Newyorki Figyelő, 1987 (12. évfolyam, 4-15. szám)

1987-07-24 / 9. szám

1987 július 24. NEW YORKI FIGYELŐ 3 LÁTOGATÁS AZ AMERIKAI MAGYAR ALAPÍTVÁNYNÁL Ismeretes, hogy a NE WY OR KI FIGYELŐ munkája azon az alapelven nyugszik, hogy a magyar-zsidó kultúra szerves része az egyetemes magyar kultúrának és meg­örökítése elősegíti a magyar zsidóság elismerésének fokozását és egyben a nemzetközi megbékélés és együttműködés szolgálatában is áll. Ennek figyelembevételével, lapunk szoros kapcsolatot kiván létesíteni az American Hungarian Foundation-nal, amely ed­digi működésével mind az amerikai, mind pedig a magyar kormány legteljesebb elisme­rését vívta ki magának és amely egyik jelentős oszlopa Magyarországon kívül a magyar kultúra képviseletének. A fenti elgondolásoktól indíttatva beszélgetést kezdeményeztünk dr. Molnár Ágoston professzorral, az Alapítvány elnökével és a Rutgers University keretében létesült magyar tanszék vezetőjével, akinek az Alapítvány eddigi sikerei oroszlánrész­ben tulajdoníthatók. Molnár professzor kiváló szervezési készsége és felkészültsége páratlan eredményeket produkált. Felvetette és immár a megvalósulás stádiumába hozta a Magyar örökség Központjának (Hungarian Heritage Center) megépítésének gondolatát, amely múzeumot, könyvtárt és okmánygyűjteményt fog magában foglalni. Mindenekelőtt azt kérdeztük meg a tudós professzortól, mi a véleménye lapunk alapeszméjét illetően. Őszinte megelégedésünkre szolgál, hogy Molnár doktor azono­sítja magát eszméinkkel, sőt hangsúlyozta, hogy az Alapítvány eddigi működése kellő bizonyítékot szolgáltat arra nézve, hogy a magyar kultúrális örökség ápolásában a Foundation vezetősége nem ismer megkülönböztetést. A jutalmazottak, az évenkint kiosztásra kerülő Geoige Washington Award kitüntetettjei egyedül azon szempontból kerülnek elbírálás alá, mennyiben járultak hozzá a magyar kultúrális örökség megőr­zéséhez és előmozdításához és munkájuk eredménye mennyiben öregbítette a magyar kultúra nemzetközi elismerését. Molnár professzor elmondotta, hogy az Alapítvány működésének két irányelve van: a magyar kultúrális örökség akadémiai fokon történő tudományos kutatása és be­gyűjtése amerikai viszonylatban és társadalmilag pedig azon egyének, közületek, intéz­mények összefogása, amelyek kultúrális eredményeinket eredményesen megörökíteni képesek. A professzor elkalauzolt bennünket az épülőben levő Hungarian Heritage Center Thomas H.Kean, New Jersey állam kormányzója tette le New Brunswickban^z Alapít­vány székhelyén. Ezév május 7-én a Center, az építkezés megindulása alkalmával fo­gadás és kapavágási szertartást tartott, amelyen, sajnálatunkra, külföldi távollétünk folytán nem vehettünk részt. Ezen az ünnepségen N.J. kormányának képviselői és New Brunswick polgármestere is résztvett. Beszélgetésünk során felajánlottuk a Center könyvtára számára Kahan Kálmán munkatársunk jólismert cikksorozatának gyűjteményes összeállítását és bekötött pél­dány formájában való átadását, amit a professzor megelégedéssel és köszönettel vett tudomásul. A NEWYORKI FIGYELŐ a munka és egyáltalán együttműködésünk céljára la­punk sajtónyilvánosságát kéaséggel bocsájtja a Hungarian Heritage Center rendelkezé­sére. Molnár professzornak pedig további kitűnő munkájához sok sikert kívánunk. Itt említjük meg, hogy a Magyar Zsidók Világszövetsége volt központi és díszel­nökének, a felejthetetlen Nánási Miklósnak hagyatékából származó értékes magyar könyvtár külön megjelöléssel a Center könyvtárának része lesz, ami egyben Nánási Miklós, az Alapítvány egykori igazgatója emlékét is méltó módon fogja megörökíteni. — fedor — Balról jobbra: Thomas H. Kean N.J.állam kormányzója Mrs. Caroline Kish (100 éves), Mrs. Anna Horváth (98) és John A. Lynch, New Brunswick polgármestere társa­ságában az alapkőletételi ünnepségen. Thomas H. KeanJSew Jersey Állam kormányzója (jobbról) és Eugene Oross, az Alapítvány elnöke leteszik a Magyar Örökség Centerének alapkövét. KÖNYVESPOLC KÉPES BIBLIAI LEXIKON JELENT MEG Ábel-Zsuzsanna, Minerva, 1987. 3QOOOD<m>i~*°°ooQQeQOQQOOOOQQOeOQMOQQOBetooBt3e«Qey3e»tae»BoeaQooo& A MÁSODIK BOKRÉTA Dr. Feuerstein Emil: Egy marék virág A magyarajkú zsidóság szellemi örök­sége. II. kötet. Tel Aviv, 1987. Néhány havi késéssel ugyan, de végre megkaptuk dr. Feuerstein Emil EGY MA­RÉK VIRÁG című, magyar-zsidó életrajz­gyűjteménynek nemrégiben megjelent má­sodik kötetét. A munka A magyarajkú zsi­dóság szellemi öröksége alcímet viseli és Elie Wiesel írt hozzá meleg, elismerő elő­szót. Olvasóink ismerik azt a vitát, amelyet az első kötettel kapcsolatban dr. Spiegel Juda, a Magyar Zsidók Világszövetsége izra­eli elnöke által írt kritika, közte és a szerző között kiváltott. A NEWYORKI FIGYELŐ mind a magas színvonalú kritikát, mind a szerző megbántódásat tükröző választ kö­zölte. Érthető, hogy a szerző, aki nemes életcéljának tekinti a munkát és annak folytatását, nem lehet annyira tárgyilagos, hogy a kétségtelen jóindulatból fakadó kri­tikát ne vegye személyes sértésnek. A má­sodik kötet megjelenése ad alkalmat szer­kesztőségünknek, hogy a nézeteltéréseket megkísérelje nyugvópontra hozni, az aláb­biak leszögezé sével: Néhai dr. Scheiber Sándor özvegye megküldte szerkesztőségünknek a fenti cím alatt, album-alakban megjelent képes bib­liai lexikont, amely ismét díszére válik a magyar nyomdaiparnak. A művet szerkesztőbizottság állította össze, amelynek tagjai Scheiber Sándoron kívül Landeszman György, D. Major Klára, Nyíri Tamás, Raj Tamás és Tarjányi Béla voltak, írói pedig Berger István, néhai Dán Róbert, Domán István, Nyíri Tamás, Pataki Mária, Raj Tamás, Schweitzer József,Szécsi József, Tamássy Györgyi, Tarjányi Béla és Vágvölgyi Éva. Valamennyien a Bibliának jólismert szakértői és kutatói. Amint címe is mutatja, a mű lexikon formában, ABC-sorrendben dolgozza fel és magyarázza meg a Bibliában előforduló fo­galmak, személyek, intézmények, kifejezé­sek értelmét és hátterét. Figyelemreméltó a kiadó előszava, amely kifejezi azt az egye­temességet, amely a lexikon készítésében megnyilvánult. A különböző világnézetet valló szerkesztők és írók, zsidók és keresz­tények, hívők és hitetlenek egyaránt reszt­vettek benne. Természetes tehát, hogy a mű mind ó-, mind újszövetségi témakörö­ket egyaránt tartalmaz. A művészi, színes képek világhírű festmények és egyéb képzőművészeti mü­vek lenyomatai, amelyeknek nyomdai mi­nősége és kiállítása ugyanazon a színvona­lon áll, mint amelyet a Májmui-Kódexből megismerhettünk. A kiadó fenthivatkozott előszavában megköszönte a szerkesztők munkáját, első­sorban Nyíri Tamásét és Scheiber Sándorét akiről megjegyzi, hogy‘a lexikon megjele­nését már nem érhette meg. Ezzel Scheiber Sándornak — posthumus munkája kieme­lésével T méltó emléket állít. A mű,' mondanivalóján túlmenően, minden könyvtárnak díszes darabja lesz. 50SOODOOOOBD0000001. A tudós kritikus az első kötettel kap­csolatban egy általános és egy konkrét ki­fogást hangoztatott: Az első abból eredt, hogy a mű külső megjelenési formája és rendszere dr. Spiegel vallási érzéseit bántot­ta, aki hithű zsidó ember és a vallási tanok elismert tudósa. Fájt neki, hogy a zsidó val­lás történelmi nagyjai ugyanazon munká­ban és címlapon szerepelnek kitért szemé­lyekkel. A másik kifogás egyes hibás meg­állapítások ellen irányult. Tárgyilagosan a szerzőnek nem volt indoka megbántódást érezni, de egyénileg kétségtelenül joga volt erre. Hadd közöljük ehelyütt a mi álláspon­tunkat: Spiegel doktornak minden joga meg­volt ahhoz, hogy a szigorú vallásos alapo­kon álló nézetnek hangot adjon. Ezt az ál­láspontot egyénileg történetesen jelen so­rok írója is osztja, aki szintén követője a vallási tanoknak. Ez azonban a mű értéké­ből vajmi keveset von le. Eszünkbe jut Pod­­maniczky Félix, a budapesti Operaház egy­kori igazgatójának mondása:- Wagnert vagy jól kell adni, vagy sehogy, de valahogy adni kell. -Feuerstein Emil munkája hézagpótló, ugyanúgy, mint például Kahan Kálmáné, aki az Amerikába származott magyar szár­mazású zsidóknak állít emléket, vagy a ké­szülőben levő zsinagógaalbum munkásaié, akik a történelmi Magyarország zsinagógáit és a hozzájuk tartozott hitközségek rövid történetét kívánják megörökíteni. Ugyan­úgy lényegbe vágóan fontos lenne a ma­gyarországi rabbik képes történetét kiadni, melynek kézirata a kiváló szerző,Schwartz Jehudajóvoltából szintén rendelkezésünkre áll. A fájdalmas az, hogy az egyetemes ma­gyar-zsidó közösség nem fogja fel, mint utolsó nemzedék, amely ezt a munkát tető alá hozni képes, - az ügy nyomasztó erköl­csi kötelességét és szükségességét. Nem ér­tik meg, hogy a magyar zsidóság erkölcsi értékeinek megörökítésével törzsünknek, őseinknek tartozunk és e feladat minden mást háttérbe szorít. Az Egy marék virág második kötete 75 életrajzot tartalmaz, a riporter olvasmá­nyos stílusában és ugyanolyan fontos ada­léka a magyar zsidóság történetének, mint az első kötet volt és — reméljük — a továb­bi kötetek lesznek. — fedor — ‘OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO

Next

/
Thumbnails
Contents