Newyorki Figyelő, 1985 (10. évfolyam, 1-15. szám)
1985-05-10 / 5. szám
\ 1985 május 10. NEWYORKI FIGYELŐ DR, SCHEIBER SÁNDOR TEMETÉSE A magyar zsidóság nagy halottjának végtisztességén az első gyászbeszédet dr. Salgó László főrabbi mondotta. Beszédéből az alábbi részleteket idézzük: — Megszállottan szerette a magyar zsidóságot, annak minden [ Intézményét, és nem volt olyan 1 egyetlen vidéki hitközség sem, . ahová el nem jutott volna tanításaival. Ismerte, és élt benne maradéktalanul a magyar irodalom. ' ’ " •• — Súlyos betegség gyötörte a törékeny emberi testet, és csodával határos módon néhány órával e földi világból való eltávozása előtt erőt vett magán, egyedül kelt ki az ágyból, átment a dolgozószobájába, meg egyszer utoljára leült írt-asztala mellé, megszokott karosszékébe, végigkísérte szemeivel a könyvespolcokon kedves köteteit, a bibliai kiadásokat, a csak nála található ritkaságokat, rámosolygott, — mert erre nagyon büszke volt, — az első kiadású Mikszáth-sorozatra. Arany János köteteinek kritikai kiadására, néhány perc alatt végig vonult előtte sok évtized küzdelme, megvalósult álma, majd ágyához ment, körülnézett, rámosolygott szeretteire, áldásra emelte két kezét, majd ezek voltak utolsó szavai: vigyázzatok egymásra. „Ki hozza nekünk mását, ki támaszt nekünk újra ilyen nagyot?” A Te életed befejezésével folytatásra vár sok minden még, amit megvalósítani akartál. A zsidó tudomány világában nincs Hozzád hasonló országunkban, a folytatást csak annyira ígérhetiük, amennyire erőnkből telik. De azt ígérem Neked, felelősségem tudatában, hogy az alma materra vigyázni fogunk és megőrzőnk mindent, amit Te megalkottál, és a magvar zsidóság számára eltávozásoddal történelmi kincs lett: könyvtár és kéziratok gyűjteménye, a múlt felbecsülhetetlen értékei és őrizni fogjuk tovább a péntek estéket, benne a Te szellemedet, és igyekezni fogunk átadni az utánunk következőknek minden örökséget, amelyet Te féltve őriztél. A végső búcsú percei. A Kél mólé rachamim után a gyászbeszédek sorát Héber Imre, a magyar zsidóság elnöke nyitotta meg. — „Elmegy az ember az ő honába, s körülveszik a koporsót a gyászolók”, mondja az Írás szava. Óriási részvét nyilvánul meg itt — mindenki r.észéről — a magyar zsidóság nagy halottja iránt. Jogos ez a demonstratíve kifejezett együttérzés, a veszteségérzet legmagasabb fokon történő kihangsúlyozása, a nagy, s őszinte gyász, níert a szörnyű kataklizmát túlélt maradék magyar zsidóság éke, koronája volt ő, mindannyiunk elismert nevelője, példaképe, szellemi vezetője. Páratlan tehetsége rendkívüli magaslatokra emelte öt, akinek látóköre szélesebb, akinek érzése mélyebb, akinek emberszeretete nagyobb volt, mint Istentől kapott., testi ereje, amelyet oly határtalan bőkezűséggel pazarolt. A pedagógus, tudós, polihisztor Scheiber Sándornak zsidósága épp oíy mélyen gyökerezett lelkében, mint magyarsága. A legvirtuózabb szó- és írás művészek közé tartozott, s ez nyilvánult meg műveiben is. amelyekkel ércnél maradandóbb emléket állított magának. A magyar tudományos v3ág nevében dr. Harmatta János akadémikus búcsúzott. Az amerikai zsidóság nevében dr. Howard M. Holtzman bíró, a Jewish Theological Seminary of Amerika igazgatósági elnöke mondott búcsúszavakat. Az Országos Rabbiképző Intézet nevében dr. Schweitzer József főrabbi búcsúzott. Szavait így fejezte be: — Hűtlenek lettek hozzánk a szavak. Nem tudjuk, hoav köszönjük meg mindazt, amit értünk tettél. Csak szorongó szívvel tekintünk a távozó után. s váohetetien hála és szeretet imádságával. Érted és szeretteidért. — A Szentíráscal. s az általad annyira szeretett Aranv Jánossal köszönünk el Tőled. Eredj bákességp“!. A lélek él. Találkozunk. Amen.” A tanítványok gyászát Landeszman György főrabbi tolmácsolta. — S mi, jelenlegi és volt hallgatói. közvetlen munkatársai, a Rabbiképző dolgozói, kik a legtöbbet kaptuk Tőle. megköszönjük az ég Urának, hogy a közelében lehettünk. Hisz’ életünkkel oly’ szoros szálakkal fonódott egybe. Mit emeljünk ki szerteágazó tevékenvséeéből? Azt, hogy a Rabbiképzőt — ahol 40 évet tanított —. s melynek 35 évig igazgatója volt. szinte a tetszhalálból egv személyben emelte világhírű rangra? Hogy kiszélesítette templomát, ahol az istentisztelet és a tanítás szentségét egyszerre valósította meg. s ahová az ifiúság is utat talált? Hogy behozta a komo!v falak közé a gyermekek kacagását. az esküvők, a briszek és bár micvók vígságát? Hogy előadások sokaságát tartotta itthon és külföldön, a tudománv katedráin és a kis gyülekezetek csekélvszámú közösségének egyaránt? Hogy kiadványokat jelentetett meg. sorozatokat indított el, cikkeket és tanulmányokat írt? Nekünk, akik mindig _ mellette voltunk, mégis úgy tűnt, hogy egész nap csak pasztoralis munkát végez. Magányosokkal, segítséget kérőkkel, társtalanokkai, betegekkel foglalkozik, az ő problémájuk megoldásán fáradozik, özvegyeket és árvákat vigasztal. Hallgatóinak ennél többet is jelentett. A tanító és tanítvány kapcsolata Nála párosult a szülő aggodalmával és szeretetével. Az alma materből kikerülve is, tovább figyelte sorsunkat, egyengette utunkat, tanácsokkal látott el mindannyiunkat. — Segítő kezének melegét mindenki érezhette. — De nekem még ennél is több volt! Édesanyám temetésén azt mondotta: Árvák lettetek, szüléitek helyett én fogom a kezetek. Övi áluf nöuráj otto. S 25 éven át fogta is a kezemet, éreztem atyai gondoskodását, szeretetét. — Ki mimcho hákaul umijodcho noszánu loch. Tőled kaptunk mindent és ebből próbálunk továbbvinni valamit, hogy emléked ébrentartásával mindig köztünk , maradhassál. — Búcsúzom Tőled a tanítványok, a Rabbiképző Intézet jelenlegi hallgatói és dolgozói, templomának látogatói nevében. MEGEMLÉKEZÉS DR. SCHEIBER SÁNDORRÓL A NEWYORKI MAGYAR-ZSIDÓ MÁRTIRÜNNEPÉLYEN Amint lapunk más helyén közöltük, a newyorki magyar-zsidó mártirünnepélyen lapunk szerkesztője emlékezett meg a magyar zsidóság nagy halottjáról. Ezeket mondta: Legyen szabad egy pillanatra eltérnem mai emlékezésünk zoros tárgyától és idéznem annak a barátnak emlékét, akinek égés élete az említett célok előmozdításának volt sentelve. Dr. Scheiber Sándor, amikor lázas ujjakkal kaparta le az évsázados port a sírkövek betűiről, vagy ősi okményokat fedezett fel ódon könyvek bekötő lapjai között, a múltat hozta vissza a mai nemzedéknek és a péntek estéken nyitotta mega zsidó fiatalság előtt a jövő családalapítás és a hagyományok megőrzésének útját. Peszach ünnepi imakönyvében van egy gyönyörű ima, amely sembeállítja az egyiptomi és a jövendő Pesach-ünnepet: PESZACH MICRAJIM — PESZACH LEATID. Ebben a templombn is vannak jelen olyanok, akik Scheiber Sándor kezdeményezésére fogták meg egymás kezét, hogy ifjú zsidó házaspárként segítsék elő a jövendő Peszach, PESZACH LEATID eljövetelét. Az Ő emléke legyen útmutatónk abban a küzdelemben, amely a zsidó nép és benne a dicső múltú magyar származású zsidóság felvirágzására irányul. A Magyar Zsidók Világszövetsége nevében Keller László alelnök így fejezte be búcsúszavait: • — A bánat és a gyász — az óriási veszteség miatt érzett fájdalomnak — ez órájában zokogó szívvel és lélekkel állunk itt e ravatal — egy olyan ember egy . olyan barát, egy olyan zsidó, egy olyan tudós — emléke előtt, aki mindannyiunk eszményképe, példaképe, nevelője, tanítója, buzdítója, és felemelője volt. — Scheiber Sándor, drága barátunk, nyugodj békében, a Mindenható adjon vigaszt családodnak, közösségednek egyaránt.” i