Newyorki Figyelő, 1987 (12. évfolyam, 4-15. szám)
1987-07-24 / 9. szám
6 NEW YORK I FIGYELŐ 1987 július 24. SIMON TIBOR • AC A KIBBUTZI MOZAIK EGY RÉGISÉGBOLT REGÉNYE V. II. A BÜSZKE HUNGARIAN Késő éjtszaka volt már, de Jaffán nem veszik szigorúan a zárórarendeletet. Nyakló nélkül ürítettük tehát poharainkat.- A legfontosabb tennivalónk - mondtam bizonytalanul hogy megtaláljuk Rubint. Azt hiszem, a mérnöki hivatal ismerni foga a kiköltözés, illetve a ház lebontásának körülményeit. A festmény a te tulajdonod és vissza kell, hogy kapjad. De Rubin nélkül ez nem lehetséges.- Gondolod...megtaláljuk őket ? Rubint semmiesetre sem...Rubin már nem él - mondta Loránd kimerültén.- Akkor meg kell, hogy keressük íriszt! —- íriszt? Egyedül...íriszt ? Hát persze. írisz...Meg foguk találni ! Hisz ez csak természetes, vagy nem ? - suttogta akadozva. A fejét az asztalra ejtette. Részeg volt. Heteken át kerestem a szálakat, amelyek ehhez a különös emberpárhoz vezethettek. Megtudtam, hogy a jaffai hatóságok másfél évvel ezelőtt lebontották az elhagyott házat, mert az összeomlás fenyegette. Ez volt minden. De egy reggel — mégis történt valami. Kinyitottam az újságot és - szokásomhoz híven - átfutottam a főcímeket. - Befejeződött az arab csúcskonferencia----Wolff tábornok újabb vallomása a frankfurti perben -----Letették a Rubin-féle alapítványi intézet alapkövét.-----A Habima új premiere elé-----Nyílt küzdelem az őszi labdarúgó bajnokságban — Te Jóisten ! Majdnem átfutottam rajta. Sebtiben olvasom: ...Az elhúnyt Michael Rubin teljes vagyonát, a mintegy...— Mi van velem ? összefolynak előttem a betűk és számok ! - Az egykori hírneves műgyűjtő...Az intézet béna, vagy rokkant művészeket lesz hivatva... féptelen voltam folyamatosan végig- Ledőltem az ágyamra, éreztem, kihagy a gondolkozásom. Próbáltam tárcsázni, seliogyse ment. Az egész napot végigaludtam. Szóval, így. Az alapítványokat kezelő hivatalba, ahová elmotoroztunk, gyorsan útbaigazítottak. Dr. Shapira asszony az illetékes osztály'' vezetője, hozzá kell fordulnunk. Shapiráné készsége és finom tapintata könnyen átsegített a beszélgetés kezdeti zökkenőin. Az alapítvány körülményeit jól ismerte. Loránd részletesen elmondott mindent. Rubinnal való kapcsolatát, íriszt, a festmény történetét a rendőrségi epilógussal. Shapira asszony ne értse félre, nem a kép körüli bonyodalom hozott ide bennünket, ez kisebb jelentőséggel bír. Tudni akaijuk a történet folytatását, mi történt Rubinnal és... hol él írisz ? Shapiráné becsöngette titkárnőjét, aki vaskos iratcsomót tett elébe. — Legyen szíves, küldjön fel három feketekávét és kérem, hogy ne zavatjanak - mondta a lánynak. Ebben a hatvan év körüli, fiatalos, remek asszonyban kitűnő társra találtunk. Kiteregette a papírokat és mindenhez részletes magyarázatot fűzött. Ez itt a halotti bizonyítvány. Mr. Rubin múlt év februátjában halt meg, egy korábban elszenvedett súlyos baleset következtében. Itt a pontos orvosi jelentés. — Idejében végrendelkezett. Itt a vagyontárgyak részletes listája és becslése. Közel háromszáz tárgy, sz.obor, festmény, rézkarc, poercellán, stb. A tárgyak leírása kivételes szakértelemre utal. Valóságos művészettörténeti tanulmány. A végrendelet szerint az egész hagyaték értékesítendő, ebből építjük fel az intézetet, Mr. Rubin intencióinak megfelelően. A leltáijegyzékben egy tárgy ki van húzva. A közjegyző ezt külön láttamozta. A festmény a XVIII. század elején élt fiatal mester munkája.I.G. Randolphe Londonban született 1691-ben. Huszonkilencéves korában halt meg, nagy nélkülözések között. A mű kései barokkra utal, ami Angliában nehezen vert gyökeret. Tizenhét remekműve még a múlt században került a bécsi Rubin-ház alapítója, Dániel Rubin birtokába. A ,,Bűn" című festmény dr. Paul Loránd úr jogos tulajdona, az őt megillető orvosi honorárium fejében ruházta rá Mr. Rubin.- Azt hiszem, itt minden világos. Intézkedni fogunk, hogy ön a képet még ma visszakapja. Ha tudni óhajtja a kép értékét.. — Nem, köszönöm - mondta Loránd.- Ahogy tetszik - jegyezte meg barátságosan Shapiráné.- Ha volna szíves és mondana valamit...íriszről. —- Ja, igen. Írisz körül minden rendben van. Az alapítvány róla külön intézkedik. Egyébként, ha találkozni akar vele, itt a címe. Igyekezzék, mert holnapután írisz Olaszországba repül két évre. Művészettörténeti tanulmányokat fog folytatni. Ha visszatér - addig az intézet is felépül - komoly munka vár rá. — Majd Shapiráné halkan folytatta: - Nyugodjék meg, Doktor, írisz túl van mindenen. Nem volt könnyű dolgunk vele. Maga jobban tudja, mint én, a lélek sebei lassan hegednek. De...itt a fekete ! Egy kicsit erős, én így szeretem. Kérem, parancsoljanak. — JU Lorándtól azzal vettem búcsút, bizonyos vagyok benne, hogy visszatér a régi munkakedve. Sok szerencsét kívántam a féligkész tudományos szakkönyvéhez. Örülök, hogy segítségére lehettem és barátságunkat szívesen fogom ápolni a jövőben is. Loránd hasonló közhellyel válaszolt, kezet szorítottunk és elváltunk. Még meg akartam kérdezni, felkeresi-e Annát? De meggondoltam magam. Ez igazán az ő magánügye.Az aktát magam részéről lezártam. Legalább is azt hittem. Loránd nem látogatta meg íriszt, de otthon mindent részletesen elmondott Annának. Mint később megtudtam, Anna követte Loránd útjait, íriszt is látta. Sokat szenvedett, de nem szólt a férjének semmit. A jaffai regényben talán Anna volt a legerősebb jellem. A festményt visszakapták és az viszszakerült régi helyére. Eltelt két nap. Loránd hangát hallom a telefonban:- Öreg fiú, minden rendbejött és ezt szűk családi körben megünnepeljük. Természetesen Shapiránét is meghívtuk. — A hanga vidám volt és bizakodó. — Okvetlenül várunk benneteket vacsorára. — Felejthetetlen este volt. Shapiráné írisz táviratozott Firenzéből...- Ja igen, majdnem elfelejtettem. A hagyatéki iratok között fekszik egy levél, ami, azt hiszem, magának szól, doktor. Ha holnap délelőtt felugrana hozzám az irodába, odaadom, habár a levélnek nincs címzettje. Egy vallomásféle, amiből... — Gyuri bácsi a kibbutz egyetlen magyar származású tagja. Olyan régen és Palesztinában, majd Izraelben, hogy jobban beszél héberül, mint magyarul, de barátai mégis a „büszke magyar' becenevet adták neki. Gyuri bácsi neve a kibbutzban Gedeon. A hosszú évek alatt többször olvasta a kibbutz csendes könyvtárában, hogy 600 évvel ezelőtt a pestisjárványtól rettegő csőcselék 2000 zsidót Strassburgban elégetett és a 17. században a bécsiek zsidókat végeztek ki csak azért,mert az volt a vallásuk. Örömmel olvasta viszont a jobb és szebb történeteket, hogy Brandeis, Frankfurter, Cardozo, Arthur Goldberg zsidó létükre az Egyesült Államok főbírái lettek és hogy az előrehaladott világ tisztességes vezetői próbálták a zsidókat emberekként kezelni, akiknek vannak rossz és jó tulajdonságai, mint minden halandónak, bármilyen vallási közösséghez is tartozzék. Gyuri bácsi büszke lett, amikor először olvasta Herzl Tivadar mozgalmának 1897. augusztus 28-án, az első cionista kongresszuson meghirdetett programmját: - A cionizmus célja közjogilag biztosított otthon teremtése a zsidó nép számára Palesztinában. — Gyuri bácsi mindig azt hitte, hogy Herzl osztrák újság- és színdarabíró volt, de amikor megtudta, hogy 1860 május 2-án Budapesten született, kutatni kezdett híres emberek után, akik Magyarországon jöttek a világra. Nem volt nehéz dolga. Megtudta, hogy Kova Albert Avigdor Haméiri néven lett a gazdag héber nyelv nagy költője, Bíró — Kiderül egy bűneset ! - szólt közbe Loránd. Shapiráné összeráncolta a homlokát. — Nem és nem ! Mi az, hogy bűn ? Ebben a fél évszázadban több bűnt követtek el, mint az egész történelem folyamán együttvéve. Hol az erkölcs ? Hol a bíró ? Hol az ítélet? De holnap majd beszélünk.— Kedvesen hozzám fordult: — Magát is várom, maga....Horáció ! — Anna betálalta a vacsorát. Shapiráné megjegyezte, a hal akkora, hogy Jónás próféta szívesen vállalt volna benne még egy ninivei kirándulást. De ő evett a legtöbbet és mindent dicsért, ami Annának külön jólesett. Hazamenet Shapiráné belekarolt a feleségembe és azt mondta: — Tudja drágám, a férfiak agyonkomplikálják az életüket. Mi nők erősebbek és egészségesebb fajta vagyunk. Pedig szenvedni mi is tudunk. — Másnap Shapiránéhoz utaztunk motorral. Loránd hátraszólt, alig értettem a hangát. - Meg kell semmisítenem a képet, különben elpusztít. — Később újra őt hallom: — Gondolod, ha kitartok Rubin mellett,... meggyógyult volna ? — Egyik kérdésére sem válaszaoltam. Shapiráné ezúttal is nagyon barátságos volt. Úgy véltük, ő már hozzánk tartozik. — Talán előbb igyuk meg a feketénket, jó ? — Csengetett, hozták a kávét. Cigarettára gyújtottunk. - Egy kicsit erős, úgye ? Mit csináljak, ez a mániám. Erősen és édesen. Az öregasszonyok egy kicsit bogarasak már. — A titkárnő jelenti, hogy egy hölgy vár lenn a hallban, a neve: Mine Loránd. Bebocsájthatja-e ? László a golyóstoll zseniális felfedezője, A velem való találkozásának első félórájában örökre szívébe zárt, mert tőlem tudta meg Bíró László egyéb felfedezéseit, mint az automatikus sebességváltó, a törhetetlen ajtózár, a füstszűrös cigarettartó, Korda Sándor angol lovaggá avatása, Molnár Ferenc színdarabjainak világsikerei, Lukács Pál Oscar-díja, vagy Szentgyörgyi Albert Nobel-díja. Sokat és mindig magyarokról beszélgettünk. Gyakran kereste a megfelelő kifejezést, ami nem mindig sikerült neki. Beszéde tele volt tűzdelve héber és angol szavakkal. Percekig törte fejét a ,Jiordár"-szón. Nem engedte, hogy segítsek neki. Másnap büszkén használta a reggeliző asztalnál. * Nyugtalanul tanulmányoztam cionista, kibbutzhoz hű lelkiségét és már rég kihűlt „magyarságát . Csak akkor nyugodtam meg, amikor naplómba ezt a jegyzetet írhattam róla: - Gideon nappal héberül olvassa a magyar sikereket és éjjel magyarul álmodja tovább. — Amikor újra megérkeztem a kibbutz - ba és Gideon után érdeklődtem, tudatták, hogy kórházban van és mi fogunk lakásában lakni — azzal a kikötéssel, hogy naponta öntözzük virágos kertjét. Anna lépett be, nagy lapos csomaggal a hóna alatt. Alig állt a lábán a kimerültségtől. Loránd hozzásietett, megszabadította terhétől. Anna leült egy fotelbe. Shapiráné intézkedett, a hideg frissítő megtette hatását. — Bocsásson meg, hogy betörtem magához — mondta Anna mosolyogva — de elhatároztam férjemmel, hogy a képet... nem tartjuk meg. — — Helyes — válaszolt Shapiráné — a képet a hagytéki gondnokság megvásárolhatja. Jelentéktelen összeget levonnak a becsült értékből kezelés címén. A többit kifizetik. — — Ó, nem — felelte Anna,— nem erről van szó. Lorándra nézett és így folytatta:- Ugye megmondtad drágám ? A férjem nem fogad el semmilyen honoráriumot .Ezt ő Rubinnal is közölte. A festmény — a maguké, minden kikötés nélkül. Egy percig sem gondoltuk a magunkénak. — Shapiráné nehezen bírta palástolni megrendülését. — Rendben van, gyermekem. De holnapig joga van visszalépni. Jelentős értékről van szó. — — Nem, asszonyom. Bármilyen értékről van szó, elhatározásunk végleges. Mi ma írásba kívánjuk ezt adni. -Loránd magához vonta Anna kezét: — Igen, ezt kitűnően fogalmazta meg a feleségem. Döntésünk visszavonhatatlan, ha ez így jobban hangzik. — Shapiráné rámnézett: — Mi a maga véleménye, uram ? — Igyekeztem könnyedén, spontán válaszolni: — Ha nem veszi szerénytelenségnek, asszonyom, illő volna a megállapodást egy pohár konyakkal megpecsételni. -így is történt. (Folytatása következik) (Folytatás a 8. oldalon) OOWOQgOQOOOGOOOgOOOOQOOOOQQQOOOgQOWgQft
