Newyorki Figyelő, 1986 (11. évfolyam, 1-17. szám)
1986-03-10 / 3. szám
1986 március 10. NEWYORKI FIGYELŐ 7 DR. FEUERSTEIN EMIL: VÁRNAI ZSENI Révész Lillian (Befejező folytatás) ÉS FOGTAM A KEZÉT... A nehéz években hallgatott és nagyon nehéz körülmények között élt. A cionista folydrat, a Múlt és Jövő adta ki LEGYEN NEG A TE AKARATOD című verseskötetét, amely egy gigantikus erejű figyelmeztetés és óva intés volt, költői írás, amelyben egy asszonyi próféta lélek hallatta szavát Isten küldöttjeként, ezért több volt e könyve költői dokumentumnál, sőt a prófétai írások mellé magasodott és nem véletlen, hogy a kiváló zsidó pap Löm Immánuel szónoklatában idézte a költőasszonyt. Nagyon nehéz nem idézni e versekből, ezért csak néhány sorral elégedünk meg: A szó egyszerű értelmében éheztek. Peterdi munkatársa lett a Népszavának és ő viszi be felesége első versét a lap szerkesztőségébe 1911-ben. Fiúk Gábor, világhírű festőművész, akinek művei a világ nagy múzeumainak falát díszítik, köztük a budapesti Szépművészeti Múzeumét. Gábor önként jelentkezett az amerikai hadseregben a második világháborúban és résztvett a haláltáborok felszabadításában. Várnai Zseni élete páratlanul gazdag volt. Háborúkat, forradalmakat, nagy társadalmi viharokat élt át. Nehéz idők, nagy kor, tiszta hitű költő-krónikása volt és a jövendő látnoka. Ahogyan versében írja: Figyelemreméltó vészkorszakbeli élményregény került kezünkbe Izraelben. A szerzőnő adta át müvének egy példányát szerkesztőnk jeruzsálemi tartózkodása alkalmával. Szívesen közölnők az egész munkát folytatásokban, de terjedelmünk erre nem ad lehetőséget. Egyes részleteket azonban a FIGYELŐ olvasóközönségének bemutatunk a műből azzal, hogy a könyv kiadóhivatalunk útján megrendelhető. Előszó az — „előszóhoz” Én visszaütni nem tudok Uram, szivemben őrzöm a Te szellemed, Hozzád kiáltok: Istenem segíts, úgy szenvedek, ne hagyj el engemet!! Nézd az anyáknak hulló könnyeit, szivünket nézd, mely szinte megszakad! ó Éli! Éli! élő Istenünk ints a világnak: - tovább nem szabad f Minden író számára az önéletrajz próbatétel, mert ott derül ki, hogy van-e benne az a bátorság, hogy hétköznapjainak unalmas óráit vagy esemény tele nségét visszatükrözze. Ebben a műfajban derül ki, hogy az író le meri-e dobni magáról az álarcot és odaállni az olvasó elé a maga ms/oltában. Várnai Zseni megméretett, de nem találtatott könnyűnek önéletrajzában. Meg volt benne a bátorság édesapjának és szűkebb környezetének igazi egyéniségét megrajzolni. Nagyvázsonyban született ésgyermeki szeretettel a szívében, de a tényékhez hűen megírta, hogy apja foglalkozását tekintve szabómester volt, de abból pénzelt a legkevesebbet. Szenvedélyes kártyás volt, aki még az ő iskolai jutalomdíját is elkártyázta és anyjának a játékasztal mellől kellett őt esténkint hazahívni. Gazdag akart lenni és örökös, sose sikerült vállalkozások emésztették fel az életét: kocsmát bérelt, de belebukott, kaszinót vásárolt, de elárverezték. Nagy dáridók fűzték Savanyú Jóskához, a híres bakonyi betyárhoz. Családját mégis zsarnoki módon imádta. Zseni négy éves volt, amikor vándor szí né sek érkeztek a faluba, akik előadásaikat a Várnai család akkor induló kaszinójában tartották. Én is szeretnék játszani, buggyant ki a négyéves kislányból a függöny legördülése után és ez nagyon hamar teljesült, mert az apja tanácsára Zseni játszotta pár nap múlva az árvalány szerepét. A kaszinó bukása után, a család mindenét elárverezték, széthordták. Az apa szekérre pakolta a családot és elindult Pest felé. A gyereklány énekelni járt kocsmákba, énekelt pénzért, ebédért. Kitűnő tanuló lévén, szép jövőt jósoltak neki, mert nem csak jó tanuló volt, hanem gyönyörűen rajzolt is és tehetségesen énekelt. Érett hallása, csengő hangja azt a meghökkentő ötletet adta apjának, hogy cimbalom-művészt faragtat a kislányból.Pár hónap alatt megtanult a kis Zseni cimbalmozni. Az apa meg sem várta az éwégi vizsgát, kivette lányát az iskolából és vonatra ült a lakkos cimbalommal s elindult Olaszország felé. Mint Várnai maga írja: —- Már mögöttem volt Bécs, Prága, Karlsbad, Marienbad, München, Drezda, Fiume, Abbázia, megszoktam a tapsot, az ünneplést. A cimbalom mindenhová velünk utazott. Mindenütt megcsodálták a pöttömnyi kislányt, aki olyan érzelmes hangokat csalt ki a zengő húrokból. — Az apa nem jól gazdálkodott a pénzzel és fillér nélkül érkeztek haza. Zseni tovább járt iskolába, a Dohány utcai polgáriba. A kilenctagú családból csak a két nagyfiú hozott haza valami keresetet, az apa betegeskedett és nemsokára meghalt. A polgári után Várnai Zseni kereset után érdeklődve gép- és gyorsíró iskolába iratkozott. A négy éves kori színielőadás emléke egy csöppet sem fakult meg, mert az egy éves tanulás után színiiskolába jelentkezett és úgy látszott, hogy megvalósul a gyerekkori álom, színésznő lesz. Tehetségesnek tartják, fellépései vannak, diplomát kap, mégsem lesz színész, mert nagyobb céljai vannak. Azért szaval, hogy a szegénységet öntudatra, az értelmet cselekvésbe nevelje. Megismerkedik Peterdi Andorral (1881-1958), azelőtt Pollák.aki költő, műfordító, újságíró. Várnai megírja, hogy Peterdi édesapja faképnél hagyta feleségét, elhagyta fiát és vad házasságban élt egy idegen asszonnyal. 1909-ben összeházasodnak. Mindkettőjük élete a nyomorgásnak, nélkülözésnek, de egyúttal a költészetbevetett reménykedésnek végtelen sorozata. Átfut az idő rajtam, ezt minden sejtem érzi, csodaként megmaradtam a múltat fölidézni... és látni jós-szemekkel a holnapot, a szépet... s megírni látomásom... ezért e hosszú Élet! Vége. VÁRNAI ZSENI: MI ZSIDÓK Kovász vagyunk mi Isten kenyerében s az élet lisztjét, amely sárnehéz, mi élesztjük és duzzasztjuk kenyérré, talán ezért a részünk üzetés. Mi bor vagyunk, mely forr a pince mélyén és egyre érik, egyre nemesül, egy csöpp belőle - és a tunya élet izzóra forr, tüzesre lelkesül. Talán azért gyűlölnek a sötétek, mert fény vagyunk, de úgy rendeltetett, hogy megfojtsa a fény az éj sötétjét s a kovász élessze a kenyeret. Isten szava lángolt a csipkebokron, fényben és tűzben szólt mindigaz Úr s égő szavának küldött hirdetőit azóta űzik irgalmatlanul. Északról Délre, Nyugatról Keletre kergetnek minket s nincs egy talpalat pihentető védett zuga a földnek, hol megnyugodhatnánk a nap alatt. Mily szörnyű sors, de Isten így akarja, hogy ne lehessünk békés gyertyafény, de fáklyaláng, amely futók kezében körülrohan a földi éj körén. •LUE CROSS-BLUE SHIELD és életbiztosítási lehetőséfek Lépjen érintkezésbe KLEIN BARBARA bizfcMftási megbízottal a Bnai Zkm < biztosítási osztályán. Td.:725-1211; i Otthoni telefonja az esti órákban: < 1212) 933-3043 Tárgyal magyarul és angolai . Szerénységem tiltja, hogy magamról — ez igaz történet papíron való megörökítése által — azt higgyem, hogy e sorok leírása már íróvá avanzsált. — Ez nem is volna lehetséges. Mert e történetnek dokumentárius vetületei nem nyújtanak lehetőséget arra, hogy irodalmi jelleggel ruházzam fel, és ha változtatnék régen elhangzott szavakon vagy érzelmeken, nem fejezhetném ki azt, ami a célom. Mélységes szánalmamat a Halott iránt, Aki — nemrég még — Élő volt. — ő ezt az „Életet” az én kezembe tette le és csak bennem és általam élt. Szomorú örökségem volt ő mártírhalált halt Nővéremtől. Én meg már rogyadoztam e túlzottan belém helyezett segítségvárástól, és — midőn pillanatra elemyedtem! — ő „kihasználta” ezt, és eldobta fiatal életét. S a sikoltó fájdalom! — a feketébe burkolt test látására, amint őt a sírba leeresztik! Azt! — Akit én oltalmaztam és védtem egész életemben — avatatlanok szemében — talán! — hisztérikus túlméretezett — hihetetlennek tűnő érzelem hatott át. Mely az előszóban teljesedik ki, melyben azt a miliőt is érzékeltetni próbálom, ahol és — ahogyan a tragédia ért. Az „előszó” vége felé — burkolt honvágy is fellobban bennem a „Szülőföld” iránt, melyben — úgy vélem, ez a „mostani” tragédia nem következett volna be. Kínzó önvád is életre kel bennem, tudva, hogy csak nekem volt hatalmamban, hogy őt életben tartsam. Vádoltam magamat, hogy az utolsó napokban talán eltompultam. A fájdalom, az önvád alól való menekvésem — önmagam igazolása adta kezembe a papírt s ceruzát, melynek segítségével eltávolodom a jelentől, hogy egyetlen s szeretett unokahúgomat Életre keltsem, és gyermekké varázsoljam és ezzel párhuzamosan magam is visszaszállok a múltba. Ami — mint később kitűnik — szintén nem túl vidító. De míg írom a sorokat s próbára teszem emlékezetem, hogy múzeumából valóságosan kerüljenek elő már-már feledésbe merült érzések-gondolatok — élménysorozatok, addig — távolodom a frissen sajgó jelentől. NÉLKÜLÖZHETETLEN, ÚJ KÖNYVEK A MAGYAR-ZSIDÖ IRODALOMBAN : DR. JÓLESZ KÁROLY főrabbi: Zsidó hitéleti kislexikon A mindennapi zsidó élet fogalmainak és szertartásainak népszerű ismertetése Ára 15 dollár, portómentes DR. KATZ JÓZSEF (Jeruzsálem): Vérzivataros idők nyomában Élmény regény a vészkorszakból. Ára szállítási költséggel együtt 7.95 dollár RAPPAPORT OTTÓ: A csend kiáltása. 10 év naplójegyzetei Izraelről, a vészkorszakról, a zsidó nép életéről és jövőjéről. Ára postai küldés díjával együtt 15 dollár. * Megrendelhetők a NEWYORKI FIGYELŐ kiadóhivatalában 136 East 39th Street, New York, N.Y. 10016.Tel.:(212) 683-5377 Magyar fogorvos DR. KALKÓ ILDIKÓ A New York Egyetem Fogorvosi Karának tanársegéde. Rendel: hétfő és szerda, d.u. 4-től 8-ig csütörtök és szombat 9—4-ig. 97-52 64th Ave. Forest Hills, NY 11374 (közel a Queens Blvd.-hoz, az N és GG földalattival) Telefon: (71 8)275-7552 BIZTOSÍTÁSOKAT ELFOGAD
