Newyorki Figyelő, 1985 (10. évfolyam, 1-15. szám)

1985-11-14 / 14. szám

1985 november 14.' NEWYORKI FIGYELŐ 5 AZ OSZTRÁK MŰKINCSEK VISSZAADÁSÁNAK HITELES TÖRTÉNETE DR. JÖLESZ KÁROLY főrabbi: (Ausztriai tudósítónktól) IZRAELI VALÓSÁGOK... A Mauerbach községben, Bécs mel­let leraktározott műkincsek ügyében rész­ben teljesen légből kapott, részben valóság­nak meg nem felelő tudósítások jelentek mega sajtóban. Bármilyen szétágazó, kom­plikált kérdésről van szó, fontos, hogy ol­vasóközönségünk a valóságnak megfelelő tájékoztatást kapjon. Még a hatvanas években a nemzeti szocialista uralom által lefoglalt műkincsek — kb. tízezer tétel — a SAMMELSTELLE A und B elnevezésű, az Elhagyott Javak Kormánybiztossága ismert intézményhez szer meghosszabbították Az igénybejelen­tés 1973 december 31-én járt leAzok aja­­vak, amelyekre igényt nem jelentettek be, a tulajdonosok nem voltak megtalálhatók, a műkincseket jegyzékbe foglalták és 1969 december 2.-i hivatalos lapban közzétették. A jegyzék az összes követségeken betekint­hető volt. 1970 december 31-től az igénye­ket be lehetett jelenteni. A határidőt két­szer meghosszabbították. Az igénybejelen­tés 1973 dec. 31.-én járt le. Azok a javak, amelyekre igénybejelentés nem történt, az ún. SAMMELSTELLE útján az osztrák köztársaság birtokába kerültek. Az osztrák állam kártérítésként ötmillió Schillinget fizetett ki a nemzeti szocialista uralom ül­dözöttéinek. Időközben kiderült, hogy az amer­­kaiak Münchenben is találtak üyen, nyüván zsidó származású értékeket. Ugyanilyene­ket találtak Altaussee elhagyott bányáiban is. Annak ellenére, hogy minden bejelentési határidő lejárt, s az előbb említett 5 millió hosszú évekkel ezelőtt kifizetést nyert, most megállapodás történt a bécsi izraelita hitközség, a newyorki Claims Conference, valamint az osztrák kancellár és pénzügy­­miniszter között, hogy az összes még ren­delkezésre álló javakat felleltározzák — jó pár ezer értéktárgyról van szó —és az októ­ber végéig elkészülő jegyzéket 1986 júni­usáig mindenkinek módjában lesz az egész világon betekinteni. Aki jogait bizonyítani fogja tudni, azokat érvényesítheti. Ha a polgári törvénykönyv szerint a tulajdonjog nem lenne bizonyítható, az igénylő bíró ság előtt érvényesítheti vélt jogait. A rendelet tervezete most került nyil­vánosságra. A bejelentési határidő 1986 február 2-szeptember 30. időre terjed. Bár­hol bejelenthetők az igények, valamennyi osztrák konzulátus és követség rendelke­zésre bocsájtja a szóbanforgó javak jegyzé­két betekintés végett. Ezek egyébként a hi­vatalos lapban is közzétételre kerülnek. A hitközséget nem érdemes sürgető levelekkel elárasztani. A határidő lejárta után kerül sor arra a megállapodásra, hogyan fogják értékesí­teni a megmaradt és nem igényelt tárgya­kat. Ez valószínűleg a bécsi Dorotheum, esetleg londoni és newyorki árverező válla­latok útján fog megtörténni. A nem igényelt és így uratlanná vált ( tárgyak értékesítéséből származó összeg hovafordításáról külön tárgyalás lesz az em­lített minisztériumokkal.. Nyüvánvaló, hogy a náci-uralom üldözöttéinek javára fennálló öregotthonok, stb. fognak a pénz­ből részesülni. DR. HACKER IVÁN,. ruirunivv^njnj-irtrír i------­IMIIM *•*-!»•* JfcnrfMOtf. MEAL ESTATE BROKERAGE MAMA MM (NT . HMTM4M I »4« TN 140 AVtMUC (MT. TI • TT M.) JOHN H. MAUTNER NCW vorne. N V. lOMi *#*##*##*#«*##*#*######*****##*### + FORRAI ESZTER: PÁRIZSI LEVÉL (HAIFÁRÓL) REVICZKY ÁDÁM SZERZŐI ESTJE HAIFÁN Nemrég tértem vissza Amerikából, $ jelenleg Izraelből küldöm PÁRIZSI LEVE­­LEM-et. A nyári kánikulában alig van ked­vem kimozdulni a házból, de jó újságíró­kollégám Székely István telefonhívására el­mentem a HOH haifai székházába, egy igen nívós estre. # Legutóbbi cikkeimben főleg nekro-| lógókat írtam: a nemrég elhúnyt Scheiber1 professzorról, Chagallról — valahogy úgy hozta a sors, hogy csak rossz híreket kap­tam. Mostani izraeli utam is .kényszer uta­zás" volt édesanyám betegsége miatt. Node térjek a tárgyra, a szerzői estre, amelyet Reviczky Ádám, a megboldogult Reviczky akiket a szerencse ehhez az emberhez kül­dött, legtöbbnyire visszatértek. Az esten szép számban voltak ezek a .kiváltságo­sok", a nagybányaiak, akik nagy hálával tartoznak az életmentő katonatisztnek. Eszembe jut apám, akit a balszerencse a Murai-századhoz irányított és nem tért visz­­sza, így csak verseimen keresztül beszélhe­tek róla és hozzá. A HOH-teremben egyperces néma felállással áldoztunk a hős életmentő Re­viczky Imrének, mielőtt a szerzői estet be­vezető elnök átadta a szót az írónak, a hős apa fiának, a hatvanéves Reviczky Ádám­­nak. A 777 oldalas könyv címe: VESZ­TETT HÁBORÚK, MEGNYERT CSATÁK a Magvető kiadó TÉNYEK ÉS TANÖK- sorozatában látott napvilágot. Dokumen­tumokkal alátámasztott életrajzi mű ez, amelyet az elhúnyt apának állít a fiú. Nem irodalmi alkotás, inkább tanúvallomás, a meleg szív, a humanizmus vezeti az író tol­lát. 1943 májusában került Reviczky Im­re a 40000 főnyi munkaszolgálatos élére, parancsnoki posztra, Nagybányán. Az élet­­benmaradottak emlékeznek jóságáról, em­­berszeretetéről híres katonatisztről, akinek nem véletlen, hogy emléket állított a Jad Vasém, s nevét utca viseli Cfáton. EMBER VOLT AZ EMBERTELENSÉGBEN, a cha­­szidokhoz hasonlítható, a kiválasztott keve­sek között. Fia negyedszer jár Izraelben.de mindenütt hirdeti apja emlékét, legyen az Amerika, Ausztrália vagy Európa. BÉKÉS EGYÜTTÉLÉS VAGY ÁLDATLAN KULTÚRHARC ? A demokrácia egyik alapvető tétele: a kisebbségnek el kell fogadnia a többség döntését. A vallási kérdésekben, törvényei­nek és szabályainak megtartásában nincs helye demokratikus szavazásnak. A vallás előírásai kötelezik a szegényt és a gazdagot, férfit és nőt, erőset és gyengét egyaránt. Törvényeit nem lehet szavazás alá bocsáta­ni. A vallástalan ember legfeljebb nem tart­ja be azokat. Izrael állami életének szerkezete sok­ban eltér a vüág többi felvüágosult és de­mokratikus államáétól, mivel a zsidó vallás és a zsidó állam elválaszthatatlanul fonód­nak egymásba. Lehet valaki katolikus, re­formátus vagy más vallású amerikai állam­polgár. A zsidó állam polgárának elsősor­ban zsidónak kell lennie. Lehet valaki nem zsidó izraeli állampolgár is, a törvény bizto­sítja vallásának szabad gyakorlását és a tör­vény előtti egyenlőségét. Ám az ilyen nem vállalhat magára nézve kötelezőnek sok olyan állami törvényt, amely a modem zsi­dó államban is vallási alapokon nyugszik. Izrael állama elsőrendű kötelességé­nek tartja a vüág minden táján élő zsidóság hazatérésének elősegítését. A CHOK HA­­SEVUT — a hazatérési törvény lehetővé teszi minden zsidó számára, hogy bármikor és bárhonnan haza jöhessen. Feltéve, ha nem vétett tartózkodási országának bünte­tőtörvényei ellen. Bűnözőnek, mégha zsidó is, nincs helye az Országban. Kíván bármüyen nemzetiségű egyén ezzel a törvényadta joggal élni ? Létezik a zsidókon kívül másvalaki, aki haza akar­na térni? Az újra épült zsidó állam parlament­je, a Kneszet, a családjogot a rabbisági bíró­ságok hatáskörébe utalta. Ez a törvény még jobban elmélyíti a kapcsolatot az állam és a vallás között. A zsidó állam nem ismer polgári házasságot. Az egyházi esküvő álla­mi aktus. A válást is egyházi bíróságok mondják ki ki. Nem zsidó vallású állampol­gárok, keresztények, mohamedánok, akik nagyszámban élnek Izrael országában, ter­mészetesen nem fordulnak a rabbinikus bírósághoz családjogi problémáikkal. Azo­kat saját felekezetűk törvényei szerint in­tézik. A zsidó vallás több más kérdésben is összefonódik az állami törvényekkel. A tör­vényes pihenőnap a szombat. Az állam ün­nepei a Tóra által megállapított ünnepek. Szombaton és ünnepnapokon tilos minden­féle munka a gyárakban, vagy üzemekben. Vonatok, autóbuszok nem közlekednek. A hadsereg vagy állami üzemek kony­háiban csak kóser ételeket főznek. Az in­tézményesített húsvágás a kásrut törvényei szerint történik. A felekezeti élet is más, mint a szét­­szóratás országaiban. A hitközségek ugyan voluntáris alapokon működnek, de költség­­vetésük nagy részéről állami szerv: a Vallási Tanács gondoskodik. Az országos főrabbikat külön, e célra összeállított grémium választja meghatáro­zott időre. Egy askenázi és egy szefárádi főrabbi állnak az izraeli zsidóság élén, akik az orthodox irányzathoz tartoznak és eb­ben a szellemben irányítják az ország vallási életét. Csak az utolsó évtizedben kezdtek a zsidóság többi vallási irányzatai is - kon­zervatívok és reformok — szervezkedni, de állami elismerésben nincsen részük. Vallási funkciókat nem végezhetnek, de senki sem akadályozza őket hitközségeik szervezésé­ben és templomaik, imahelyeik felépítésé­ben. Az elmondottakból felszínes olvasás­ra azt a következtetést lehetne levonni, hogy Izrael tisztán theokratikus, tehát val­lási állam, holott ez nem így van. Nem sok olyan demokratikus rendszerű állama van a világnak, mint Izrael. Állami törvényei nem biztosítják kevésbbé állampolgárai demok­ratikusjogait, mint az angol vagy amerikai törvények. S mindazok ellenére, hogy a vallási és állami törvények egymásba fonód­nak, nem lehet vallási kényszerről beszélni, mert a felsorolt esetekben maga az állam gondoskodik, hogy a vallási törvényeit be­tartassa polgáraival. A Zsidó Állam egyik fontos célkitű­zése, hogy a zsidó népet fenntartsa, hogy ne engedje asszimilálódni, vagy beolvadni más népekbe. Óriási vérveszteséget szenve­dett a zsidóság hatmillió testvérének a náci gyilkosak által való kiirtásával. Ha olyan állam lesz Izrael, mint a vüág többi állama és nem tartja meg speciális különállását a többi népektől, sorsa az lesz, mint a többi ókori népnek: eltűnik a vüágtörténelem porondjáról. Nem vitás: van egy igen vékony réte­ge a zsidó népnek, amely ezzel a gondolat­tal megbarátkozott és ennek szellemében követeli, hogy válasszák el az egyházat az államtól, mint sok más sermokratikus or­szágban. Szűnjék meg a zsidó nép elkülö­nülése és éljen más népek szokásai, erkölcsi felfogása szerint. Vesse ki magából a hala­dást gátló középkori szokásokat. Szüntesse meg a szombat szentségét, nyissa meg ka­puit a vegyesházasságok előtt, dobja sutba az állam zsidó jellegét. Már az Állam megalakulásakor érez­ték, hogy ezek a problémák kiéleződnek a jövőben, azért törvénybe iktatták a STA­­TUSQUO-t, azaz rögzítették az angol man­dátumban érvényben volt vallási helyzetet és ezt törvényerejűvé tették. Mivel az angol mandátum idején Haifán jártak az autóbu­szok, azok ma is közlekedhetnek, ugyan­akkor Tel Avivban és más városokban nincs autóbuszközlekedés. A statusquo-törvény azonban csak az újjáépült zsidó állam kezdeti stádiumában volt megfelelő. Azóta sok minden megvál­tozott és kezdődött a vita a vallásosok és a vallástalanok között. (Folytatjuk) Kezemben a kötet, még nem olvas­tam végig. Szenvedélyesen megírt tanúval­lomás, gyászolják a halottakat és emlékez­nek a megmaradónak a NEM FELEJTÜNK jelszó zászlaja alatt. Nem mindennapos zsidóbarát GÓJ szerepelt a HOH színpadán, a közönség szívébe zárja és a zárószavak után mindannyiunkban felmerül a nagy kérdés, müyen kár, hogy csak üyen kis számban akadtak KIVÁLTSÁGOSAK,1 kiválóak, emberek, a dúvadak a kegyetlen vészkorszak dzsungeljében. Nekrológok helyett végre élőkről írnék, s talán Reviczky Imre példáját idézve az optimizmus csendül fel Párizs helyett Haifáról írt levelemből. . . " -................ ...... -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents