Newyorki Figyelő, 1986 (11. évfolyam, 1-17. szám)
1986-01-14 / 1. szám
NEWYORKI FIGYELŐ 3 1986 január 14. ASKENÁZI ERVIN: KIK BUCHANAN UR VÉDENCEI ? j KÖNYVESPOLC I TANULMÁNYOK A MAGYAR VÉSZKORSZAK TÁRGYKÖRÉBEN THE HOLOCA ÜST IN HVNGAR Y: FORTY YEARS LATER. R.L.Braham és B. Vago. Institute for Holocaust Studies of The City University of New York. Patrick J. Buchanan éveken keresztül jónevű szindikált újságíró volt, akinek rovatai az ország legolvasottabb újságaiban jelentek meg rendszeresen. Buchana kétségtelenül az amerikai sajtó legreakciósabb jobbszárnyához tartozott, mert cikkeinek mindig radikális szélsőjobboldali tendenciájuk volt. Ez év februárjában Reagan második elnöki időszakának kezdete után, a jobboldal nyomására Buchanan a Fehér Házban kapott beosztást: az elnök hírközlési igazgatójának nevezték ki. Ugyanakkor ő lett az elnök GHOST WRITER-je, azaz irodalmi „négere", aki Reagan beszédeit szerkeszti, illetve sajtóértekezleteit előkészíti. Egyszóval ez azt jelenti, hogy Buchanan lett a Fehér Ház ideológusa. Az erőteljes jobbratolódás, ami Reagan második választási elsöprő győzelme után a Fehér Házban észlelhető, elsősorban Buchanan tevékenységére vezethető vissza. Ez ellen természetesen sem kifogásnak, sem ellenvetésnek helye nincs. Reagan fölényes győzelmét az amerikai jobboldal mind anyagilag, mind erkölcsileg hathatósan segítette, így érthető, hogy a sikeres választás után benyújtja a számlát. Ami pedig Buchanan személyét illeti, elvégre demokratikus országban élünk, ahol nézeteit mindenki, mind szóban, mind írásban szabadon nyilváníthatja. Ezzel tehát a Buchanan-ügy nagyjából elintézést is nyerne. A dolog azonban radikálisan megváltozik, ha megállapítjuk, hogy Buchanan hosszú éveken át minden összeköttetését és befolyását latba vetette, hogy az amerikai igazságügyi szerveket megakadályozza, hogy az ide beszivárgott háborús bűnösöket, akiknek kezéhez rengeteg ártatlan zsidó vér tapad, elítélje, illetve az országból kitoloncolja. Buchanan úr számos esetben valósággal szolidarizálta magát a gyilkosokkal, amikor cinikus hidegvérrel már az ítélet kimondása után is elgáncsolta azok deportálását. Közismert dolog, hogy a második világháború utáni zavaros helyzetben számos keleteurópai háború bűnösnak sikerült az ún. DISPLACERD PERSON álarca mögé bújva - előéletének elhallgatásával és háborús bűneinek letagadásával - bevándorolni az Egyesült Államokba. Főleg ukránokról, románokról, fehéroroszokról és balti állambeliekről volt szó, de akadtak köztük szerbek és magyarok is. Ezek aztán esküdöztek, hogy sohasem voltak nácik, ezzel s szemben büszkén kérkedtek kommunistaellenes beállítottságukkal, így aztán idővel elnyerték az amerikai állampolgárságot. Évtizedeknek kellett eltelni, hogy a washingtoni igazságügyminiszter bizottságot nevezzen ki ezeknek az ügyeknek (amelyek száma száz felett van) kivizsgálására és ahol elegendő bizonyítékok állnak rendelkezésére, ott megindítsa az eljárást. így Valerij Trifát, a hírhedt román érseket kiutasították és már el is hagyta az országot. De a legtöbb ügy még függőben van, mert a vádlottak mindennemű jogi trükköt igénybe vesznek és ha kell, a Legfelsőbb Bíróságig fellebbeznek. Ezek a háborús bűnösök érthetően már előrehaladott korban vannak és remélik, hogy ügyük addig fog húzódni, míg végül is „ágyban, párnák közi' fognak meghalni Amerikában, a szabadság országában. Miközben az amerikai bíróságok igazságosan és becsületesen teljesitik kötelességüket, a bűnös uraknak is megvannak a barátaik és védnökeik. Az Amerikában élő litvánok, lettek, ukránok és más keleteurópai kisebbségek közt jócskán akadnak fasiszták és nóta bene - antiszemiták, akik szovjet-, kommunistaellenes zászló alatt különböző pártokat és szövetségeket alakítottak. Dyen többek közt a Litván Jogokért Küzdő Szövetség, a Lett Igazság Bizottság, s (a legjellemzőbb) A Szovjet Tanúvallomások Ellen Küzdő Szövetség. Ezek a csoportok A Megszállt Nemzetek Szövetsége nevű tetőszervezetbe tömörültek. Mondani sem kell, hogy ezek a fasiszta egyesületek elsőrendű feladatuknak a háborús bűnösök védelmét tekintik. így többek közt azt hangoztatják, hogy az amerikai bírák „cionista nyomás alatt ítélkeztek". Mert úgyebár az csak természetes, hogy a független amerikai bíróság döntéseit a cionisták diktálják. Vagy azt írják, hogy „az amerikai bírák szégyenszemre hagyták magukat a szovjet hamistanúktól és a hamis kommunista bizonyítékoktól befolyásolni? A különböző szélsőjobboldali csoportok szoros összeköttetésben állnak egymással és közösen „védelmi segélyalapot" alapítottak, amelyekből olyan többszörös gyilkosoknak, mint Demjanjuk, Linnas, Artukovics és más háborús bűnösöknek költséges védelmét finanszírozzák. Azt állítják lapjaikban, hogy a hamis vádakat a CIONISTÁK (természetesen nem a zsidók...) találták ki, hogy az Amerikában élő balti állambeliek, ukránok és horvátok becsületes hírnevét bemocskolják. Itt eszembe jut, amikor a budapesti népbíróság 1945-ben dr. Toronyi Imre háborús bűnös ügyét tárgyalta. Toronyi egy ukrajnai zsidó munkaszolgálatos század parancsnoka volt, ainek „sikerült" elérni, hogy századából mindössze öten tértek vissza. A visszatértek tanúvallomásukban előadták, hogy miként végzett a legkegyetlenebb módszerekkel Toronyi bajtársaikkal. Ezután a védelem is produkált egy tanút. Pálosi tanácselnök megkérdezte az idősebb bajuszos bácsitól: — Hát maga mit tud a vádlott védelmére felhozni ? — Az öreg megköszörülte a torkát, majd fennhangom kijelentette: — Én kérem Toronyi Imrét mindig jó magyar embernek ismertem. - Ez volt a tanúvallomás, nem kevesebb és nem több. Azaz kinyírt vagy kétszáz zsidót, de azért megmaradt jó magyar embernek... — Mert az csak természetes, hogy bár felhasználtak szovjet tanúvallomásokat és dokumentumokat, de csakis olyanokat, amelyeket előzőleg gondosan ellenőriztek és amelyek megbízhatóságához nem fért kétség. Ez azonban nem akadályozta az amerikai szélsőjobboldal lapját, a SPOTLIGHT című újságotjiogy ugyanazt a nótát fújja, mint a keleteurópai kisebbségek fasiszta lapjai, azaz ismételten kiálljon a gyflkosok és segédjeik védelmére. E cikkek szerzője a legtöbb esetben nem volt más, mint Patrick Buchanan, Reagan elnök ideológiai tanácsadója. Buchanan éveken keresztül támadta rovatában az amerikai igazságügyminiszteriumot, miközben a vizsgálatokat végző jogászokat egyszerűen a szovjet titkosrendőrséggel való testvéri együttműködéssel vádolta. Továbbá még olyan állítástól sem riadt vissza, miszerint - a háborús bűnökkel vádolt személyek - dolgos amerikai állampolgárok, akik becsületesen élték le életüket az országban és az ellenük indított eljárás során kormányunk a cionista lobby eszközévé vált. -A vészkorszak tanulmányozására alakult intézet, amely a newyorki egyetem keretében működik, újabb művet bocsájtott ki, Braham és Vágó Béla professzorok közös szerkesztésében. Ismeretes, hogy Braham Randolph professzor, a vészkorszak történetének és ezen belül a magyar vészkorszakénak legkiválóbb tudományos művelője, akinek elévülhetetlen érdemei vannak a magyar vészkorszak történetének feltárásában és a vüág elé társában. Életműve: ThePolitics of Genocide - The Holocaust in Hungary minden más európai állam vészkorszakkal foglalkozó müveinél tudományosabban, széles persepktivában ismerteti a magyar vészkorszak oknyomozó történetét. Művének elsőrendű szerepe van abban, hogy a történelemkutatók és az egyetemi ifjúság szerte a világon a vészkorszak történetének eddig eléggé elhanyagolt részét, a magyar zsidóság pusztulását helyezik kutatásuk középpontjába. Ugyanilyen odaadással tevékenykeddik e téren a Magyar Zsidók Vüágszövetsége amerikai tagozatának kezdeményezéséből megalakult haifai dokumentumcenter a haifa egyetem keretében, dr. Vágó Béla professzor vezetése mellett, aki éppen a most megjelent műben ismertetett, meszszehangzó tudományos konferenciának is társrendezője volt és éppen ezalkalommal támadta meg rendkívül súlyos betegség, aminek következtében a haifai center irányítását fiának, Vágó Rafael professzornak kellett átvennie. A magyar vészkorszak értékelését 40 év távlatából az előbb érintett két tudományos konferencia végezte. Az első a New Yorkban, a vészkorszak-intézet és a City University gondozásában folyt le 1985 március 20-21 napjain. A másik pedig a haifai egyetem intézetének keretében 1985 május 14-17 között. A konferenciák neves előadóinak tanulmányait fűzte az új műben csokorra a két tudós szerkesztő. Az egyes tanulmányok a magyar zsidóság pusztulását okozó tényezők szerepét elemzik. Az első rész az előzményekkel foglalkozik. Nathaniel Katzburg professzor, a Bar-Ilan Egyetem tanára a hagyományos magyar antiszemitizmust ismerteti. Száraz György, a budapesti KORTÁRS főszerkesztője és EGY ELŐÍTÉLET NYOMÁBAN című, az antiszemitizmus gyökereinek keletkezésével foglalkozó, messzehangzó tanulmány szerzője a zsidókérdés irodalmitörténeti vizsgálatát foglalja magában. Leginkább John Demjanjuk, a treblinkai gázkamrák kezelőjének lába alatt ég a talaj, ő ugyanis már jogerősen deportálásra van ítélve s már az izraeli kormány is kikérte. Természetes tehát, hogy Buchanan elsősorban az ő deportálását, illetve Izraelnek való kiadatását igyekszik foggal, körömmel megakadályozni — eddig-sikerrel. Ezek tehát Buchanan úr védencei és ezeket védte ckkeiben ez a különben nagyon is jótollú publicista, - még néhány Berend T. Iván professzor, akit időközben a budapesti tudományegyetem rektorává választottak meg, a vészkorszak előtti Magyarország ideológiai és politikai hátterét világítja meg. Juhász Gyula, a Magyar Tudományos Akadémia előadója a magyar intellektuelleknek a zsidósághoz való viszonyát tárgyalja. A mű második része hét tanulmányt tartalmaz a vészkorszak hatásának vizsgálata köréből. Ránki György professzor, a Magyar Tudományos Akadémia egyik vezetője a németek felelősségéről értekezik a magyar vészkorszakban .Vágó Béla professzor a magyarság tevékeny szerepét bizonyítja a zsidótlanítási törekvések keresztülvitelében. Dr. Karsai Elek, neves magyarországi történész a gettózás és deportálás végrehajtásában tevékenykedett magyar helyi szervek szerepéről tárgyal. Vágó Raphael professzor az akkori palesztinai JISUV zsidó közösségének reakciójáról ír a vészkorszak jelenségeivel szemben általában és különösen a magyar vészkorszakban. Asher Cohen ismert történész a magyarországi ellenállási mozgalmakkal foglalkozik, különös tekintettel a cionista ifjúság működésére. Elenore Lester, az ismert újságírónő Wallenberg szerepét ismerteti. A magyar zsidóság kultúrális veszteségeiről Rafael Patai dr., az ismert tudós értekezik. A mű harmadik részében dr. Braham a magyar vészkorszak történelmi kiértékelését tárgyazza értekezésében,Sanders Iván professzor pedig a vészkorszak témájával foglalkozó magyar irodalmi művekről nyújt magasrendű tájékoztatást. A mű negyedik részének egyetlen tanulmánya dr. Kovács András budapesti szociológus vizsgálatát tartalmazza a vészkorszak utáni Magyarországnak a zsidókérdéssel szemben elfoglalt álláspontjáról. A mű előszavát Ehe Wiesel írta, aki a newyorki nemzetközi konferenciának is elnöke volt. Elie Wieselt és munkáit nem kell olvasóinknak bemutatni. Elegendő csak annyi, hogy méltán sorakozik azokhoz az irodalmi remekművekhez, amelyek az írót már hosszabb ideje az irodalmi Nobel-díj esélyes jelöltjévé avatták. * A mű nemcsak a tárgykörrel foglalkozó szaktudósok, de a mindennapi olvasó részére is élményt jelent. Akik azt vallják — és reméljük,minden túlélő így érez -, hogy a vészkorszak történetét nem szabad elfelejteni és arra mindenkor emlékeznünk kell, - ezt a művet különös, bár fájdalmas gonddal fogják forgatni. héttel, mielőtt a Fehér Házban magas pozícióját elfoglalta. A Bnai Brith Megkülönböztetések elleni Bizottsága hozta a fentieket, hosszas tanulmányozás után, a birtokában levő dokumentumanyag és megdönthetetlen bizonyítékok alapján nyilvánosságra. Dicséret illeti a Ligát az igazság és jog érdekében kifejtett nemes tevékenységéért és további jó munkát kívánva fejezzük ki hálánkat. PH,II Iliin i .
