Newyorki Figyelő, 1987 (12. évfolyam, 4-15. szám)
1987-12-04 / 15. szám
1987 december 6. NEW YORK I FIGYELŐ ASKENÁZI ERVIN: SZERECSENMOSDATÁS A VATIKÁNBAN KÖNYVESPOLC FELHÁBORODÁS AZ AMERIKAI ZSIDÓ VEZETŐK KÖRÉBEN A VÉRES FOLT MOSE ARENS NYILATKOZIK II. János Pál pápa az amerikai zsidó vezetőkkel való miamii találkozáson váratlanul kijelentette, hogy elődjének, XIIPius pápának a II. világháború idején tanúsított emberi magatartását a zsidókkal szemben a történelem minden kétséget kizáróan igazolta. Ezt a kijelentést meglehetősen szkeptikusan fogadták, nem csak a zsidó vezetők, hanem a történészek is, akik a vészkorszakkal behatóan foglalkoztak. A kutatók sokkal inkább szemére vetik XII. Piusnak, hogy amikor a náci zsidóüldözés a legjobban tombolt,ő akkor is néma maradt. Ez volt különben a tétel, amelyre Rolf Hochhut, negyed évszázaddal ezelőtt bemutatott, nagy szenzációt keltett darabját alapozta. S még a darab bírálói sem tudták bizonyítani, hogy Pius pápa akár egyetlenegyszer is nyilvánosan kiállt volna a zsidók érdekében. A történészek rámutatnak 1942-ben tartott karácsonyi beszédére, amelynek során elítélte ugyan az „istentelen társadalmat", de a legnagyobb veszélyt a marxizmusban látta, amiért a magánvagyónt fenyegeti. Beszéde végén felhívta ugyan az emberiséget az alapvető emberi jogok tiszteletére, de a „zsidó'" szó egyszer sem hagyta el ajkát. Védelmezői azzal próbálják magatartását magyarázni, hogy a kommunizmust mindennél jobban gyűlölte, féltette tőlük egyházát, ezért nála a marxizmus elleni harcban minden eszköz engedélyezve volt. Ezért nem is állhatott ki nyilvánosan a zsidók érdekében, mert szerinte még mindig inkább nácizmus, mint kommunizmus. Mentségére hozzák fel továbbá, hogy amikor a zsidóüldözések Olaszországban megkezdődtek, tudtával számos zsidó kolostorokban, sőt magában a Vatikánban is talált menedéket. Végül rámutatnak Horthy kormányzónak küldött táviratára a magyarországi deportálások leállításának érdekében. WYMAN ÉS HILBERG David Wyman, 1985-ben nagy feltűnést keltett könyvében (A zsidók cserbenhagyása) kiemeli, hogy XII. Pius néhány pozitiv tettét beárnyékolja konok hallgatása. Ezért Wyman szerint a pápa magatartása súlyosan elítélendő. Rámutat arra, hogy az emlékezetes táviratot Horthynak 1944 június végén küldte, míg a magyar deportálások már május 15-én megkezdődtek. így, mikor a pápa végül elhatározta magát a cselekvésre, addigra több, mint kétszázezer zsidót deportáltak. S Wyman felteszi a kérdést: — Hogyan volt szabad a katolikus egyház fejének, azokban a kritikus időkben több, mint egy hónapig táviratáraval várnia ? ----Igaz, hogy XILPius egyes zsidóknak (főleg kikeresztelkedetteknek) segítségére volt,de ez csak azt jelenti - így Wyman —, hogy csak 95 százalékig okolható. 1942 novemberében az amerikai külügyminisztérium minden külképviseletével-így a vatikánival is — közölte, hogy folyamatban van a zsidók megsemmisítése, a pápa tehát akkor nagyon jól tudta, hogy mi megy végbe, hogyan volt szabad neki közbenjárásával évekig késlekednie ? — Raul Hilberg az EURÓPAI ZSIDÓK MEGSEMMISÍTÉSE című könyvében kiemeli, hogy XII. Pius csodálója volt a német kultúrának. Mivel elsőrendű érdeke a katolikus egyház folytonosságának megőrzése volt, ezért szerinte minden, a III. birodalom, illetve a nácik ellen irányuló bírálat vagy ellenállás, csak ártott volna ennek a célnak. Megemlíti továbbá Hilberg, hogy a pápa egyáltalán nem használta fel szerteágazó diplomáciai csatornáit a zsidók érdekében. Ott, ahol a Vatikán képviselői mégis igyekeztek zsidót menteni, az az illető emberséges nunciusok egyéni cselekedete volt, s csak azt bizonyítja, hogy a pápa közbenjárásával nagyon sokat lehetett volna segíteni. Rámutatott még Hilberg, hogy még a római zsidók érdekében sem mozdította meg Pius a kisujját, amikor azok deportálása 1943-44-ben megkezdődött. Erre pedig nincs mentség. ELLENTÉTES KATOLIKUS VÉLEMÉNYEK A katolikus teológusok vitája XII. Pius szerepéről, elsősorban a Vatikán II. dokumentum kötetén alapszik, amelyet egy évtizeddel ezelőtt hoztak nyilvánosságra. Érdekes, hogy két amerikai jezsuita ennek alapján teljesen ellentétes véleményen van. Robert A. Graham, aki a Vatikánban teljesít szolgálatot és aki a II. kötet kiadójának jegyzi magát, 36 oldalas összefoglalójában védelmére kel az egykori pápának, míg John Morley, a SetonHall (N.J.)-egyetem teológiai tanszékének vezetője, 1980- ban megjelent könyvében: Vatikáni diplomácia és a zsidók a vészkorszak idején — súlyosan elítéli mind a pápát, mind a katolikus egyházat. Graham példának hozza fel, hogy a nácik figyelmeztették az utrechti érseket, nehogy a holland zsidók deportálását nyilvánosan bírálni merészelje. Amikor ezt az embertelen eljárást mégis támadta a szószékről, a nácik azzal bosszúlták meg, hogy minden kikeresztelkedett zsidót haladéktalanul deportáltak — köztük a múlt évben szentté avatott Edith Steint. S Graham felteszi a kérdést: — Vájjon használt volna a zsidóknak, ha XII. Pius felemeli szavát érdekükben ? - S Graham kimondja a szentenciát: - Lehet, hogy ez a tiltakozás elismerést és dicséretet váltott volna ki a civilizált világban, de ezzel csak ártott volna a szegény zsidóknak. — Erre csak azt kérdezhetjük: — Tényleg ártott volna ? Vájjon akkor hatmilliónál többet irtottak volna ki ? — Morleynek a fenti dokumentumgyűjteményből való következtetései sokkal világosabbak. Szerinte a Vatikánnak mindennemű tevékenysége a zsidókkal kapcsolatban tökéletesen csődöt mondott, mert nem vetette latba tekintélyét, valamint korlátlan lehetőségeit érdekükben. De csődöt mondott önmagával és a történelemmel szemben is, mert elárulta azokat a szent ideálokat, amelyeket az egyház maga elé tűzött. Ezért a kettős csődért, a nunciusokat, az államtitkárt és mindenekelőtt magát a pápát terheli a történelmi felelősség. A DECEMBERI TALÁLKOZÁS Rabbi Marc Tannenbaum,az amerikai zsidó bizottság nemzetközi ügyeinek intézője és a miamii tanácskozás egyik résztve-THEBLOOD TATTOO. Ebi Gabor. Momment Press, 1987. Ára 10.95 dollár. Ha az olvasó belelapoz a könyvbe,azt hiszi, hogy újabb, vészkorszakbeli szörnyű élmények beszámolója került a kezébe.Ezt a gondolatot azonban a szerző már bevezetőjében eloszlatja. A vészkorszak irodalmában nem talált ugyanis egyetlen könyvet sem, amely megmagyarázná azoknak a millióknak érzéseit, akik áldozatai voltak a világtörténelem legborzalmasabb történésének s fényt vetne a megaláztatás részleteire és fokára, amely érte őket mindaddig, amíg el nem pusztították őket. A szerző ajánlásában azt kívánja, hogy két gyermekének legyen meg a lelki ereje anyjuk könyvének elolvasására. A szerző művét nem történelemkönyvnek tekinti, hanem a való élet, az átélésért való halálos küzdelem leírásának. Kezdve a nyírségi jómódú, tekintélyes gazdaember otthonának előzőleg barátainak tekintett csendőrök által való kifosztásától és gyűjtőtáborba való hurcolásától, a nyíregyhái gettón keresztül Auschwitzba deportálásáig, majd munkatábori gyötrő élményeken át a felszabadulásig, egy élni akaró 17 éves leány vergődését mutatja be olyan stílusban, amely a könyvet a vészkorszak dokumentál között említésre méltó mementok sorába iktatja. A könyvet olvasóink figyelmébe ajánljuk. Előfizetek a NEWYORKI FIGYELŐRE Egy évi előfizetés 30 dollár díját cn csekkben mellékelem kérem számlázni Név— Cím MOSHE ARENS Statesman and Scientist SPEAKS OUT. Merrill Simon. Dean Books, 1987. Ára: 15 dollár. Érdekes könyv látott napvilágot a Dean Books , Middle Island (N.Y.) cég kiadásában. Merrill Simon, ismert író és közelkeleti szakértő inteijuvolta Mose Arenset, aki köztudomásúlag Izrael washingtoni nagykövete, majd az Állam külügyminisztere lett. Arens, aki Saronon kívül a Likud legdinamikusabb figurája és sokak szerint jövő embere az izraeli politikában, a szerző kérdéseire valamennyi szőnyegen forgó kérdésben ismerteti álláspontját. A mű három fejezetre oszlik. Az elsőben Arens Izrael belügyeiről alkotott álláspontját ismerteti, a másodikban Izrael és a világ zsidósága közötti viszonyt taglalja, végül a harmadikban Izraelnek más állam dekái való viszonyának kérdéseiben foglal állást. Magyarországgal való kapcsolat témakörében Arens úgy véli, hogy a gazdasági kapcsolatok fejlesztése a diplomáciai viszony helyreállításának függvénye, de utóbbi hiányában is lehetségesnek tartja erősebb gazdasági kapcsolatok létesülését. Általában Arens véleménye nem tükröz túlságos optimizmust a kapcsolatok rendezése terén. Továbbra is azt az álláspontot képviseli, hogy minden előrehaladás a Szovjetuniótól függ és ha utóbbi helyreállítja a kapcsolatokat, akkor Magyarország és Bulgária részére is kitálja a kaput. Az amerikai közvélemény inkább a Munkapárt álláspontját ismeri, mert a sok utazást teljesítő Peresz volt miniszterelnök és jelenlegi külügyminiszter nem rejti véka alá a Maarach-ban képviselt felfogását,mely nem mindig azonos saját pártjabeli nézetekkel. Miller könyve alkalmas propagandaeszköz a Likud kezében, hogy a jövőben bekövetkező választások előtt a pártnak módja van a műre mint hivatalos álláspontjára hivatkozni. Magyar fogorvos DR. KALKÓ ILDIKÓ A New York Egyetem Fogorvosi Karának tanársegéde. Rendel: minden nap, előzetes bejelentés alapján Foghúzások it Tömések ★ Koronák-Hídak Gyökérkezelés ★ Protézisek it Gyors javítások 97-52 64th Ave. Forest Hills, NY 11374 (közel a Queens Blvd.-hoz, az R és GG földalattival) Telefon: (718)275-7552 BIZTOSÍTÁSOKAT ELFOGAD____________ lévője elmondta, hogy II. János Pál pápának XII. Pius védelmében tett spontán kijelentése súlyos felháborodást keltett a résztvevők körében. — Mivel pedig a pápa ezt az ügyet napirendre tűzte, nekünk is nyilvánítani kell véleményünket. Nem hisztérikusan, nem kiabálással, hanem tárgyilagosan és megfelelő bizonyítékok alátámasztásával. — Tannenbaum rabbi szerint XlI.Pius rehabilitásával a hat millió áldoatot kizárólag a végső megoldás következményeként akarják bagatellizálni és a mártírokat keresztény esíteni. Ezért van szükségük történelmi revízióra, hogy a katolikus egyházat és annak fejét mindennemű felelősségtől mentesítsék. Mind Tannenbaum, mind a többi zsidó vezető kijelentette, hogy a decemberre kitűzött zsidó vezetők és katolikus teológusok találkozásán ezt a kérdést alaposan meg fogják vitatni, hogy egyszersmindenkorra világosságot derítsenek a katolikus egyház, illetve XII. Pius pápának a vészkorszak idején volt szerepére. Nekünk, a vészkorszak túlélőinek számára csak elítélendő ez a szerecsenmosdatás, mert mi saját bőrünkön tapasztaltuk XII. Pius passzív magatartását. S az ő szégyenletes tétlensége és hallgatása elítélendő mindazok számára, akik a humanitás és a felebaráti szeretet eszményében hisznek. fi»' ^
