Newyorki Figyelő, 1985 (10. évfolyam, 1-15. szám)

1985-07-12 / 8. szám

2 NEW YORKI FIGYELŐ 1985 július 12. World Federation of Hungarian Jews Bnai Zion hírei Magyar Zsidók Világszövetsége — America-Israel Friendship House America-Israel Friendship House 13G East 39th Street, New York, N.Y. 1001G — Tel.: 683-5377 136 East 39th Street, New York, N.Y. 10016 — Tel.: 725-1211 A BÁLI ELŐKÉSZÜLETEK ZELIG ELNÖK MEGKEZDTE MUNKÁJÁT S A J T ÓKÖZLEMÉNY Amint előzőleg már jeleztük, Weiss-Raymen Rita, a Világszövetség női osztályának elnöke, Kaslow-Wizmur Maria bálelnökkel karöltve, kése­delem nélkül hozzáfogtak az 1985. évi reprezentativ Nagy Bál előkészüle­ti munkálataihoz. Rita elnökasszonyt a munkában az sem zavarja, hogy nyári vakációja során sajnálatos baleset érte, ami miatt ápolásra szorult és most lábbadozik. Ezúton kérjük a Bál előrelátható résztvevőit, valamint a társszerveze­teket, hogy NOVEMBER 23. SZOMBAT ESTI DÁTUMOT JEGYEZZÉK ELŐ és a Bál napjára egyéb társadalmi eseményt ne tervezzenek. WEISS-RAYMEN RITA KASLOW-WIZMUR MARIA Zelig Ernest, a Bnai Zion újonnan megválasztott országos elnöke, Izraelből való hazatérése után átvette a szervezet vezetését. Július 17-én a székház személy­zetével, villásreggeli keretében fogja prog­­rammját ismertetni. A Bnai Zion új, egyhangú lelkesedés­sel megválasztott elnöke közismert arról, hogy minden nemes zsidó cél iránt lelkese­dik és messzemenő áldozatokat hoz. Ismer­jük pozitív álláspontját a zsidó kultúra ápo­lásának kérdésében is, aminek a múltban számos tanigeiét adta áldozatkészségével. A NEWYORKI FIGYELŐ teljes együttműködési készségét helyezi kilátásba Zelig elnök felé. Lapunk immár egy évtized óta önzetlenül áll az egyetemes és ennek keretében a magyar-zsidó kultúra szolgála­tában. Meggyőződésünk, hogy Zelig Emest célkitűzéseinket erkölcsileg messzemenően támogatni foga. A legnagyobb amerikai zsidó frater­­nális szervezet új elnökének működéséhez sok szerencsét és sikert kívánunk. oooooooiaqcboooeoooeoo» KÉRJÜK OLVASÓINKAT, HOGY HIRDETŐINKET TÁMOGASSÁK VÁSÁRLÁSAIK ALKALMÁVAL HIVATKOZZANAK LAPUNKRA A Bnai Zion országos szervezete, mint a legrégibb amerikai cionista szerve­zet, a szolgálati helyéről távozó Naphtalie Lavie nagykövet, Izrael newyorki főkon­­zula és neje Joan tiszteletére búcsúfogadást és díszvacsorát rendez, amely július 17-én, szerdán délután fog a székház nagy auditó­riumában lefolyni. Lavie nagykövet egyébként Izraelbe való visszatérése után az ÚJA vezérigazga­tói állását fogja betölteni. ooooooooooooooooooooor IV. DEUTSCH VÁRDA: KÁROI. Y TIBI Tizenhárom évig engedtek élni csak, Lelkem szép fia, kicsi Tiborom, Hányszor nézel reám napsugár szemeddel Táska válladon és mosoly arcodon. Lelkem úgy sirat. A napfény csókolta bárányfelhők között Megtaláltam ma édes arcodat. (1962.) SIMON TIBOR: FELLEBBEZÉS „JÓB LÁZADÁSA PERÉBEN- Egy magyar vészkorszak-film tanulságai -Az alábbiakban megkezdjük Simon Tibor kiváló munkatársunk kritikai tanul­mányának közlését, amelyet előadás for­májában a tel-aviviNordau Páholy irodalmi estjén adjon elő, rendkívüli érdeklődéstől kísérve. Az előadás általános elismerése ha­sonló volta magyar-zsidó katasztrófa évfor­dulóján a Jad Vasémben tartott emlékbe­szédéhez, amelyet a NEWYORKI FIGYE­LŐ folytatásokban ugyancsak közölt. Meggyőződésünk, hogy olvasóközön­ségünk a magas színvonalú irodalmi meg­nyilvánulást nagy érdeklődéssel és elisme­réssel fogja fogadni Fellebbezésről van szó, tiltakozásról egy magyar vészkorszak-film perében, mely szünet nélkül foglalkoztat, nyugtalanít, olykor éjtszakáimat is megzavarja, - JÓB LÁZADÁSÁ-ról, amely ugyanakkor a ma­gam lázadása is egy olyan film ügyében, amellyel nem csak hogy nem értek egyet, de történeti —, társadalmi szemléletemmel ellenkezik. Feldúlja valóságérzetemet és le­rombolja még az illúziómat is, amelyet a magyar vészkorszak idején végbemenő falu­si dráma, egy magyar falu zsidó népének a drámáját elevenítő cselekményhez fűztem. Olyan fűm ügyében pereskedem, amely a bibliai Jób nevét viseli. Fellapoz­tam Jób Könyvét, az Úristen parancsát a Sátánhoz, Jób próbatételét, lázadását és megtérését. A Gondviselés győzelmét. Mindent lázasan feljegyeztem, hogy köze­lebb hozzam a lázadó magyar Jóbot az is­teni bölcselethez. Kísérletem kudarcot val­lott. De még erről a szinonimáról, a későb­biek során,pár mondatban beszélni fogunk. Perem azonban nem csupán egy ma­gyar vészkorszak-film, annak alkotója és rendező-gárdája elmarasztalására törekszik, de ítéletre szorul egy magyar nemzeti kon­cepció is, amely a JÓB LÁZADÁSÁ-t,mint a békés magyar falu magyar és zsidó lakos­ságának egymás iránti becsülését, szövetsé­gét, humánus, tiszta érzelmeit kívánja, mint a film vezérmotivumát, a gyanútlan, jóhi­szemű néző elé vetíteni. Mindezt pedig a magyar vészkorszak leggyalázatosabb, 1943/44 évében kapjuk Gyöngyössy Imre filmíró- és rendezőtől, aki saját bevallása szerint gyermekkora egy epizódját jeleníti meg, minden bizonnyal a krisztusi szeretet jegyében. Megdöbbentő, hogy a forgatókönyv írója és kollektívája ezt a vészkorszaki gye­rekmesét az alsófokú népiskola színvonalán alkalmazza, mert ha ezt középiskolás fokon tenné,amikor már történelmet is tanítanak, a magyar falu történeti háttere nem lett volna ennyire torz, bosszantóan hamis, mintha a filmíró még annyi fáradságot sem vett volna magának, hogy ennek a bűnnel és szennyel terhes esztendőnek sajtóját, krónikáit, vagy akár képeskönyveit átolvas­sa. így a szolgabírák és besúgó terrorlegé­nyeik rémuralmáról, a film cselekménye előtt alig 3 hónappal, a Don-kanyarnál szét­vert és megsemmisített 2. magyar hadsereg okozta megrázkódtatásról, s nem utolsó sorban a falu zsidó népe elleni gyilkos uszí­tásokról, a nyílt, brutális jogfosztásokról, az erőszak orgiájáról, a film utolsó tíz, vér­szegény kockáját leszámítva, jóformán sem­mit sem kaptunk. Marad tehát az Arany János-i falusi idill. Most pedig próbáljuk megközelíteni, vagy inkább emberközelbe hozni ezt a pro­dukciót, amely, mint említettük, a magyar történelem legvéresebb és legködösebb 12 hónapját sűríti be a cselekménybe, ponto­sabban: 1943 tavaszától 1944 tavaszáig ter­jedő olyan időszakot, amikor nem a Jóisten uralkodott a magyar ugaron, hanem annak vélt helytartói, az Imrédy-, Sztójay-, Já­rass-, Baky- és Endre László-féle legron­­gyabb hazaárulók. A magyar falu békéjét még csak meg sem zavarta az a tény, hogy a háborút a magyar nép is már gyakorlati­lag elvesztette és hogy ez a vereség súlyo­sabb volt, mint a mohácsi vész, a Világos-i fegyverletétel és Trianon együttvéve. A szí­nes, hivatalos kártyák, a mérhetetlen kato­nai veszteség hírhozói ezt a falut nyilván elkerülték, de a III. zsidótörvény és a fajvé­delmi rendelkezések ördögi végrehajtásáról senki sem tudott, mert ez a Gondviselésnek egy csodálatos faluja lehetett, ahol „este van, ha lenyugszik a nap." Ugoijunk tehát mi is fejest abba az állami árvaházi fürdőmedencébe, ahol ke­resztény fiúcskák vidáman lubickolnak és amellyel Gyöngyössy Imre, Oscar-díj jelölt filmjét indítja és figyeljük meg a forgatás első perceit: az árvaházi gyermekvásárt. Mert úgy érzem, egy véleményen vagyunk, hogy szabályos gyermekvásárnak vagyunk a tanúi, amely Jób gazda és az Árvaház gond­noka között bonyolódik. Jób úr, akinek magyar gazda-külsejét, hibátlan, kultúrált magyar beszédét csupán a kétoldalt állandóan kilógó cicesze „sem­legesítette", - vagyis: nincs, kérem, semmi féleértés — ez a kalapos ember valódi zsidó. Még hozzá vallásos, hagyományhűí rendes izraelita. De ahogy a lóvásárnál is a vevő előjoga, végigtapogatott néhány fiúcskát, egyiknek a „csikófogát" is megvizsgálta. Egy sem volt kedvére való. Ideges is lett a gondnok, mondván: — siessünk kéremjnert én az állásommal játszom. — így hát Jób gazda sietett és a pucér fiúcskák közül ki­halászta a medencéből az üvöltő Lackót, akit most már rövid tapogatás után, magá­val cipelt. Nem láttuk, de érezhető volt hogy az ügyletben az árvaházi gondnok is érdekelve volt. Viszont a két boíjú sem kutya. így történt meg a magyar vészkor­szak legvalószínűtlenebb és legtorzabb al­kuja: egy vallásos zsidó ember örökbefogad egy, különben kellemes külsejű, értelmes fiúcskát az állami, keresztény árvaházból,— a szerződést nem láttuk - az árvaházi gyer­mekek és a személyzet szemeláttára kirá­molta a 6 esztendős Lackót, felpakkolta szekerére, — ami nem is ment olyan egysze­rűen — majd nyütan, a békés falu hosszán, hazafuvarozta. A világ nem dőlt össze. A jegyző úr nem idézte be Jób gazdát a zsidótörvény megszegése miatt, semmilyen vizsgálat nem indult meg, csendőr még a láthatáron sem volt. A keresztény és zsidó vallásúak össze­­költözése, pláne, egy üyen nyűt örökbefo­gadás nyomán, keresztény gyermek elrab­lásának számít, amire a nürnbergi, - most már magyarosított fajvédelmi törvény ke­ményen lesújt. Jób gazdát és az áldott Ró­za nénit azonnal kisuppolták volna a falu­ból, internálás és vagyonelkobzás mellett. Ennélfogva Gyöngyössy Imre filmíró gyermekkori epizódját még dajkamesének sem fogadom el, nem is szólva az örökbe­fogadási jelenet paródiának is olcsó, de mindenképpen sértő beállításáról. (Folytatás a 3. oldalon) KÉRJÜK OLVASÓINKAT, HOGY HIRDETŐINKET TÁMOGASSÁK VÁSÁRLÁSAIK ALKALMÁVAL HÍV ATKOZZANAK LAPUNKRA Előfizetek a ( NEWYORKI FIGYELŐRE. I g\ e\. előfizetés 20 dollá* díját 1 rokkben tneflékelera 1 j kérem mámlizai Név ........................................ k kn

Next

/
Thumbnails
Contents