Newyorki Figyelő, 1987 (12. évfolyam, 4-15. szám)
1987-03-25 / 4. szám
6 NEWYORKI FIGYELŐ 1987 március 25. EGY MAGYAR-ZSIDÓ GYERMEK VERSBEN EMLÉKSZIK A VÉSZKORSZAKBAN MEGÖLT NAGYANYJÁRÓL, AKIT NEM ISMERT Megindító hír jutott tudó másunkra .amely a Canadian Jewish News 1986. november 27-i számában került az angol nyelvű olvasók tudomására: Torontóban, a lodzi túlélők zsinagógájában vészkorszakra emlékezést tartottak .amelynek központi szónoka Benjamin Meed, a varsói gettó ellenállási mozgalmának túlélője és egyesületének elnöke volt. A gyászünnepély legmegindítóbb jelenete egy tízéves leányka saját versének felolvasása volt, amelyet soha nem ismert nagyanyjának emlékezetére írt. Az angol nyelvű verset két okból közöljük: egyrést, mert a kisleány magyar zsidó gyermek, nagyatyja a pozsonyi nagy rabbicsaládból származó és az orthodox zsidó közéletben vezető szerepet betöltő Reichner Oscar, — másrészt a vers nemes példájául szolgál annak a szülőkre nézve kötelező nevelési elvnek, hogy leszármazóiknak nem engedik feledtetni a világtörténelem legszörnyűbb bűnét. GALILI-GEMEINER ERVIN: 45 ÉVVEL EZELŐTT VOLT A WANNSEE-I KONFERENCIA Ahol a „végső megoldás' terve megszületett — THE GRANDMOTHER I NEVER KNEW TAMAR CHANA RUBINSTEIN This poem is in memory of my great-grandmother who was killed in the Holocaust. When I was just a little baby My parents named me Tamar Chana Chana was the name Of the grandmother I never knew. She lived with her parents And eight brothers and sisters In a town called Kassa In the country of Czechoslovakia Everything went well In the home Of the grandmother I never knew. All people grow up And so did Chana Soon she was married To Menachem Mendel Czucker Six children were born And a fine family they made She must have been happy The grandmother I never knew. She moved to Bereksas Where she and her family Grew wines in their vineyards For Shabbat and Yom Tov Her house was always full to the brim With lively guest and delicious food She was a busy lady The grandmother I never knew. Her children grew up beautiful and bright The studied hard And shared fun and games Awonderful thrill For the grandmother I never knew. But she was only forty-three When her precious family Was broken up And taken away From the grandmother I never knew. It was 1944 When the Nazis began deporting The Jews of Czechoslovakia And put millions of people Into death camps Auschwitz was where she was The grandmother I never knew. MZB88XN KI4 LAFUNK&4! EMLÉKSZEL? ZSOLNAI HfiU énekelt a PILVAX* ban, ANNA-baa, KEOVES-bea, a ZENE- f AKADÉMIÁN. Te k ott voltál calMl tatáié, vele dhud* ' A KÉT SZEMÉT MÉG MOST IS LÁTOM [TE VAGY NEKEM A NYÁR... IÁRA LOMB LÉHULLT... [HARLEM SZERENÁD There she died Young and brave She was good, she was strong She had blonde hair and brown eyes She was slim and elegant She was talented and lovely She was the grandmother I never knew. And although she is just a memory Carried on through generations I still love her dearly The grandmother I never knew. I'm sure she would be happy to know That five of her six children survived Grew to be married And brought thirteen grandchildren to this world I am one of twenty-three great grandchildren For the grandmother I never knew. Her eldest daughter Dundi Is my beloved Omi And through her vivid stories Of her warm and loving childhood The cheerful happy days And of the pain and sorrow of the war She has introduced me to This grandmother I never knew. Someday when I grow up And have children of my own Even grnadchildren and great-grandchildren I will also tell them Many charming stories And the sad stories Of the very special person Chana, the grandmother I never knew. THE END... Előfizetek a NEWYORKI FIGYELŐRE Egy évi előfizetés 30 dollár díját n csekkben mellékelem CD kérem számlázni Cím 1942 január 20-án Wannsee-ben, Berlin egyik külvárosában megtartott titkos tárgyaláson megegyeztek az európai zsidóság kiirtásának végleges megoldásában. A tárgyaláson resztvettek többek között: Heydrich, Eichmann, dr. Stuchard, dr. Freisler, stb. Ezt megelőzően ugorjunk vissza közel két és fél évet. 1940 májusában kezdik meg Krakkótól 60 kilométerrel nyugatra, Auschwitz felépítését. Megrögzött bűnö zőkből állítják ki a tábor belső hierarchiá ját. 1940 július 14-én érkezik az első len gyei fogoly szállítmány. 12 hónappal ké sőbb Hitler elhatározza, hogy „véglegesem megoldja a zsidókérdést és Auschwitz lesz a tervezett tömeggyilkosság központja. Himmler megparancsolja a tábor felépítését Felépül Birkenau, a szögesdróttal körülvett barakkváros, hatalmas börtön százezer fogoly számára, amelyet attól kezdve Auschwitz II-nek neveznek, megkülönböztetve Auschwitz I-től, a törzstábortól. 1942 szeptember 3-án, tehát több, mint hét hónappal a hírhedt wannsee-i konferencia után, amelyen Himmler részleteket is közölt a „végső megoldásairól, az Auschwitz I táborban 600 foglyot „próbaképpen" elgázosítottak. Ugyanerre a sorsra jutottak 1942 januárjában felső-sziléziai zsidók, mégpedig s tábor helyén korábban fekvő és lerombolt Birkenau községnek erre a célra helyreállított parasztházában. Ebben az időben kezd szörnyű valósággá válni Eichmann programmja a „végső megoldást' -ról. A megsemmisítő táborba szüntelen menetben érkeznek szállítmányok, elsősorban zsidó származású foglyok. 1942 május 4-én történik először „szelektálás" Auschwitzban — a kiválasztottakat elgázosították. Egy héttel később egy egész szállítmányt, 1500 férfit, aszszonyt és gyermeket, közvetlenül megérkezésük után, anélkül, hogy a fogolytáborba beléptek volna — gázzal megölnek. Fenti adatokat nem izraeli újságíró, hanem Bemard Naumann, a Frankfurter Allgemeine Zeitung munkatársa MULKA ÉS TÁRSAI-perben írt tudósításait összefoglaló - 1965-ben kiadott - könyvében írta. Ezzel szemben Rudolf Hess, Auschwitz volt parancsnoka, hogy is vallotta ? — Auschwitz az valahol messze Lengyelországban volt. * Népünk számára pedig ? Auschwitz a földreszállt pokol, a zsidó nép minden korok - legnagyobb temetője 42 évvel ezelőtt, 1945 januárjában szabadult fel.1945 január 17-én megkezdődik a tábor kiürítése* 27-én pedig szovjet csapatok vonulnak be Auschwitzban, ahol ö t e z e r (!) beteg fogoly menekült meg. A milliókból... * Úgy látszik, van valami sorsszerű abban, hogy az ABC első betűjével kezdődő és az utolsóval végződő Auschwitz-névszó, nemcsak az erkölcsüeg lesüllyedt századunk, hanem valamennyi előttünk élt zsidó nemzedék, máglyákkal és pogromokkal kirakott sötét galut országútjain, a mérhetetlen szenvedést s a szóval ki nem fejezhető gyászt jelenti népünknek. Műiden valószínűség szerűit a Sors, a Nagy Rendező keze volt az ABC első és utolsó betűjének öszszeállításában. Most, közel két generáció perspektívájából szemlélve az eseményeket, az Isten képmására teremtett embert égető krematóriumok —legalább is fizikailag kihűltek, kéményei már nem füstölnek s az égett zsidóhús szaga sem érződik, a csoportosan érkező — nem zsidó — túristák, kik az ápolt mai Auschwitzot jönnek megnézni s a látottak után már-már kezdik hinni, hogy AUSCHWITZ valójában kitalált cionistazsidó mese csupán. Ezek szemében, akik csupán „attrakciót" keresnek itt,Auschwitz és a hatmillió jeltelen sírja, egyszerűen zsidó koholmány, sőt vérvád a felvilágosult - keresztény Európával szemben. A nem tudtuk és nem hallottuk — hazugságokon kívül, az itt — sokszor zeneszó mellett - halálba menők jajkiáltását nem hallotta senki. A huszadik század közepének civilizált világa (még viccnek is rossz !) egyszerűen nem akarta azt hallani... KELETI EDITH (Natanja): A Demjanjuk-per alkalmából. ZSOLNAI HÉDI 60 perces «fc*. videokazettán (VHS, BETANTSO) ftí idézi a Bép estiket. MEGRENDELHETŐ: AP Production, Lajos von Ba*hy] HobeocoBeniatnuK 77/5 D-8000 Méneken 40,West Germany., Ara: US 50 DoOár, DM 120, i I, Németor j TREBLINKÁBAN MEGÖLT FÉRJEM EMLÉKÉRE Láttam a mosolyod, - te Rettenetes Iván ! Mit tettél férjemmel 42 nyarán ? Mit vétett neked az én ifjú férjem ? De itt vagy most végre,hogy én is számonkérjem! Felelj, ha tudsz, te hóhérok-hóhérja! És vájjon van-e más is, aki majd felírja Bűneid lajstromát, - mely felnyúlik az Égig! Mert, hogyha élnél is hatszázezer évig, Nem tudnád akkor sem leveke Nem tudnád akkor sem levezekelni azt A rengeteg könnyes, haláltusás panaszt, Mely ajkukról elhangzotta szörnyű órában, Mikor ott feküdtek Treblinka porában... Öltél kedvtelésből, - s nem parancsra tetted: Nincs oly nagy büntetés, mely megfelelne neked! Felej hát, te hóhér, hogyan ölted Öt meg, - Azt a ragyogó, ifjú tehetséget ? Előtte szép jövő állhatott volna még, És évekig hiába várt Rá a feleség, Akinek életét ezzel tönkretetted!- De másik áldozatnak — úgye, ő is kellett? Tetemrehívás ez:a férjem drága vére Kínozzon téged és kísértsen örökre! — És együtt áll velem most az egész zsidó nemzet, Hogy haló porában is átkozza el azt, aki téged nemzett!..
