Newyorki Figyelő, 1987 (12. évfolyam, 4-15. szám)

1987-12-04 / 15. szám

1987 december 6. NEWYORKI FIGYELŐ 7 AZ AMERICAN-HUNGARIAN FOUNDATION IDEI KITÜNTETETTJEI Amikor e sorok napvilágot látnak, az Amerikai Magyar Alapítvány díszvacsorája már lefolyt. December 3-án, a Waldorf-Astoria Hotel Starlight Roof-jában került lebo­nyolításra az amerikai magyar közösség évenkinti kiemelkedő rendezvénye, amelyen az Alapítvány által létesített George Washington Award-kitüntetést nyújtják át az arra méltó közéleti személyiségeknek. Az idén Michael Korda, kiváló szerző, Simon and Schuster neves kiadócég főszer­kesztője és alelnöke, valamint Adolph Green, kitűnő színpadi szerző, költő és szín­művész nyerte el az elismerő jutalmat. A kitüntetést 1961 óta adja ki az Alapítvány. George Washington nevének használatát az idézte elő, hogy a nagy amerikai államférfi szobrát a budapesti Városligetben 1906-ban állították fel Amerikába vándorolt magyar emigránsok. A kitüntetés díjazottjai között Nobel díjas tudósok, mint Gábor Dénes, Wigner Jenő, Hevesy György, Szent-Györgyi Albert, Békesy György, továbbá kiemelkedő közéleti személyiségek, mint Ford volt elnök. Teller Ede, Kármán Tódor, Angier Bid­dle Duke nagykövet, Fritz Reiner, Doráti Antal, Dohános István, Andre Kertesz,Eu­­gen Lang és Eugene Fodor, szerepelnek. A díszvacsora elnöke Nicolas M. Salgo, az Egyesült Államok volt magyarországi nagykövete, maga is Washington-kitüntetett volt. New Brunswick (N.J.) városban most épül a Magyar Örökségi Központ (Hungar­ian Heritage Center), amely múzeumot, levéltárat, könyvtárat, látogató központot, konferencia-termeket és kutató felszerelést fog magában foglalni. Több, mint egy mil­lió dollárt teremtettek elő a felmerülő költségekre. A díszvacsora részleteire legközelebb visszatérünk. HACKER MARY MARIANNE: HÍREK AUSZTRIÁBÓL JOHN MAUTNER elnök LESLIE ROTH aielnok Rovatvezető: MAUTNER MIMI A téli szabadságok ideje megkezdő­dött, ez azonban távolról sem képezi aka­dályát egyesületi életünknek. Helyiségeink­ben élénk társadalmi élet folyik, amely új tagjaink csatlakozásával tovább élénkül. Megállapíthatjuk, hogy Egyesületünk, amely centenáriumára készül, eddig soha nem tapasztalt kulturális színfoltjává vált a yorkville-i magyar negyednek. Tevékenységünket a magyar hivatalos szervek is a legteljesebb mértékben méltá­nyolják. Rendezvényeinken hivatalos sze­mélyiségek szemmel látható örömmel vesz­nek részt, ami vezetőségünknek elégtételül szolgál és ebben munkájának elismerését látja. A tagság kötelekébe való felvételre sorozatosan jelentkeznek új igénylők. Az ezirányú kérelmeket minden késedelem nélkül vizsgáljuk meg és intézzük el. GALIU-GEMEMER ERVW LÁTOGATÁS ÉLIÁS—TÓTH I LÓN KÁNÁL A „NÉPE K JÁMBORÁNÁL, ötven idős zsidó tudóst, akik 1938- ban Ausztriát elhagyni kényszerültek, szim­póziumra hívták haza. A vészkorszak túl­élői, köztük pszichológusok, szociológusok és pszichoanalitikusok befogadó hazájuk­ban világhírnévre tettek szert. Arra a kér­désre, miért nem tértek vissza Ausztriába 1945 után, azt a választ adták, hogy - erre nem hívták fel őket... — Fájóan állapították meg az ülésen, hogy Ausztria mindmáig nem tért magához a ,kultúra számkiveté­séből." A programm keretében előadások is elhangzottak, így Frederic Morton, ameri­kai történész és író életpályáját ismertette és a német nyelven megjelent önéletrajzá­ból: Ewigkeitsgasse (Az örökkévalóság ut­cája) olvasott fel. Bruno Bettelheim professzor (Santa Monica, CA) a pszichoanalízishez vezető életútját, főként a gyermekpszichológiá­hoz való eljutását ismertette. Reményt kel­tő volt, hogy a zsúfolt hterem hallgatóságá­nak többsége ifjúságból állott, akik erőtel­jesen vettek részt a vitában és érzékeltetni engedték a zsidókérdéshez és az antiszemi­tizmushoz való viszonyukat. Joggal várható el tőlük, hogy ez a szellemi elit tudatlan és passzív kortársaikat pozitív irányban tudja befolyásolni. Október 25-én, egy nappal az osztrák nemzeti ünnep előtt, ünnepélyes emlékórát tartQtt az osztrák katolikus akció, katoli­kus vüági tanács, evangélikus nevelő szer­vezet és a bécsi izraelita hitközség a bécsi Hofburg-ban, közös rendezésben. Ez az Dr. Losonci András, a magyarországi zsidóság elnöke - mint ismeretes -, az Emanuel Foundation november 16-án tar­tott díszvacsoráján hivatalos meghívásra résztvett. Hazatérése után kedves, közvet­len levélben köszönte meg Keller László­nak, az Alapítvány és a Magyar Zsidók Vi­lágszövetsége elnökének a nagy társadalmi esemény nagyszerű megszervezését és sike­rét, valamint azt az együttérzést, amelyben személyében és a magyar zsidóság problé­mái tekintetében részesült. együttműködés egy évvel ezelőtt, Kol Nid­­ré est elő napjának délelőttjén vette kezde­tét, ad időközben elhúnyt dr. Hacker Iván udvari tanácsos, az ausztriai zsidóság elnö­kének, Groer bíboros, bécsi érseknek,Eisen­­berg bécsi főrabbinak és dr. Schulmeister, az osztrák katolikus akció elnökének rész­vételével. A Redoutensaal nagyterme ezúttal szűknek bizonyult a SALOM AUSZTRIÁ­NAK — A JÖVŐ UTJAI címet viselő ese­mény számára. A felszólalók az antiszemi­tizmus elleni küzdelem és az ilyen fajtájú megnyilvánulásokkal szemben való vállvo­­nogatás káros jelenségeit hangsúlyozták. Jutta Schütting költőnő, dr. Willi Stern, a földalatti mozgalom zsidó tagja, dr. Artur Lánc, a népek egyik jámbora, a fentemlített Frederic Morton szóltak a hallgatósághoz. Utóbbi, aki annak idején Mandelbaum családi nevet viselte, Ausztria iránti javíthatatlan szeretetét hangsúlyozta. Spanocchi nyug. tábornok az általános el­ítélés helytelenségéről beszélt. Dr. Fritz Csoklich főszerkesztő elítélte az itt-ott fel­lobbanó antiszemitizmust. Talán a legfontosabb megnyilvánulás a fiatal keresztények és zsidók beszélgetése volt. Egyöntetűen állást foglaltak az anti­szemitizmus mindenfajta megnyilvánulásai ellen. A mély benyomást keltő összejövetel a főrabbi, a hercegérsek és az evangélikus egyházfő zsoltárénekével fejeződött be. Az osztrák televízió az ünnepséget közvetítette. FRANKLIN EDITH SIRKŐAVATÁSA Franklin Harry november 29-én állí­tott síremléket elvesztett szeretett nejének, közösségünk közszeretetben álló, vezető hölgytagjának, Franklin Edith-nek, a N.J. állambeli Woodbridge Beth Israel Cemete­­ry-jében. A Me^roldogult emlékét kiterjedt baráti köre kegyelettel megőrzi. Ramat-gani szerény szerény másfél­szobás lakásában, Jóm Háácmáut nap­ján látogattuk meg Éliás Ilonkát, a „Népek Jámborát,,. Számunkra nem ez volt a vele való első találkozás. Mintegy két évtizeddel ezelőtt amikor megtudta, hogy Cfáton országos ázká­­rát rendeznek a Vészkorszakban el­pusztult hatszázezer magyar-zsidó em­lékére, kötelességének érezte, hogy el­jöjjön. Itt adtuk át neki a „Zchor,, ' (Emlékezz) érmet. A kis lakás tele van a legkülönbö­zőbb helyekről és mtézményektől ka­pott elismerő oklevelekkel, érmekkel valamint serlegekkel. Mindez a hála és az elismerés jele mindazért az önkéntes munkáért, melyeket évtizedeken ke­resztül a legkülönbözőbb intézetektől és segítőszervektől mint pl. : a Magén Dávid Adom, a rendőrség, a hadsereg, a Wizo, s megannyi helyen - természe­tesen önkéntes alapon — végzett. Sőt, még kisegítő ápolónőként is tevékeny­kedett. A Hitáchdut Oléj Hungária szociális bizottsága valamint a Wizo is nemegyszer kérték meg különböző ak­ciók lebonyolítására. Katonák és sebe­sült katonák állottak első helyen a segitő munkában. így csak természetes, hogy rajta maradt a „Doda Heléna,, (Ilonka néni) megtisztelő cím. Amikor ilyen irányú munkásságáról tudomást szerzett Nomi Sadmi alezre­des , a tel-avivi körzet rendőrlányainak parancsnoka (később már mint ezredes a katonalányok országos parancsnoka lett) Jcijárta, hogy a pár évvel ezelőtt elhunyt Nina Kacir , akkori államelnök hitvese fogadja, amikor is a Keren Kájemet aranykönyvébe való bejegyzési okiratot adta át Ilonkának azzal a megjegyzéssel „ bárcsak sok ilyen asszony lenne Izráelben.,, Természetesen amíg a különböző munkákat végezte gondoskodnia kellett a megélhetésről is. Férje Éliás Benja­min, aki egyébként görög származású, de magyarul is beszél , még gyermek­korában került Jugoszláviába, a „Bét Románo,, vendéglőjét bérelte 23 éven át, ahol Ilonka napi 8-10 órát dolgo­zott s csak utána folytatta önkéntes munkáját. Ilonka mint egy keresztény magyar báró lánya polgári esküvőjük után 1948-ban érkezett az országba férjével a zsidó Éliás Benjáminnál. Édesapja soha nem bocsájtotta meg neki ezt a lépését . Még a kapcsolatot is megsza­kította vele. Nem így édesanyja, aki lánya után jött s pár évvel ezelőtt itt az országban halt meg. Hogy miért kapta a „Népek Jám­bora,, megtisztelő kitüntetést ? Baján, Újvidéken és Topolyán mentett zsidó­kat. Horvátországban, Hóknál men­tette át az üldözött zsidókat Magyar­­országra. Ugyanakkor Balatonfüreden is mentett. Mindezért az elsők között volt, aki már 1961-ben megkapta a „Népek Jámbora,, címet ami azzal is jár, hogy a lríád Vásém,, előtti fasorban facsemetét ültettek nevére. Amikor 1939-ben az első osztrák menekültek megérkeztek elrejtette őket malmukba, majd 1941-ben .ami­kor a magyarok a zsidókat összefog­­dosták majd letartóztatták, közöttük férjét Benjámint is, Ilonka kijárta, hogy mint „nélkülözhetetlent,, a ma­lom vezetésére hazaengedték. Éliás Ilonka már régen elfelejtette, hogy egy gazdag magyar báró lánya, hogy férjének Benjáminnak három mal­ma volt Jugoszláviában, hogy gazdag asszony volt. Most boldogan és megelé­gedetten él szegényes pici lakásában. .Keresztény cionistaként élek az országban, melyet hazámnak vallók, immár közel negyven éve. Hálás vagyok úgy a hadügyminisz­tériumnak nem csupán a havi nyugdíjért hanem a többi segítségért, beleértve az orvosi ellátást amit velünk szemben tanúsítanak, nem vagyunk már fiatal emberek, jómagam 73, míg férjem 92 éves. De minden szükségletünkről gon­doskodnak.,, Külön megkért, hogy hangsúlyoz­zam ki ALC NATOS délafrikai szárma­zású filantróp ajándékait, aki egy színes televízióval valamint egy szekrénnyel lepte meg őket. A többi bútordarabot is egykori megmentettei ajándékozták. LOSONCI ELNÖK KÖSZÖNETÉ FIRST HUNGARIAN LITERARY SOCIETY £23 EAST 79th STREET NEW YORK, N. Y. 10021 Tel: 650*435

Next

/
Thumbnails
Contents