Newyorki Figyelő, 1985 (10. évfolyam, 1-15. szám)
1985-11-14 / 14. szám
6 NEWYORKI FIGYELŐ 1985 november 14. SIMON TIBOR: A TITOK KÚTJA NASCHITZ FRIGYES: EGY KIÁBRÁNDÍTÓ LEVÉLVÁLTÁS A zajos, zsúfolt kávéház egyik asztalánál idős férfi ül magántosan és szórakozottan kevergeti teáját. Lényegében semmi különös nincs rajta, de hogy mégis kameránk kíváncsi lencséje elé került, ennek roppant egyszerű oka van. A kávéház szinte kizárólag a fiatalok találkozóhelyeként ismert, a korosabb vendég messzire elkerüli ezt a mai időknek megfelelően gyéren viláí gított, különben tágas helyiséget. Nem vesztegetjük tehát a szót arra, hogy részletesen leírjuk a vendégek külsejét, hiszen dicstelen századunk alkonyán I megszokott jelenség a kigöndörített, borzas hajzat hóbortja, a ruhaviselet karniválra emlékeztető cicomája.Ha valaki nem tudná, ifjúságunk egyfajta forradalmáról, vagy 1 inkább lázadásáról van szó, amolyan túlértelmezett szabadságról, amiből mindenki annyit szakít le magának, amennyit akar. Ám legyen. De maradjunk a teáját kavargató öregúrnál, aki minden bizonnyal vár valakit, magára erőszakolt gyugalommal sűrűn fordítja tekintetét a bejárat felé. Már nem első alkalommal keresi fel ezt a kávéházat - nyilván nem minden ok nélkül -, de nem veszíti el türelmét, újra végigfutnak szemei az ifjak sokaságán és vár. Vagy inkább lesben áll ? Miféle ember lehet ez a sarokasztalnál ülő idegen, aki külsejére nézve feltétlenül a jólápolt, anyagi problémákat nem ismerő, intellektuális réteghez tartozik, kitűnően álcázza magas életkorát, s nem tudni, hogy bűnös, vagy ártatlan kalandkeresés, vagy egyszerű időtöltés, szórakozás céljából keresi fel a fiatalok e találkozóhelyét mindig a koraesti órákban ? Jacob Breslauer életútja is a homályba kanyarodik. A maga idejében ismert, kiváló kémikus volt Prágában, de Hitler gondoskodott róla, hogy tekintélyes gyógyszergyárát elhagyni kényszerüljön, s a pokoljárás után, néhány kitűnő gyógyszerpreparátum receptjével a zsebében — és semmi többel - mint magányos bevándorló érkezzék Izraelbe. Senki nem tudta róla, volt-e családja, felesége, gyermekei, erről még későbbi üzlettársaival sem beszélt, akikkel gyógyszeripari üzemét megalapította és ahonnan,bár szakmai tevékenységet már nem folytat, pontosan kapja részesedését, ami gondtalan megélhetést biztosít számára. Breslauer magánéletébe senki nem nyerhetett betekintést. Lakásába nem hívott társaságot, házvezetőnője, Hilda, egy kiszáradt vénség, még akkor is megtagadott minden felvilágosítást gazdája felől, amikor erre tapintattal, félig-meddig hivatalosan felkérték. Különc életmódjához furcsán viszonyultak ezek az egyre gyakoribb kávéházi órák, pláne egy olyan lokálban, amelynek neve és címe már nem egyszer a rendőrség aktáiban is szerepelt. Breslauer nem ismerte fel a kockázat veszélyét. A kávéházban való mindennapi megjelenése ahelyett, hogy megszokottá vált volna, egyre gyanúsabbá tette, különösen azok előtt, akik itt bonyolították le obszkurus üzleteiket, lánykereskedelemmel, vagy éppen kábítószerek diszkrét eladásával foglalkoztak. Rendőrségi besúgót sejtettek benne és anélkül, hogy Breslauer erre gondolt volna, egyre szorosabban fonódott köré a gyűlölet hálója. A hosszú, meddő várakozás végre meghozta a maga gyümölcsét. Az esős, barátságtalan esték egyikén, rövid esőkabátban, huszonkét év körüli fiatalember lépett a helyiségbem ahol az egyik asztal mellett ülő barátok „Méir ! Méir! "-kiáltással fogadtak, magasnövésű, sápadtarcú, aránylag normális hajviseletű és öltözetű fiú volt, s ahogyan a barátok és persze a barátnők üdvözölték féktelen lármát csapva,nem volt nehéz a többi asztaloknál ülőknek sem kitalálni, hogy Méir katonai gyakorlatáról tért haza és az ostoba zaj nem más, mint a viszontlátás feletti öröm spontán kifejezése Breslauer kezében megremeg a kanál. Félretolja teáját, de a benne lappangó feszültség gyorsan felenged. Elégedett mosollyal szemléli a belépőt, akinek a barátok máris helyet szorítanak, anélkül, hogy fogalma lett volna arról, hogy valaki fojtott izgalommal lesi a jöttét. Honnan is sejtené ? Az öregúr egy hónappal ezelőtt pillantotta meg először Méirt, sétája közben, a kávézó teraszán. Ennek az egyoldali ismeretségnek - vagy felismerésnek ? - két, három másodpercig tartó izgalma rányomta sztigmáját Breslauer további életére és cselekvéseiben, az események sodrában, már nem ura önmagának. De Isten malmai lassan őrölnek. Még egy félórányit elidőz asztala mellett, szemét le nem véve a fiatalemberről, majd fizet és sietve távozik. De másnap kezdődik újra minden. Breslauer elfoglalja megszokott helyét és gyötrelme csak akkor siklik át a boldogság e veszélyes ingoványára, ha a fiút megpillantja. Megtörtént, hogy Méir napokig nem mutatkozott a kávéházban. Eyenkor Breslauer türelmét vesztve csatangolt utcák hosszát,figyelte a járókelőket,újra s újra benézett a helyiségbe, izgatottan tárgyalt a pincérrel, akit megfizetett, hogy a fiatalember után tudakozódjék. Lassacskán kibontakozott előtte Méir gyermekkora, szüleinek képe. Már ismerte az utcát, ahol lakott, az apa munkahelyét, - egy állami intézmény fontos beosztású tisztviselője volt - anyagi helyzetét, ami egy háromgyermekes család számára korántsem volt gondoktól mentes. Az is előfordult, hogy Méir csak bepillantott a kávézóba és tovább ment. Breslauer lopva utána osont, figyelte a fiú kissé lomha járását, utcákon át követte minden látható ok és cél nélkül, — és amikor kifulladva megállt, addig kísérte meleg tekintetével, amíg el nem nyelte őt a forgatag. (F oly tatása következik) BHI.EKKZ3! t$ NlfEUJR! KÉR/ÜK OLVASÓINKAT, HOGY HIRDETŐINKET TÁMOGASSÁK. VÁSÁRLÁSAIK ALKALMÁVAL HIVATKOZZANAK LAPUNKRA Lapunkban elvesen adunk helyet közérdekű vagy érdekes Írásoknak. Nem közéit kéziratokat nem kaMOnk vissza.____________ Tapasztalatból tudjuk, hogy bírálók és olvasók részéről kedvező recenzióra igényt tartó írók eszmei iránytűjét elsődlegesen társadalmi problémák mozgatják, anélkül, hogy világnézeti jelleggel valamelyes állásponttal azonosítanák magukat. Dürrenmatt szerint divatos író legjobb esetben olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek a nyilvánosságot romantikus elemekkel elegyített vonzó és valóság-tünetű fejtegetésekkel tartják ébren. Ennek tudatában és metafizikai kísértésű optimizmussal felvértezve elhatároztam, hogy a pusztába küldött levelekkel kipuhatolom közeli és exotikus országokban élő, többé-kevésbbé jelentékeny idegen toliforgatók véleményét, rokonszenvre és kézfogásra hangolva őket egy békés, Izrael-centrikus koegzisztencia érdekében. A titokzatos partner kiválasztását a véletlenre bíztam, mennyiben felütöttem a KÜRSCHNER* S LITERARISCHER KALENDER című címtár legutóbbi kiadását és csukott szemmel rátapintottam egy névre. A sors groteszk iróniája folytán a gyanútlan szembesített egy Kőiben élő japán író személyében mozdult elő, aki telepátikus végzetszerűséggel pontosan az én születésnapomon látta meg a csalóka napvilágot. Nem meglepő, hogy én ebben a varázslatosan rejtélyes ujjmutatásban egy felsőbb hatalom játékos kihívását véltem felismerni, ami arra késztetett, hogy a következő -magyarra átültetett - levelet intézzem hozzá: — Igen tisztelt Matsubara úr, — én az ön nevét és címét a KÜRSCHNER' S LITERATUR KALENDER 1984-es évfolyam 794. oldalán fedeztem fel. Jómagam a 862. oldalon szerepelek, az ön személyi adatai közelében. De ez a szomszédság ennek a levélnek a megírására inkább csak döcögő iramú ürügyéül szolgál. A valódi indokot inkább az a tény fuvarozza, hogy mindketten május havának azonos napján léptük át, — hogy egyik regényének címszavát idézzem: a „szerencse-portáját." (Glückspforte) ön 50 év előtt, én néhány évtizeddel korábban. Bizonyos, hogy mindketten a horoszkóp egyforma értelmi és szövegű jövendőmondásának váteszi igézetű víziójában kéjeleghettünk ! —- „Sok út vezet a csúcshoz" - ez a címe egy másik irodalmi művének, s én ezt a találó észrevételt azzal a megállapítással kerekítem ki, hogy a lét ormáról való lezuhanás esélyét csak egymást kéz-a-kézban támogató egymásrautaltsági érzésből fakadó szolidaritás képes enyhíteni. De a különböző hideglelést okozó veszélyt, - átvitt értelemben - nemcsak a csúcs eléréséhez kötődő virtus éleszti, hanem a sima alföldön leselkedő szándékú ármány is. Miután mi ketten ugyanazon csillagzat alatt születtünk, - és gondolatainkat azonos nyelvbe ültettük, - feltételezem, hogy minden eltérő faji sajátosság ellenére, egyforma, világbékét és testvéri összefogást sürgető humanista eszményekért lelkesedünk...Ebben a reményben üdvözlöm félévszázados jubileuma előestéjén és ünneplő révedezéseim jeléül, ide rögzítem a híres japán Manyistköltő SZÜLETÉSNAP cimű alkalmi versét: FELVIRRADT AZ ÚJÉV REGGELE ÉS A ZSENGE TAVASZ DIDERGŐ NAPSUGARA ÁLDÁST ÁLDÁSRA HAVAZ. Mi itt a Szentföldön békére és a nemzetközi megértés előitélet nélküli összhangjára szomjazunk, bízva a Teremtő áldás-osztó szövetségében...Szívélyes üdvözlettel: N.F. -Pontosan három hónap telt el, amíg egy a Golden-Gate-Bridge-t ábrázoló, bágyadt ihletésű levelezőlapra szűkített válasz megjött. A konvencionális szöveg így szól:- Igen tisztelt N. úr, - sok szívélyes köszönet Kölnbe küldött leveléért. Én is minden szépet kívánok önnek születésnapjára. 1982 óta San Franciscóban, ebben a gyönyörű városban élek. őszinte hive: Hisako Matsubara. (Nőnemű) Félretettem és megőriztem a távolságtartó vallomást, összeráncoltam a homlokomat és emlékezetemből előszedtem a francia expresszionista költészet avantgardistájának, gróf Lautreamont aforizmáját, amelynek értelmében a csalódás a tévedések legjelentékitelebb változata. Ebbe beletörődtem... Dr. Péter I Tatján "' Dr. Michael L. Fürst g New Yorkban végzett, magyarul beszélő ügyvédek 1 FÜRST, WEIN & TARYAN ÜGYVÉDI IRODA Állampolgárság—Családi jog—Fizetésképtelenség Hagyatékok—Ingatlan adásvétel—Névváltoztatás Üzleti szerződések— Vállalati jog— Végrendeletek Baleseti ügyekben ügyvédi munkadíj kizárólag sikeres ügyintézés után 245 EAST Slst ST.NEW YORK, NY 10028 (212) 628-0119 EMLÉKSZEL? ZSOLNAI HÉDI énekelt a PILVAX. ban, ANNA-ban, KEDVES-ben, a ZENE- f AKADÉMIÁN. Te is ott voltál estéről estére, vele l dúdoltad: ) A KÉT SZEMÉT MÉG MOST IS LÁTOM )TE VAGY NEKEM A NYÁR... [MÁR A LOMB LEHULLT... IARLEM SZERENÁD és sok más... ZSOLNAI HÉDI 60 perces színe videokazettán (VHS, BETANTSO) felidézi a szép estéket. MEGRENDELHETŐ: AP Production, Lajos von Baghy Hohenzollemstrasse 77/5 D-8000 München 40,West Germany. Ára: US 50 Dollár, DM 120, illetve ennek megfelelő valuta. Szállítás csekk ellenében, Németor szágban utánvéttel is. :meior- ,
