Newyorki Figyelő, 1988 (13. évfolyam, 1-16. szám)
1988-12-23 / 16. szám
6 NFWYORKI FIGYELŐ 1988 december 23. GONDOS MARCALIT: LEGENDA EGY PESTI KÖNYVESBOLTRÓL- A GONDOS KÖNYVESBOLT TÖRTÉNETÉBŐL -(Második, befejező rész.) Egy ke'sőbbi időpontban, a szerénc^tlen sorsú magyar zsidóság nagy ígérete, dr. Ilerskovits fábián >s gyakran fordult meg a könyvesboltban. És a magyar wisvaű^ST töfcbi szellemi és vallási vezetői: dr. Weis/ Pál, dr. Roth Emi!, dr. II.rsclilcr Pál, dr. Wachs Aladár, dr. Pfeiffer Izsák, dr. Winkler, dr. Vidor Pál, dr. Wallenstein, dr. Scheiber Sándor, dr. Berg József, dr. Löwinger Sámuel professzor és a zsidó gimnázium egész tanári kara. Ki tudná felsorolni mindnyájukat, akiket felsőbbrendűség, széleskörű világi és zsidó tudás jellemzett. • A könyvkereskedés zsidó látogatói között voltak asszimilánsok, továbbá, akik a megkülönböztetés és elnyomás miatt forradalmi nézetűvé, azaz cionistákká váltak, mert a cionizmus az elnyomottak, megkínzottak, megszégyenítettek igazságos forradalma volt. Mindannyian akár titkolták, akár nem, tele voltak érdeklődéssel a pozitív zsidó írók: Achad Haam, Schalom Asch, Buber, Dubnov, Agnon, Kastein, Klausner, Ruppin, Jabotinsky, Avigdor Hammeiri művei iránt. A „Jüdischer- Verlag", a „Schocken-Verlag”, a „Harz-Verlag" és más nagy zsidó könyvkiadóvállalatok minden kiadványát ki tudná felsorolni egy cikk keretében, viszont hangsúlyoznom kell, hogy ezek a müvek tartották a lelket azokban, akik már sejtették a mindennél szörnyűbb zsidó sorsot Európában. ★ Még csak délelőtt van és 11 óra tájban a könyvesbolt irodalmi szalonná válik. Belép dr. Pollacsek Elemér professzor, a nemzetközileg elismert gégeorvos, aki itt átváltozik nem kevésbé nagyszerű irodalmárrá. Beült egy fotőjbe s a jelenlévőknek klasszikus görög és latin versekből fordított magyarra, kissé rekedtes, de kellemes hangján. Azután Búbért vette elő, s száz chaszid legendáján szórakozott. Néhány percre beugrott ide Beregi Oszkár színművész is. A szomszédságban dolgozott Kabos E<v aki bedugta fejét a könyvesboltba, mert nemcsak vívóbajnok volt, hanem irodalmár is. Egy-egy percre feltűnt Holder József műfordító, s az akkor még fiatal, lányosképű Schnábel László. Nem lehet elfelejteni a kékszemű, sudár, szőkehajú, halk Szenes Anikót, a későbbi hős Szenes Chanát, aki lázasan érdeklődött minden Erec Jiszráélről megjelent könyvről. Miközben a könyvesboltban antik korok mákonyának bűvöletében éltünk, kint az utcán gondokban vergődő, életüket féltő emberek jártak-keltek. Az Andrássy úti és Eötvös utcai könyvesboltnak szinte hátat kellett fordítania a mind jobban elsötétülő világnak, de mindezt nem sokáig tehette. Majdnem szemben a könyvesbolttal, zöldinges, sötétarcú brigantik jelentek meg az Andrássy út 60 előtt. Szálasi föhóhér segédei bámultak be az ablakon, ahol a világ legnagyobb gondolkodóinak művei néztek velük farkasizemet. Zsolt Béla, ha bejött néhány percre, még nem akart tudomást venni erről a világról, vagy nagyon is tisztában volt vele. Rejtő Jenő (Howard) is az állandó látogatók közé tartozott, bár akkor fedezték volna fel oly mohón mint napjainkban. ★ Azután a könyvesbolt regénybe illő alakjai egymásután tűntek el az emberi lealjasodás csinálta pokolban. Nemsokára a garanyi internálótáborba küldtük a könyveket Hunwald Szirnchának és társainak, akikben — míg él nem vitték őket a legszörnyübb halálba — a könyvek tartották a lelket. A könyvesbolt az utolsó pillanatokig kitartott jelmondata mellett: Magasra tartani a szellem fáklyáját. Mnután a könyvesbolt főnökét büntető századdal Ukrajnába vitték, a bolt most már egyetlen vezetőjének szivében sohasem volt félelem, nem alkudott meg. 1944 március 20-án, a német megszállás második napjának reggelén, az egyik könyvkíadóváilaiat tisztviselője jelent meg lakásán, hogy szedje be Buber, Dubnov, Agnon éS Achad Haam műveit a kirakatból. Még jó, hogy a nyilasok legtöbbje, analfabéta lévén, nem tudta, hogy miről és kiről van szó ezekben a könyvekben. És egy másik reggel, néhány hét múlva, többé nem gördült fel az öt hatalmas vasredőny. E cikk írója ott állt a könyvesbolt előtt, szorongatva kezében a kulcsokat, melyek elvesztették rendeltetésüket. Akkor már máglyára küldték a könyveket, melyek arra voltak hivatva, hogy világítsanak az emberi elmében. És máglyára küldték az íróikat is. Az olvasókat, a humanistákat, a tiszta szivú gondolkodókat. Már többé nem volt érdemes ezt a könyvesboltot kinyitni. Nem maradt kinek. + (Ötvenöt évvel ezelőtt nyílt meg Budapesten a Gondoskönyvkereskedés, dr. Fried Frigyes, a Cionista Szövetség akkori ügyvezető elnöke indítványára. A könyvesbolt alapitól még diákok voltak, de biztatást a kezdéshez a magyar zsidóság szellemi elitjétől kaptak: Bisseliches Mózes, dr. Kahán Niszon, Beregi Armin, dr. Miklós Gyula, dr. Izsák Ede, Komoly Ottó, Márton Ede voltak az ösztönzők és az akkori fiatal rabbinemzedék tagjai, dr. Rosenblum Manó, dr. Szabó Ödön, dr. Márton Benő, dr. König'Pál és még sokan mások, akik vagy meghaltak az eszméért, vagy itt adják tovább az utódoknak.) A 7 o év előtt elhalt JICCHÁK LÉB PEREC HELYE a zsidó irodalomban Irta: Nascliitz Frigyes Három, világviszonylatban is kiemelkedő Író tette szalonképessé a jiddis irodalmat: Mendele Mochér Szfárim, 8Alom Aléchem és Jicchák Léb Perec. A sorrendet Mendele, a természetimádó tanító nyitja meg, aki nemcsak azzal tűnt ki, hogy írásaiban ostorozta a zsidó hitközségek kebelén belül dúló visszaéléseket, hanem azzal is, hogy m int Odesszában működő lit rák, összhangba ötvözte az északi gondolkodást a romantikus dél könnyed életütemével. Bár az utóbbiban több dbrándkergetést lát, mint őszinie ténykedést készséget, Mendele nem tör pálcát felette, mert szolidaritás! érez minden testvérével szemben. Világlátása, nyelvújító tehetsége és tipusjestése a jiddis irodalom élvonalába állítja. Sálom Aléchem, aki szerencsétlen üzleti spekulációk miatt korán otthagyta Ukrajnát, irodalmi orientációjában is hontalan volt, mert képtelen volt a hászkálá és chászidizmus vitájában eligazodni. Ezért regényeiben és népszerű színdarabjaiban lélektanilag indokolt jellemrajzokra összpontosítja a figyelmét, amelynek fókuszában döbbenetes előérzettel villan fél a jómódú, vagy kegyelemkenyéren tengődő, de mindenképp elmerüléire Ítélt keleti zsidóság sorsa. Az irodalomtörténet a legnagyobb rangú jiddis nyelvű elbeszélőnek, Jicchák fiéb Perecet tartja. Az 1851-ben Zamosce-ben született irő jogi tanulmányainak elvégzése után a varsói hitközség titkára lett, — politikai elvei miatt aránylag rövid ideig —> és szabad óráiban héber verseket szerzett, amelyeket lírai tartalmuk alapján ,Jlángáv" (Az orgona) elmen adott ki. Úgy ez! a kis kötetet, mint héber prózairásait a kisszámú Ínyencek lelkesedéssel fogadták, de világismertek csak azután lettek, miután ö maga jiddisre fordította őket. Ez a művelet nem csökkentette az értéküket, sőt az átköltés gondossága fokozta o lelki elmélyülést. Perec nem elégszik meg félmegoldásokkal. Az emberben a zsidót és a zsidóban az embert ábrázolja és a kölcsönhatások eme szintézisét egy tapasztalt megfigyelő jóságos szemével és csalhatalan ítélőképességénél örökíti meg. Ez az élőlényekhez és nem típusokhoz fűződő személyi vonatkozás biztosítja húsbóUvérböl teremtett szereplői iránti rokonszenvünket, vagy részvétünket, mert olyan ismerősöket vélünk benne felfedezni, akikkel nem eshetett meg más, mint amit ez a cizellált tollú, díszítő jelzők nélkül megjelenítő, erőszakos fejleményeket kerülő iró felvázolt. Perec finom és derűs humorát a jesivában elsajátított okoskodás alakította ki, de ez sohasem kallódik el agyafúrt, vagy félresikerült megoldások útvesztőiben. Az Író chászidisztikus elbeszélései különös varázzsal bírnak és arra hangolják az olvasót, hogy beleélje magát a 18. századnak a hit megkövesedése elleni békés zendülést kiváltó légkörébe. Ezért sorolhatjuk a mesemondó, lírikus, epikus és drámairó Perecet a héber és jiddis irodalom legnagyobbjai közé és ennek a felismerésnek a jegyében tűzték most, halála 50-ik évfordulója alkalmából több darabját a világ sok vezető színpadának — így a Hábimổok is — a műsorára. ★ Perec helyének a héber-jiddis-zsidó irodalomban való megjelölése mellett nem hagyhatók figyelmen kívül mindazon költők, Írók és bírálók, akik körülötte rajzottak és időrendben, vagy előtte, vagy utána hozzájárultak a jiddis irásmüvészet reneszánszához. Elsősorban. Chájim Náchmán Bialik, aki ugyan a héber költészet legkiemelkedőbb alakja volt, de fiatal korában jiddis népdalokat és ifrai verseket költött és ennek a nyelvnek a szerelmese maradt. Aztán Sálom Asch, a témaválasztása miatt körülvitatott nagysikerű író, aki késői alijjája után nyolc év előtt Londonban halt meg. Vagy Morris Rosenfcld, a vakulásig éhbérért dolgozó, Amerikába vándorolt zsidó rabszolga sorsát megelevenítő érzelgős verselő és Frug, oki orosz íróból vedlett a zsidó szomorúság jiddisnyelvü énekesévé és végül a szigeti Holder József, akinek sirhantja Pesten hirdeti az északerdélyi zsidóság bánatát. Bizonyos, hogy a fenti névsor kiegészítésre szorul, de ez túllépné ennek az értekezésnek a keretét. Viszont Perec stílusának és víziójának illusztrálására, ide kell iktatnom egyik jellegzetes novelláját, amelynek fordítása rendkívüli örömömre szolgált. PÁKUESZÉII Egy szép, langyos pészách-napon reb Sáchne, az ősi kocki chászid község nyakigláb sarja, a szintén oszolt, de kistermetű reb Zoráchhal, aki a nem kevésbé ősi belzi chaszidoknak volt utolsó élő tagja, a város szélén «étára indult. Fiatalabb éveikben halálos ellenségek voltak, miután reb Sáchne a kockiak vezére volt a belziek ellen, viszont reb Zorácli a belziek vezére volt a kockiak ellen, de most, vénségükre és miután a kockiak már nem azok, akik voltak és a belziekböl is kiégett a fiatalos hév, mindketten kiléptek a pártjukból, a vezetést átengedve a fiatalabbaknak, akik hitéleti szempontból ugyan gyengébbek, de különben jobb erőnlétben vannak, mint ők. Egy téli napon, a béthámidrás kályhapadkáján összebújva békét kötöttek és most, pészách harmadik napján sétálni menjek. A tágranyílt kékszemü égen ragyogott a nap, a főidből mindenütt fűszálak serénykedtek elő, mintha mindegyiket egy-cgy angyalka buzdította ‘ volna. Tavasai fészküket kereső madárkák cikáztak a levegőben. Reb Sáchne hirtelen Zoráchhoz fordult és így szólt: — A kocki chaszid' k a valódiak, a maiakról nem beszélek, nem becsülték sokra a Haggadát. — De annál többre a máceszgombócot — viszonozta mosolyogva reb Zorách. — Ne nevess a gombócokon — válaszolta nagyon komolyan reb Sáchne. — Hiszen ismered az írás titkos jelentőségét, amely így szól: „Ne szolgáltasd ki a szolgát N gazdájának.” — Én megelégszem az ima igézetével — így reb Zorách. Reb Sáchne, amint aki nem hallott semmit, tovább okoskodik: — A szöveg világos. Ha egy szolga, vagy jobbágy megszökik gazdájától, a Tóra parancsa szerint tilos elfogni, megkötözni és tulajdonosának visszaadni. Mert ha egy ember meg szökik, úgy bizonyára nem bírta tovább. Tehát egy szerűen egy emberi lélek megmentéséről van szó. És a szavak rejtett jelentősége ugyanolyan egyszerű ... Az emberi test olyan, mint egy szolga, a lélek szolgája; a test egy kéjenc, ha meglát egy darab disznóhúst, egy idegen asszonyt, vagy tudom Is én mit, akkor legszívesebben kibújna a bőréből. De a lélek leinti és ezt mondja: „Ne bűnözz!” amibe az beletörődik. Ug. mez áll fordítva is. Ha a lélek valamilyen mlcvát akar csinálni, azt a testnek kell érette elvégeznie, bármilyen fáradt, vagy elnyűtt lett lágyén is. A kezeknek dolgozniok, a lábaknak ezaladniok, a szájnak beszélnie kell. Miért? Mert parancsoljuk: a lélek így kívánja. Äs mégis így szól az ige; „Ne szolgáltasd ki a szolgát gazdájának.” Ezek szerint nem szabad a testet a léleknek teljesen kiszolgáltatni, különben a lángoló lélek elhamvasztaná és ha a Mindenható testetlen lelket akart volna, akkor egyáltalán nem teremt világot. Azért a testnek is vannak jogai, ahogyan írva vagyon; „Aki túl sokat böjtöl, az bűnöző, mert a testnek ennie kell!” — Aki utazik, etesse a lovát, ha valamilyen ünnep közeleg, örvendj te Is, test! Kortyolj egy kis pálinkát! A lélek virul és a test is örül. Lélek a kísérő áldásnak, test a pálinkának. Ma pészách van, az Egyiptomból való kivonulás emlékünnepe, gyere ide test, kapsz egy máceszgombócot. Ezáltal a test részesévé válik az örömnek, amelyet a micve teljesítése érlel. Ne nevess a gombócokon, barátom, ne nevess! Reb Zorách ezt a magyarázatot indokoltnak és elfogadhatónak találta, viszont megjegyezte, hogy Ö elvből nem eszik semmiféle máceszböl készült ételt. — Ebben az esetben örömöd telik a száraz mácesz. ben — nógatta reb Sáchne. — Kinek van elég mácesze, hogy jóllakjék vele? És kinek van még foga, hogy harapni tudja? — válaszolta a másik. — Ha így van, hogyan teljesíted az igét: „ünnepeiden a tested együtt örvendjen veled”? — Tudom én? Néha a testnek egy korty mazsolabor is örömöt szerez. — Nekem személy szerint a Haggada a legnagyobb öröm. Itt ülök, olvasom a Haggadát, felsorolom az egyiptomi csapásokat, megduplázom őket, aztán megint elölről kezdem ... — Te durva fráter! — Durva fráter? ... Any nyi üldöztetés után, amelyet Izráel népe elszenvedett? Szerintem be kellett volna vezetni, hogy a tíz csapást hétszer olvassák fel. Hogy az imaszöveg: „Sújtad, Uram, hamgoddaj a népeket, amelyek nem fohászkodnak hozzád!” hétszer mondassák. Első helyen az egyiptomi csapások, ezeknek örülök a legjobban. Legszívesebben nyitott ablakok é» ajtók mellett sorolnám fel őket, hadd hallják! .Nincs mitől féljek, a szent nyelvet amúgysem értik! Reb Sáchne elgondolkou dik, majd így folytatja: — Elmondok neked egy történetét, ami velünk esett meg. Nem akarok túlozni: vagy tíz háznyi távolságra a rabbi házától — áldott legyen emléke — lakott egy hentes. Nem szándékszóin szavakkal gyalázkodni, mert az illető már nincs meg, de ez a bizonyos hentes durva ember volt, mint a hentesek általában. Bika nyaka volt, sörte-szemöldöke és husáng vastagságú kezei. És micsoda hangja?! Ha megszólalt, úgy hangzott, mint távoli mennydörgés, vagy fegyverropogás; ha nem tévedek belz, volt. — No, no — morgott reb Zorách. — Becsületszavamra — erösködött reb Sáchne hldegvérüen. — Imádkozni, zűrös mellékzöngével kísért különösen vad hangon szokott. Egyes imái úgy hangzottak, mintha hideg vizet öntöttek volna sistergő parázsra ... — Ezt elhagyhattad volna! — Most képzeld el azt a lármát, amelyet egy ilyen pasas csap, ha a pészáchasztalhoz ül és a Haggadából olvas! A rabbi házában minden szóra ügyel- j nek. Nos: hentes az hentes marad. Az összes jelenlévők nevetnek. Még a meg boldogult rebbe is alig láthatóan biggyeszti az ajkát és mosolyra derül. De aztán, amikor a legény a csapások felsorolásába fog, amelyek úgy röpködnek a szájából, mintha puskából lőtték volna őket és mialatt minden egyes csapás dübörgő említésénél akkorát üt az asztalra, hogy a I boros poharak csak úgy csörömpölnek rajta, a rabbi — áldott legyen emléke! — hirtelen elkomorodott. — Elkomorodott? Pészách magasztos ünnepén... elkomorodott? Mit beszélsz te itt összevissza? — Meg is kérdezték tőle, hogy miért ? — És mit válaszolt? — „A Teremtő 1« szomorú volt, amikor Izráel fiai kivonultak Egyiptomból” — mondta. / — Honnan vette ezt? — A Midrásból. Miután Izráel fiai átszelték a tengert és a hullámok összecsaptak a faraó seregei felett, az angyalok énekre gyújtottak és az Ur trónját tartó kerekek a boldogító hír feletti örömükben ujjongva végigdübörögtek mind a hét egeken át. És az égitestek és a csillagok táncra perdültek! Képzelheted, milyen öröm uralkodott a faraó és seregei vízbefúlásának hallatára! De a világ Teremtöje nyugalomra intet;, és trónjáról leszólt: „Gyermekeim elmerülnek a tengerben és ti énekeltek és táncoltok?” Mert a faraó és hadai és a tisztátlanok is Isten teremtményei ... „És az Ur könyörületes minden teremtményével szemben ...” így vagyon írva! — Miattam... — sóhajtott reb Zorách. Aztán kisvártatva kérdi: — És ha ez a paszuk szerepel már a Midrásban, mi újat fedezett fel a te rabbid ? Reb Sáchne megáll és komoly arccal így replikái: — Először Js, te együgyü belzi, senki sem köteles új magyarázatokat adni. A Tó rában nincs új és nincs régi, az új az régi és a régi: új! Másodszor: tudomásunkra hozzi., hogy miért keli a Haggadát szomorú dallammal kísérni. És harmadszor: értsük meg az igét: „Izráel ne örvendezzen más népek módjára: örömöd ne legyen durva. Bosszúvágy nem zsidó tulajdonság!” KÉRJÜK OLVASÓINKAT, HOGY HIRDETŐINKET TÁMOGASSAK VÁSÁRLÁSAIK ALKALMÁVAL HIVATKOZZANAK LATUNKRA
