Newyorki Figyelő, 1987 (12. évfolyam, 4-15. szám)

1987-12-04 / 15. szám

6 NEWYORKI FIGYELŐ 1987 december 6. SIMON TIBOR: A NORMANDIAI JÁTÉK AZ OLVASÓ ÍRASA I. Azt a gyönyörű gyermekjátékot, amely méreteiben, technikájában és látvá­nyosságában túlnő a legmerészebb fantázi­án, Benjamin Honig professzor egy new­­yorki játékáruházban vásárolta fiai ámá­­ra. Az elemeire szétbontott és gondosan be­csomagolt játékkolosszust külön tender szállította repülőtérre, annak megérkezte­kor Luddon a vámtisztviselők meglepődtek a poggyász vizsgálatakor. A játék témája a nyugati szövetséges hadseregek normandiai partraszállása volt, s e remekműhöz nemcsak az angol szigetor­szág és a németek által beépített francia tengerparti erődök makettjei tartoztak, ha­nem a háborgó tenger, hadihajók, torpedó­rombolók, cirkálók, csapatszállító hajók, gyorstüzelő naszádok és partraszállító csó­nakok, - a világ legmodernebb hadiflottá­jának miniatüijei, - persze valamennyi elektronikus berendezés útján, egyszerű gombnyomásra működésbe hozva, tökéle­tes illúziót nyújt. Amikor pedig minden sistereg, dübö­rög és robban, a híg óágyúk lövedékei hihe­tetlen pontossággal csapódnak be az invá­­ziós partok és magaslatok betonbunkeijei­­be, majd tíz nehéz perccel később, züm­mögve, sivítva megjelennek az éjt szakai .fel­hős égboltozat alatt a légiflotta bombázói és vadászgépei, a Spitire-ok, a Mustangok, a Lancasterek és a Liberatorok engedik ki bombaterhüket, de már ugranak ki gépe­ikből az ejtőernyős alakulatok plasztikka­tonái, a szétnyíló csöppnyi ejtőernyőiken ereszkednek le hőseink a náci hódítók által megszállt, kirabolt és aláaknázott területre, valahol Cherbourg, Caen éa Le Havre kör­zeteiben, a Halál pitvarán. A látvány megrendítő még Honig professzor kellemes és tágas könyvtárszo­bájában is, ahonnan minden elmozdítható bútordarabot előzetesen kihordtak, hogy elfoglalja helyét a normandiai történelem. A játék vizuális hatása alól nehéz szabadul­ni még abban az esetben is, ha a teljes harci cselekmény kizájja a kockázatot. Bárm­­lyen kapcsolót nyom meg az amerikai gye­rek a kivilágított irányítótáblán, minden út - kisebb-nagyobb buktatóval - az Egye­sült Hadsereg győzelméhez vezet. Persze, a játéknak számtalan variánsa van, s a gyermek-stratégák rátermettségére is szükség lehet. A La Manche-Csatorna mintegy ötven liternyi „tengervize" annyi­ra háborgóvá tehető, hogy a partraszállási hadművelet, a zajló hullámok között, veszít a tempójából, számos rohamcsónak elsüly­­lyed, - na meg a németek is lőnek, — tehát az izgalom, a roppant küzdelem látszata biztosítva van. Amire Honig professzort a newyorki árúházban udvarias és képzett technikusok majdnem egy órán keresztül oktatták, — a hadműveletek eisenhoweri technikáját, gombok, kapcsolók, billentyűk és reflekto­rok kezelését a 10 éves Ronny és az egy év­vel fiatalabb Teddy gyorsan elsajátította. Eddig minden rendben volna. Csak­hogy a gyermekjátékok mérnökei nem mindig számolnak azzal, hogy az általuk tervezett tréfás gyilkoló eszközök a gyer­mek képzeletvilágában hatóerőként jelent­kezhetnek, a játékgéppisztoly, vagy ajáték bombázógép a pusztítási vágy pszichózisá­hoz vezethet, s az ártatlannak tűnő mulat­ság az erőszak veszélyes ingoványaiban ér véget. Ronny és Teddy esetében nem tűnt ennyire súlyosnak a dolog. Itt mindössze a haditörténet egyik legizgalmasabb fejezeté­vel, a D-NAP fedőnevet viselő invázióval is­merteti meg az aktív zemlélőt a játéktudo­mány és a könyvespolctól a bárszekrényig terjedő, alig hús négyzetméteren Ronny és Teddy irányítása mellett halomra hullnak a náci seregek, rövidesen felszabadul Fran­ciaország és fordul egyet a történelem ke­reke. Honig professzor, amikor a Broad­way-n levő hatalmas játékbolt felé sodorta a tömeg - vagy a végzete ? nem tudta, hogy a partraszállás éppen e húsz négyzet­­méteren végbemenő drámája nem kisebb nyomot fog hagyni a lelkében, műit az iga­zi Nagy Játék, amelyben hadnagyi rangban vett részt azon a bizonyos D-NAPON és ahol meg is sebesült. Mert Hónig professzor, akinek neve­léstudományi értekezéseit legalább három kontinensen ismerték és becsülték, nem tudott ellenállni a partraszállási játék mági­ájának a newyorki Broadway-n és — meg­bukott saját, családi pedagógiájából. Ronny és Teddy, apjuk tudományos kutatásainak kitenyésztett példányai, a normandiai bun­kerekkel együtt rombadöntötték annak ne­­veléstani téziseit is. A játék monumentális cselekménye és feszültsége a két fiú lelki, vagy inkább idegi átkapcsolódásához vezetett. Hónig professzor könyvtárszobája már szinte sú­rolta a valóságos csatatér fogalmát. A had­műveletek a két hadvezért a várható győze­lem gyújtópontjába állították, s a tanulásra, étkezésre, vagy lefekvésre vonatkozó apai intelem meddő maradt. Bombázó gépek keringtek a kristálycsillár körül és dobták le robbanó terhüket nemcsak Normandiára, de a függönyökre és a szőnyegekre is, ejtő­ernyősök akadtak fenn a könyvespolcok tetején és a viharos tenger hullámai dön­tötték a terrasz nagyobbik felét. Az Arizona állambeli Poenix városból ér­kezett egy mellékletekkel ellátott levél, amelynek írója, a vészkorszak túlélője, fél évszázados jó is­merősünk besámol az utóbbi negyven év vele történtekről. A múlt emlékeit felidéző közléseit egyébként vallomás formájában a Wiesenthal Cen­ter adattára is őrzi. * Kereskedelmi érettségim után öt évig ügy­védi irodában dolgoztam. A zsidótörvények foly­tán elvestettem állásomat és akkor büffét nyitot­tam a Magyar Izraeliták Pártfogó Irodája buda­pesti Bethlen Gábor tér2. alatti épületében. Ki­­solgáltam az alkalmazottakat ésa menekülteket, este pedig — egyedüli hely lévén sórakozást talá­ló testvéreink résére— sínházi büffét állítottam fel. Amikor lakásomat 1944-ben elhagyni kényserültem, a Hollán utca egyik védett házá­ban, az ún. idegen gettóban véseltem át két éves gyermekemmel és kilenc hónapos áldott állapot­ban, a szörnyűségeket. Bekerültem a Zsidókór­házba, ahol megsültem második kislányomat. Kisgyermekeim éjjelien át sivalkodtak az éhség­től. Egyser naponta kaptak vízben főtt, kis bor­sólevest... Megboldogult férjem 8 hónapig Dachau ban senvedett. Idegroncsként jött haza és hossú senvedés után hat évvel ezelőtt tért meg Terem­lőj éhez. Felsabadulás után Németorságba kerül­tünk. Különböző lágerekben hat éven át éltünk, majd Canadába, onnan négy év elteltével Ameri­kába, 1971-ben pedig Izraelbe kerültünk. Ajom­­kipuri háború után vissakerültünk Amerikába. Poenixben lakom két leányommal és négy uno­kámmal. Fiam Colorado Springs-ben lakik. Poenixben van egy Geriatric Center, ahol több, mint négysáz bentlakó van. Szombaton és ünnepnapokon l-tentistelet van. Minden kényel­münk megvan.Van egy jótékonysági servezet, a GOLDA MÉIR- NA-AMAT, amelyben aktivan dolgozom, mint sociális munkás. Munkásságomat a helyi közületek is elis­merik és méltányolják. Idén februárban mint AZ ÉV ÖNKÉNTESE, kaptam kitüntetést. Életem­mel az Arizona Republic című sajtótermék is foglalkozott és képemmel ellátott interjút készí­tett velem. Az öregeknek, akik tőlem eltérően.csak bottal vagy járókával tudnak közlekedni és napi éietmegnyilvánuláaikban segítségre sorúinak, jóleső érzéssel segítek, hogy ezzel háláljam meg a Mindenhatónak, hogy a borzalmak idejében ve­lem és családomnál kegyet gyakorolt és élni en­gedett. Ronnyt és Teddyt valami olyasféle őrület szállta meg, mint apjukat azon a bi­zonyos június 6-án, kedden, hajnali 5 óra­kor, amikor golyózáporban kilépett har­­mincadmagával a tengerpartra, rohamsisak­kal a fején, teljes fegyverzetben, csuromvi­zesen, élők és a víz felszínén csendesen pi­henő halottak között: megnyerni végre bár­milyen áron ezt a nyomorult, rohadt hábo­rút. Szóval, így. (Folytatása következik) FANNY SCHLOMOWITZ J.N. STORM WINDOW 46-20—16th Avenue, Brooklyn, N.Y. 11204 & DOOR CORF save Fuel. ALUMINUM PRIME Keep Your Home qcdi nnriwirMT cooler in summers Mrv/vvue 1 WARMER IN WINTER! WINDOWS • STORM WINDOWS STORM DOORS • • Window Guards • Radiator Covers • Venetian Blinds Replaced Glass & Screens • Plumbing • Painting 851-9364 net CltC CLOSED SATURDAY ODla«ll£9 OPEN SUNDAY A FINTA-ÜGY BEFEJEZŐDÖTT Nem skeirol vagy diadalról számo­lunk be az alábbiakban, mert a téma fájdal­masabb annál. Ismeretes ugyanis, hogy a Torontóban élő Finta Imre volt szegedi la­kos ellen háborús bűncselekményekben va­ló részvétel vádja merült fel, amelyet a ca­­nadai vészkorszakra emlékező társaság ho­zott nyilvánosságra. Az ügy Canada határain túlmenő fontosságúvá vált és az egész világ érdekelt sajtója foglalkozott vele. Finta Imre sike­res üzletember Canadában, számtalan ba­rátja van, - köztük zsidók is - és állandó­an hangoztatta, hogy az ellene felhozott vá­dak hamisak. Azok az állítások, hogy a sze­gedi zsidóság haláltáborba való szállításá­ban és az auschwitzi gázkamrákba, vala­mint Ausztriába való deportálásában rést vett volna, - nem felelnek meg a valóság­nak. 1982 december 22-én a TORONTO SUN című jelentős canadai napilap cikket és szerkesztőségi közleményt jelentetett meg. Mindkettő állította a vádak hamis vol­tát. A cikket, illetve beszámolót a lap is­mert munkatársa írta: Én vagyok a náciaki sohasem voltam az — címet viselte, míg a szerkesztőségi ckk címe: Hamis vád — volt. A vészkorszakra emlékező szervezet a cikkek miatt rágalmazási pert indított a lap és cikkírói ellen. Az egyesület Európá­ban és Izraelben lakó túlélőktől szerzett be bizonyítékokat Finta Imre cselekményeire vonatkozólag, majd ezév októberében dr. Braham L. Randolph, a magyar vészkor­szak világszerte elismert vezető tudósa szakvéleményét produkálta a bíróság előtt. Braham doktor szakvéleménye jelentette a régóta húzódó perben a fordulópontot: az alperesi ügyvédek, ügyfeleik nevében is ki­jelentették, hogy a szakvélemény megsem­misítő hatású a védekezésre és ezért a fel­peres szervezetre nézve igen kedvező egyes­­ségbe bocsájtkoztak. A törvényszéki bíró, aki előtt a per folyt, az előterjesztett bi­zonyítékok láttára, főként, amikor Finta aláírását látta meg egy deportálási rendele­tén, - kijelentette, hogy a bizonyíték tel­jesen megerősítette Finta szerepét a ma­gyarországi deportálásokban. Az egy esség értelmében a Toronto Sun ezévi november 3-i számában bocsánat­­kérő nyilatkozatot közölt, amelyben a lap és az ügyben érdekelt munkatársai sajnál­kozásukat fejezik ki a megjelent cikkekért és kinyilatkoztatják, hogy az előterjesztett tanúvallomások és Braham professzor szak­­véleménye alapján a cikkek valóban káros hatással voltak a felperesi szervezet azon törekvéseire, hogy a vészkorszakért felelős személyeket és háborús bűnösöket az igaz­ságszolgáltatás elé vigye. A Toronto Sun, bocsánatkérő nyi­latkozata szerint, - támogatja a felperesi szervezet ezen törekvéseit és ezért ősin te sajnálatát fejezi ki, mind a maga, mind munkatársai nevében a közölt cikkekért. A NEWYORKI FIGYELŐ ismere­tében van azon tudományos erőfeszítések­nek, amelyeket az elmúlt évek alatt Bra­­ham professzor az ügy részleteinek feltárá­sa érdekében kifejtett és amelyekért őt a vészkorszak túlélőinek köaönete és elis­merése illeti meg. KÉRJÜK olvasóinkat, hogy HIRDETŐINKET TÁMOGASSÁK. VÁSÁRLÁSAIK ALKALMÁVAL HIVATKOZZANAK LAPUNKRA HIRDESSEN LAPUNKBAN !

Next

/
Thumbnails
Contents