Newyorki Figyelő, 1987 (12. évfolyam, 4-15. szám)
1987-08-31 / 11. szám
4 NEWYORKI FIGYELŐ 1987 augusztus 31. KAHAN KALMAN: MAGYAR-ZSIDÓ HÍRESSÉGEK AMERIKA BOLTOZATÁN A MODERN FOTÓMŰVÉSZET MEGTEREMTŐJE A HADITUDÓSÍTÓ A HÁBORÚ BÉKÉS JELENETEIT ÖRÖKÍTI MEG A MAGYAR HÍREK, a Magyarok Világszövetsége színvonalas képes folyóirata egyik legutóbbi számában beszámol a A 32 éves korától 1985-ben bekövetkezett haláláig hat évtizeden át New York City-ben pazarul berendezett otthonnal rendelkezett, budapesti születésű és nevelésű Kertész André a modern fotóművészet egyik világhírű megteremtője Szigetbecsén töltötte gyermekkora egy részét és nem sokkal halála előtt egyik magyarországi látogatása alkalmával nem kevesebb, mint 120 képet adományozott a ráckevei tanácsnak, ahova közigazatásilag Szigetbecse tartozik. A gyűjtemény a már fiatalon nemzetközi elismerésnek örvendett fotóművész gazdag életútjának különböző korszakaiból Pest-megyei Szigetbecse községben létesített André Kertész Fotómúzeum ünnepélyes felavatásáról. készült válogatás. Különösen értékesek köztük azok a felvételek, — amint ezt a budapesti folyóirat kidomborítja —, amelyek a századelei Magyarország életéből örökítettek meg érdekes mozzanatokat. A fényképek mellett André Kertész néhány személyes használati tárgya, relikviája is helyet kapott a múzeumban, ahol olyan lakótér kialakítására is sor került, amely alkalmas arra, hogy magyar és külföldi művészeknek otthont teremtsenek kutatás folytatására. A múzeum megnyitása nagyszerű alkalom André Kertész életpályájának felelevenítésére és magasra értékelt művészete méltatására. Az első világháború kitörése új fejezetet jelentett az akkor már jónevű fotóművész életében: haditudósító lett, de a később ugyancsak világhírűvé vált, de tragikus véget ért honfitársával, Robert Cápával ellentétben, — nem megrázó harctéri felvételek emelték világhírre, hanem békésjelenetek fényképezése, szívfacsaró kordokumentumok, mind családok búcsúja frontra induló apjuktól, fiúktól és hasonló drámai jelenetek.. Kertész Bandi 1915-ben megsebesül a fronton. Felépülése után sikerrel folytatja haditudósítói munkáját — a békekötésig. A proletárdiktatúra idején ebből a korból származó értékes felvételei elvesztek. Ellenben megmaradtak a szatirikus Borsszem Jankóban és az Érdekes Újságban, valamint több más képes folyóiratban megjelent, sokatmondó felvételei. Valamennyi eredeti meglátásról, sajátos tehetségről tesz tanúságot, egyben kortörténeti adalék is. A FEHÉR TERROR A FÉNY VÁROSÁBA ÖZI ANDRÉ KERTÉSZ-FOTÓMUZEUM EGY MAGYARORSZÁGI FALUBAN MIÉRT ÉPPEN A KIS SZIGETBECSÉN ? PÁRIZS NEVEZETESSÉGEI EGY KÖLTŐ LENCSÉJÉN Mi késztette André Kertészt, a magyar főváros szülöttét, hogy élete alkonyán éppen a kis Szigetbecse községet tüntesse ki alkotásai kiállítási helyéül ? A válasz egyszerű: édesapja. Kertész Lipót jómódú pesti könyvkereskedő, édesanyja, szül. Hoffman Ernesztina, egyben földbérlők is voltak. A szántás-vetés idejétől a betakarí-André Kertész születési dátuma:1894 július 2. Már egészen kisgyermek korában Szigetbecsén az istállók és lakói, igás és tenyészállatok, méhek, valamint gondozóik és a szántóvető népség képezte a későbbi híresség világát, - persze hat éves korán túl csak iskolai szabadnapok, vakációk idején. Mind az elemi, mind a kereskedelmi középiskolát Budapesten végezte. A fényképezés iránt már korán megnyilvánul szenvedélye nem hagyta ebminden szabad idejét ennek a kedvtelésnek szentelte. Az akkori idők kezdetleges, lemezes készülékével előbb a falusi, majd a fővárosi életmód - saját kifejezése szerint„mindent kifejező" megnyilvánulásait fényképezte - mindazt, amit jellemzőnek, különösnek talált. Főleg utcai jeleneteket. Huszadik születésnapjára, 1914 június 2-án, apjuk üzletét vezető bátyja egy tökéletesebb, de terjedelmesebb Voigtlander fényképezőgéppel ajándékozta meg. Később könnyen hordozható, kis Leicához is jutott Bandi. Ezek használatával még tökéletesebb, változatosabb és kifejezőbb felvétásig a kis Kertész Bandi ott töltötte ifjú- és serdülőkora talán legboldogabb napjait. Valószínűleg anyai vagy atyai nagyszülei is Pesthez közel. Szigetbecsén, vagy Ráckeve nagyközségben élteK. Utóbbiban már éltek akkor zsidó szórványok, bár hitközség csak 1879-ben létesült. Zsenge korától kezdve kitűnően ülte meg a lovat,elsajátította a falusi életmódot. Korai vágya az volt,hogy „gourmet farmer" — inyencfalatokat termelő gazda — váljék belőle. Idővel aztán, érettségije után, egyik nagybátyja tanácsára,1912-től Pesten banktisztviselő, majd a fővárosi tőzsdén hivatalnok. amelyek közül jónéhány került a kis szigetbecsei múzeumba. A teljesen autodidakta amatörfényképész árgus-szeme és meglepően működő ösztöne sugallta felvételeivel „lepipálta korának hosszas szakmai gyakorlattal rendelkezett fényképészeit, — amint ezt később méltatói jellemezték. telekkel sikerült meglepni környezetét. A testvér akkor még költséges születésnapi ajándéka felbecsülethetetlen értékű dicsőség, majd anyagi sikerek forrásává vált. Nem sokkal a szarajevói merényletet követő mozgósítás után Bandi hadbavonulására is sor került. E képet továbbiak követték. Később a VU képszerkesztője, a már évekkel korábban Budapestről szintén elmenekült Aranyosi Pál felkarolt honfitársát, segített helyzetén, könnyített beilleszkedésében. Kertész André párisi felvételei a Szajna partjáról, a Notre Dame mögötti halászokról, a Place de la Concorde, az Eiffeltorony és Párizs sok más kiemelkedő nevezetességéről, utcai jelenetek, portrék, állatképek, valódi őstehetségről, eredeti meglátásairól tettek tanúbizonyságot, miként a francia főváros épülettetőiről, a nagy mecsetről és más, hasonló, különleges tárgyakról vett felvételek. Kertész volt a legelső személy, akinek megengedték, hogy Leicájával lefényképezze a török minaret belsejét és akinek engedélyezték a Francia Akadémia történelmi nevezetességet képező óriási időmutatója mögötti látnivalók és ezen csodaóra üveglapján keresztül a Louvre lefényképezését. Párizsban Kertész André baráti kapcsolatba került a legismertebb festőművészekkel, köztük Marc Chagall-al, szobrászokkal, avantgardista írókkal és más szellemi arisztokratákkal. Fénykép-riportjai rendkívül előnyös nevet szereztek neki. 1927-ben a párizsi Sacre du Printemps nagypresztizsű galériában rendezett képkiállításának várakozást felülmúlóan kedvező sajtóvisszahangja volt. Dicsőítő hangon írtak róla. Képtudósításai olyan külföldi magazinokban is megjelentek,mint a Frankfurter Illustrierte, Berliner Illustrierte, UHU, Le Nazionale de Florenze, később az Art and Medicine, Editions d'Histoire et d Art. A harmincas évek elején napvilágot láttak önálló albumai is. Több egyéni tárlat mutatta be műveit. Már 1948-ban a chicagói Art Institute, 1962-ben a Long Island University, 1963- ban a párizsi Nemzeti Könyvtár, 1964-ben a newyorki Museum of Modern Art. Ugyanezen évben a velencei nemzetközi Biennale. Ezen utóbbi legeredetibb amerikai felvételeiből. További newyorki tárlatok a Hallmark Gallery-ben: André Kertész:Témák és Variációk címmel (1973). A New York Times 1973 január 17-i számában égig magasztalja a felvételek eredetiségét és nagyszerűségét. Képgyűjteményei több kötetben is megjelentek. 1972-ben érkezett New Yorkba SIXTY YEARS IN PHOTOGRAPHY, 1912-1972, legkiválóbb felvételeivel. Nagy elismerésre talált a sajtóban is. Könyvalakban megjelent művei között szerepel az ENFANTS (1933), NOS AMIES LES BETES (1936), LES CATHEDRA LES( 1937),DAY OF PARIS (1945), ANDRÉ KERTÉSZ PHOTOGRAPHS (1964), ON READING (1972), J'AIME PARIS (1974), WASHINGTON SQUARE (1976), OF NEW YORK és DISTORTIONS (1976). Illusztris alapítótagja volt az American Association of Magazine Photographers exkluzív egyesületnek. (Befejező rész a 12. oldalon) A TANYÁN TÖLTÖTT IFJÚSÁG MINDENT KIFEJEZŐ EREDETI FELVÉTELEK A SZÜLETÉSNAPI AJÁNDÉK DICSŐSÉGRE VEZET „A múltat tiszteld a jelenben, s tartsd a jövőnek!” (VÖRÖSMARTY MIHÁLY) Kun Béla rémuralmát követő fehér terror, mint sok másnak, Kertész Endrének is vándorbotot nyomott a kezébe. Párizsban kötött ki Leicája és korszerű Goerz Tenax készüléke birtokában, nyolc évvel a nála másfél évtizeddel fiatalabb pályatársa, Capa, alias Friedman Bandi előtt. Kertész a Fény városában még inkább sugárzott lelket holt gépébe. Első, szegényes párizsi szobája ablakából eléje táruló kép azonnal megihlette: másnap, kora hajnalban már elkattintotta kameráját. A később klasszikusnak minősített felvétel meghatározta további, sikeres pályafutását. Az átellenben levő épület ablakainak, redőnyeinek remek kompozícióját előhíva, elvitte az egyik képes folyóirathoz, amely azt, szerzői díj fizetése mellett, leközölte.
