Newyorki Figyelő, 1988 (13. évfolyam, 1-16. szám)
1988-01-07 / 1. szám
2 NEWYORKI FIGYELŐ 1988 január 7. World Federation of Hungarian Jews Magyar Zsidók Világszövetsége — America-Israel Friendship House 136 East 39th Street, New York, N.Y. 10916 — Tel.: 683-5377 Bnai Zion hírei America-Israel Friendship House 136 East 39th Street, New York, N.Y. 10016 — Tel.: 725-1211 DR. ROSENFELD IVÁN (Frankfurt a. Main): A BNAI ZION FELVILÁGOSÍTÓ TEVÉKENYSÉGE A MAGYAR ZSIDÖK VILÁGSZÖVETSÉGE EURÓPAI TAGOZATÁNAK MEGVALÓSÍTÁSAIBÓL 1987-es aránylag békés esztendő' ideje alatt az európai tagozat keretében, lehetőségeink és képességeinken belül igyekeztünk hozzájárulni a mai magyar zsidóság célkitűzéseihez. Az első és talán legfontosabb tényező e szétszóródásban éppen az, hogy létezünk, tudunk egymásról és van egy mély és — mondhatnám - büszke lelki érzésünk őseink és szüléink hagyományai és nevelése folytán a szép magyar zsidó kultúra felé. S mivelhogy földrajzilag nem vagyunk messze a Budapesten élő egységes tömbhöz, velük közvetlen kapcsolatban vagyunk, résztvettünk ott több rendezvényen és igyekeztünk segíteni. így például megszerveztük azt, hogy összeszedjük az itteni magyar orvosoktól az értékesebb, felesleges mintagyógyszereket, főleg a jóhatású és hatékony német geriátrici, szív- és érrendszerre ható készítményeket és ezeket rendszeresen küldjük és visszük be a budapesti zsidó Szeretetkórház és öregek otthona lakói részére. Kisebb praktikus orvosi műszereket is küldtünk az ott dolgozó orvosok hasznára, Losonci doktoréknak segítségül. Ha valakinak Budapesten különleges gyógyszerre szüksége volt, igyekeztünk azt itt beszerezni és sürgősen odaküldeni. Sok túrista látogatót küldtünk innen Budapestre, hogy megtekintsék, főleg a fiatalok, a Dohány utcai Magyar Zsidó Múzeum ért&es relikviáit és azt a szép őszi kiállítást a Síp utcai székház 3. emeletén a magyar zsidóság útjáról. Ezekről rövid amatőr filmeket is készítettünk és felhasználjuk a Magyar Televízió ilyen irányú anyagát, hogy itt Nyugaton is meg tudjuk mutatni azoknak, akik ezeket még személyesen nem látták. Igyekeztünk valamiféle kultúrális híd építéséhez hozzájárulni az Izraelben és Magyarországon élő, a múltban sajnálatos módon szétválasztott tömbök közé. A pozitív magyar politikai fordulat következtében kialakult devizahozó tömegtúrizmus kialakításához mi itt azzal járultunk hozzá, hogy igyekeztünk a mai Magyarország rokonszenves arculatát Európában és Izraelben emelni és teijeszteni. Alkalmam volt e ténykedésünket Grósz Károly magyar miniszterelnöknek is röviden vázolni,amikor a minap Bécsben bemutattak neki. A magyar miniszterelnök örömmel és köszönettel vette ezeket tudtul és ilyen irányú ténykedésünk folytatását kérte. Grósz Károly magyar miniszterelnök (jobbról) bécsi találkozása 7 dr, Rosenfeld Ivánnal (középen). Nem olyan nehéz feladat ez, mert a mai magyar kultúra, színművé szet.irodalom és zene úijásiiletéséhez a mi hitsorsosaink FIZESSEN ELŐ A NEWYORKI FIGYELŐRE ÉVI 30 DOLLÁRÉRT NEWYORKI FIGYELŐ c/o WFHJ, 136 East 39th Street NEW YORK, N.Y. 10016 EUflmk egy évre a New Yorid Ffcyetflre. McBékekm * előfizetési díjat: 30 dollárt. Ctm:__________________________________ ZIpCodK .Teteit A Bnai Zion országos szervezete hűen teljesíti Izrael-centrikus felvilágosító tevékenységét, amikor lankadatlanul figyeli a nemzetközi diplomáciai és politikai élet fejleményeit és tagjait a lényegbevágó kérdésekről késedelem nélkül tájékoztatja. Ez történt a múlt napokban is, amikor az egyes csoportok elnökei és titkárai kézhez vették a vezetőség értesítését, amely szerint az országos igazgatóság legközelebbi ülése január 20-án este 7 órakor lesz a székház nagy auditóriumában. A levél mellékleteként a vezetőség megküldte a The New York Times december 22-én és 23-án napvilágot látott szerkesztőségi cikkeit, amelyek nemcsak általános feltűnést keltettek, de az Izrael igazáért folytatott küzdelemben kitűnő fegyvert adnak kezünkbe. Ismeretes, hogy a New York Times — a zsidósággal való erős személyi szerkesztőségi kapcsolatok ellenére sem mondható Izrapl-barátnak, amiről számos szerkesztőségi megnyüvánulás tanúskodik Annál kellemesebb meglepetésként hat, hogy az említett cikkek milyen nagy mértékben hirdetik Izrael igazát. Az elsőnek írója a lap főszerkesztője, A. M. Rosenthal, aki a The Making of Gaza című írásában, - legjobb tudomásunk szerint: precedens nélkül — mutat rá arra az alapigazságra, hogy a Gazaban lejátszódó tragédia abból származik, hogy az arab államok elutasítják maguktól Izrael létjogosultságának elismerését és az Állam kezdetétől fogva azt elpusztítani igyekeznek. Izrael nem kívánja bekebelezni a gázai övezetet, de kényszerül ott maradni és fegyverrel biztosítani uralmát attól való féltében, hogy egyébként P.L.O.-állammá válnék. Izrael gyűlölői nem fejtenek ki tisztességes erőt a helyzet megoldására, hanem Gázát csupán botnak használják Izrael ellen. Izrael pártfogói pedig csak a fejüket csóválják. 1947, Palesztinának izraeli és arab állammá való kettéosztásának éve után 20 esztendeig Gáza csak PLO-támadások kiindulópontjául szolgált Izrael ellen. 1967-ben pedig, amikor Izrael elámítottá a világot azzal, hogy kiverte a jordániakat a nyugati partvidékről és Jeruzsálemből, az egyiptomiakat Gazából és a sziriaiakat a Golán-fennsíkról, olyan területet mondhat magáénak, amelyet addig az arabok törvénytelenül tartottak birtokban. A szerző azt javasolja, hogy Izrael egyesített kormányt alkosson meg, amely tárgyalóképes lesz. Az araboknak pedig, beleértve a palesztineket, be kell látniok, hogy Izrael megölésére irányuló kísérletek vezettek a mai helyzethez.Hipokrita álláspont azt állítani Jiogy Izrael maga idézte azt elő és ha nem tanulnak a történelemből, Izrael és Gáza fiatalsága talán egész életükben így fog egymással szembenézni. A következő napi szerkesztőségi cikk írója, William Safire, Patience vs. Panic című írásának alcímét így szövegezte: — Miért van az idő Izrael oldalán ? Bevezetőjében megbélyegzi, azt a sajtótörekvést, amely a tüntetők ellen fellépő katonaságot brutálisnak, a tüntetőket pedig hősöknek tünteti fel. Felteszi a kérdést: mi vezetett a tüntetésekhez ? Válasza az, hogy a PLO tehetetlen az arab világban és ezért felkeléseket és terrort szít.Ehhez járulnak a következő tények: (a) A tüntetők tudják, hogy a nemzetközi sajtó fényképfelvételei csak a rendbontókkal szemben fellépő katonaságot, de nem a Molotov-cocktaüt dobálókat fogják tudni fényképezni. (b) Amerika tartózkodó magatartást javasol az izraeli rendfenntartó közegek felé. (c) Az UNO államai ujjúkkal fenyegetik Izraelt, (d) egyes amerikai zsidó vezetők kezüket kulcsolják a történtek láttára. Mindebből Safire azt a következtetést vonja le, hogy a palesztin tüntetők nem bolondok, ha azt a reményt táplálják, hogy az erőszak kifizetődik. Izrael jogosan hiszi, hogy a PLO-állam kést jelentene torka felé. Nem hiszi, hogy csak a most rendelkezésre álló szörnyű lehetőségek között választhat: uralkodni a nyugati partvidék és Gáza ellenálló arabjai fölött vagy bekebelezni ezeket az arabokat, ami végül a zsidó azonosság elvesztésére vezetne, vagy végül kikergetni az arabokat a Jordánon túlra. A cikkíró reméli, hogy egyéb választási lehetőség is fog felmerülni. Az arab vezetők talán belátják, hogy nem tehetik a „szent háborút" örökössé. Izrael józan polgárai pedig annak a nemzedéknek felülkerekedésére várnak, amely elfogadja majd az autonómiát államiság nélkül a vitatott területeken. Az intelligens, keményen dolgozó palesztinai arabság pedig ébredjen annak tudatára, hogy Izrael nem kívánja elnyelni őket, hanem mindkét fél elsőrendű érdeke a békés egymás mellett élés. * A történelem malmai lassan őrölnek. Talán-talán most érkezett el az idő, hogy a józanság fog teret nyerni az elfogultság, oktalan gyűlölet és a vadállati ösztönök felett. ott szép számban járultak hozzá. S ezen szép, mai magyar kultúra Nyugat felé vetítése hálás feladat a 90-es évekre.