Newyorki Figyelő, 1987 (12. évfolyam, 4-15. szám)

1987-07-24 / 9. szám

1987 július 24. NEW YORK I FIGYELŐ 7 ASKENÁZI ERVIN: NASCHITZ FRIGYES: A FALASAK - ETIÓPIA FEKETE ZSIDÓI- KIÁLLÍTÁS a zsidó múzeumban -KÉT NÉPSZERŰ SZOVJETKÖLTŐ A feketebőrű falasák, akik főleg a fa­zekas-, ács-, kovács-, kőműves- és más ipart űznek, valaha átmenetileg Abesszíniában (Etiópiában) uralkodtak. A monda szerint Abesszínia első uralkodója a Salamon ki­rály és Sába királynő frigyéből született fiú volt. A gyermek a királyi udvarban zsidó­ként nevelkedett és állítólag mint I. Mene­­liket Jeruzsálem szent templomában koro­názták királlyá, majd onnan került Abesz­­sz iniába. Az etiopiai zsidók létezéséről először a tizennyolcadik században az angol Jacob Bruce által értesült a világ. Majd 1867-ben Josef Hálevy, a híres orientalista az Allian­ce Israelite Universelle küldetésében uta­zott Etiópiába, hogy ezekkel a zsidókkal felvegye a kapcsolatot. Halevy ott egy tel­jesen elszigetelten élő népcsoportot talált, akik a világ más zsidó közösségeiről semmit sem tudtak. Jacques Faitlovich, Halevy egyik ta­nítványa később két expedíciót vezetett Abesszíniába, hogy az ott élő zsidókkal a rabbinikus zsidóság törvényeit és szokásait ismertesse. Végül 1984-85-ben az OPERATION MOSES néven ismert drámai akció Izraelbe telepítette az etiopiai zsidók nagy részét, így a falasák, akik zsidóságukat és vallásu­kat a maguk egyéni módján értelmezik, egyszeribe a világ rivaldafényébe kerültek. Mivel vallási életük kizárólag legen­dákra és szájhagyományokra szorítkozik, így a világ zsidósága csak nagyon keveset tudott róluk, de még a zsidó irodalomban is csak elvétve találkozunk a falasák említé­sivel . Tudjuk, hogy szigorúan betartják az egynejűséget és nagy súlyt fektetnek a ritu­ális tisztaságra. Húsételekből a legcseké­lyebb vérnyomokat is el kell távolítani, de a tejes és húsos ételek elkülönítése ismeret­len számukra. A keresztény misszionáru sok befo­lyására az évszázadok során sok falasa tért át a keresztény vallásra. De még a tizenki­lencedik században voltak zsidó hitközsé­gek imaházakkal Etiópiában, amelyek ma már nem léteznek. A newyorki Zsidó Múzeum és a tel­­avivi Nachum Goldmann-múzeum (Bét Há­­tfucot) által közösen lehetővé vált kiállítás során komplex képet kapunk a történelem­ben alig említett „elveszett néptörzsről." Látunk dokumentumokat, fényképe­ket, régészeti leleteket, amelyeket a husza­dik század első felében ott járt tudósok és kutatók gyűjtöttek és amelyek útján megis­merkedünk a falasák életkörülményeivel. Megtudjuk többek között, hogy az isten­tiszteleteket - amint csak a bibliai időkban - hangszerekkel kísérték. A kiállítás során láthatók is ezek a hangszerek. Iparművésze­tük tarkamintás fonott kosarak és a benn­szülött afrikai törzsek művészetére emlé­keztető agyagfigurák formájában van kép­viselve. Az ősi időkből nincsen anyag, amely a falasák (Bét Izrael) művészetéről és kultú­rájáról tanúskodnék. Hosszú évszázadokon keresztül ugyanis a Bét Izrael törzs szaka­datlan vallásüldözésnek volt kitéve, ami el­len gyakran fegyverrel volt kénytelen véde­kezni. Háború és béke gyakran váltották egymást, így ez a sokat szenvedett népcso­port nem tudott hosszabb ideig megpihen­ni. E mozgalmas történetük következtében az ősrégi kultúrkincseikből szinte semmi sem maradt az utókorra. A New Yorkban kiállított tárgyak az Etiopiai Zsidók Északamerikai Szervezeté­nek és a telavivi múzeum Faitlovich-gyűj­­teményének kölcsönadománya. A kiállítás anyaga az 1950. évvel zárul, amikor az első falasa csoportok Izraelbe érkeztek. Azóta, mint ismeretes, a MÓZES AKCIÓ keretében nagyrészük Izraelbe, szá­mukra teljesen idegen életformába és kul­túrába érkezett. Vallási életük annyira eltér a halachikus zsidóságétól, hogy szinte más vallást képviselnek. Az izraeli rabbinátus igyekezett ádhidalni a nehézségeket, ami­kor kötelezte őket, hogy vessék alá magu­kat az érvényes rabbinikus törvények által előírt (Haláchá) áttérési szertartásnak. Ezt a falasák nagyrésze — valószínűleg külső felbujtó befolyásra - megtagadta. Ez ter­mészetesen megnehezíti mielőbbi beillesz­kedésüket, illetve beolvadásukat a zsidó közösségbe. Ezért érthetően a problémák megoldásához mindkét fél részéről tanúsí­tott jóakaratra és főleg időre van szükség. FORR AI ESZTER: PÁRIZSI LEVÉL OHR HANNA A micvák közül talán az egyik legne­mesebb az öregek támogatása, lelkileg, anyagilag, egyszóval, odaadással, őszinte­séggel. Ezt a nemes célt tűzte ki az Ohr Hanna nevét viselő szervezet, amely három éve létezik Párizsban és elnöknője Mme Kleinman, a neves festőművész, Alain Klinman édesanyja. Véletlen folytán talál­koztam vele egy képkiállításon, ahol né­hány szóval felvázolta a szervezet munkájá­nak lényegét. Párizs, a „fények városa", de itt is nagy számban akadnak idősek, betegek, akik „fénytelenségben", magányosan ten­getik életüket. A zsidó szervek közül a Co­­jasor és a W1ZO mellett az Ohr Hanna fog­lalkozik a legodaadóbban, melegséggel az idősebb betegekkel, magányos öregekkel. A kórházakban látogatják a betegeket, ön­kéntesekből álló csoportok rendszeres vizi­tet tartanak mindig más-más időben. Az ő munkájuk ugyancsak a minden évben meg­szervezendő jótékonysági bazár, s az ebből befolyó összeg igen hasznos célt szolgál, például a pészachi csomag összeállítását a kórházakban fekvő vallásos zsidó betegek részére. Nagyszerűen szervezett Chanuka­­esteket szerveznek, ahol énekszóval és tánc­cal, „kultúrcsemegével" szórakoztatják az idősebbeket. Az Ohr Hanna „karmesternő­je", Mme Kleinman engem is beszervezett a betegeket látogató csoportok egyik tagjá­vá. Két éve elhunyt drága édesanyám emlé­ke él bennem, amikor micvát teszek és be­teg, egyedülálló öregek leikébe viszek egy kis fényt és meghallgatom bánatukat, le­törlöm könnyeiket, melegséggel, gyermeki szeretettel. Mamát látok újra bennük és talán újra feltámasztom törékeny anyám emlékét.A micvák egyik legszebbjét gya­korlom s egy virágszálat teszek gondolat­ban anyám sírjára... r* Szeretett munkatársunk megható írá­sára nem mulaszthatjuk el annak megjegy-A Nyugatot a Kelettől elválasztó eszmei és ízlésbeli felfogást irodalmi téren egy igabbkeletű tény hitelesíti. Míg a sza­bad világban a lira szinte „eladhatatlan", addig a kötöttkezű társadalom betüszomjas olvasói sorba állnak egy-egy verseskötetért. Szamiszdat-kerülő költők a Szovjetben oly népszerűségnek örvendenek, mint amilyet a fásult Nyugat el sem tud képzelni. Ezt a fenomént beavatottak azzal magyarázzák, hogy az infláció-arányú lírai termék nem­csak esztétikai igényt kielégítő, képzeletdús sorok seregszemléje, hanem gyakran le­eresztett redőnyű nyelven kivallott szoron­gás, kétség és remény szintézise is. A hiva­talos tájékoztatási médiák megfellebbezhe­tetlen valóságdiktátumát megkérdőjelező Jevtusenko tiltakozására utalok elsősorban, aki az antiszemitizmust és egyházüldözést kardlapozó nagyhatású prózaverseivel (Babi Jár) kikezdte rohamra úszító pártmuftik problémalátását. (A valaha disszidens poéta újabban a Kremlnek tetszetősebb húrokat L. MARTY NO V: A KÖNYVEK Legbeszédesebben azok a könyvek hallgatnak, amelyek disz kötésben - mintegy Dosztojevszkivel - az unokákra maradnak és kiváltják mindazt, amit a szerző elhallgatott, de oly kép, mintha áthidalnák a szótlan idő mélységeit. penget és a metaforikus oltású orosz„glaz­­noszt" - nyíltság - tabu-szócskával mani­puláló illetékes körök helyeslése mellett azt állítja, hogy a vasfüggöny ugyan romokban hever, de a törmelék még mindig eltorla­­szolja a tisztánlátást.) Ebbe a csoportba tar­tozik az „olvadás" éveiben mélylélegzetet vevő Wosnessenskij is, akinek ortodox-elle­nes amerikai utiképei komoly érdeklődést váltottak ki. Anatoli Sigulin búskomor hár­fafutamai és szélsőséges politikai selejtárút fitymáló dalai, vagy Okudsawa vádirat­szempontú balladái az írószövetség részéről sínre tett fenyegetések ellenére sem sínylet­ték meg megérdemelt közönségsikerüket. Sőt ! Bár az említett verselők nemzedékét felváltotta az ún. „kamaraköltészet" fiata­labb gárdája, - köztük Achmatova nyom­dokvonalát követő Kuschner, - az „ öre­gebbek"- Leonid Martynov és Alexander Mesirov enyhén zsigerező, jelképjelentősé­gű zsánerképei még mindig kapósak. Kettő­jük egy-egy néhány soros kisversét, - át­töltésemben — itt adom közre: A . MESIR O V: KÁRTEVÉS Előnytelen az egyenlősítés hozama: mindenütt azonos dolgok, és -szövetkezeti lakások, melyek tövétől egyformák és -minden tető alatt bizantin stiljegyü ikonok, horgászó Hemingway, sportöltönyben... ♦ ♦ X Még kapható: BERT W. STRASSBURGER: A RAMBAM ÉLETE ÉS MŰVEI MIOK-kiadás. Ára 5.95 USA Dollár és a portóköltség. + f — Állíthatom, hogy ilyen áttekintő kép Rámbámról nem 4 4 jelent meg soha magyarul. -X \ Dr. Scheiber Sándor professzor^ Budapesti Országos Rabbiképző Intézet elhunyt igazgatója. J / 4 ►♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦* ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦ Magyar fogorvos DR. KALKÓ ILDIKÓ A New York Egyetem Fogorvosi Karának tanársegéde. Rendel: minden nap, előzetes bejelentés alapján Foghúzások ★ Tömések ★ Koronák-Hídak Gyökérkezelés ★ Protézisek ★ Gyors javítások 97-52 64th Ave. Forest Hills, NY 11374 (közel a Queens Blvd.-hoz, az N és GG földalattival) Telefon: (718) 275-7552 BIZTOSÍTÁSOKAT ELFOGAD_______________ zését, hogy azok hölgyek, akik a mi közös­ségünkben élnek, ugyancsak gyakorolhat­ják a szeretet micváját, ha csatlakoznak az Aishel Avraham önkénteseihez, akik az idős betegek ápolását, szolgálatát életcél­juknak tekintik. (A szerk.)

Next

/
Thumbnails
Contents