Newyorki Figyelő, 1988 (13. évfolyam, 1-16. szám)

1988-01-07 / 1. szám

2 NEWYORKI FIGYELŐ 1988 január 7. World Federation of Hungarian Jews Magyar Zsidók Világszövetsége — America-Israel Friendship House 136 East 39th Street, New York, N.Y. 10916 — Tel.: 683-5377 Bnai Zion hírei America-Israel Friendship House 136 East 39th Street, New York, N.Y. 10016 — Tel.: 725-1211 DR. ROSENFELD IVÁN (Frankfurt a. Main): A BNAI ZION FELVILÁGOSÍTÓ TEVÉKENYSÉGE A MAGYAR ZSIDÖK VILÁGSZÖVETSÉGE EURÓPAI TAGOZATÁNAK MEGVALÓSÍTÁSAIBÓL 1987-es aránylag békés esztendő' ide­je alatt az európai tagozat keretében, lehe­tőségeink és képességeinken belül igyekez­tünk hozzájárulni a mai magyar zsidóság célkitűzéseihez. Az első és talán legfonto­sabb tényező e szétszóródásban éppen az, hogy létezünk, tudunk egymásról és van egy mély és — mondhatnám - büszke lelki érzésünk őseink és szüléink hagyományai és nevelése folytán a szép magyar zsidó kul­túra felé. S mivelhogy földrajzilag nem va­gyunk messze a Budapesten élő egységes tömbhöz, velük közvetlen kapcsolatban vagyunk, résztvettünk ott több rendezvé­nyen és igyekeztünk segíteni. így például megszerveztük azt, hogy összeszedjük az itteni magyar orvosoktól az értékesebb, felesleges mintagyógyszereket, főleg a jóha­tású és hatékony német geriátrici, szív- és érrendszerre ható készítményeket és ezeket rendszeresen küldjük és visszük be a buda­pesti zsidó Szeretetkórház és öregek ottho­na lakói részére. Kisebb praktikus orvosi műszereket is küldtünk az ott dolgozó or­vosok hasznára, Losonci doktoréknak se­gítségül. Ha valakinak Budapesten külön­leges gyógyszerre szüksége volt, igyekez­tünk azt itt beszerezni és sürgősen odakül­­deni. Sok túrista látogatót küldtünk innen Budapestre, hogy megtekintsék, főleg a fiatalok, a Dohány utcai Magyar Zsidó Mú­zeum ért&es relikviáit és azt a szép őszi kiállítást a Síp utcai székház 3. emeletén a magyar zsidóság útjáról. Ezekről rövid ama­tőr filmeket is készítettünk és felhasználjuk a Magyar Televízió ilyen irányú anyagát, hogy itt Nyugaton is meg tudjuk mutatni azoknak, akik ezeket még személyesen nem látták. Igyekeztünk valamiféle kultúrális híd építéséhez hozzájárulni az Izraelben és Magyarországon élő, a múltban sajnálatos módon szétválasztott tömbök közé. A po­zitív magyar politikai fordulat következté­ben kialakult devizahozó tömegtúrizmus kialakításához mi itt azzal járultunk hozzá, hogy igyekeztünk a mai Magyarország ro­konszenves arculatát Európában és Izrael­ben emelni és teijeszteni. Alkalmam volt e ténykedésünket Grósz Károly magyar mi­niszterelnöknek is röviden vázolni,amikor a minap Bécsben bemutattak neki. A ma­gyar miniszterelnök örömmel és köszönet­tel vette ezeket tudtul és ilyen irányú ténykedésünk folytatását kérte. Grósz Károly magyar miniszterelnök (jobbról) bécsi találkozása 7 dr, Rosenfeld Ivánnal (középen). Nem olyan nehéz feladat ez, mert a mai magyar kultúra, színművé szet.irodalom és zene úijásiiletéséhez a mi hitsorsosaink FIZESSEN ELŐ A NEWYORKI FIGYELŐRE ÉVI 30 DOLLÁRÉRT NEWYORKI FIGYELŐ c/o WFHJ, 136 East 39th Street NEW YORK, N.Y. 10016 EUflmk egy évre a New Yorid Ffcyetflre. McBékekm * előfizetési díjat: 30 dollárt. Ctm:__________________________________ ZIpCodK .Teteit A Bnai Zion országos szervezete hűen teljesíti Izrael-centrikus fel­­világosító tevékenységét, amikor lankadatlanul figyeli a nemzetközi dip­lomáciai és politikai élet fejleményeit és tagjait a lényegbevágó kérdések­ről késedelem nélkül tájékoztatja. Ez történt a múlt napokban is, amikor az egyes csoportok elnökei és titkárai kézhez vették a vezetőség értesítését, amely szerint az országos igazgatóság legközelebbi ülése január 20-án este 7 órakor lesz a székház nagy auditóriumában. A levél mellékleteként a vezetőség megküldte a The New York Times december 22-én és 23-án napvilágot látott szerkesztőségi cikkeit, amelyek nemcsak általános feltűnést keltettek, de az Izrael igazá­ért folytatott küzdelemben kitűnő fegyvert adnak kezünkbe. Ismeretes, hogy a New York Times — a zsidósággal való erős személyi szerkesztőségi kapcsolatok ellenére sem mondható Izrapl-barátnak, amiről számos szerkesztőségi megnyüvánulás tanúskodik Annál kellemesebb meg­lepetésként hat, hogy az említett cikkek milyen nagy mértékben hirdetik Izrael igazát. Az elsőnek írója a lap főszerkesztője, A. M. Rosenthal, aki a The Making of Gaza című írásában, - legjobb tudomásunk szerint: pre­cedens nélkül — mutat rá arra az alapigazságra, hogy a Gazaban leját­szódó tragédia abból származik, hogy az arab államok elutasítják maguktól Izrael létjogosultságának elismerését és az Állam kezdetétől fogva azt el­pusztítani igyekeznek. Izrael nem kívánja bekebelezni a gázai övezetet, de kényszerül ott maradni és fegyverrel biztosítani uralmát attól való fél­tében, hogy egyébként P.L.O.-állammá válnék. Izrael gyűlölői nem fejte­nek ki tisztességes erőt a helyzet megoldására, hanem Gázát csupán bot­nak használják Izrael ellen. Izrael pártfogói pedig csak a fejüket csóválják. 1947, Palesztinának izraeli és arab állammá való kettéosztásának éve után 20 esztendeig Gáza csak PLO-támadások kiindulópontjául szolgált Izrael ellen. 1967-ben pedig, amikor Izrael elámítottá a világot azzal, hogy kiver­te a jordániakat a nyugati partvidékről és Jeruzsálemből, az egyiptomiakat Gazából és a sziriaiakat a Golán-fennsíkról, olyan területet mondhat ma­gáénak, amelyet addig az arabok törvénytelenül tartottak birtokban. A szerző azt javasolja, hogy Izrael egyesített kormányt alkosson meg, amely tárgyalóképes lesz. Az araboknak pedig, beleértve a palesztineket, be kell látniok, hogy Izrael megölésére irányuló kísérletek vezettek a mai helyzethez.Hipokrita álláspont azt állítani Jiogy Izrael maga idézte azt elő és ha nem tanulnak a történelemből, Izrael és Gáza fiatalsága talán egész életükben így fog egymással szembenézni. A következő napi szerkesztőségi cikk írója, William Safire, Patience vs. Panic című írásának alcímét így szövegezte: — Miért van az idő Izrael oldalán ? Bevezetőjében megbélyegzi, azt a sajtótörekvést, amely a tün­tetők ellen fellépő katonaságot brutálisnak, a tüntetőket pedig hősöknek tünteti fel. Felteszi a kérdést: mi vezetett a tüntetésekhez ? Válasza az, hogy a PLO tehetetlen az arab világban és ezért felkeléseket és terrort szít.Ehhez járulnak a következő tények: (a) A tüntetők tudják, hogy a nemzetközi sajtó fényképfelvételei csak a rendbontókkal szemben fellépő katonaságot, de nem a Molotov-cocktaüt dobálókat fogják tudni fényké­pezni. (b) Amerika tartózkodó magatartást javasol az izraeli rendfenntartó közegek felé. (c) Az UNO államai ujjúkkal fenyegetik Izraelt, (d) egyes amerikai zsidó vezetők kezüket kulcsolják a történtek láttára. Mindebből Safire azt a következtetést vonja le, hogy a palesztin tüntetők nem bolon­dok, ha azt a reményt táplálják, hogy az erőszak kifizetődik. Izrael jogosan hiszi, hogy a PLO-állam kést jelentene torka felé. Nem hiszi, hogy csak a most rendelkezésre álló szörnyű lehetőségek között vá­laszthat: uralkodni a nyugati partvidék és Gáza ellenálló arabjai fölött vagy bekebelezni ezeket az arabokat, ami végül a zsidó azonosság elvesztésére vezetne, vagy végül kikergetni az arabokat a Jordánon túlra. A cikkíró reméli, hogy egyéb választási lehetőség is fog felmerülni. Az arab vezetők talán belátják, hogy nem tehetik a „szent háborút" örö­kössé. Izrael józan polgárai pedig annak a nemzedéknek felülkerekedésére várnak, amely elfogadja majd az autonómiát államiság nélkül a vitatott te­rületeken. Az intelligens, keményen dolgozó palesztinai arabság pedig éb­redjen annak tudatára, hogy Izrael nem kívánja elnyelni őket, hanem mindkét fél elsőrendű érdeke a békés egymás mellett élés. * A történelem malmai lassan őrölnek. Talán-talán most érkezett el az idő, hogy a józanság fog teret nyerni az elfogultság, oktalan gyűlölet és a vadállati ösztönök felett. ott szép számban járultak hozzá. S ezen szép, mai magyar kultúra Nyugat felé vetí­tése hálás feladat a 90-es évekre.

Next

/
Thumbnails
Contents