talán fogalma­tok sincsen arról, hogy az új baloldal, né­hány kótyagos keresztényen kívül csupa zsidóból áll. Akár hiszed, akár nem, sere- I estül jönnek külföldi fiókjainkhoz felaján­lásaikkal ellenetek. Zsidók zsidók ellen. Se­gítenek nekünk pénzzel, propagandával, f sempészettel, kémkedéssel. Ha nem lenné­nek olyan gyávák - egy kis néger kölyök megkerget egy tucat zsidót — talán még arcolni is jelentkeznének ellenetek. Az r szolut igazságért, az elnyomott paleszti- i kért. Ezzel szemben mi egészségesek va­gyunk. Tömegeink talán állatiasak, de mi csak olyan mértékig, amennyiben az szük­séges a cél elérésére. Mi művelődünk. Hat­százezer arab diák tanul csak külföldi, nem arab egyetemeken. Palesztinek is több tíz­ezren. Az átlag gyengébb, mint nálatok. De ha csak egy a tízből tehetséges, az is na­gyobb számot ad, mint a ti összdiákságtok. A technikai tudásban van a fölényetek. De az a gyávák hősiessége. A kés - a bátraké. Egyébként a gyakorlati tudomány nem ör­döngösség, majd megtanuljuk. Mi nem akarunk kiirtani benneteket. Fel fogunk használni benneteket Paleszti­nában, mint tették veletek száz évvel ez­előtt a németek és más népek. Miért ne szeretnétek meg az arabokat, mint ahogy megszerettétek a pogromhős kozákok or­szágát és népét ? Hiszen szétszóratástok óta ez a sorsotok:szolgálni a népeket.A ci­onizmussal elkéstetekjnert ma már nem ala kulnak új nemzetek. Lassan elvész a vallási összetartozástok tudata is. Ne számítsatok antiszemitizmusra, mi aliját hoz országtok­ba. Hitler óta nincsenek sújtó rendelkezé­sek — gázkamrák vannak, azonnali totális pusztítás. Mi sokan vagyunk, mögöttünk 160 millió arab és közel milliárd muzulmán. Rövidesen átvesszük a hatalmat. Légy büsz­ke, hogy ezt első kézből és barátod szájából hallottad. Neked személy szerint nem kell aggódnod... így lát minket az arab diák és nem egészen ferde a látása. De egyet nem tud az okos arab diák. Azt, hogy nem gyógyíthatatlan betegség gyötri a zsidót és nem izomsorvadás a cio­nizmus végzetes baja. Hiszen a vészkorszak életben maradottjai olyan csodákat művi­tek, amilyenre nem képes sok jósorsú nép. Hazatértek, családot alapítottak. Biztonsá­gukat kockáztatva jól őrzött határokon szöktek át, újra vállalták a táborok életét Németországban, Cypruson, hogy hulla­­fáradtan megérkezve az országba, beállja­­nak a zsidó hadseregbe és szembenézzenek a bátrak halálával. Aztán még volt erejük új életet kezdeni minden nélkül, csupán nagy, szent akarattal. Ez beteg nép ? Ezt fenyegeti végel­gyengülés ? A zsidó nép elfáradt. Asszimi­lációs reményei darabokra törtek, világ­­megváltó eszméi a sztálinizmus mocsarába fúltak, humanista világát hitleri csizmával taposta szét a váratlan erőszak - hát csoda, ha pattanásig feszült, érzékeny idegrend­szere, ha elhagyta ellenálló ereje ? S ha a zsidóság így, akkor még inkább Cion népe, melyre a közös szenvedésen túl az ország építése is hárult, s védelme megvadult szomszédok meg-megújuló rohamai ellené­ben. De fáradtsága messze nem végzetes ! * A galut pozitív öröksége: érzékeny­ségünk a szenvedés láttán, hitünk a szebb jövőben és önmagunk szigorú, objektív mérése a lelkiismeret serpenyőin.De ugyan­ezek — nem szükségszerűen, de - negativ tulajdonságokká válhatnak, ha tett helyett, hogy megmentsük népünket — elmélkedés­be süllyedünk az abszolút prófétai igazsá­got keresve. Különösen ha ellenségeink vi­hogva lesik, mint válik tehetetlenné véde­kező, tettre ökölbeszorított kezünk. Tehát kötelességünk, hogy ne az ab­szolút igazságot keressük, hanem létében fenyegetett népünk legfőbb igazát, az IM ÉN ÁNI LI — MI LI ? (Ha én nem teszek önmagamért, úgy ki tegyen érettem ?) igazságát, azt hogy a palesztineknek keve­sebb joguk van egy második hazához (Jor­dánia is az övék), mint nekünk az élethez ! És ha eszerint járunk el, úgy lepereg rólunk minden arab és mohamedán „erő.' S hadd idézzük itt befejezésül Gisz­kalay Jánosnak, a méltatlanul elfelejtett erdélyi költőnek ÚJ TAVASZ ELÉBE cí­mű, gyönyörű cionista verséből: ...S felétek zúg az Isten hangos kedve: hej, korcs fiák, hej megvénült apák, dicsőség annak, aki vállat vetve marokra fog most ásót és kapát. Dicsőség annak, aki csak egy kévét, csak egy kalászt is vet villánk elé, dicsőség annak, aki csak egy évét, csak egy napját is nekünk szentelé. Mert ezzel a szegényes egy kalásszal, ez egy nappal mit testvérsziv adott, megbirkózunk mi minden elmúlással s teremtünk újat, szépet és nagyot... KÉRJÜK olvasóinkat, hogy hirdetőinket támogassál, vásárlásaik alkalmával hivatkozzanak lapunkra PUSKI-C0RVIN Hungarian Books and Records 251 E. 82nd St., New York, U. Y. 10028 USA (62. és 83. Street kozott) T«k(«n:(212) 879-8093 (212) 734-3848 A világ legnagyobb válasitékú magyar könyvesboltja. Sok ezer magyar könyv, újság, hanglemez, hangszalag, Ikka-befizetés - Utazás - Képkiállítás - Filmvetítés. Látogassa meg boltunkat a New York-i magyar negyedben! Postán is szállítunk. — Kérjen katalógust!

Next

/
Thumbnails
Contents