Newyorki Figyelő, 1986 (11. évfolyam, 1-17. szám)
1986-05-20 / 7. szám
6 NEWY0RK1 FICYFTŐ 1986 május 20. W taondjék. ko»y 1’ lurMdDl * tagakért Itebb. A hannatHk gyerek a legslkerüh ttbb. Any)» már tten várj* olyas izgatottan, legtöbbször véletlen#! születik, véletlen— .baleset“ eredménye, leién ezért, hogy a harmadik gyerek egész élete egy Örök bizonyttie, hogy igenis érek valamit — én vagyok a legjobb, kgért&eaebb — pedig nem is akartátok világrajöuöroet. így kezdtem az életem, így születtem azoo a nevető* áprilisi, bolond szélben, amikor a kórhíz folyosóin az ajtók csapódtak és az ápolónők már kikOestek a virágzó (ikra, a feszülő tavatzlllata kertre. Febér köpenyük alatt testük már a sétákra, a nyitott ablaknál való alvásra a szerelem boldog perceire vágyott-Anyára talán nem b érzett fájdalmat születésemkor, hiszen harmadik gyereke voltam egy lány ét egy fiú mán. Apám már régóta fiunevet adott nekem, éa ökölbeszorítottá kezét, amikor meghallotta, hogy mégegy láayi született. Mit kezdjek majd vele? — kérdezte. Már előttem használt ingerekébe,é« már előttem sárgított lepedőbe át rossz rugóju ágyba lettek, bogy harmadikként elinduljak a biztos növekedés, fejlődés éa gyarapodás elkerülhetetlen utján. A három gyerek közül én voltam a legmakacsabb. Akaratot voltam, még a hajam b ellenállt, minden sapka alól kibújt. Az ovoda összes gyereke „ellenség" volt számomra, ás az óvónéni a főellenség, akinek mindig csak ártani akartam; febér köpenyét beríntártam, szoros kontyát gumilabdával megcéloztam, ezép febér cipőiét östzeeárortim. A világ elten stratégiát, támadási tervet készítettem. Hároméves voltam akkor. Először csak a Játszótér homokjába, fapáldkámmal, majd amikor írni tudtam, nagy kartoookra ittam ellenségeim nevét, akiknek be kei bizonyítanom, hogy hiába haragszanak yám, éa több vagyok nátek_ Az első ellenségem, homokba rajzolt portréja __ agy emlékszem — tok orra éa kezű valóságot szörny volt. Három szeme tokmor felvillant álmaimban, és flyenkor rírva maiadtam anyámhoz: „Már megint, vjra néz" njra meg «ármr ólai** — mondtam rémült arccal. Az ovoda rácsos kerítésén kitörtem az egyik ujjamat, azt hittem bogy „akaratt*r ki tudok jönni Gipszbe tették ujjamat, amisek csak örültem, fájt a kezem, de a gipsz mint kemény kőbtüogány segített támadni, verekedni— Amikor leszedték a gipsze«, színe« gyűrűket raktam az ojjaimra. A tanét kövek szikráztak a napfényben, éa boldog voltam, imák or n*v«éá kezemet. Bátyám kaaonásdit jtmivt fiapajtásaival,éa akartam a kapitány lenni, a támadást irányítani a „Mubio■k* eilen. . -^elfordítottak az ágyat, az volt a.tetor. • lepedőkön töréseket fúrtunk éa a székek lábalt kitörtük, hogy puskánk legyen. Tűzet raktunk a fényes parketten ée nem értettük, hogy miért van olyan kegyeden*] büdös a szobában. Játékaink igazi szirénával, igazi tűzzel és tüzoltókocaikkal végződ- Sek. Meg Igazi apai pofonokkal. Ötéves tehettem, amikor szüleim Ráckevén vittek két testvéremmel. Nyár volt, a vakáció ideje. Csónakázni mentünk, a Duna kanyargós, vadregényes, szomorú füzekkel borított környékére. A csónak — nagyon roooga, otromba ladik. — alig mozdult, pedig neea le « ár ellen mentünk. A lassúság, a célhoz való húsa eljutás — gyerekakaratomat sértette — át, akartam vénái a vezetést — as evezést Bátyámmal közelharcot vívtunk « billegő csónakban is evezőkért. Sikerült is megkaparintanom a szálkás farodakat éa eveslem— Előrehajoltam ée minden erőmből húztam. toltam az evezőket, de a csónak csak nem akart gyorsabban úszni. Mellettünk egy motoros karcén kajak hozott el. Fiatal pár ült benne. Kinevették erőlködésemet — lassúságomat— szegénységemet. Első ellenségeimet, első „motorizált" édességeimet a Darán Ismertem meg egon az értén. A homokba már nem arcokat, hanem gépeket hajókat evezőket, hullámos folyót rajzoltam. A.eokazemü szörny már hajóval rendelkezett. Nem tudtam másra goodolui — álmaimban berregtek a motorok éa én valahol messze eveztem, a ezomorufüzfák arcomra hullottak, cirógattak leveleikkel, ée makacs hajfürtként nem akartak esetnem eUH eltűnni. Két nővére már gimnáziumba járt. Tibi szőke, izmoeteetfi kisfiú volt. Minden játékomba be leszállt Nemcsak vidámságáért, de jó ötleteiért is őt szerettem legjobban a pajtásaim közül. Nagyon szép hangja volt ö a madarakra volt csak féltékeny. Versenyt fütyült velük. A legjobb szórakozásunk az volt hogy ki kellett találnom, ki fütyült A madár, vagy ö. Legtöbbször tévedtem. A visszhang segítségemre volt, de nem mindig tudtam megállapítani, olyan tökéletesen utánozta a madarakat Tibi péntek este még szebb volt mint máskor. Tiszta, vakító fehér inget ée sötétkék bársonyra hát hordott, ami kfilóoöaea jól állt szőke hajához. Édesapja templomba vitte, da oda nem kőveheUem. Péntek este a ezép ruhák, a jobb vacsora ée a febér áztaiteritőköu trónoló rézgyertyatartók világa — az ünnep eatéje volt számomra. Apám fényes, barna hajára ée báreanyféivü szemére emlékszem, -— ilyenkor még sietősebben csókolt meg bennünket, e sok Imakönyv közűi kikereste a péntek esti könyvét. Nagy sietés, izgalom, bátyám szintén tiszta ruhában sürgőn- forgott át éa nem értettem az egészből semmit. Tibi egyik péntek este mégis elvitt magával a templomba Piros bársonyruhám kecsesen simult testemre, fekete lakkcipőm tükörfénye <eo csillogott. Kezemen makulátlan fehér kesztyű, hajamban vérvörös szalagok.Tibi a földszintre, a férfiak közé ment, éa az emeletre, a nők közé. Az ehő nembeli megkülönböztetés «zoo a péntek estén ért engem. Aeon az estén kezdtem gondolkozni azoo, bogy miben különböadm Tibitől, a férfiaktól A rác« mögött ülő asszonyok, ott fenn a karzaton áhítattal bújtak imaköoyveik mögé, és én a testem éa Tibi teste közötti különbségeket számoltam gyerekujjaimon ... Az eltő éjjel, amit nem a „szörnnyel", az ellenséggel vívott harccal töltöttem. Az első éjjel amikor gondolkoztam, amikor mint egy gömb, labdává zsugorodtam, és testembe néztem, érthetetlenül. _ Mindig háborúsdit látszottunk székben az években. Ha az igazi sziréna megszólalUazt hittük, hogy csak játék ez is. Este a beaőtélitett ablakok mögött néztem anyám ujjait, aki nővérem ét bátyám kabátjára sárga csillagot varrt. Megint valamiből kimaradtam. Erezzem, hogy újra. mint a legkisebb gyerekkel bánnak velem. £n nem kaptam sárga csillagot, hiába kértem anyámtól. Másnap reggel korábban keltem, mat két testvérem és Ügy kjs ofló segítségével leszedtem t csillagot anyám és testvéreim kabátjáról Egyiket kabátomra, másikat ruhámra és Karai sóikat kis kötényemre varrtam. A játszótéren büszkélkedtem ruhám uj díszével — a Csillaggal — csak nem értettem, hogy a szülők miért hívják ijedten magukhoz gyermekeiket mellőlem, mintha bét poktoa, vagy valami ragályos fertőző beteg lennék... Tibi mellettem maradt Tibi is csillagot hordott a mellén. Késő ette, amikor hazamentem , zárt ajtókat találtam. Sírva kerestem anyámat és testvéreimet A három csillag cinkosként lapalt gyerektestemen, kötényemen, ruhámon és télikabátomon. Tudtam, bogy valami nagy bajt eríná]tam. Anyámat éa testvéreimet a rendőrségre vitték. mert sárga csillag nélkül mentek H az utcára.- Három nap éa három éjjel csak Ara gondoltam, mikor hazak már felnőtt éa méltó a csillagokhoz... Yfti már nem vitt péntek ette a templomba, nyolc |óra után Umeoérí tilalom volt Férfiak éa ifik — végre nem elkülönítve — köszöntötték a péntek bejövetelét, fekete papírokkal («sötétített lakásaikban. A piaci dobon, erjedt saranykásszagn. A ltjaik ateuaódottabbus Ónak emlékezetemben. Angim sötét mánál még nagyobbak ezekben a napokban. Mindig siet, mindig kérdez, és mindig etet bennünket. A robbanások, mint nagyon távoli visszhangok — óránként megreszkettetik a faiakat Vacsorázunk. Nyer* káposztaleveleket rágcsálunk, mint a nyuszik. Anyánk meleg pléddel letakar berniünket. Kezén vastag jeggyürü. Rózsaszin fehér arcbőre a pince fülledt, hülott levegőjében ie élő, éa virágzó. Szinte valóazmfitlenül szép. Lábaimon rattag pamutzokni éa még Így ia fázom. Minden órában újabb robbanások. Kezemben a bagymafejfl baba, amit Tibitől kaptam. Mai „ellenségeim" két táborra oszlanak. A pincén kívül éa a pincén betűitekre. A zaj, a robbanás, a bomba — a fö „ellenségem“. Nem tudom, a csillagok miért nem esnek te az égről egy-egy robbanási«. Ha leesnének, összegyüjteném őket és egy nagy mezőn kiraknám mindet a fűre, és az utón, ezen a ctiüagutan futnék végig. Fekete lakk cipőmben ét piros tengő szalagjaimmal... Tibi apja meghalt . Anyja fekete gyászruhában rír. Tibi nem szól hozzám. Két nap alatt férfi lett a kisfiúból. Szőke héja szinte ősznek létezik. Karikás szemei fénytelenül néznek a-nemmibe. Anyám retteg a hasonló hírtől. Apám ugyanabban a munkaszolgálatban volt mint Tibi apja. Állítólag apám temette el Tibi apját a legnagyobb légitámadások idején, bombák, szilánkok röpködtek körülötte, csoda, bogy 0 maga nem sebesült meg. Temetés közben meghalni. Van ennél szebb hajál? fin is igy akarok meghalni. Ilyen velóarinOtlenül közel a halálhoz. A síromat ásom. Gyerekkczemmel kaparom a földet Nem sírok, ha meghal az apám. Nem ismertem őt Csak barma fényes bajára ét szemeire emlékszem, de nagyon elmosódottan. Amikor kijöttünk a pincéből — lakásunkból csak két vasgerenda maradt -— Anyám nem szólt nem sírt csak átölelt bennünket — szorosan és elindultunk 4 fedél után nézni a következő légiriadóig. Az álcákon rohanó, ijedtareu emberek. Újságpapírral letakart halottak. Végtagok, emberroncsok. Fekete fejkendős asszonyok kés. sál kezükben döglött lovat darabolnak. — Ijedten nézek anyámra. Nem engedem, hogy a tömegbe álljon, inkább kápoeztateveleket vacsorázom ma este is. Nem merek a véres késekre gondolni. A lovak párolgó testével és rohanó, kannibáltáncot járó asszonyokkal álmodom az éjfel és «gy nénivel, akinek sem volt feje •— ujságpapíroesel tetakart csonka tértére hozzágondoltam egy nagy hagymafejet, kóchajjal. Másnap uj fedél alatt ébredek. Anyám vőrösresirt szeméből kiolvasom a hírt A Vöröskereszt holttá nyilvánította apámat. Már nem várunk tőle levelet, már napa olvassa anyám naponta ötször a zöld tábori levelezőlapokra irt, szinte olvashatatlan szálkás betűket Nem jön több levéL Csak legalább tudnám, hogy bot temették cl apámat Sírjára piros bársooytzinno virágokat vinnék éa gyerekujjaimma! simogatnám a földet, mint apám fényeabarna Ha nagy leszek talán tesz egy uj epém. Választok egy apát, aki betakar esténként éa mesél. ,. öszhaju. szakállas epét akarok, aki Biteden nap sétálni visz. Szemei mosolygónk éa tzája piros, njjai hosszúak, és körmei tefihotdalakuak, hangja mély és bársonyosan csengő. A homokba lerajzoltam «i „ipámat" Nem engedtem, bogy rálépjenek a. rajzómra. Morzsát szórtam a madaraknak, é* néztem, hogy esznek „apám" körül a csipogó verebek. Apró léptekkel futok anyám ás kél testvérem mellett Újra légiriadót fújnak. Rohanunk a legközelebbi pincébe. Síró g) írekek, ijedtareu anyjuk ölébe«, omladozó dohos falak, pince és izzadtságszag különös vegyülete. • Étvágyam stem, tmranctére, mert atert is mH ennünk. Amikor kijövünk a pincéből, talán süné fog a nap. Csak a napra vagyok ében. — Nemsokára hat éves leszek. Iskolába járok. Le tudom hni a nevemet Szájam csücsöríteni minden bet! rajzolása közben. Hegymafejfl babám bfczkén nézi szép iskolatáskámat és uj keményt* detü füzetemet Ellő tanítónőm, Klári néni, kövér, kontyos asszony, ö tanít meg az ABC-re. Kerek „ó" betűket rajzol a táblára. Minden mozdulatára megremeg nehéz teste. Félek n kövér emberektől. A kövér nők különös undort váltanak ki belőlem. Mindig imd » tenyerük, és rendszerint lassan, vontatottan beszélnek. Klári néni kivételével. Kövér arca csupa gyöngédség, csupa jóindulat Szeretem, ha rámnéz cirmoczemével és mint egy kalandornőt — csodálom. Minden nap újabb oodákat hallok tőle. A betűk csodálatos világából szavakat írunk le. Izgalmas társasjáték számomra az írás és sz olvasás. Sok betűt írok te naponU. »' a szavakkal való épitőkockajátékot Tibi már negyedik etetőibe jár. O nrtr szár-->lni is Ind. Nagy kamasztette, mint egy ragalmee fiatat fa. tele rügyekkel. Szép kék «sensei tegatottan néznek a világba. Haja ojra szőke — már nem (Hz ódat akkor, a pincében. Este felmegyek boczá és megrooodort neki, hogy nekem tincs apám — tehát tg iajdock éppen testvérek ItbefAnk. Ekkor ismerkedtem meg Tibivel, é k ha* nádik gyerek voh. t>o&ooooooQaoaooooaoooooooc oooooocoooooooo hajtfiirtjeh. JOOOOOOOOOOOOOOOOOOOQQOOOOOOOOOOOOOOOaOCX WÍSKI-CORVIN Hungarian Books and Records 251 I. 32nd St., New York, N. Y. 10028 USA (62. és 83. Street között) Telefon:(212) 879-8893 (212) 734-3848 A világ legnagyobb választékú magyar könyvesboltja. Sok ezer magyar könyv, újság, hanglemez, hangszalag, Ikka-befizetés - Utazás - Képkiállítás - Filmvetítés. Látogassa meg boltunkat a New York-i magyar negyedben! Postán is szállítunk. — Kérjen katalógust! FftBRAI ESZTER: A HARMADIK
