Newyorki Figyelő, 1986 (11. évfolyam, 1-17. szám)
1986-01-14 / 1. szám
4 NEWYORKI FIGYELŐ 1986 január 14. KAHÁN KÁLMÁN ROVATA MAGYAR-ZSIDÓ HÍRESSÉGEK AMERIKA BOLTOZATÁN A SZÁGULDÓ HADI FOTÓRIPORTER II. A NÉGUS-BOTRÁNY SZERENCSÉS FORDULATA A magyar fővárosban Friedman Endre néven 1913 október 22-én anyakönyvezett és szülővárosát tizenhét éves korában 24 órán belül elhagyni kényszerült, még foglalkozás nélküli ifjú, huszas évei derekán már nemzetközileg elismert, hírneves száguldó riporterré nőtte ki magát. A nemrégen elhúnyt, egykori világszép Ingrid Bergcsolatai folytán szülőhazájából elüldözött, 19 éves Friedman-gyerekre, 1933 elején újból hazát változtatni kényszerül. Hitler árnyéka rémként jelentkezett... Bandi szedte sátorfáját, azaz egyszál kis bőröndjét és nagysebtében Párizsba menekült. Ki gondolt még akkor arra, hogy a barnainges fenevadak oda is eljutnak. man svéd eredetű filmsztárral való több éves szerelmi idilljéről is megemlékeztünk. Bandi azidőtájt özvegyember volt. Ifjú feleségét, Párizs leányát s pár évvel később bekövetkezett, saját tragikus halálával hasonló módon vesztette el - még a spanyol polgárháborúban. Friedman Bandit ekkor már R o - bért Capa néven a világlapokban megjelent, szenzációs hadszíntéri felvételeiből ismerték az újságolvasók milliói. Az előzményeket és a lebilincselően érdekes hátteret az alábbiakban igyekszünk ismertetni. Amikor Fortuna kezdett már rámosolyogni a Berlinben élt, ún. baloldali kap Az abessziniai olasz invázió után, 1936-ban, Hailé Szelasszié négus, az elmenekült volt uralkodó szóhoz jutott a genfi Népszövetség egyik zajos ülésén. Az olasz újságíró csoport botrányt provokált páholyából. Gúnyolták „Juda megvert oroszig ját." A rendőrség erőszakkal távolított* el a botrányokozókat, de nem mielőtt a mi Bandink a svájci rendőrök háta mögé er mett és a nyitott páholyajtók mögül szenzációs felvételeket készített. Gerda harmadnap reggel már felajánlja ezeket a párizsi lapoknak, persze borsos áron. Amikor Lucien Vogel, a VU illusztrált folyóirat híres szerkesztőjének Garda bájos mosollyal fülébe duruzsolta, hogy Mr. Capa háromszáz frankot kér egy-egy képért, a szerkesztő tettetett szigorúsággal riposztozott:- Mindez nagyon érdekes, Mademoiselle, de küldje el ide hozzám holnap reggel 9 órakor azt a nevetséges Friedman-fiút, aki kopott bőrkabátjában mindenhova ügyesen befurakodik. — Sem Gerda, sem Bandi nem tudta, hogy Vogel közelről figyelte az eseményt... Ettől kezdve André Friedman helyét lénylegesen a korántsem milliomos, de zseniális fotoriporter, „Robert Capa" foglalta el. A „botrányt nem ártott, sőt a volt Andre előnyére vált: nagy publicitást kapott és Lucien Vogel, amint a szerkesztőségben jelentkezett, azonnyomban szerződtette. MENEKÜLÉS HITLER ELŐL - BERLINBŐL PÁRIZSBAN, A NÉMET EMIGRÁCIÓ NAGYJAI NYOMÁBAN A halványodó Fény Városában is alkalmi utcai fotográfusként kezdte. Igaz, eleinte Leica-gépe többet pihent a zálogházban, mint gazdájánál, de amikor tehette, a német emigráció hírességeinek nyomába eredt: ezeket kapta le egyenkint vagy csoportban, lehetőleg olyan sajátságos pózban, hogy a francia képeslapok többnyire megvásárolták és közölték André nem mindennapi felvételeit. Igen gyakori jelenség, hogy híressé vált férfiak mögött jelen van egy értékes nő, aki aztán többnyire maga is előtérbe kerül és érvényesül. André, alias Friedman Endre, később Robert Capa esetében is egy vállalkozó szellemű, jó fellépésű, vonzó külsejű leány adta meg a lendületet. MŰTEREM A ZÁLOGHÁZ MELLETT Gerda Toro nevet viselő párizsi leány egy nagyobb fényképész vállalat alkalmazottja. André a zálogház tőszomszédságában kis helyiséget bérelt és ott fotószalont nyitott utcai felvételeinek kidolgozására. A két fiatal egymásra talált és ketten „háromtagú" vállalatot létesítettek, amelynek fantomfőnökeként a valóságban sohasem létezett Mr. ROBERT CAPA, hóbortos amerikai szerepelt. André volt a műterem vezetője, Gerda pedig a saleslady... A figyelemreméltó üzleti érzékkel megáldott Gerda jó pénzért, rendszerint a szabványár háromszorosáért árúlta a párizsi sajtónak az egyre sikerültebb, kifejezőbb fényképeket. Persze a főnök, a „titokzatos, szeszélyes és dúsgazdag amerikai fotozserr" nevében. Százötven frankon alul egyetlen kép sem kelt el... A SPANYOL POLGÁRHÁBORÚ FÉNYKÉPÉSZ-SZTÁRJA Spanyolországban már javában dúlt a belháború, amikor 1936 augusztusában Lucien Vogel külön repülőgépet bérelt. Cápával és Gerdával hármasban a felforrósodott hadszíntérre, Barcelonába repültek. Leszállás közben a gép lezuhant. A szerkesztő csonttöréseket szenvedett, a fiatal pár — közben összeházasodtak - ijedtségen kívül sértetlenül, bátran folytathatta útját a csataterek felé. Capa a hadszíntéren nemcsak elsőrendű riporteri adottságokat, de halálmegvető bátorságot is tanúsított. Személyes példával cáfolta a „gyáva zsidó' mítoszát. Gerda a front mögött, megbeszélt helységekben várt a felvételekre. Robert Capa egyre szenzációsabb, ötletesebb, megrázóbb hadifelvételeivel és megfelelő kísérő szövegükkel tele volt úgyszólván a világsajtó. Élete kockáztatásával, a legnehezebb terepviszonyokkal dacolva. eljutott a nemzetközi brigádok támogatta köztársaságiak előretolt hadállásaihoz. Valóságos legendák keltek szárnyra vele kapcsolatban. Életveszélyes hadihelyzet és egyéb kedvezőtlen viszonyok közt a főhangsúlyt a harcosok egyéni hőstetteire helyezte, hogy azokat a legjellegzetesebb pillanatban örökítse meg. Nem egy ízben nézett farkasszemet Franco tábornok előőrseivel, hogy egy-egy katona önfeláldozó bravúrját vegye lencséjére. Catalonia hegyvidékeiről, majd a Földközi tenger. Atlanti óceán és Andalúzia harctereiről küldött fényképes beszámolói hamar világhírűvé tették a még csak harmincas évei elejét taposó, száguldó haditudósítót. Az amerikai sajtó, ugyanúgy, mint a többi világrész nagy lapjai, már kis ízelítőt nyújthattak olvasóiknak az előkészületben levő második világháború várható kilátásaiból... ROBERT CAPA - AZ AMERIKAI FANTOM-FÉNYKÉPÉSZ A TALÁLOMRA FELVETT FÉNYKÉP - TÖRTÉNELMET CSINÁL Valamennyi kép kísérőszövege is sokatmondó volt, a már fogalomként emlegetett Robert Capa aláírása fémjelezte őket. Az üzlet kezdett kitűnően beválni. Persze, nem mindig „klappolt" minden. MR.CAPA jónéhány kitűnő alkalmat elszalasztott. Bandi egymagában képtelen volt a laboratóriumot is ellátni és megfelelő időt a terepen tölteni. A talpraesett Gerda azonban feltalálta magát., ha szerkesztők kérdőre vonták: — Az a fattyú amerikai megint faképnél hagyott bennünket. A Riviérán dőzsöl valami kis színésznővel... — csicseregte sejtelmesen, engesztelőn rendelői fülébe. Capa egyik legsikerültebb felvétele, amely védjegyévé is vált, a véletlen eredménye: a „francia haditudósító*', amint nevezték, az előretolt hadállásban fejét behúzva, gépét a sánc peremére helyezve, találomra kattintottá el. A párját ritkító felvétel a világsajtó valamennyi számottevő lapjában, később könyvekben, sőt lexikonokban is megjelent. A gyengén kiképzett önkéntesek öngyilkosságig fanatizáltan VIVA LA REPUBLICA csatakiáltással, egymásutáni hullámokban, feltűzött szuronnyal vetetették be magukat rohamra. A halál a fasiszyák védősáncai előtt érte őket lövés vagy bajonet-döfés folytán. Ilyen jelenetet örökített meg André, vaktában exponált gépével. Az Overseas Press Club Robert Capa jutalomérme KORA LEGHÍRESEBB HADIFÉNYKÉPÉSZE André csak napok múlva tudta meg, milyen sikere volt az előhívatlanul Párizsba küldött filmszalagnak. Ez a felvétel képezte ROBERT CAPA - KORA LEGHÍRESEBB HADIFÉNYKÉPÉSZE című posthumus képkiállítások legtöbbet dicsért darabját. Az 1974-ben megjelent gyűjteményes emlékkönyv fedelét szintén ez a felvétel díszíti. Nincsen öröm üröm nélkül: hősünket sikerei teljében, rettenetes tragédia sújtotta: élettársát, a kegyetlen véletlen szeszélye folytán egy hernyótalpas tank gázolta halálra Spanyolországban, nem messze a hadszíntértől. Gerda Párizsban a legnagyobb hősöknek kijáró végtisztességben részesült. A szerencsétlenség hírét Pablo Picasso személyesen tudatta a férjjel, aki nehezen heverte ki neje, egyben hűséges munkatársa elvesztését. (Folytatás a 12. oldalon)
