Newyorki Figyelő, 1985 (10. évfolyam, 1-15. szám)

1985-06-24 / 7. szám

1985 június 24. NEWYORKI FIGYELŐ 7 ASKENÁZI ERVIN SAKK ÉS POLITIKA —Zsidó származásúak nem kívánatosak a Szovjetunióban — Galüi-Gemeiner Ervin: A küldetésből vissza nem tért Goldstein Perecre emlékezve A jeruzsálemi Herzl-hegyi kato­nai temető, ejtőernyős parcellájá­ban jelképes sírja van. Lehajtott fejjel tisztelegtünk, a magyaror­szági küldetésből vissza nem tért ejtőernyős Goldstein Perec <Fer­­kó) lakó nélküli sirja előtt. őt elnyelte az a nyilas Magyar­­ország, melyben annakidején a zsidógyilkolás érdem volt. ★ Két hónappal ezelőtt, 1979 no­vember 22-én, életének 86-ik évé­ben tért meg népéhez Aba (Jo­­széf) Goldstein az újkori zsidó tör­ténelem egyik hősének az édes­apja. Most, hogy egykoron daliás alakját magunk elé idézzük, elő­vesszük a Haifán, 1969 márciusá­ban feljegyzett szavait: — Pesten a Kolumbusz-utcai is­kolában volt összepontositva a ko­lozsvári csoport. Még csak nem is álmodtunk arról, hogy fiúnk Fer­­kó (Perec) akit Palesztinában tud­tunk, velünk együtt a táborban van. Csak azt láttuk, hogy hátunk mögött suttognak. Mint utólag ki­derült, a probléma az volt, ho­gyan tudassák velünk fiunk ottlé­tét, illetőleg egy nagyobb megráz­kódtatás elkerülését amit az ilyen találkozás kiválthat. A vezetők úgy találták, hogy a találkozás elkerülhetetlen. A szü­lőkkel a család régi barátja Dan­zig Hillél közölte a hirt, mely fő­leg az anyára volt nagy hatással. Három év telt el amióta utoljára látták fiukat. A találkozás néhány órával a szülők Pestről való elindulása előtt történt. Danzig Hillél a szülőket felvezette a padláson bujkáló fiuk­hoz. Ezen a helyen utoljára s most már végérvényesen mondtak búcsút egymásnak. Az apa, mint azt nekünk mesélte, — még csak úgy-ahogy, de tartotta magát. Ez­zel szemben az anya nem birt u­­ralkodni érzései felett a drámai találkozás alatt. Szerette volna rá­venni fiát, hogy csatlakozzon hoz­zájuk (a lehetőség meglett volna) de az apa tudta, hogy ez lehetet­len. Hiszen Perec katona akinek kötelességét kell teljesíteni — mondta feleségének Ráchelnek. E drámai találkozáson Ferkó-Pe­­rec elmondta szüleinek a Pálgi Joéllal való börtönbeni találkozá­sát. — Édes fiam, edig biztonságban tudtunk, ügy tudtuk, hogy jó he­lyen, Erecben vagy. — Mért vállaltad ezt a nehéz feladatot? — kérdezte az apa. „Apám ha csak egy zsidó lelket mentek meg, annyi mintha egy egész világot mentenék meg” — válaszolta tömör egyszerűséggel, majd hozzátette, hogy „helyettük túszként németek vannak fogva”. Mint azt nekünk Aba Goldstein mesélte, tisztában volt ő azzal, hogy az utóbbi mondat csupán a szülők megnyugtatására szolgált. Beszélgetésük közben jött meg a parancs, hogy a szülőknek indul­ni kell. Az időhöz s helyhfez viszo­nyulva vettek érzékeny búcsút egy­mástól — s azóta sem látták egy­mást. A magyar-zsidóságra szakadt pusztulás 35-ik évében néhány mondatban emlékezünk meg Gold­stein Perec-Ferkó rövidre szabott életútja egy-egy állomásáról, mint azt annakidején édesapja nekünk elmondta. Ferkó-Perec 1923 júlus 14-én született az erdélyi Marosludason. Szülei vallásos légkörben és ugyan akkor zsidó nemzeti szellemben nevelték. (Ez 21 évvel későbben megmutatkozott, amikor is nem akart szülei Bergen-Belsen-i cso­portjához csatlakbzni, tudván, hogy ejtőernyős társa Jóéi bajban van). 1937-ben lépett a „Habonimba”, 1941 májusában pedig alijjázott. Az Alijjét Hánoár keretében más­fél évet töltött Afikim kibucban, majd később Máágánhoz csatlako­zott. 1942 decemberében aktiv ka tonai szolgálatra akart jelentkez­ni, chevrája azonban úgy határo­zott, hogy inkább a biztonsági ke­retbe lépjen. Mér akkor foglalko­zott a gondolattal, hogy az európai küldetésre indulókhoz csatlakoz­zon. Kairóban kapta ejtőernyős ki­képzését. Onnan jött kibucába el­búcsúzni a nagy feladatra váró in­dulás előtt. 1944 április 5-án Kai­róból Olaszországba repült, majd nyolc nappal későbben ejtőernyő­vel Jugoszláviában ugrott le, ahol a partizánok között két hónapot töltött. Junius 19-én ment át Ma­gyarországra. Röviddel szüleivel való találkozása után, július ele­jén Pesten letartóztatták, majd nagy kínzások után, november 13-án Németországba deportálták. Utóljára 1944 december 8-án lát­ták Oranienburgban s azóta nyo­ma veszett. Jona Rosen (Rosenfeld Gyula) ejtőernyős, aki annakidején ma­gyar-nyelvű önkénteseket szerve­zett be az európai zsidóság men­tésére, a következőket mondja : PereceJ. születésétől fogva ismer­tem. Egyideig oktatója voltam a kolozsvári „Hábonim”-ban. Csak természetes, hogy az elsők között volt, akihez fordultam. Gondolko­dás nélkül igent mondott. Mind­annyiunk közül a legfiatalabb volt, alig 17 éves korában éppencsak befejezte tanulmányait az Alijját Hán'oár keretében. Bátor és erős volt elhatározásában... Perec Goldstein izréeli sírhelye üres. Hősies helytállása például szolgálhat napjaink ideál nélküli ifjúságának... Előfizetek a NEWYORKI FIGYELŐRE Egy évi előfizetés 20 dollár díját csekkben mellékelem kérem számlázni Név-----------------------------------­Cím A világ egyetlen országában sem olyan népszerű a sakk, mint a Szovjetunió­ban. 1948 óta, csaknem egyfolytában szov­jet sakkozók nyerték a világbajnokságot. Csak 1972 és 1974 között volt az amerikai * Bobby Fischer a világbajnok. Így érthető, hogy a szovjet polgárok milliói űzik ezt a szellemi sportot. A sakkrajongók száma, akik a napilapokban és szakfolyóiratokban a különböző versenyek és tornák eredmé­nyeit kísérik figyelemmel, még ennél is nagyobb. A lakosságnak csak egy egészen kis hányada olvassa a Pravda és Izvesztija poli­tikai vezércikkeit, vagy az „élmunkások sikereiről" szóló beszámolókat, amit a szovjet sajtó naponta részletesen közöl. Bár a fentemlített két pártlap példányszá­ma a legnagyobb a világon, de ami az egy­hangúságot és unalmat illeti, a szovjet zsur­nalisztika minden rekordot megdönt. A leg­többen csak a lapok utolsó oldalait olvas­sák, amelyen a sakkversenyek és labdarúgó mérkőzések eredményeit közlik. Ez a hatalmas érdeklődés a sakkozás iránt a szabad világ polgárai számára nem egykönnyen érthető. De a szovjet propa­gandagépezet nagyon jól tudja, hogy mi­lyen fontos pszichológiai szerepet játszanak a labdarúgásról, a kosárlabdáról, műkorcso­lyázásról, jégkorongról és más népszerű sporteseményekről szóló részletes beszámo­lók. Mert a Szovjetunió Kommunista Párt­ja a sportot egyszerűen politizálta és a szovjet élsportolók és sakkozók kiemelke­dő eredményeit a szocialista rendszernek és a párt „atyai gondoskodásának" tudják be. Mind e buzgólkodás ellenére 1976-ig a szovjet propagandának a világhírű orosz sakkozók szempontjából nem volt sikere. 1948-1976 között ugyanis a szovjet sakk­­világbajnokok között egyetlen egy „telivér*' orosz sem akadt. 1948-tól 1957-ig a moszk­vai zsidó Mikhail Botwinnik volt a világ­bajnok. Majd az ötvenes évek végén a fél­zsidó Szmiszlov nyerte a sakkvilágbajnok­ságot, míg 1960-tól 1961-ig a rigai zsidó Mikhail Tal hódította el a világbajnoki cí­met. 1963-tól 1968-ig végre a nem-zsidó — de nem is orosz - örmény nemzetiségű Tig­ran Petroszjan lett a világbajnok. 1969-ben a félzsidó Boris Spassky nyerte a világbaj­nokságot. Spassky azóta disszidált, Párizs­ban él, ahol felvette a francia állampolgár­ságot. Három évig tartott a dicsőség, aztán Spassky kénytelen volt címéről az amerikai Bobby Fischer javára lemondani. 1976-ban végre sikerült a szovjet pro­pagandának elérni a régesrég áhított célját. Akkor ugyanis — hála Bobby Fischer - enyhén szób a - különc és szeszélyes maga­tartásának, Anatolij Karpov, valódi, tőzs­­gyökeres oiosz, a Komszomol (a szovjet kommunista ifjúsági mozgalom) központi bizottságának tagja lett a világbajnok. Fi scher ugyanis olyan lehetetlen feltételeket szabott, amelyeknek a FIDE (Nemzetközi ‘ IMIIM 4 4 4 • 4 Sakkszövetség) nem volt hajlandó eleget tenni. Ennek folytán Fischer nem volt haj­landó a világbajnokságot eldöntő páros mérkőzésre kiállni. Karpov küzdelem nél kúl lett világbajnok. Ezt a címet m.némáig tartja. Ez év márciusában feltűnő köz lemény jelent meg a világsajtóban: Flórán co Campomanes, a FIDE elnöke az azer­­bejdzsáni származású félzsidó Gari Kaspa­rov (eredeti neve: Weinstein) és Anatolij Karpov között folyó világbajnoki döntő mérkőzés sorozatot azonnali hatállyal fel­függesztette és az eddigi eredményt meg­semmisítette. Megjegyzendő, hogy a Nem­zetközi Sakkszövetségben a szpvjet-blokk országai szavazattöbbséggel bírnak. A Karpov és Kasparov közötti világ­­bajnoki küzdelem a múlt év szeptember 16-án kezdődött. Hosszú ideig Karpov ve­zetett 5:0-ra és mindössze egyetlen győze­lemre volt szüksége világbajnoki címének megvédéséhez. Azonban éppen ezt az egy­­pontnyi lehetőséget nem volt hajlandó Kas­parov teljesíteni. Ezután ugyanis nem keve­sebb, mint negyven mérkőzés végződött döntetlenül — ami a maga nemében az eddigi döntőmérkőzések szempontjából vi­lágcsúcsnak számít... Végül is a múlt év de­cemberében Kasparov megszerezte első győzelmét. Ezév január 30 és február 9 kö­zött újabb két Kasparov-győzelem követ­kezett, ami által 5:3-ra alakult az ered­mény. A mérkőzés-sorozat felfüggesztése után a Moszkvában megtartott sajtóérte­kezleten — a tudósítók jelentése alapján — a 33 éves Karpov összetört, agyonfáradt, kimerült embernek látszott, aki arra hivat­kozott, hogy ilyen „maratoni" mérkőzés­sorozat eredménye nem lehet reális, ezért kérte a FIDE-től az eddigi eredmény meg­semmisítését és a párosmérkőzésnek ezév szeptemberében való újbóli megrendezését. A 21 éves Kasparov szenvedélyesen tiltakozott Campomanes önkényes haiáro­­zata ellen és bejelentette, hogy megfelleb­bezi ezt a sportszerűtlen döntést. A to­vábbiakban felháborodottan számolt be, hogy hetekig állandó nyomást gyakoroltak rá a szovjet illetékesek, hogy adja fel a to­vábbi játszmákat, ami által Karpov auto­matikusan megtarthatta volna világbajnoki címét. Röviddel, mielőtt Campomanes döntését nyilvánosságra hozták, a szovjet hírügynökség TASS már közölte, hogy a sakkvilágbajnokságért folyó küzdelem ered­ményét a FIDE megsemmisítette. Azt hi­szem, ehhez mindennemű kommentár feles­leges... Karpov esetéből világosan láthatjuk, hogy itt nem csak sakkról van szó. Hiszen a szovjet pártvezetők nyíltan tudatták a vi­lággal, hogy Moszkvában nem a marxista nemzetköziségen van a hangsúly, hanem ott manapság orosz nacionalizmus dívik - -jókora antiszemita beütéssel. ................................................. m % é lfrntH*-$Ück C*/t. REAL ESTATE BROKERAGE MAMAOEMCNT • MOftTOAOCS JOHN H. MAUTNER IMI THIRD AVKMUC IHT. 7« - 77 •»*.» NEW YORK. N V. 100*1

Next

/
Thumbnails
Contents