Newyorki Figyelő, 1985 (10. évfolyam, 1-15. szám)
1985-05-31 / 6. szám
1985 május 31. NEWYORKI FIGYELŐ 3 AZ APPEAL OF CONSCIENCE FOUNDATION ÉVI TÁJÉKOZTATÓJA A Lelküsmeret Hanga-Alapítvány, amely köztudomásúlag Schneier Arthur főrabbi elnöklete alatt működik, egyik legjelentősebb eredményei közé sorolhatja a Kelt teurópába induló amerikai diplomaták tájékoztatását az ott élő vallási csoportok helyzetéről. Az egy-napos szemináriumot a Szovjetunióba és a többi keleteurópai államokba kinevezett diplomata-személyzet szolgálati helyének elfoglalása előtt hallgatja végig. Ebben az évben május 20-án, hétfőn folyt le a szeminárium a Park East Synagogue épületével kapcsolatos Minskoff CenterbenA délelőtti ülésszak Schneier főrabbi átfogó ismertetésével kezdődött, amelynek témája a vallás, mint a kétoldalú kapcsolatok tényezője volt. Az Alapítvány nagytekintélyű elnöke előadásában kidomborította az egyes vallások fontos szerepét az államok szerkezetében és annak szerepét az ellentétek áthidalásában és a különböző államrendszerek békés együttműködésének előmozdításában. Ezután a hallgatóság öt csoportba oszlott. Külön-külön kaptak tájékoztatást a Kínába, Csehszlovákiába, Magyarországba és Romániába, Lengyelországba, a Szovjetunióba és Jugoszláviába induló külpolitikai kinevezettek. A keleteurópai zsidóságról dr. Farkas Ervin, a Magyar Zsidók Világszövetsége ügyvezető alelnöke tartott beszámolót. Ebéd után Angie Biddle Duke, a Fehér Ház volt protokollfőnöke, aki az Alapítvány igazgatósági elnöke, köszöntötte a résztvevőket, majd a Fordham-Egyetem elnöke, Rev. Joseph O Hara,S.J., az Alapítvány másik vezető tag a tartott előadást. A délutáni összejövetelen kérdés-felelet szakot tartottak. A szemináriumot követőleg az Essex House-ban fogadás volt, majd az Alapítvány rendes ülését tartották meg, amelyen Richard Schifter, az Ottawában tartott és az emberi jogok kérdésével foglalkozó nemzetközi értekezlet eredményeit értékelte ki. A Foundation rendezvénye jelentős társadalmi és diplomáciai eseményt képezett, az elmúlt évekéhez hasonlóan. ORRAI ESZTER AMERIKAI LÁTOGATÁSA Forrai 1 s/.ter, a kiváló magyarzsidó költőnő, lapunk franciaországi munkatársa, akinek PÁRIZSI LEVELEIT és verseit olvasóközönségünk nagy élvezettel olvassa, amerikai „villámlátogatást' tett. Május 10-én Chicagóba érkezett, ahol a Szivárvány körül csoportosult irodalmárok, élükön Mózsi Ferenccel rendeztek számára szerzői estet, — váratlan, frenetikus sikerrel. A jelentős irodalmi eseményen Sass Magdi szavalt a szerző műveiből, majd Forrai Eszter tiszteletére Mózsi rendezett fogadást. Ezen számos fiatal, magyarajkú vett részt és a költőnő művei sok példányban keltek el. Május 14-én már Torontóban volt a költőnő. Ott Kaslik Péter, aki szintén a Szivárvány munkatársa, szervezett előadói estet. Ezen Szekeres Emma, aki Hárs Emma néven a Népszava cikkírója, valamint Nyakas Pál szerepeltek a szerzőn kívül. Mindkét estnek jellegzetessége az volt, hogy a fiatalság nem tudott betelni Forrai szerelmi verseivel, míg az idősebb hallgatóság, főként az anyák, az Annáról (Eszter leánykája) írt versek hallatára fakadtak sírva. A chicagói és torontoi szereplést követőleg Forrai Eszter betoppant New Yorkba, — éppen a Memorial Day-t megelőzőleg, úgy, hogy a Pt.ski Sándor által rendezett irodalmi FRIEDA LEWIS ISMÉT A WJC AMERIKAI ELNÖKE Május 28-án a zsidó világkongresszus amerikai tagozata ülést tartott, amelyen Rabbi Israel Singer központi igazgató beszámolt a strassourgi ö sszejövetelről, amelyet a World Jewish Congress különböző országok zsidó közösségeinek küldöttségeivel egyetemben rendezett meg. A jelentéshez Jacques Torczyner, a tagozat díszelnöke szólt hozzá. Eli Rosenbaum ügyvéd, a washingtoni igazságügyminiszterium volt tárgyaló ügyésze, az amerikai nácibűnösök elleni eljárásról számolt be. Ezen az ülésen került sor a régi vezetőség újraválasztására, amelyre javaslatot Charlotte Tannenbaum, a jelölő bizottság elnöke terjesztett elő. Ennek értelmében a régi vezetőséget, élén a hallatlan népszerűségű Frieda Lewis elnökasszonnyal élén, egyhangúlag újraválasztották. összejövetelen kevésszámú, de magas irodalmi színvonalú közönség tudott jelen lenni. Itt Dukász Anna interpretálta a költő műveit, majd Forrai Eszter saját életéről számolt be a bensőséges hangulatú összejövetelen. A NÉWYORKI FIGYELŐ elhatározott szándéka, hogy a lap tizedik évfordulója alkalmával tervbevett ünnepi estre meghívni kívánja a jeles költőt, hogy irodalmi művészetét N ' York irodaim ilag művelt közönsége előtt csillogtassa. DR. GASKÓ MIKLÓS (Kassa) HÁTRAHAGYOTT ÍRÁSAIBÓL SALTO MORTALE (Néhai dr. Gaskó Miklós volt kassai ügyvédnek Alexander Edith asszony jóvoltából szerkesztőségünk birtokába került írásainak a mai számunkban közölt rész volt utolsó fejezete.) 1925 szeptember 1-én léptem be dr. Dar- V.IS Sándor kassai ügyvéd irodájába, mint ügyvédjelö'l, s emellett végeztem a bratislavai Komensky egyetem jogi fakultását úgy, hogy vizsgák előtt - munkaviszonyomat megszakítva - felmentem Bratislavába, ott látogattam az előadásokat, készültem a vizsgáimra és tettem le azokat. Ezután 1930 december 20-án a jogtudományok doktorává avattak. Még öt ügyvédjelölti évet töltöttem dr. Darvas alkalmazásában, aki nemcsak kassai,de országos viszonylatban is kitűnő kereskedelmi jogásznak számított, sakinek minden jogi tudásomat köszönhettem. De nem csak jogi tudásomat, hanem azt is, hogy jellemem, gondolkodásom, viselkedésem, cselekedeteim — igaz emberré neveltek. Édesapámat 3 és fél éves koromban vesztettem el és özvegy édesanyám nekem szentelve életét, nevelt engem egy édesanya minden szeretetével. Nekem, mint fiúgyermeknek hiányzott az apai - férfiúi kéz, amely az élet nehéz útjain vezetett volna engem. Ezt a férfit találtam meg azután később a gyermektelen dr. Darvas Sándorban, aki tíz éven át gyakorolt igen nagy és kedvező befolyást fejlődő énemre. 1935-ben fájó szívvel hagytam el irodáját és lettem önálló ügyvéd. Az évek további folyamán is fennmaradt a meleg, immár nemcsak munkaadó-alkalmazott viszony, hanem az atyai jó baráté is és ha később komoly jogi probléma megoldásához volt szükségem segítségre, hozzá fordultam és ő mindig készségesen segített. 1938-ban dr. Darvast — a zsidók tevékenységét korlátozó intézkedések hatályba lépése után — mint nemzethű magyar embert felvették a kassai ügyvédi kamarába. Ő többek között, a Magyar Általános Hitelbank ügyésze is volt és ennek ügyeit a Malom (azelőtt Kossuth Lajos-) utca, ma ulica Gen. Petrova - és Fő utca sarkán álló kétemeletes banképületben intézte naponta néhány órán keresztül. A fajüldözés első napjaiban olyan hírek terjedtek el, hogy Szlovenszkón a kikeresztelkedettek Tiso köztársasági elnöktől, aki katolikus pap volt — kivételezést kaphattak és, hogy ilyen intézkedés lesz Magyarországon is.Természetesen sok zsidó személy ezt az utat kísérelte meg választani és a zsidó egyházból kilépve, keresztény hitre tért át. így tett ebben az időben dr. Darvas is és a református hitre tért át. Mint kikeresztelkedett, valamint a múltban tanúsított hű hazafias magatartására való tekintettel kért kivételezést a Belügyminisztériumtól. Kérvénye elintézése előtt azonban megkezdődött a zsidóknak gattóba való beköltöztetése. Ez előtt egy nappal dr. Darvas az említett banképület második emeletének udvari körfolyósójáról leugrott az udvar betonkövezetére és súlyos sérüléssel szállították be a kórházba. Már nem emlékszem, hogy amint ez tudomásomra jutott, vagy pedig, amikor dr. Darvas üzent értem, elmentem a kórház sebészeti osztályára őt meglátogatni. A többi beteggel együtt egy második emeleti kórteremben feküdt harmadmagával. Teljesen magánál volt. Látogatásomnak nagyon megörült és arra kért, hogy vegyem kézbe kivételezésének ügyét, sürgessem azt meg, esetleg pénzt is áldozzak erre, ha kell. Én már akkor nem bíztam ennek a kivételezési hírnek alaposságában, de őt bíztattam, hogy biztosan meg fogja kapni és hogy én elkövetek minden tőlem telhetőt, hogy kérvénye kedvezően legyen elintézve. Mindenesetre felvetettem azonban szökés lehetőségét, miután dr. Darvas közölte velem, hogy itt a kórházban a zsidó személyeket, akiket behoznak, nem őrzik és bármikor el lehet távoznia betegszobából. Hogy a főportán is lehetséges ez, nem tudja, de semmiesetre sem betegruhában. Indítványomat dr. Darvas nem fogadta nagy megértéssel, habár mondta, hogy ha Szlovenszkóra át tudna jutni, ott már egy brat islavai banki jogtanácsos barátja el tudná őt bujtatni, vagy pedig hamis okiratokkal ellátni. Rábeszéltem őt erre, megnyugtatván, hogy egyáltalán nem látszik zsidónak hanem árja származásúnak látszik, tehát nem fogja magára terelni a gyanút. Végre abban maradtunk, hogy erre a szökési tervre csak végső esetben kerülhet sor. Ezután érintkezésbe léptem egy általam már régebbről ismert Kapcár nevű férfivel, aki dr. Grosswirth barátom házában házmester volt. A németeket gyűlölte, baloldali nézeteket vallott, minden fajgyűlölet távol állt tőle. Valakitől hallottam, hogy zsidókat szöktet át Szlovenszkóra. Megkérdeztem, vállalná-edr. Darvas átszöktetését a határon. Rögtön igenlő választ adott nekem. Beszéltünk a honoráriumról is. Ö úgy képzelte el az egész ügyet, hogy egy este, amikor már sötét van, a kórházat körülvevő deszkapalánk egy közösen megjelölt helyén percnyi pontossággal odamenne és kintről kiemelne egy-két lécet, amelyen át kibújna a beteg, aki civil ruhát öltene, majd lakására vinné és onnan a késő esti órákban átmennének a határon, és pedig Kosicka Nova Vesre (Kassaújfalu), amely a várostól 1 km.-nyire fekszik. Ott már előre megbeszélve, egy megbízható család várná őket. Esetleg parasztruhába is öltöztetik és azután már a bratislavai jogjogtaná esős intézkednék a továbbiakat illetőleg. Ezzel a hírrel mentem be másnap Sándor bácsihoz a kórházba, de ő mindenféle kifogást hozott fel — többek között, hogy nincs pénze a szöktetési költségekre, meg a továbbmenetelhez. Megnyugtattam, hogy ez ne okozzon gondot, majd én gondoskodom erről. Sajnos, ő továbbra is csak a sajátját mondogatta, hogy mi lesz, ha őt elfogják, akkor egészen bizonyosan főbe lövik. Viszont itt a kórházban kihúzhatna egy olyan hosszú időt, amikor már minden zsidót elszállítottak és akkor majd inkább Kassán keres valami búvóhelyet.Különben is legszívesebben megvárná, amíg megjön a „kivételezése/Még később is meglátogattam és közöltem vele, hogy most már ne halasztgassa a szökést, mert a városban megkezdték a vagonokban való deportálást és mi lesz, ha a kórházból visszaküldik a gettóba. Mondta, hogy az orvos megígérte, hogy majd jól elhúzza a gyógyítási időt. Kapcárt persze melegen tartottam, habár ö is sürgette az ügyet, mert minél tovább halasztjuk, annál nehezebb lesz. Nemsokára ezután Pestre kellett utaznom sürgősen két napra egy ilyen hasonló szöktetési ügyben. Kapcárt felkerestem és megállapodtunk, hogy ő másnap bemegy a kórházba, megismerkedik dr. Darvassal és megbeszéli vele a továbbiakat. Pestről hazatérve első dolgom volt Kapcárt felkeresni, aki közölte velem, hogy volt bent a kórházban Sándor bácsinál, aki kijelentette,hogy fél és nem meri vállalnia szökés eshetőségét, s ha különben is, az sikerülne, nem tudja, hogy miként tudna Szlovenszkón hosszabb időre megbújni. Kapcár úgy hallotta, hogy utána néhány nappal a kórházból elvitték a Kassáról utolsóként induló (június 3.-Í) transzporttal a betegeket is. Berohantam a kórházba, ahol Sándor bácsi egyik szobatársa elmondta, hogy június 2.-án vagy 3.-án beállított a kórterembe egy magyar csendőr, egy rendőr és egy katona és felszólította a betegeket, hogy jelentkezzék, aki zsidó. A szobán egyedül Sándor bácsi volt az és jelentkezett. Erre felszólították, hogy menjen velük. Sándor bácsi nem az ajtó, hanem azablak felé indult ésa nyitott ablakon át kigrott a kórház kertjébe, ahol összetörve feküdt, amíg hordágyra nem tették a pribékek, hogy elvigyék autón az állomás-a bevagonirozni. Erre azonban már nem került sor, mert a m^sQdiksaJjo — sal to mortale volt. __
