Newyorki Figyelő, 1987 (12. évfolyam, 4-15. szám)
1987-10-22 / 13. szám
1987 október 22. NEWYORKI FIGYELŐ 7 ASKENÁZI ERVIN: „MEGSZAKAD A SZIVEM A FAJDALOMTÓL ADAM CHERNIAKOV NAPLÓJA -A vészkorszak előtt Varsóban élt Európa legnagyobb zsidó közössége. Az 1931. évi statisztika szerint 352.560 zsidó élt a lengyel fővárosban.A németek bevonulása után Adam Cherniakov (1880-1942) lett a zsidó tanács elnöke, ami a valóságban azt jelentette, hogy tulajdonképpen a gettó polgármestere volt. A borzalmak ideje során írott naplója egyszerre jelent meg angol és német nyelven. A napló kilenc különböző, sűrűn teleírt kis noteszből állt, melyek közül nyolc maradt meg. A szerző felesége, dr. Felicja Cserniakov átélte a náci terrort és megmentette a füzeteket. 1964 óta a napló eredetije a Jád Vásém Holocaust-dokumentumgyűjteményének birtokában van. A napló első héber fordítását Izraelben adták ki 1968-ban. Ezt követte két lengyel kiadás, az utóbbi 1983-ban fontos széljegyzetekkel és kommentárokkal. A mostani kiadások részben azt vették alapul. A dr. Ludwig Fischer SA csoportvezető, kerületi kormányzó, valamint a német városparancsnokság számára Adam Cherniakov volt a „zsidófelelős." Ez az állandó hatóságokhoz való szaladgálásokkal egybekötött pozíció idegőrlő, izgalmakkal teli, megalázó feladat volt. Itt azt is tekintetbe kell venni, hogy a 60 éves zsidó vezetővel 30-40 év körüli személyek álltak szemben a náci hierarchiában. Cherniakov diplomás mérnök volt, aki többek közt Drezdában is végezte tanulmányait, így tökéletesen bírta a német nyelvet, amely imponált ugyan a perfid megszállóknak, de ugyanakkor egyformán rá is vonatkoztak a rendszabályok ,ő is megalázásoknak, meghurcoltatásoknak és letartóztatásnak volt nap mint nap kitéve. Hogy helyzete milyen kritikus volt, az egyik naplóbejegyzéséből kitűnik, amely megállapítja, hogy a német parancsnokságnál való szokásos tárgyalása során ismét sikerült minden incidens nélkül hazaérkezni^ Mint minden más zsidónak, a tanács elnöke is köteles volt a mágen-dáviddal megelölt karszallagot viselni. 1939 és 1942 között háromszor volt kénytelen lakást változtatni, mert a németek mindig szűkebbre fogták a gettó határait. A német hatóságok az összes varsói zsidót a gettóba kényszerítették, amely 450.000 lakosával borzasztóan túl volt zsúfolva. Ezek az összegyömöszölt szerencsétlenek érthetően állandó feszültségben és félelemben éltek. Cherniakovra hárult a feladat, ezeket az embereket megnyugtatni, akik minden ügyes-bajos problémáikkal hozzá fordultak orvoslásért. Ehhez még hozzájárult, hogy mindig résen kellett lennie, mert a németekkel együttműködő kollaborálok és besúgók még külön megkeserítették életét. Bár állandó idegfeszültségben élt, naponta súlyos dilemmákkal kellett megbirkóznia és a sok megpróbáltatás ellenére egy szóval sem panaszkodik és nem sajnáltatja magát. Józan lakonikus stílusában ittott mégis megemlíti súlyos felelősségének és szellemi túlterheltségének fizikai kihatásait, mint hányinger, migrének, máj- és szívbántalmak, álmatlanság és egy állandó közérzeti bizonytalanság.Mert Cherniakov nem csak a varsói zsidóság közvetítője és parancsvégrehajtója volt a német közigazgatással szemben, hanem ő volt a gettó pénzügyi és gazdasági tanácsadója, valamint a zsidó kórházak és a még működő üzemek felelőse. így személyzeti kérdésekben, bérelszámolásban és általános szervezésben ő volt az illetékes. Amit a német hatóságok elrendeltek, azt a zsidóknak haladéktalanul végre kellett hajtani. így a zsidók voltak felelősek a gettó utcáinak tisztán tartásáért, a gettó falainak felépítéséért és ezekhez a munkálatokhoz nekik kellett az anyagiakat előteremteni. A német gettókirendeltségnak, amely mindennemű gazdasági kapcsolatot a külvilággal ellenőrzött, az ún. „transzerirodá-" nak is Cherniakov volt a zsidó felelőse. Ezzel összefüggésben jellemző, hogy Gerhard Mende, a varsói gettó GESTAPO-referense még ostorát is a zsidó hitközség költségére javíttatta meg. Az ugyanis eltört, amikor a kényszermunkára ítélt zsidókat azzal elverte. A német hatóságoknak állandó zakla tását és macerálását Cherniakov naplójában „tűszúrásos játéknak" nevezi. így az orthodox zsidóknak levágták a szakállát és nem csak a templomokat zárták be, hanem a nyilvános imádkozást is megtiltották Mindennemű értéktárgyat, mint ékszert, szőrmét elkoboztak a gettó lakóitól. Ezen értékekért Cherniakov igyekezett engedményeket kicsikarni. Így többek között,‘a letartóztatott zsidók szabadonbocsájtását kérelmezte. A kormányzó hajlandónak mutatkozott e kérelemnek eleget tenni, amennyibena zsidók egy héten belül további 1500 birkabőrt szállítanak. Mivel a zsidó közösség kasszái és bankbetétei szinte teljesen kimerültek, így elképzelhető, milyen hatalmas megerőltetésbe került ezeknek a követeléseknek eleget tenni. Egy másik cinikus aktus volt, hogy a németek a gettó végleges rendszabályait, azok valamennyi kínzó és lealázó intézkedéseivel, éppen Jóm Kipur napjánlcözölték Cherniakowal. Alig telt el nap, hogy Cherniakov ne számoljon be naplójában valamely katasztrófáról. A túlzsúfolt gettóban tífuszjárvány pusztít 1942 januárjában, amikor is 5123 személy pusztult el a kórban. A gettóban katasztrofális éhínség uralkodott, amin akkor már nem tudtak segíteni. Nap mint nap számol be Cherniakov kivégzésekről, amelyeket a németek a gettó lakóin végrehajtottak. Naponta hurcolják az embereket a Trabiinka II. nevű kényszermunkatáborba. 1942 január 20-án határozták el a hírhedt Wannsee-konferencián a zsidókérdés végleges megoldását. Ettől az időponttól kezdve állandó pánikhangulat uralkodik a gettóban. Vészhírek szivárognak be, hogy más lengyel gettókban, többek között Krakóban és Lublinban megkezdődtek a „kitelepítések." Először bukkant fel a belzeci tábor neve. Azután befutnak a varsói gettóba a magdeburgi, potsdami, hannoveri, gelsenkircheni, berlini, frankfurti zsidók. Őket követik a németországi cigányok. Cherniakovnak szállásról kellett gondolkodnia és barátságos arcot vágni, amikor az újonnan érkezetteket üdvözli. A továbbiakban dícsérően nyilatkozik a német zsidók magatartásáról. ,A kibírhatatlan szenvedés és nyomor" (1942 május 29.) ellenére a zsidótanács elnöke nem adja fel a harcot. A gettó szépítésének érdekében kerteket létesít. Mindenekelőtt megkísérli a gyermekek („a kis élő csontvázak") szenvedéseit csökkenteni. Ezzel összefüggésben írja 1942 május 14-én: - szégyelem bevallani, hogy már régen nem sírtam ennyit: csokoládét szereztem számukra. — Ezenkívül mindnyájan kivétel nélkül megkapták levesadagjukat. Ugyanezen a napon még megkérdezte a Gestapo-pribékektől, hogy a rémhírek mennyire felelnek meg a valóságnak. Kitérő válaszokat kap, amikből semmit sem sikerült kiokosodnia. 1942 július 22-én körülzárják a gettót és 23-án megkezdődik a tömegdeportá lás Treblinka II-be, a lengyel földön létesített megsemmisítő táborok egyikébe .Cherniakov bevezeti naplójába: — 3 óra délután van, 4000 személy szállításra kész és négyre összesen 9000-re van parancsunk. — E bejegyzés után egy órával a varsói zsidótanács elnöke ciánkálival önkezűleg vet véget életének. Asztalán egy feleségéhez címzett búcsúlevelet találtak. — Azt követelik tőlem, hogy népem ártatlan gyermekeit sa-KURZ IBOLYA (Genf): 500 évvel ezelőtt, 1478-ban hagyta el az utolsó arab a spanyol félszigetet. Lezáródott az a mór-zsidó kultúrkorszak, amely döntően befolyásolta az európai kultúra kibontakozását. Az 500 éves évforduló érdekes eseménnyel esett egybe. Az Európa Tanács Nevelésügyi és Kultúrális Bizottsága, valamint a Kultúra-, Művészetek és Tudományok Európai Alapítványa, Toledóban tartotta meg ezév tavaszán a zsidó-szefárád és európai kultúrával foglalkozó kongresszusát.Ez a találkozás szolgált első lépésül annak a tanulmánynak elkészítéséhez, amely „A zsidó kultúra hozzájárulása az európai kultúrához címszó alatt kerül vita alá az ezév őszén megrendezendő Európa-közgyűlésen. A második lépés az askenázi zsidó kultúra tanulmányozása lesz. Toledó meghívását elfogadva, a Kongresszus szervezői vállalták,hogy a témával a legközvetlenebb kapcsolatba kerüljenek. Toledóban ugyanis — amely főszerepet vitt a zsidó-keresztény-mohamedán „aranykor" idején és ugyanakkor Ferdinánd és Izabella jóvátehetetlen elhatározásának emlékét is őrzi, a spanyol zsidók kiűzetését és a kitérteknek az Inkvizíció kezére adását illetően — nincs helye mellébeszélésnek. Ebben a városban, amely oly gazdag zsidó múlttal rendelkezik, ma egy zsidó sem él. Casaroli kardinális által aláírt pápai üzenet üdvözölte a kongresszust. Az üzenet emlékeztet arra, hogy kilenc századdal ezelőtt Toledó volt a központja annak az első, zsidó és keresztény tudósokból álló tár-A Demjanjuk-per vetítése sokaknak felkavarja a lelkinyugalmát. Bennem is fájdalmas nosztalgiát ébresztett. Siratom az elveszített ifjúságomat.A tenger szépsége, ragyogó kéksége vígasztal. A tengerrel beszélgetni lehet. Jobban meghallgat, mint az ember. S mintha távolról jövő suhogása választ hozna. Ügy tűnik, a tenger beszél hozzám, megvigasztal. Mosolyt csal az arcomra. Szép emlékeket elevenít fel. Egy hajó-utazást juttat eszembe. Fiatal voltam, tele hittel, reménységgel, így mentem elébe az életnek, amely tele volt rögökkel... De a tenger mindig velem volt. Felnéztem az égre és vigaszt merítettem. Magányos voltam, de a természet szépsége és gazdagsága átkarolt. Űj erőt öntött belém. Fiatal voltam, hittem, hogy jobb lesz. Hazajövök Izrael földjére és ez mindenért kárpótol majd. Tényleg, az itt elterülő tenger kékebb a morrtevideoinál. A nap itt melegebben süt, a madarak tollai színesebbek, a sirályok körtáncai művésziesebbek.ltt itthon vagyok. Az évek elmúltak, de elégedett vagyok, hogy hazaérkeztem, kétezer évi vándorlás után. játkezűleg küldjem a halálba. Ezért nem marad más választásom, mint a halál. — Másnap még egy jegyzéket találnak íróasztala fiókjában: —Worthoff (SS Obersturmführer, a transzportfelelős) és kollégái megjelentek nálam és megparancsolták, hogy holnapra egy gyermektranszportot vagyok köteles összeállítani. Elvégre nem tudok ártatlan gyermekeket a biztos halálnak kiszolgáltatni. Megszakad a szívem a fájdalomtól és gyásztól, ezért elhatároztam, hogy lelépek... — * Jó dolog, hogy ez a megrendítő napló minél több nyelven — és főleg németül — jelenik meg. Mert ezt mindenképpen tekintetbe kell majd venni a németeknek a múlttal való leszámolásuknál. Ma, amikor mind Németországban, mind máshol szerte a világon bagatellizálni igyekeznek a hitleri diktatúra rémtetteit, sőt azt még le is tagadják, — szolgáljon ez a napló vádló bizonyítékul. sulatnak, ahol latinra fordítottak arab filozófiai és tudományos műveket „hála az aranykor zsidó-szefárád költő-művészeinek, történészeinek, politikusainak, akik így jelen voltak az európai keresztény középkor gyökereinél." Ügy gondolná az ember, hogy nem esnék csorba az Egyház becsületén, ha egyúttal elismerné azt a felelősséget is,amely ennek a kultúrának a kioltásában terheli. Bár kioltásról aligha lehet beszélni, tekintve a világ négy tájáról érkezett szefárád szekértők életrevalóságát, sőt némi diadalérzetét, amikor azt bizonyítják, hogy a kereszténység és az izlám a judaizmus mellékterméke. A kongresszus hosszabban foglalkozott a szférád tudósok „fordító" szerepével arabról latinra, majd arabról spanyolra. Minden kétséget kizáróan sokkal többről van szó, mint egyszerű fordításról. A héber kultúra eredeti módon van jelen nemcsak a filozófiában, hanem az orvostudományban, mathematikában és csillagászatban is. Azonkívül a zsidó fordítók egy, a tudományokhoz adaptált spanyol nyelvet alakítanak ki, elvont fogalmak kifejezésére szavakat formálnak, a mondattant módosítják. Mindenesetre az első lépés megtörtént azon a még hosszúnak ígérkező úton, amely el kell, hogy vezesse az európaikat annak a többé el nem felejtendő ténynek a felismeréséhez, amely szerint a kultúrájuk— amelyre oly büszkék — különböző forrásokból fakadt folyamatok találkozásából eredt. Elhoztam gyermekeimet, hogy az ő gyerekeik itt eresszenek gyökereket S erősen fogódzzanak meg az ősi föld talajában. Hogy gyermekeik sohasem legyenek hontalanok. S ne legyenek idegen ország lakájai. Ne gazdagodjanak meg a gazdanép nyomorán.ltt építsenek erős szociális alapokon nyugvó szép hazát. Mint írva van: — Ember embert ne használjon ki. — A munkás fizetését ne tartsd vissza éjjelre: még aznap fizesd ki. — Kétszer ad, aki gyorsan ad. — Szeressük a szép Izraelt és erősítsük meg határait. A tenger megvigasztalt. SUSSMANN W. EDITH ‘■Ml* KÉRJÜK OLVASÓINKAT. HOGY ■KDETOMKET TÁMOGASSAK VÁSÁRLÁSAIK ALKAtMA VAL HIVATKOZZANAK LATUNKRA TOLEDÓ: AZ ÚJONNAN FELFEDEZETT KLILTÚRFORRÁS A TENGER MEGVÍGASZTALT
