Newyorki Figyelő, 1988 (13. évfolyam, 1-16. szám)
1988-02-16 / 3. szám
4 NEWYORKI FIGYELŐ 1988 február 16. KAHAN KALMAN: MAGYAR-ZSIDÓ HÍRESSÉGEK AMERIKA BOLTOZATÁN MEGJEGYZÉSEK, HOZZÁSZÓLÁSOK KAHAN KÁLMÁN BEREGI OSZKÁRRÓL SZÓLÓ CIKKSOROZATÁHOZ Kahan Kálmán kitűnő munkatársunk — amint előzetes híradásunkból olvasóközönségünk értesült - kórházi ápolását követő utókezelésen van. Nagy érdeklődéssel kísért cikksorozatát remélhetőleg rövid időn belül folytatni fogja. Ezúttal Beregi Oszkárról írt cikkéhez megküldött olvasói hozzászólásokat közöljük. Mindkettő nemcsak olvasóktól, de munkatársainktól is származik, kétségtelen tehát, hogy ugyancsak érdeklődés fogja kísérni őket. Andrew Faragó (Dr. Faragó András) barátunka következőket írta: Kedves Mr. Kahan: Mindig érdeklődéssel olvasom a Newyorki Figyelőben megjelenő cikksorozatát a magyar zsidó hírességekről, a páratlan adatgyűjtésről és azoknak megírásáról. A Beregi Oszkárról írt színes életrajzát éppen különös érdeklődéssel olvastam, mert felelevenítette a vele volt, sok évtizeddel ezelőtti személyes élményeimet. Elöljáróban hadd kezdjem azonabn egy kis bevezetővel: 1910-18-ban a karcagi református főgimnázium diákja voltam. Az iskola maga és a tanárok is - köztük két katolikus papból átreformálódott, - igen liberális szelleműek voltak. A felekezeti ellentét, ha volt is, nem a zsidókkal szemben mutatkozott.hanem a katolikus diákokkal szemben. Ez az ellentét megvolt magában a városban, a jobbmódú kálomista és a szegényebb pápista lakosság között. Minden télen jött 2-3 hónapra egy vándor színtársulat, ami az egyetlen szórakozási lehetőség volt a különösen álmos cívis városban. A diákok a hivatalos iskolai szabályzat szerint csak előzetes tanári engedéllyel mehettek színházba, a gyakorlatban azonban a liberális szellem nem ragaszkodott hozzá. így azután előzetes engedély és utólagos megrovás nélkül szombat és vasárnap este, sőt néha hétközben is, a diákság megtöltötte az állóhely részt. A belépődíj diákoknak 40 fillér volt, de akkor a közbeszédben még a krajcár járta, tehát 20 krajcár. A színház műsora az akkor divatos Kálmán Imre, Lehár, Huszka, stb. operettekből áltt, prózai darabot, drámát csak nagyritkán játszottak, mert az nem vonzotta a közönséget. Egyszer azonban nagy szenzációval hirdették, hogy Beregi Oszkár, a Nemzeti Színház tagja Budapestről fog vendégszerepelni Molnár Ferenc A TESTŐR című színdarabjában. Természetesen mi diákok, még az alsósok is, rohantunk megvenni a jegyet. Telt ház volt. Most is magam előtt látom Beregi impozáns alakját a rászabott fényes egyenruhában és hallani vélem gyönyörű, zengő beszédét. A fergeteges vég-taps után mi diákok is körülvettük őt és boldogak voltunk a kézfogásával vagy a kisebb diákoknak adott fejsímogatásával. Azt beszélték, hogy Beregi 300 koronát kapott ezért a fellépésért, ami a vidéki színészek gázsijához képest szép összeg volt. Hogy kinek vagy kiknek a kezdeményezésére hívták meg vendégszereplésre,azt nem tudtuk, de az előadás emlékét sokáig őriztük, — s Íme, feltámadt... Ehhez a színházi rovathoz tartozik még az akkori vidám emlékem: Az első világháború második felében, mint minden háborúban, a pénz egyre értéktelenedett és az ennivaló egyre kevesebb lett. A karcagi vándor színtársulat tagjai is vékony vendéglői koszton éltek. Akadtak azonban jótékony „műpártolókc: akiknek az éléskamrájuk még nem szűkölködött. Ezek azután egyszer-egyszer meghívták ebédre vagy vacsorára Thália papjait és papnőit. Az úgynevezett jutalomkátékokra pedig pénz és virág helyett sonkát, kolbászt, egész sült csirkét, süteményt és egy üveg bort tettek az ajándékkosárba. A Társulat ezért többször is megismételte a jutalomjátkokat. Déryné óta újból feléledt ez a kedves szokás. Beregi Oszkárral való közvetlen személyes találkozásom húsz évvel későbben történt. A 30-as évek közepén néhány évig mint nőtlen ember az egyik budapesti belvárosi vendéglőbe jártam ebédelni. A mellettem levő asztalnál szokott ülni Beregi, leányával Leával és vejével, Pataki Kálmánnal. Egyik beszélgetésünk közben említettem Bereginek karcagi vendégszereplését, mire elmosolyodott és azt mondta: — Igen, az régen volt, de kedves emlékem. — Szíves üdvözlettel, Andrew L. Faragó (Dr. Faragó András) HELYREIGAZÍTÁS Kálmán Imréről írt, kétrészes cikkében Kahan Kálmán megemlíti, hogy Budapesten Horthy Miklós kormányzó nyújtotta át neki a Magyar Érdemkeresztet és báróvá emeléséről szóló oklevelet. Ez a megállapítás nyilván téves,mert i magyar alkotmányjog értelmében,amely a kormányzói jogkört szabályozta, a kormányzó nem adhatott nemesi címet. Ehhez csak a királynak lett volna joga. A téves közlést sajnáljuk. Egyben itt említjük meg ugyanabban a számban megjelent, másik téves kitételt is: A lapszám 5. oldalán Ausztriáról, Waldheimről és a náci múltról szóló cikkben Weizsaecker nyugatnémet államelnököt osztrák elnökként jeleztük, ami nyilvánvalóan elírás és az osztrák állammal kapcsolatos írás hevében keletkezett. Olvasóink elnézését kérjük. TERJESSZE LAPUNKAT! Strasser Frigyes barátunk a chilei Santiagoból küldte az alábbi levelet szerkesztőnk címére.A közlést - szavai szerint— magánjellegűnek szánta, de Kahan Kálmán mindenkor a valóságnak megfelelően írja meg mondanivalóját, tehát nem csupán a szép és nemes, de a gyarló emberi tulajdonságokat is felfedi — ha tudomással bír róluk Ezért nyilván neki sincs ellenére, hogy az alábbi kritikai írást is közöljük. Nagy érdeklődéssel olvastam a FIGYELŐ december 4-i számában a riportot Beregi Oszkárról. Kerestem benne valamit, de nem találtam meg. A „valami" a következő: BEREGI OSZKÁR TÖBB, MINT KÉT ÉVET TÖLTÖTT VÁROSUNKBAN 1950 KÖRÖL. A riportban egy szó sem beszél erről, könnyen érthető okokból. Elmondom, miről van szó. Bereginek itt lányával és vejével együtt jónevű vendéglője volt a város szívében. Persze mi, a MAZSE tagjai és vezetői felkaroltuk az üzletet, gyakran jártunk oda étkezni és mindannyiszor megpróbáltuk Beregit rávenni arra, hogy járjon közénk és vágyén részt a chilei magyar zsidó közösség munkájában. Kereken visszautasította ebbeli iniciativánkat, nem adván plauzibilis okokat rá. Az általános vélemény efelől körünkben az, hogy talán nem adtunk neki elég „köved "-et vagyis nem emeltük ki a tényt, hogy ő a Nemzeti Színház örökös tagja volt. Nem vett részt a santiagói általános zsidó közösség semmilyen aktivitásában sem. Nincs tudomásunk róla, hogy volt-e kontaktusban a santiagói Szent István egyesülettel, melynek (nem-zsidó) tagjai mind gyanúsak, hogy volt ébredők, nyilasok, nácik. Amikor eltávozott Santiagoból (az épület, ahol a vendéglő volt, leégett), logikusan semmiféle búcsúztató aktust nem rendeztünk. Nem volt okunk rá, mert a MAZSE-val nem szépen viselkedett. Szíves üdvözlettel, Frederico Strasser THE INSTITUTE FOR HOLOCAUST STUDIES A City University Graduate Center ter szabadegyetemi előadássorozatának keretében dr. Braham professzor igazgatása programmját, amelyet az alábbiakban tealatt működő Institute for Holocaust Stu- szünk közzé, dies kibocsájtotta az 1988 tavaszi szemesz-Free University Lecture Series on the Holocaust Time: Wednesdays, 6:15-8:00 p.m. Place: CUNY Graduate Center Room 207 Each lecture, lasting about 50 minutes, will be followed by a question and answer period of 50 minutes. February 24 Dr. Mordecai Paldiel, Yad Vashem, Jerusalem Christian Altruism During the Holocaust March 9 Professor Gershon Weiler, Trinity College, Hartford Responsibility: Some Philosophical Aspects of the Holocaust March 23 Professor Emeritus Felix Gross, The City University of New York The Holocaust in the Italian-Yugoslav Borderland April 6 Dr. Diane R. Spielmann, The Leo Baeck Institute, New York German-Jewish Writers on the Eve of the Holocaust April 20 Professor William Helmreich, The City College/CUNY Holocaust Survivors in America: A Sociological Overview May 4 Commemoration of the Holocaust
