Newyorki Figyelő, 1987 (12. évfolyam, 4-15. szám)
1987-03-25 / 4. szám
1987 március 25. NEWYORKI FIGYELŐ 3 I SZEMLE I ASKENÁZI ERVIN: EGY HŐS, AKI NÉVTELEN AKART MARADNI DR. JŐLESZ KAROLY főrabbi: IZRAELI VALÓSÁGOK A LÜKTETŐ ÉLET ORSZÁGA ELÉG AZ ÁRNYOLDALAKBÓL Walter Laqueur és Richard Breitman: BREAKING THE SILENCE (Megtörik a csend). Simon és Schuster kiadó New York. 1942 augusztusában Gerhard Riegner a Zsidó Világkongresszus svájci megbízottja a következő tartalmú táviratot küldte Londonba és Washingtonba: - Riasztó híreket kaptam, miszerint Hitler főhadiszállásán megvitatták és elhatározták, hogy a németek által megszállt országokban, illetve az általuk ellenőrzött területeken minden zsidót - 3 és fél-4 millió - a Keletre való deportálás, majd koncentrálás után haladéktalanul elpusztítanak. Ennek végrehajtásához mérgesgázt fognak igénybevenni. A hírt bizonyos fenntartással közlöm, mivel annak valóságát nem sikerült bebizonyítani. Informátorom, állítása szerint, szoros kapcsolatot tart fenn a legmagasabb náci hatóságokkal sjelentése megbízhatónak tűnik.— Csaknem négy évtizedig tartott, míg megállapíthatták annak az embernek nevét, aki első volt, aki a hitetlen világot vészkorszak lehetőségére figyelmeztette. Az illető Eduard Schulte német nagyiparos volt. Riegner 1980-ban megtagadta Walter Laqueurnek a TERRIBLE SECRET (Borzalmas titok) című könyv szerzőjének a hírmondót megnevezni. Laqueur fenti könyvében az amerikai és brit élpolitikusok közömbösségét és passzivitását analizálta, amit a „végső megoldás" Hiób-hírével szemben tanúsítottak. A szerző leg óbb tudása szerint körülírta az informátor személyét, megnevezni azonban nem tudta. Csak annyit tudott könyvében közölni, hogy egy német nagyiparosról van szó, aki gyárában 30 ezer munkást foglalkoztatott. Laqueur csak annyit tudott annakidején, hogy vezetékneve S-el kezdődik. 1984 elején Monty Penkower amerikai zsidó történész The Free World Diplomacy and the Holocaust (A szabad világ diplomáciája és a vészkorszak) című könyvében az .Egyesült Államokban, Angliában, Izraelben és Nyugatnémetországban fellelhető dokumentumgyűjtemény alapján megállapította, hogy a titokzatos informátor Eduard Schulte volt. Penkower megállapította továbbá, hogy Schulte két ízben járt Svájcban, hogy a Nyugatot a nácik által tervezett „végső megoldásira figyelmeztesse. Végül kutatásai alapján azt is közölte Penkoewer, hogy Eduard Schulte 1891 január 4-én született Düsseldorfban. Kétség nem fér ahhoz, hogy Schulte doktor (jogot végzett) svájci figyelmeztető küldetései során életét kockáztatta. Schulte utazásai igazi hősiességről tanúskodtak, mert meggyőződése volt, hogy a Nyugat felé irányított információi végül is meghiúsítják Hitler szándékait. Sajnos a nyugati hatalmak közömbössége nem akadályozta meg Hitlert, hogy a „végső megoldást" megvalósítsa. Eduard Schulte immár Walter Laqueur és Richard Breitman most megjelent könyvének főszereplője. A szerzők a Megtörik a csend című könyvükben eddig ismeretlen adátokat közölnek Schulte életéről és tevékenységéről. Richard Breitman, aki az American Egyetemen német történelmet ad elő, azzal a kéréssel fordult Riegnerhez, hogy közölje vele az informátor nevét, azt azonban utóbbi ismételten megtagadta. Hivatkozott 40 évvel ezelőtti esküjére, hogy információs forrását senkinek a világon nem fogja elárulni. Breitman átkutatta az amerikai külügyminisztrium aktáit, a Titkos Szolgálat dokumentumait, valamint a német iparral foglalkozó folyóiratokat, hogy - az eddigi próbálkozásoktól függetlenül - e bátor hős nevét és tevékenységét kiderítse. Breitman, aki a titok felderítését életcéljának tekintette, kutatásai során a már Laqueur által megállapított tényekből indult ki: l.A vevezetéknév S kezdőbetűjéből. 2. Hogy a nagyiparos 30000 munkást foglalkoztatott. Ezen a vonalon haladva, sikerült Breitmannak Eduard Dchulte nevét minden kétség nélkül megállapítani.Érthetően Walter Laqueur lett a könyv társszerzője. A két szerző ezután hozzákezdett Schulte rokonainak és ismerőseinek inteijuvolásához. A könyv szerint Eduard Schulte 1925 óta a boroszlói Georg von Giesche nevű gyár vezérigazgatója volt. Rámutatnak a szerzők Schulte konzervativizmusára, aki különben a versaillesi békeegyezményt Németország megalázásának tekintette. Szociális és etikai kérdésekben nem volt érdekelve, nemigen foglalkozott politikával és a weimari köztáraságot nem támogatta. Protestáns családból származott, de sohasem volt templomba járó hívő. Mint a német nagypolgárok általában, ellene volt az antiszemitizmusnak. Megtudjuk a könyvből továbbá, hogy nős volt, két fia volt és zsidó származású barátnője volt Svájcban. A német konzervatívokkal és arisztokratákkal ellentétben, akiknek bár a hitlerizmus nem volt szájízükre való,de szinte semminemű ellenállást nem tanúsítottak a nácikkal szemben, Schulte aktiv ellenzője volt a nemzeti szocializmusnak és hitleri uralomnak, ami az évek során gyűlöletté lett. Bizalmas baráti és rokoni beszélgetések során a nácikat gangsztereknek nevezte, akik erőszak-politikájukkal előbb-utóbb mind a bel-, mind a külföldet lángba fogják borítani. Schulte még a második világháború kitörése előtt gyakran utazott üzletileg Svájcba. Mivel a könyv szerzői szerint Schulte szoros kapcsolatban állt a berlini konzervatív hitlerellenes egyénekkel, így zürichi üzletfeleit részletesen tájékoztatta a náciknak Lengyelország megszállását illető terveiről. Később ugyancsak közölte bizalmasaival az úgynevezett Barbarossa-tervet — a németek rajtaütésszerű áruló támadását a Szovjetunió ellen. 1942 végén Schulte zürichi tartózkodása során közölte hivatalos zsidó körökkel a rémséges hírt, Hitlernek a zsidókérdés végső megoldására irányuló tervét, amit Nyugat sajnos, nem volt hajlandó elhinni. 1943 végén Schulte ismét Svájcba utazott. Akkor a nyugati titkosszolgálat ottani ügynökségeit — köztük Allen Dullest - akarta a lengyelországi megsemmisítő táborokról tájékoztatni, amikor egyik titkárnője íróasztala fiókjában megtalálta az Allen Dullesnek címzett borítékot. Az a kompromittáló anyagot haladéktalanul átadta barátjának, egy a zürichi német konzulátuson szolgálatot teljesítő SS-tagnak. Csak a szerencsés véletlennek volt köszönhető, hogy a bizalmas jelentés végülis a ber-42 évi késéssel tisztelgett Izrael állama a HÁBIMÁ nemzeti színházban a Világ Népeinek Jámborai(Haszidé Umot Háolám) előtt. A lélekemelő ünnepségen, amelyet a JÓ EREC JISZRÁÉL-mozgalom kezdeményezett és valósított meg, nemcsak az Izraelben élő 35 Világ Népeinek Jámborai jelentek meg, hanem két lengyel, egy dán és belga zsidókat mentő nagyszerű ember, valamint a magyarországi Karig Sára is, aki nemrégen vette át a kitüntetést a Jád Vásém-től a második világháború idején végzett önfeláldozó zsidómentő munkájáért. Jicchák Sámir miniszterelnök az ünnepeitekhez intézett beszédében ezt mondotta:- Sorsunkat nem bízzuk a világ egyetlen államának kegyére sem és nem helyezzük nemzeti létünket senki kezébe. Izrael népe és kormánya gondoskodik Izrael és a világ zsidóságánakbiztonságáról. Ebben a gondolatban hajtjuk meg elismerésünk és hálánk zászlaját azok előtt, akik visszaadták az igaz emberekbe vetett hitünket és a zsidó nép töténetének legsötétebb korszakában megpróbálták megerősíteni az elcsüggedt szenvedőkben egy szebb jövő reményét. Önök voltak az emberi humanitás fáklyavívői és tettükkel megmentették az emberiség becsületét. Önök valójában a világ népeinek jámborai és méltó társai a zsidó történelem egyik legmegbecsültebb alakjának, Raoul Wallenbergnek.— A telavivi egyetem Svédországban élő barátai ezen az ünnepségen első ízben osztották ki az emberi jogok védelmére és a vészkorszak történetét tárgyaló művekre az ezentúl minden évben kiosztandó Raoul Wallenberg-ösztöndíjat, amelynek összege 1000 dollár. lini kémelhárító iroda egy tisztviselőjének íróasztalára került, aki maga is titkos ellensége volt a náciknak. Az pedig azonnal figyelmeztette Schul tét, hogy a háború végéig maradjon Svájcban. Penkower megállapításaival ellentétben, miszerint Schulte még 1945-ben egy német nagyüzem élén állott, Laqueur és Breitman azt állítják, hogy a nyugati megszálló hatalmak bizalmatlanok voltak iránta. Próbálkozásai, hogy a háború utáni német gazdasági életben érvényesüljön, sikertelenek maradtak. Felesége halála után végleg Svájcba költözött, ahol feleségül vette zsidó barátnőjét, majd 1966-ban meghalt. A svéd nagykövet azt is közölte Jiogy Svédország nem zárta le a Wallenberg aktát és nem is zárja le mindaddig, amíg ki nem deríti a teljes igazságot ebben a rejtélyes és mélységesen fájdalmas ügyben. Svédország — közölte a svéd nagykövet - 40 év alatt több tízezer embert hallgatott ki, keresett meg szóban és írásban, akikről csak feltételezhető volt, hogy valamit is tudnak az 1944 december 17-én Budapesten rejtélyes körülmények között eltűnt Raoul Wallenbergről. Azt is mondotta a nagykövet, hogy a különböző forrásokból nyert értesülések alapján feltételezik, hogy Raoul Wallenberg még ma is él. Egy Izraelben élő, volt K.G.B. tiszt azt állítja, hogy ő fogta el Wallenberget 1945-ben s azóta is igyekszik figyelemmel kísérni sorsát a volt társaival fenntartott kapcsolatok révén. Könyvet is írt az 1945. évi magyar eseményekről. Mint kémelhárító tiszt azt a feladatot kapta, hogy leplezze le a kettős kémeket. Január 15-én rádióparancsot kapott Moszkvából, hogy tartóztassa le Wallenberget, akit letartóztatása után egy moszkvai börtönbe vittek. Barátai azt is közölték vele, hogy legjobb tudomásuk szerint Wallenberg ma is él a szibériai Krasznojarszkban és koránál sokkal fiatalabbnak látszik. Wallenberg kézírásával eddig egyetlen levelet sem kapott, s minden értesülés közvetett módon érkezett hozzá. A magyar nyelvterületről elszármazott Izraelben élő zsidóknak ez a felemelő nap elég nagy fájdalmat okozott. Ugyanis erre az ünnepségre elfelejtették meghívni az izraeli magyar nyelvű sajtó képviselőit s velük együtt nem kapott meghívót a Hit achdut Olej Hungária sem. (Folytatása következik) gi viszonyokra, hogy amikor egyik örököse érvényesíteni akarta jogait, a bíróság elutasította keresetét azzal a megokolással Jtogy Schulte a nyugato hatalmaknak küldött titkos jelentései által bűntény-t követett el. Mindenképen hálásak lehetünk a szerzőknek, akik időt és fáradságot nem kímélve, szorgos munkával összegyűjtötték az adatokat és ha 40 éves késéssel is, — beszámoltak erről az önzetlen meg nem dicsőített hősről, aki halála után is névtelen akart maradni. táOQOooooQOQoooooflOQaoQoeOOOWOOOQMM00^ I.J. MORRIS.TM Jewish Funeral Directors Since 1888 • Brooklyn (718) 377-8610 • Greater Miami (305) 944-3445 1895 Oattxish A«., nr. Kings H*way . pt. Lauderdale (305)564-0899 • Nassau (516) 486-2500 . Deerfield Beach (305) 272-0722 46 Greenwich Street, Hempstead „no ,n,n • Delray Beach (305) 272-0722 • W. Palm Beach (305)655-5105 • Hearing Impaired TTY (718) 377-3292 Services arranged in All Metropolitan Area Communities Queens • The Bronx • Manhattan • Westchester U MOW» a a re^stwed J«r*ce marti owned Oy U Morrit me A MAGYAR ZSIDÓK VILÁGSZÖVETSÉGE TAGJA Jellemző a háború utáni németorszá
