Newyorki Figyelő, 1988 (13. évfolyam, 1-16. szám)
1988-02-16 / 3. szám
1988 február 16. NEWYORKI FIGYELŐ 3 DR. JESURUN ÉLIJÁHU: ÉS MIT TESZ IZRAEL ? Ezzel a cikkel zárni dr. Jesurun Élijáhu illusztris munkatársunk, a neves izraeli történész sorozata, amely az olvasókat az új Izrael megalakulásának, harcainak és fejlődése küzdelmes szakaszainak történetére a legmagasabb színvonalon oktatta. A most közölt utolsó rész, hallatlan aktualitásánál fogva, a szerző részére fenntartott 10. lap helyett a 3. lapon kerül közlésre, már csak azért is, mert a keménykötésü történettudós véezetül ellágyul és cikksorozatát a valóságos helyzet drasztikus, kíméletlen feltárása után Giszkalay lírájával fejezi be, amelyet mai nemzedékünknek, főként ifjúságunknak iránymutatóul, dolgozószobája falára kellene szegeznie... Dr. Jesurun Élijáhunak, olvasóink nevében ezúton fejezzük ki szívből jövő hálánkat tanításaiért és reményünknek ank kifejezést, hogy rövidesen újabb írásaival fogja olvasóközönségünket szerencséltetni. iQfiqooonoooooociooooooooooooQCd A palesztineknek és általában az araboknak Izrael és a cionizmus elleni állásfoglalása szinte mit sem változott az utolsó 80 év alatt. Palesztina arab volt és arab lesz. Izraelnek meg kell szűnnie, a zsidóknak el kell hagyniok az országot és csak azok maradhatnak, akiknek az ősei már 1917 előtt itt laktak. De mivel az arabok az egymás utáni háborúkban súlyos vereségeket szenvedtek, taktikából, a világ felé engedékenyeknek mutatkoztak. Az 1948-as és az 1956-os vereségeik után már hajlandók voltak eltűrni Izraelt, ha az visszavonul az ENSZ ÁLTAL 1947-ben megítélt határok mögé, azaz lemond 6000 km. területről^nit az 1948-as háborúban foglaltunk el a támadó araboktól és benépesítettük félmillió, arab országokból érkezett zsidó menekülttel. Az 1967-es Hatnapos Háború után még nagyobb engedékenységet színleltek az arabok: Ismerje el Izrael Arafátot.a PFSZ-t, a felállítandó palesztin államot és akkor Arafát is elismeri Izraelt, nem kell visszaadni az említett 6000 km-t, csak az 5.500 km-t kitevő Judeát, Somront, Gázát és Jeruszálemet,azaz mindent, amit a Hatnapos Háborúban elfoglaltunk a támadó Jordániától. Az arab menekültek egy részének visszatelepítéséről később fognak tárgyalni. Csak mellesleg jegyezzük meg, hogy az említett 5.500 négyzetkm. területen ma kb. másfél millió arab él és a sziklás Juda és Somron nem tud többet eltartani. Holott még legalább ugyanannyi szándékozik életét arab Palesztinában újjáépíteni. Míg a hivatalos (!) arab álláspont mit sem változott - Izrael fokozatosan utánaengedett, engedményeket tett. Igaz, eddig csak („csak ") Szinájt és a Golán felét adtuk vissza, de többet azért nem, mert területrészekről való lemondásért nem hajlandók békét kötni az arabok. Holott az izraeli békepártok arról álmodoznak, hogy valamit, mondjuk Kelet-Jeruzsálem egy részét és a Jordán-völgy egy szakaszát megtarthatjuk, hogy legalább valamit mentsünk eljátszott becsületünkből és főleg biztonságunkból. A területi lemondáshoz többségre van szükség,a többséget pedig csak a lakosság hangulatának befolyásolásával lehet elérni.Ezt a munkát végzi a baloldal kezében levő sajtó,rádió,televízió, film és a színházak. Végzi olyan alapossággal, hogy az izraeli intelligencia és a fiatalság tekintélyes része az araboknak szurkol, az arabok igazságának harcosa és gyűlöli - nem a terroristákat, hanem a vallásosokat (nem az anticionista ultra-orthodoxokat). valamint azokat, akik a legnehezebb körülmények közt is vállalták a stratégiai fontosságú Erec Jiszraél területeinek betelepítését. Igaz, más népeknél is van ellentét a szocialisták és a jobboldal között, de sehol sem áll ki a baloldal hazája, népe ellensége mellé saját testvérei ellen, amint teszi a Somér Hacair, amely nyíltan hangoztatja Auschwitz után is, hogy az arab proletár közelebb áll hozzá .mint a munkaadó zsidó. Nem tudják, vagy nem akarják tudni, hogy miként vélekedik rólunk, róluk, minden zsidóról Arafát tábora, az arab intelligencia. Pedig olyan világosan és őszintén megmondta ezt a jeruzsálemi egyetem egy arab diákja zsidó barátjának, aki ezt közölte is a sajtóban. S éppen a hajmeresztő őszinteség az, ami érdemessé teszi arra, hogy szószerint idézzük szavait: Minden tiszteletünk az öregeinkké, akik egy-két-három nemzedékkel ezelőtt, mikor még nem voltak önálló arab államok, nem volt olaj és nemzetközi arab befolyás és még sem egyeztek meg a te őseiddel, a második, a harmadik, a negyedik alija embereivel és ellenálltak a szocialista csomagolásba burkolt cionista propagandának. Pedig néhány ügyvéd kivételével tudatlan parasztok voltak a mi őseink, de valami tudatalatti nemzeti érzéstől vezetve elutasították a cionisták által ajánlott co-existenciát. Ti pedig harcban megvertétek a mi felkelőinket, elkergettétek szülőföldjükről az arab parasztokat és ők még sem adták meg magukat. Talán sejtették, hogy jön az én nemzedékem, amely már fel tudja venni a versenyt veletek. Mi még kevésbbé akarjuk veletek a békét, mint apáink. Nem egyezünk bele egy parányi Izrael létébe sem. Talán Tel A- viv és körzete,hol koncentrálunk benneteket, kaphat valami szűk autonómiát. Mert nem akarunk kiirtani benneteket. Ti ügyesen operáltatok ezzel a mi buta elszólásunkkal, ami a tömegeket volt hivatva fellelkesíteni. Ti technikusok vagytok, az ész, az elvont tudományok emberei, de tömeglélektanhoz nem értetek. Hiába adtátok Freudot a világnak. A gyakorlati pszichológiához ezerszer jobban értett Hitler és mi az ő tanítványai vagyunk. Ti betegek vagytok, a magasztos erkölcs betegei, teli komplexumokkal. S ez lesz a vesztetek. Az, hogy nem tudtok gyűlölni. Minket sem, potenciális gyükosaitokat. Mint ahogy a nácikat sem tudtátok viszont gyűlölni. Nem mertek őszinték lenni és a szemünkbe mondani. bár ti vagytok itt a többség Izraelben és kezetekben a fegyver, hogy: - ti rohadt gyilkos arabok, dögöljetek meg ! - Ha így éreztetek volna, ha így beszéltetek volna, akkor apáink talán igyekeztek volna beolvadni közétek. Félelemből, tiszteletből. De ti nem mertek uralkodni felettünk, ti meg akartok alkudni velünk fele-fele alapon, megnyugtatni háborgólelkiismereteteket azért, hogy ide jöttetek a mi hazánkba. Ti gyávák vagytok és nem tudtok megölni egy védtelen, ártatlan arabot. Ne mondd, hogy ez a humanizmus csúcsa. Csak volt, ki tudja, mikor. De ti ezt nem engedhetitek meg magatoknaak. Elkényeztetett asszonyaitok nem szaporák s külföldi testvéreitek, ha nem ütik őket, nem jönnek Izraelbe, hogy segítsenek harcaitokban. Ti egy túlérett nép vagytok. Utolsó vad kapálódzástok ez az izraeli kísérlet. A zsidó fiatalok külföldön, akikre számíthatnátok- ellenségeitek. Ott rothadnak, ahol vannak, bődületes elveikkel. Az elnyomottakért, a színes népek jogaiért küzdenek. Nektek talán fogalmatok sincsen arról, hogy az új baloldal, néhány kótyagos keresztényen kívül csupa zsidóból áll. Akár hiszed, akár nem, sere- I estül jönnek külföldi fiókjainkhoz felajánlásaikkal ellenetek. Zsidók zsidók ellen. Segítenek nekünk pénzzel, propagandával, f sempészettel, kémkedéssel. Ha nem lennének olyan gyávák - egy kis néger kölyök megkerget egy tucat zsidót — talán még arcolni is jelentkeznének ellenetek. Az r szolut igazságért, az elnyomott paleszti- i kért. Ezzel szemben mi egészségesek vagyunk. Tömegeink talán állatiasak, de mi csak olyan mértékig, amennyiben az szükséges a cél elérésére. Mi művelődünk. Hatszázezer arab diák tanul csak külföldi, nem arab egyetemeken. Palesztinek is több tízezren. Az átlag gyengébb, mint nálatok. De ha csak egy a tízből tehetséges, az is nagyobb számot ad, mint a ti összdiákságtok. A technikai tudásban van a fölényetek. De az a gyávák hősiessége. A kés - a bátraké. Egyébként a gyakorlati tudomány nem ördöngösség, majd megtanuljuk. Mi nem akarunk kiirtani benneteket. Fel fogunk használni benneteket Palesztinában, mint tették veletek száz évvel ezelőtt a németek és más népek. Miért ne szeretnétek meg az arabokat, mint ahogy megszerettétek a pogromhős kozákok országát és népét ? Hiszen szétszóratástok óta ez a sorsotok:szolgálni a népeket.A cionizmussal elkéstetekjnert ma már nem ala kulnak új nemzetek. Lassan elvész a vallási összetartozástok tudata is. Ne számítsatok antiszemitizmusra, mi aliját hoz országtokba. Hitler óta nincsenek sújtó rendelkezések — gázkamrák vannak, azonnali totális pusztítás. Mi sokan vagyunk, mögöttünk 160 millió arab és közel milliárd muzulmán. Rövidesen átvesszük a hatalmat. Légy büszke, hogy ezt első kézből és barátod szájából hallottad. Neked személy szerint nem kell aggódnod... így lát minket az arab diák és nem egészen ferde a látása. De egyet nem tud az okos arab diák. Azt, hogy nem gyógyíthatatlan betegség gyötri a zsidót és nem izomsorvadás a cionizmus végzetes baja. Hiszen a vészkorszak életben maradottjai olyan csodákat művitek, amilyenre nem képes sok jósorsú nép. Hazatértek, családot alapítottak. Biztonságukat kockáztatva jól őrzött határokon szöktek át, újra vállalták a táborok életét Németországban, Cypruson, hogy hullafáradtan megérkezve az országba, beálljanak a zsidó hadseregbe és szembenézzenek a bátrak halálával. Aztán még volt erejük új életet kezdeni minden nélkül, csupán nagy, szent akarattal. Ez beteg nép ? Ezt fenyegeti végelgyengülés ? A zsidó nép elfáradt. Asszimilációs reményei darabokra törtek, világmegváltó eszméi a sztálinizmus mocsarába fúltak, humanista világát hitleri csizmával taposta szét a váratlan erőszak - hát csoda, ha pattanásig feszült, érzékeny idegrendszere, ha elhagyta ellenálló ereje ? S ha a zsidóság így, akkor még inkább Cion népe, melyre a közös szenvedésen túl az ország építése is hárult, s védelme megvadult szomszédok meg-megújuló rohamai ellenében. De fáradtsága messze nem végzetes ! * A galut pozitív öröksége: érzékenységünk a szenvedés láttán, hitünk a szebb jövőben és önmagunk szigorú, objektív mérése a lelkiismeret serpenyőin.De ugyanezek — nem szükségszerűen, de - negativ tulajdonságokká válhatnak, ha tett helyett, hogy megmentsük népünket — elmélkedésbe süllyedünk az abszolút prófétai igazságot keresve. Különösen ha ellenségeink vihogva lesik, mint válik tehetetlenné védekező, tettre ökölbeszorított kezünk. Tehát kötelességünk, hogy ne az abszolút igazságot keressük, hanem létében fenyegetett népünk legfőbb igazát, az IM ÉN ÁNI LI — MI LI ? (Ha én nem teszek önmagamért, úgy ki tegyen érettem ?) igazságát, azt hogy a palesztineknek kevesebb joguk van egy második hazához (Jordánia is az övék), mint nekünk az élethez ! És ha eszerint járunk el, úgy lepereg rólunk minden arab és mohamedán „erő.' S hadd idézzük itt befejezésül Giszkalay Jánosnak, a méltatlanul elfelejtett erdélyi költőnek ÚJ TAVASZ ELÉBE című, gyönyörű cionista verséből: ...S felétek zúg az Isten hangos kedve: hej, korcs fiák, hej megvénült apák, dicsőség annak, aki vállat vetve marokra fog most ásót és kapát. Dicsőség annak, aki csak egy kévét, csak egy kalászt is vet villánk elé, dicsőség annak, aki csak egy évét, csak egy napját is nekünk szentelé. Mert ezzel a szegényes egy kalásszal, ez egy nappal mit testvérsziv adott, megbirkózunk mi minden elmúlással s teremtünk újat, szépet és nagyot... KÉRJÜK olvasóinkat, hogy hirdetőinket támogassál, vásárlásaik alkalmával hivatkozzanak lapunkra PUSKI-C0RVIN Hungarian Books and Records 251 E. 82nd St., New York, U. Y. 10028 USA (62. és 83. Street kozott) T«k(«n:(212) 879-8093 (212) 734-3848 A világ legnagyobb válasitékú magyar könyvesboltja. Sok ezer magyar könyv, újság, hanglemez, hangszalag, Ikka-befizetés - Utazás - Képkiállítás - Filmvetítés. Látogassa meg boltunkat a New York-i magyar negyedben! Postán is szállítunk. — Kérjen katalógust!
