Newyorki Figyelő, 1987 (12. évfolyam, 4-15. szám)
1987-10-22 / 13. szám
6 NEWYORKI FIGYELŐ 1987 október 22. GALILI-GEMEINER ERVIN BARANGOLÁS A GAUL ÖSVÉNYÉIN Kétszer egy évben, pészachkor Valamint szukotkor a fél ország „kerekeken” jár. Azért tudták katonáinkat 1973 Jóm Kipur napján a háború kitörésének perceiben a templomokból mozgósítani, mert aznap a „kerekek” nem forogtak.: Szűköt félünnepének első napján, mint annyi sok tízezer zarándok is az örök Jeruzsálembe men tem fel. (Jeruzsálembe, illetőleg Cfátra mindig csak felmennek Xolim), A Fal, valamint a Pusztulás Pincéje, ahol gettók, táblák hirdetik a földreszállt poklot, állottak jeruzsálemi utunk homlokterében. Még aznap este hazajöttünk, hogy másnap az ország közepén élő barátainkat, valamint azok turista vendégeit Izráel legszebb részébe, a gyönyörű Galilba és a Kinerethez vigyük. A rendelkezésre álló autó lehetővé tette, hogy a további négy félünnepen annyit lássunk az ország északi részéből, mintha autóbusszal két hétig utaznánk. Utunk kiindulópontjáról, a varázshegyen épült Cfátról, a misztikum, a legendák és az izráeli művészek városáról, a végén írunk, * BÍRJA Kirándulásunkat a Cfát mellet, ti Birján kezdtük. Már amennyire időnk engedte —■ mert ez még csak első állomásunk volt — vendégeinknek dióhéjban meséltük el a helység történelmét, mely arany betűkkel van bevésve népünk történetébe. Azonkívül, hogy itt van — legalábbis a legenda szerint — Benijáhu ben Jeohojádá, Dávid és Salamon királyok hadügyminiszterének, valamint Aba Saulnak, a Misná bölcsének sírja, 430 évvel ezelőtt itt irta meg Márán Joszéf Káró a zsidóság mai napig is érvényes törvénykódexének, a négykötetes Sulchán Áruchnak első részét az „Orachi Chájim”-ot. Negyven évvel ezelőtt pedig a2 újkori zsidó hősiesség legendája született meg itt, 1946 ádár hó 11-ikének esős, zivaratos éjszakáján, háromezer, mindenre elszánt ifjú szállta meg Birját. Ez az éjszaka valójában csak folytatása volt a három hónappal azelőtti eseményeknek, amikor is — 1945 decemberében — a Bné Akiva vallásos mozgalom tagjai telepedtek le az ősi Buján, a Kánaán hegy egyik nyúlványán, 900 méterrel a tenger színe felett. Hogy miért meséltü k vendégeinknek Birjáról — mely közel nagyven évvel ezelőtt szimbólum volt? A zsidó élniakarás szimbóluma. Kihívás az idegen — ezesetben — az angol hóditóval szemben. Az egész jisuv, pártállásra való tekintet nélkül, egy emberként foglalt állást Bírja mellett, szemben az angol oroszlánnal. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA ! ROS PINA Búrjától leereszkedve, a felső gálili országúira érve, megálltunk a 103 évvel ezelőtt alapított Ros Pinán. Ezt az első gálili települést a romániai Moinesti városkából érkezett dcdnagyapák alapították, azután, hogy városkájuk zsidóságának megbízottja, Rabbi Mose Dávid Snb 2500 dunam földet vásárolt Dzsioni arab falu mellett. Utána Moinestiből harminc, míg a környékéről húsz család indult a Szentföldre. Az áttörök a „Tatisz” hajón érkeztek Beirutba, majd onnét Cfáton keresztül uj otthonukig részint szamárháton, részint pedig gyalog jöttek. Az alijjázók a „Tatfez” nevet „TituSz”-ra változtatták, mondván, hogy őseiket Titusz kergette ki országukból, most pedig Titusz hozza őket vissza. A „Jisuv jótevője” név alatt ismert Rothschild báró vette később szárnyai alá az első gálili települést. A hegyoldalba épült cseréptetős házak között találtuk az annakidején épült templomot is, melynek frigyszekrényéből — annakidején — kivették a Széfer Tórát és hűséget esküdtek Istennek és a Földnek . Ros Pinán létesült az első héber bíróság is, mely annakidején az egész Galil peres ügyeiben ítél kezett. A ros pinái Betár-plugáról indult az Örökkévalóságba Tabacsnik-Slomó Ben Joszéf, az angol világbirodalom 3118-as számú foglya, aki 1938 június 29-én az akkói várbörtön siralomházában megnyitotta az újkori héber vértanuk sorát, majd itt, Ros Pina temetőjében, nem messze attól a helytől, ahol egy angol autóbusz ellen akarták — sikertelen — merényletüket elkövetni — helyezték örök nyugalomra. A vértanú Slomo Ben-Joszéf mellett alussza álmát a 24 évvel ezelőtt elhunyt dr. Simson Junitsmann (Chérut-párti) Kneszet képviselő is, aki valamikor szintén az ottani Betár-plugán szolgált. Orvosi diplomájával a tarsolyában, szamárháton járta be a felső gálili településeket és áron alul árulta a zöldséget, csupán azért, hogy az arabokat kiszorítsa a zsidó piacról. Itt, a felső galüi dombtetőn kívánt pihenni, az útban lévő Harmadik -Héber ÁUam első vértanúja mellett. Most, amikor a‘ 103 éves falu nagyon öreg, cseréptetős házai között a fekete bazaltköből kirakott emelkedőn kapaszkodunk fel, hogy megtekintsük a két és fél évtideze elárvult Malária-ellenes Intézetet, ismét magam előtt látom Gideon Mér professzor volt egészségügyi államtitkárt, aki élete felét egy eszmének, egy gondolatnak, a malária-ellenes kutatásnak s a hozzátartozó mellék jelenségének szentelte. Mint annakidején nekünk mesélte, az általa vezetett Intézet a mandátum alatt élte fénykorát. Mint a Közelkelet egyetlen ilyen Intézetét I-nem csupán a szomszédos Libanon, Szíria s a többi arab állam betegei ,hanem a Kínáig elterülő egész ázsiai félteke itt kereste a gyógyírt az akkori idők legborzalmasabb betegségére, melyet a a közben kiszárított Chula-tó halált okozó mocsarai hoztak. A 24 évvel ezelőtt elhunyt Mér profeszszOr halála után az Intézet bezárta kapuit. Ahogy a régi faluból leereszkedve a Ros Pina - Tibériás, illetőleg Metula útkereszteződéseknél eszÜDkbe jut, az ötvenes évekig még ott díszelgett az emlékmű, melyet bét évtizeddel ezelőtt Achmed Dzsemál pasa tiszteletére és uralkodásának dicsőítésére emeltek. Az ő intézkedésére építették a Mismar Hájárdén és Tibériás közötti 35 kilométeres útszakaszt, ameily az első világháború alatt fontos stratégiai útvonal volt, mert ezen szállították az utánpótlást a déli frontnak. A török-német-osztrák hadseregek visszavonulása után az ántánt hatalmak vették hasznát az útnak. A későbbi évtizedekben is „úttörő” munkát végzett Ros Pina. Joszéf Trumpeldor és bajtársai innét indultak 1919-ben Tel-Chájba. Itt teremtette meg a botanikus ÁhárOn Áháronson az ered búzatermelés „ideológiáját”, 1925- ben idejött Lord Arthur James Balfour, a hasonnevű deklaráció szellemi atyja, hogy saját szemevei lásson héber parasztokat. Ros Pinától elbúcsúzva, mintegy két kilométerre . északra autónk elhúz az 1953-ban alapított Chácor-olévároska mellett, mely öt évvel később községtanácsi státuszt kapott s lakosainak száma ma kb. 6500 lélek. AZ ŐSI CHÁCORI ÁSATÁSOK A Metulára vezető főországut mellett, Ros Pina és Kirját Smcná oléváros között találjuk az ősi Chácort. Első alkalommal 1955 augusztusában jártunk a dombon, amikor is 30 archeológusból valamint 115 munkásból álló csoporttal kezdte meg az első ásatási szezont a múlt év nyarán elhunyt Jigáél Jadin régész-professzor. Amikor a hetven dunámon elterülő ősi városban s az azt körülvevő 600 dunámos udvaron ásatásait megkezdte — nagy rejtély előtt állott. Ő, aki a Biblia leirása alapján, felszabadító háborúnk alatt stratégiai pontot tudott bevenni, a Bibliában való jártassága révén ezek rejtelmeit megfejteni, uj vállalkozása előtt is a Szentirásra támaszkodott s ebből indult ki. A Bibila elbeszélése szerint ugyanis Mózes utóda — Józsua Bin-Nun, Debóra prófétanő, valamint Salamon király is itt — Chácorban — járt. Egyébként Jábin, Chácor királya Szervezte meg az összes környező királyokat Józsua ellen, de a honfoglaló zsidó vezér legyőzte valamennyit, számszerint harmincegyet. A titok tehát az volt, vajon melyik korban építették ^Chácort és- milyen kultúrával rendelkezett? Sőt, az sem lehetetlen, hogy egymás alatt, két esetleg több Chácor van eltemetve mindegyik különböző korokból és különböző kultúrával építve. Ilyen és ehhez hasonló elgondolásokból kiindulva kezdődött meg az első ásatási idény, melyet további három követett .Az utolsó ásatási szezon azután meghozta gyümölcsét. A titkaival eltemetett ősi Chácor, egy nagyon fontos részt tárt fel egykori nagyságából. A 2800 évvel ezelőtt, Écháv király uralkodása alatt épitett vízmedencét tárták fel, mely az egykori Chácor vízellátását volt hivatva biztosítani. A föld alatt 38 méter mélységben lévő barlanghoz 123 lépcső vezet le. A barlang hossza 20, szélessége 3.5, ma gassága pedig 4.5 méter. Egyszóval a 2800 évvel ezelőtt élt Á- cháv, Izráel királya — s egyben egyik legnagyobb építője — urakodása alatt épitett vízmedencét tárta fel a Jigáel Jádin professzor vezetése alatti archeológiái csoport .Ez a maga nemében egyedülálló vízmedence választ adott a nagy rejtélyre, hogyan tartották fenn magukat — a különböző háborúkban — Chácor védői viz nélkül. Csupán Jádin makacssága vezette az archeológusokat a föld alatt mélyen épitett vízmedencéhez. Ugyanis Jigáél Jádin szentül meg volt győződve, hogy Chácor lakosainak, majd védőinek kellett, hogy víztárolójuk legyen. Állitotta és szentül hitte, hogy valahol meg kell találni a rejtély kulcsát, miután Chácor nem egyszer állott ellent idegen hódítóknak. Az ősi Chácorró! leereszkedve, amint Kirját Smoná felé utaztunk, elmentünk Ajelet Hásáchár kibuc mellett. Most, harminc évvel azután, hogy Jigáél Jádin pro. fesszor megkezdte az első ásatási szezonját, ma is ugyanott találjuk azt a zöldre festett fabarakot, mely annakidején főhadiszállásául szolgált. A tudós professzortól nem egy alkalommal hallottuk az évenkint elért eredményeket. Amikor 1966 május 22-én itt, Ajelet Hásáchár kibucban megnyitották a Chácor-muzeumot, már világos volt, hogy a legnagyobb kanááni város titkaival együtt sikerült feltárni egy 21 különböző korszakban felépített, majd lerombolt város múltját. Az 1970 szűköt félünnepén Cfáton megtartott 18-ik archeológiái kongresszus homlokterében is a chácori ásatások állottak, melyekről alkalmunk volt részleteket kapni Jigáél Jádintól, aki erre az alkalomra kiadott s képekkel illusztrált kétkötetes , archeológiái lexikonját dedikálta nekünk. (Előzőleg más müveit is). KIRJÁT SMONÁ Következő állomásunk a Ros- Pina — Metula-i főországuton lévő Kirját Smoná oléváros, mely Joszéf Trumpeldor és hét elesett baj társa emlékét örökíti meg. Az egykori arab Chalsza helyén, 1949-ben máábárát állítottak fel az akkor érkeeztt olék Számára. Négy évvel későbben — 1953- ban — községtanácsi, majd 1975- ben városi státuszt kapott Kirját Smoná, mely a libanoni háborúig gyakran volt kitéve Katjusák lövedékeinek. Lakosainak száma ma kb. 16 ezer. (Folytatása következik)
