Newyorki Figyelő, 1987 (12. évfolyam, 4-15. szám)
1987-03-25 / 4. szám
1987 március 25. NEWYORKI FIGYELŐ 5 Sozan Mihály Zsidók egy magyar faluban (Negyedik folytatás) A zsidó fiatalság nevelésének problémáit e szűk keretek között lehetetlen érdemben tárgyalni és miután ennek bőséges irodalma van, talán felesleges is. Viszont érdemes megemlíteni azt a gyakori megfigyelést, amelyet a keresztény és más nem zsidó környezetben élő zsidóság életéről többen hangoztattak, hogy zsidó g', "rekek, illetve az egymást követő nemzedékek egyre növekvő konfliktusoknak voltak kitéve. Ezek a konfliktusok minden interetnikus kapcsolat velejárói, viszont egy eredetében idegen kulturális, nyelvivallási-„faji" csoport számára, amely magát vérségi disszimilációban akarja tartani, roppant problémát és sok esetben anomáliát okoz. Az ego egy kettős értékrendszer kiélezett ellentétekből álló dichotomia áldozata. „Ha mi nem vagyunk ók, miért kell egyes dolgokban hasonlítani rájuk, elfogadni őket? Ha szeretjük őket es velük békében kell élnünk, miért nem azonosulhatunk velük? Az utolsó lépést miért nem tehetjük meg?" Ugyanis, míg a zsidó szülők gyerekeiknek megengedték, hogy keresztény gyerekekkel játszhassanak, a velük való házasságot tiltották. A zsidó-keresztény pajtás élet nem fenyegette veszéllyel a zsidó endogámiát, mert a párválasztás már teljesen más logikai-kognitív kategóriát képezett.ls „Lehetetlen volt kiházasodásra még gondolni is", mondta B.J. De annak ellenére, hogy a zsidó ifjúság áterezte a zsidóság fenntartásához szükséges endogámiái szabályt, érzelmileg nehéz volt elfogadnia azt az apai tanácsot, hogy „mint feleségre Kovács Marira ne gondolj". És annak ellenére, hogy az alkalom megvolt rá és egyes esetekben ki is épültek, a zsidó-keresztény női-férfi kapcsolatok komolytalanná, alkalmi flörtölésekké fajultak. A jómódú iparosfiú megtáncoltatta és esetleg hazakísérte a zsidó lányt, időnként udvarolgatott is neki, de terve nem lehetett vele, mert a lánynak 18-19 éves korára szülei kerestek megfelelő „partit".1" A zsidó család a falusi rítusok nagy részéből kimaradt, mivel azok a keresztény valláshoz kötődtek. Míg a húshagyó keddi „bolondozok" (alakoskodók), a húsvéti locsolók a zsidó házakhoz is eljártak, május í-én a zsidó lányoknak májfát állítottak, addig a betlehemezők. Mikulások távol maradtak illemből. Míg az évi búcsúnak sátoros ünnepére eljártak a zsidó fiatalok, addig keresztény énekkarban, színdarabokban nem szerepeltek, kimondottan keresztény jellegű rendezvényekre nem jártak. A helyi úri kaszinónak sem voltak tagjai. A belső és külső konfliktusok feloldásában a zsidóság az ortodoxiát hívta segítségül, vagyis az az elv lépett érvénybe, hogy „ha nem tudsz mit kezdeni, nyúlj a régi módszerekhez." Szakmájában elmélyült, tanult, megnősült, majd igyekezett a szüleihez hasonló módon családot alapítani. Éppúgy, mint a paraszti háztartásban, a zsidóéban is kora hajnaltól késő estig, de legalább délutánig dolgozott minden munkaképes családtag. Á 8-9 éves gyermekek már kiszolgáltak a boltban, pénzt kezeltek, üzeneteket vittek, áruátvételben segédkeztek, üzleti utakra kísérték szüleiket. Mindenekelőtt megtanulták, hogy „első a kuncsaft". A paraszti neveléssel ellentétben, a zsidó szülők jutalommal ösztönözték gyermekeiket, csak elvétve alkalmaztak testi fenyítést. A gyerekeket a racionális megoldásokra igyekeztek rávezetni. Kisebb volt náluk a nemek közötti megkülönböztetés, mint a keresztényeknél, így a zsidó lányok művelődése, szakmai képzése majdnem olyan fontos volt, mint a fiúké. Nem vonatkozott ez a nemi azonosítás a vallási gyakorlatra, ahol ugyanis a nőkre csak 3, a férfiakra 252 „Tóra parancs" esett. A paraszti értékrendszerrel ellentétben a zsidó nevelés a vállalkozó kedvet, az innovációt, a kritikai érzéket és a rizikó vállalását igyekezett elültetni a gyerekekben. Az öncélú türelmet, beletörődést, az „úgy van jól, ahogy van" elvet lebecsülte. Ellenben igen sok családnál a megszerzett vagyon immobil, öncélú szerzemény maradt, jól tükrözve a bizonytalanság érzését. Másoknál viszont a kívülről alig felismerhető gyarapodásnak a generációk váltásával meg lettek a következményei. Az újabb nemzedékek rohamosan polgárosultak, illetve egy magasabb társadalmi rétegbe kerültek, amely a legtöbb esetben a városba költözéssel párosult. A zsidóság — a „fehérgalléros" gazdag parasztot kivéve — ebben is eltért a földműves lakosság értékrendjétől. Az abai zsidóság etnikai-gazdasági jellegénél fogva eltért a keresztény falusi társadalomtól. Annak ellenére, hogy a mindennapi életből, az intenzív szimbiotikus kapcsolataiból eredően a közösség egyenjogú alkotó eleme volt, kétszáz éves ittléte sem eredményezett teljes életforma és értékrendszer azonosulást még a polgári réteggel sem. Az utóbbi szempontból megmaradt külön kasztnak, amelyet az ortodox vallási tabuk nem engedtek feloldani. Ezek a szankciók, elsősorban a vallásendogámia, lehetetlenné tették a keresztények, de kiváltképp a parasztok felé (akiknek inkább megvolt a zsidókhoz való közeledés vágya) a zsidók feltétel nélküli asszimilálódását. A zsidó „kaszt" a magyar dzsadzsmani rendszerbe illett, amelynek feladata volt a javak és a szolgáltatások kicserélése az emberek kicserélése nélkül. Ebben a szisztémában a kereszténység és zsidóság között kölcsönös függőség alakult ki. A tönkrement, ill. elköltözött zsidó vállalkozók példája bizonyítja, hogy a rendszer távol állt a tökéletestől és az állítólagos zsidó összetartás, amiről a keresztények mint példáról beszéltek, sem volt ideálisnak mondható. Ennek ellenére, a zsidók összetartozása bizonyára több eredménnyel járt, mint a keresztényeké. Mindkét csoport felismerte az egymástól való függés tényét, és ezen belül igyekezett a másikat kihasználni. A keresztények hitelre vásároltak, ha tudtak, azonban a zsidók pénzt kölcsön csak magas kamatra adtak. A húsz-egynéhány zsidó család kb. too abait juttatott keresethez azáltal, hogy ház körüli szolgálatra fogadta őket. A szegény családok számára ez fontos szerepet játszott, ugyanis a falun belül nem igen voltak pénzkereseti lehetőségek. A zsidó-keresztény kapcsolatok egy-egy társadalmi rétegen belül, ha nem is korlátlanok, de sokrétűek voltak.20 Az idősebb generációk kartyadélutánokra, estékre összejártak, a gyerekek pedig társadalmi rétegtől függetlenül érintkezhettek. A gazdasági függőségen túlmenően mindkét csoport tisztelte a másikat. Ez alól kivételt alkottak a társadalom elégedetlen elemei, akik a zsidók rovására írták sikertelenségüket és irigykedve nézték, hogy „fizikai munka nélkül is meg lehet élni". Ezeket az idioszinkretikus jelenségeket leszámítva az abai zsidóság presztízse fokozatosan emelkedett a két háború között. Az ilyen társadalmi konstellációban élő abai zsidók tanácstalanul álltak a harmincas évek zsidótörvényeivel szemben. Többen úgy vélték, hogy az antiszemita hullám csak a gazdag zsidók vagyonának megszerzésére irányul, így a falusi kereskedő réteget bántalom nem érheti. Hideg zuhanyként hatott az 1944 májusi deportációs parancs és amint már említettem, csak ideiglenes intézkedésnek vélték. A keresztény lakosság tehetetlenül és félelemmel nézte elhurcolásukat. Bújtatásra, fizikai megsegítésre nem volt alkalom. Egy bujtatási kísérlet esetét azonban talán érdemes megemlíteni, ugyanazokkal a szavakkal, amelyekkel Cyimcsi Károly (már idézett adatközlőm) mesélte. (Folytatása következik) ■aoQOOflOOQfwvw«Qo°Qoooo°oQ°°o°oooQaoop°afflo°ooBogooogoooPPOOPaooaoooQQeQgooeBOOBe& [288-1 208 288-19991 DíautHer-tflick Ccr/t. REAL ESTATE BROKERAGE MANAGEMENT - MORTGAGES 1345 THIRD AVENUE < Bet. 76 - 77 Sts.) klOHN H. MAUTNER NEW YORK. N y 10021 PUSKI-CORVIN Hungarian Books and Records 251 L 82nd St., New York, N. Y. 10028 VSA (82. és 83. Street köiött) Telcfen:(212) 879-8893 (212) 734-3848 A világ legnagyobb választékú magyar könyvesboltja. Sok ezer magyar könyv, újság, hanglemez, hangszalag, Ikka-befizetés — Utazás — Képkiállitás — Filmvetítés. Látogassa meg boltunkat a New Yorfc-i magyar negyedbenI Postán is szállítunk. — Kérjen katalógust! ♦
