Newyorki Figyelő, 1985 (10. évfolyam, 1-15. szám)

1985-04-05 / 4. szám

11 1985 április 5. NEWYORK» FIGYELŐ GALILI-GEMEINER ERVIN: EMLÉKEZÉS A FÖLDALATTI MUNKA HŐSEIRE SCHNAPP LEA: AZ ÖPERENCIÁN INNEN ÉS TŰL II. (Folytatás) RAOUL WALLENBERG A vészkorszakot Magyarországon túl­éltek közül ki ne emlékeznék az 1944 nya­rán Budapestre került, nem egészen 32 éves diplomatára, aki mint harmadik közvetségi titkár érkezett azzal az eltökélt szándékkal, hogy zsidókat mentsen. Daniel sson követ mellé került mint „humanista attasé." E minőségében az ún. svéd „menlevelek" ezreivel mentette Pest zsidóságát azután, hogy a vidék zsidóinak oroszlánrészét már elnyelték Auschwitz gázkamrái. 1944 július 9-én érkezett Buda­pestre. A Gellért hegyen levő Gyopár u. 8. szám alatt székelő svéd követségen jelent­kezett. Rövid pár hét alatt megszervezi a követség „B" osztályát - a diplomáciai szótárból hiányzó — ún. „humanitáriust osztályt. Soha jobbkor nem érkezhetett volna a mentőangyal képében megjelent fiatal Wallenberg, akinek erős fellépése és személyes bátorsága a legkritikusabb per­cekben is hatott a deportálás véghezvitelét biztosító kakastollas csendőrökkel szem­ben. Sokszor a vagonajtók mögül húzott ki elítélteket. Áldásos és életmentő munkája hom­lokterében a menlevelek s az ideiglenes út­levelek kiadása állottak. A svéd, német, spanyol és francia nyelven kibocsájtott ideiglenes útlevelek egyben svéd állampol­gárságot is biztosítottak azok tulajdonosai­nak. Azután, hogy Wallenberg embermentő munkássága futótűzként teqedt el a halálra ítélt magyar zsidóság körében, a Gyopár utcai követség épülete már kicsinek bizo­nyult s így a szomszédos Minerva u.l/a. sz. villába kellett áthelyezni az újonnan kreált osztályt, ahol azután a Schutzpass-okat osztották. Wallemberg tevékenysége nem korlá­tozódott csupán követsége épületére. No­vember 4-én megjelent a Dohány utcai nagytemplomban, ahová a sárga csillagos zsidókat terelték, majd a szónoki emel­vényről jelentkezésre szólította fel a svéd útlevéllel rendelkezőket. Hasonlóképpen járt el a híres és ugyanakkor hírhedt tégla­gyárban is. Az elfogott gyerekek szabadon­­bocsájtása érdekében felkereste még a hír­hedt Hain Pétert is (detektivfelügyelő,majd március 19 után a rendőrfőkapitányság pol­gári osztályának, továbbá az újonnan szer­vezett ÁLLAMBIZTONSÁGI RENDÉ­SZET vezetője, akit 1946-ban kivégeztek) annak oroszlánbarlangjában, a svábhegyi Majestic-ben. Lévai Jenő, a két évvel ezelőtt el­­húnyt vészkorszak-kutató Raoul Wallen­berg című könyvében többek között a kö­vetkezőket úja: — Wallenberg megkereste a megfelelő kapcsolatot báró Kemény Gábor külügy­miniszter feleségéhez, báró Fuchs Erzsébet­hez, akit sikerült megnyernie ügyének. A félje életéért aggódó asszony igyekezett rábeszélni Kemény bárót Wallenberg kíván­ságának teljesítésére, amit Wallenberg ala posau ki is használt. -A Cholonban elhúnyt di. Breszlauer Áije-Lipót a szerkesztésünkben megjelent TANÚK VAGYUNK... című vészkorszak­­antologiában leírja Wallenberg embermentő munkásságának azt a részét, amikor a Bu­­dapest-Hegyeshalom-i országúton a biztos halál felé menetelő munkaszolgálatosok ez­rei között saját maga is osztogatta a men­leveleket. Wallenberg segítsége, de főleg bátorsága nélkül nem tudtunk volna élete­ket menteni, nem tudtuk volna a menleve­lek további ezreit útközben szétosztani a halálmarsban résztvevőknek. Raoul Wallenberg helye a Népek Jámborainak díszes, de kisszámú galériá­jában van, - mondotta nekünk dr. Bresz­lauer, egykori ungvári, majd prágai, végül choloni ügyvéd, aki az Eichmann-per tanú­jaként a magyarországi mentőmunkáról — amelynek egyik résztvevője volt — és a he­gy eshalmi halálmarsról vallott. * * * (Folytatjuk) TERJESSZE LAPUNKAT! FOGSOROK, KORONÁK ÉS HIDAK ÚJSZERŰ KÉSZÍTÉSE EGY NAP ALATT! ! ! Biztosítók tagjainak meghitelezését elfogadjuk Mindenfajta fog- és idegkezelés Fogadás előzetes megállapodás szerint vasárnaptól péntekig Beszélünk magyarul, jiddisül és oroszul DR . ROBERT ADLER fogorvos 5824 14th Avenue Brooklyn, N.Y. 11219 Tel.: (718) 436-8400/01 Alkalmasint igen. Valóban Úgy tűnik, hogy Boro Párk egy darab fcjldi paradicsom. Vallásos zsidók számára. Iskolák, jesivák, templo mok és jó párnosze. Az inyencfa­­latok eldorádója a lekóserebb ki­adásban. Istenem — gondolom —, küldjél lé hozzájuk egy prófé­tát (hivatásos sliáchokkal itt nem mennél sokra), szólaltasd meg a szivüket, értelmüket, és küldjed el őket közénk, Izráelbe, hozza­nak el hozzánk is egy kis „jidis­­k ajtót.” Előkerülnek évtizedek óta nem látott ismerősök, barátok. El van­nak .amerikaiasodva’, mi meg persze ,,elizraelÍ3edtünk”. Hívom őket: jöjjenek haza. (önkéntes sliách lettem, ez most a rögesz­mém?). „No way” — nem jön számításba. Túl jól megy a so­ruk. Mintha hallottuk, • átéltük volna ezt már valaha, valahol... Természetesen vanak kivételek, közöttük a vejünk és családja, a­­kik életcéljukat valósították meg, amikor jesivákat, Talmud Tórát és Bet Ávotot létesítettek Erec­­ben. Ők azonban a szabályerősi­­tő kivételek. A boro-parki zsidók többségének szemében Boro Park maga Jeruzsálem. Meg is kérdem tőlük, hol van a Nyugati Faluk? Nem mondom, szép a zsidó élet errefelé ,de a költő szavait idézve — s ez. vonatkozik egész Ameriká ra: „Tán csodállak, ámde nem szeretlek;..” Hétköznap az egész Boro Park egy nagyvásár. Az üzletek egy ré­szét szábra jorédok uralják, akik Izráelben azt sem tudták, mi fán terem a vallás. Most mind kapellit hord, sőt, mi majdnem több: iparkodik udvariasan bán­ni a vevővel. Elvégre itt a vevő az úr, és az Üzlet — üzlet, * Egy kis kóstoló New York Ci­­tyből. Rengeteg a bámulnivaló, és minden percért kár. Pár óra a Rockefeller Center épületcsoport­jában — építészeti remekmű, egy teljes nap is kevés lenne hoz­zá. Száguldunk végig a múzeu­mokon, mintha kergetne a tatár.. A Metropolitain csodáli. Az ultra modern Solomon R. Guggenheim múzeum. Helyenként elbliccelek egy-két termet, emeletet, kicsit megpihenek. Meglátogatjuk ter­mészetesen a zsidó múzeumot is, amely most a nagymultu csehszlo vákiai zsidóság emlékének szen­teli legnagyobb termeit. Megille­­tődve nézem a theresienstadti láger gyermekeinek rajzait... Telnek-mulnak a napok Ame­rikában. Illetve főleg New York Cityben. A kikötőben megtekint, hetők a második világháború ha­dihajói. Frissen festve, ragyogó­ra vixelve. Férjemet főleg a tech nikai remekművek érdeklik. Meg­csodáljuk belülről az amerikai ha ditengerészet egyik (a negyvenes évek elején épült) óriási kórház* hajóját. Aztán a már „ókori” re­pülőgépeket. Közöttük Charles Lindbergh immár nevetséges^ nek tűnő monoplánját, amellyel 1927 májusában szólóban átre­pülte az Atlanti Óceánt. New Yorktól Párizsig y*&n-stop. Körül­sétálom ezt a rozogának tűnő tá kolmányt, miközben az elrabolt Lindbergh bébi jár az eszemben. Éjszakánként holtfáradtan té­rünk vissza Boro Park-i bázisunk­ra, Fifth Avenue. Az ötödik: Man hattan legelegánsabb sugárútja Autó és emberáradat, turisták tö­mege (sok az ivrit szó, főleg a Rockefeller Center közelében, a­­hol az El A1 székel). Az amerikai óriás olvasztókemence forrón, a helyszínen1 fajok és színek min­den árnyalata és keveréke. (Lát­tunk egy „glatt kóser” — így a cégtábla — kínai vendéglőt is, bár nem az Ötödiken). Bámulom az üzletek és a világhírű nagy­áruházak csillogó, éjszakai fény­árban tündöklő kirakatait. Csodá­latos panoráma az Empire Buil­ding tetőteraszáról. A kőrenge­teg felett lelátni a kikötőbe, Amott a Radio City komplexuma, Lenn az utcán kémlelem az ar­cokat. Mintha Jacqueline Kenne­dy jönne szembe, ami alig való-* szinü. És vajon melyik ablak mö­gött búslakodik Greta Garbo? Koromfekete nörszök hófehér bé biket sétáltatnak. Rongyos ré­szeg hevei- egy pádon a ragyogó Avenue kellős közepén. Különb# kontraszt — lefényképezem. Miközben mindenen ámúlok­bámulok, majd elfelejtem, hogy; még hátra van a „shopping” —, a fek tte leves. Egy ilyen tengeren túli kirándulás elengedhetetlen kötelezettsége: ajándékokat ho*< ni és vinni. Hamar elő a rendem léseket! A bevásárláshoz, ha tud­ja az ember, kinek mi kell, nem kell sok fantázia, inkább az, ami­re Montecuccoünak volt szüksé­ge: pénz, pénz és pénz. II. Nos, amiért tulajdonképpen jöttünk látogatóba Amerikába: az esküvő — egy ’álom? Manhattan egyik legelegánsabb szállodájá­ban, a Sheratonban.) Minden, mi szem-száj ingere. A szakácsok ra­ja a helyszínen varázsolja elő az inyencfalatokat, kívánság szerint, kínai,;1 olasz, magyar,, ^tb. módra. S mindez előétel csupán. Az álló-, büffének viszont az az előnye, hogy lehet csevegni a." barátokkal, rokonokkal. • A vacsoraasztalnál mindenkinek, szigorúan kijelölték a helyét aranybetüs névjegygyei, hetekkel előre megtervezett ülte­tési rendszerint., A háttérben halk zene. A lucullusi lakoma leírásá­hoz nincs elég tehetségem. . Más­nap, az esküvőt tárgyalva, egyik ismerősöm megkérdezte, megcsó­­dáltam-e a millió dollárt érő kris tálycsillárt a teremben? Nos, be­vallom, észre sem vettem. — a vőlegény, Chájim, rokonszenves fiatalember, tanító. És tanító Mirjám, a bűbájos, 20 éves meny asszony is ,aki a'mult évben a je­­ruzsálemi Bét Jákov szeminárium hallgatója volt. A fiatal pár a leg esélyesebb álijja-jelölt, i akikkel amerikai;tartózkodásom alatt ta­lálkoztam. Halevájl­'V Csütörtök veste népes kísérettel indultunk a Kennedy repülőtér­re. Bucsuzáskor az amerikai bará tok tudni akarták, hogyan tetszett Amerika. Válaszként .megboldo­gult Dávid fiam egyik verséből idéztem: ■ Csak el'ne vémitsa a föld énekét a törtető, világ . robaja, nehogy szépsége rejtve apadjon el kőtömbök között egy- daltalan világban. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents