Newyorki Figyelő, 1985 (10. évfolyam, 1-15. szám)

1985-10-14 / 13. szám

NEWYORKI FIGYELŐ 7 1985 október 14. SZABÓ LAJOS: ZSiDÓSORSOK MAGYARORSZÁGON 1919 AZ OLVASÓ ÍRÁSA I GaliÜ-Gemeiner Ervin: Egy ízig-vérig chaluc-katona ELIJAHU BEN-CHUR TÁBORNOK EMLÉKÉRE Férje egy lovas tüzérezred kötelékében járta a harctereket, amelynek legénysége túlnyo­mórészt falusi paraszt-származású katonákból tevődött össze. A háború kezdett elhúzódni. Az öldöklés eszközei, mindhatnók, technikája, mind többrétííek lettek. Haditechnikában messze elma­radtunk, akár az orosz-japán háborúban nagy tapasztalatokat szerzett cári hadseregtől, akár a műszakilag fejlett entente-hatalmak nyugati fronton ellenünk felvonult hadseregeitől. Ennek az elmaradottságnak a felszámolására egyik gyors­talpaló tanfolyamot a másik után szervezték az osztrák-magyar hadsereg hátországi területein is. Ezekre a kurzusokra, elsősorban önként jelent­kezőkből választották ki a megfelelőnek látszó katonákat. A nehéz harctéri viszontagságokban össze­szokott konzervatív beállítottságú, paraszti szár­mazású tüzérek nem szívesen váltak meg bajtár­saiktól. Nem jelentkeztek ezekrea hosszabb-rövi­­debb ideig tartó tanfolyamokra. Auslaender Sá­muel szakaszvezető annál inkább vállalkozott a különleges vezénylésekre. Meg akarta úszni a há­borút, fel akarta nevelni hét gyerekét, így lett ütegének szinte állandó tanfolyami résztvevője. A híradós tanfolyamot követte az aknaszedő, a gázvédelmi, a drótakadály vágó, a lángszórós és a jó ég tudja, még hány vagy milyen tanfolyam, ahogy ezt a háború után hazatérve elbeszélte. A lényeg, 1918 őszén a tizenhetedik tanfolyama, a német csapatok által elfoglalt Finnországban érte sitanfolyamon. Ott viaszkozta a kincstári siléce­­ket, amikor kitört a forradalom, a központi ha­talmak hadseregei letették a fegyvert.Ezer és ezer életveszélyen, a balti államokon, forrongó orosz területeken, Lengyelországon át vergődött haza, három hónapig tartó út után. Már talán 1919 ja­nuárt írtak a naptárban, amikor otthonába vissza­tért. Magához ölelhette feleségét, időközben fel­cseperedett gyermekeit, örült a háborút megúsz­ni akaró tervei teljesülésének. Nem sok időt engedélyezett magának ki­pihenik a harctéri fáradalmakat.lájbot% az asszony vezette üzlet fellendítésének. Megújult reményekkel vette vállaira a népes család nevelé­sének reá váró gondjait. A sors másképpen akarta. Alig pár hónap telt el hazajövetele óta. A vesztes háborút követő zűrzavaros állapotok megnehezítették a vendég­lős árúbeszerzését is. Ennek előmozdítására egy lovat vásárolt magának. Előkerült a félszerből a kocsi és a lószerszám is. Ezzel járta a vasútvonal­tól távolabb eső községeket, ahol olcsóbban tu­dott bort, élelmiszert beszerezni. így jött el már­cius 21-ike, az első tanácsköztársaság kikiáltásá­nak napja. Hamarosan életbeléptették a szeszes italok árúsításának tilalmát. Még nehezebbé vált a vendéglő üzletvitele. Elmaradtak a két-három vendégszoba megszokott lakói is, a kereskedelmi utazók. Nem volt árú, nem volt mit kínálni.Rossz volt a vasúti közlekedés is. A napi két-három vo­natpár helyett, heti két vonat közlekedett. Az elmaradott személyvonatok helyett ellenben ide­futottak be április első napijában azok a katona­vonatok, amelyek azokat a hevenyészetten tobor­zott vörös ezredeket hozták,amelyek hivatva let­tek volna a tanácsköztársaság leverésére előretö­rő román csapiatokat megállítani. Ezen a kis vasúti csomóponton vagoniroz­­tak ki, innen már gyalogmenetben folytatták út­jukat a tíz-tizenöt kilométernyire elfoglalandó harci állásaikba. A korai húsvétkét napiján vonul­tak fel a vörös ezredek aránylag jól felszerelt, de túlnyomórészt ki- vagy átképzetlen katonái a vé­delmi állásaikba. A korai, április eleji húsvétot követő hét csütörtökjén zajlott le a heves.de rövid csata. A nagy erővel és francia tüzérségi irányítással meg­erősített román támadók, néhány rövid óra lefor­gása alatt szétzilálták a vörös hadsereg alakulatait. A frontnak ezen a középső szakaszán beásott csapattestek rendezetlen f utáiian kerestek mene­déket. Az útjukba eső falvakban és pusztákon el­­rekvirálták, a háború által már amúgyis megritkí­tott lóállomány hozzáférhető részét, menekülé­sük meggyorsítására. Az igáskocsik elé befogott lovakkal igyekeztek elérni a legközelebbi vasút­állomást, abban reménykedve, hogy még elérik az ott veszteglő szerelvényüket, amit még a ro­­mán előőrsök odaérkezte előtt visszaindíthatnak. Az utóvédek azonban már nem érték el az utolsónak kiindított szerelvényt. Három vörös ka­tona ezek közül felfedeztea vasúti vendéglős hát­só udvarán lévő istállóban, annak nemrég beszer­zett, jól ápolt lovát. Rápiarancsoltak a vendéglős­re, hogy azonnal fogja be az udvaron álló kocsijá­ba a lovát, hogy menekülésüket azzal folytathas­sák. A vendéglős ezt vonakodott megtenni. Szó­váltás keletkezett köztük az istálló előtti udva­ra«^ Ez jnkébb .elfajult és a vége az lett, az egyik katona kirántott egyet a derékszíjára fel­tűzött kézigránátok közül, élesítette, majd hoz­závágta a háborút megjárt tüzér-szakaszvezető­­höz, akit ez a gyilkos fegyver darabokra tépiett. Maga után hagyva özvegyét,hét árvájával együtt. Amit a tizenhét tanfolyam összeügyeske­­désével elért, hogy hazakerülhetett, azt egy fele­lőtlenül eldobott kézigránát, egy pillanat alatt, örökre széttépte. Ez volt a zsidósors 1919-ben Magyarországon, előrevetve Siófok, Orgovány és Izsák árnyékát. (Folytatjuk) Az államalapító nemzedék egyre rit­kuló erdejéből ismét kidőlt egy tölgy. Eli­­jáhu Ben-Chur tábornok a „régijisuv" cha­­luca, mqd katonája, aki már életében le­gendává vált, - meghalt..) Rendkívüli egyéniség — a Cahal „fe­negyereke ' — volt mind gondolkodásban, mind tetteiben. Raja kívül nem volt az ak­kori ifjú izraeli hadseregben (azóta sem) tá­bornok, aki mert volna bátorságot venni, hogy levegye a vállpántján levő tábornoki rangjelzést és azt Ben Gurion asztalára dobja. Évekkel ezelőtt beszélgettünk vele, amikor kényelmes tiszti lakását felcserélte az akkori napokban gyakran Katjusák lövé­seinek záporában álló Kiijat Smoná-i lakó­negyeddel, amely újabb állomása volt Ben- Chur változatos, izgalmakban bővelkedő és tettekben gazdag pályafutásának. Az izraeli hadsereg fenegyereke mindig előbb saját maga hajtotta végre, amit feletteseinek ja­vasolt s alantasaitól megkövetelt. — Gyermekkoromban — mondta ne­künk 1922-ben hoztak szüleim Chagall városából, Vitebszkből az akkori Paleszti­nába. Mindent a szükségszerűség, a realiz­mus szemüvegén keresztül nézek. Még isko­lába járni sem volt időm. Már tábornok vol­tam, amikor formálisan is elvégeztem az elemi nyolc osztályát, majd egy évvel ké­sőbb érettségiztem. — Először 13 éves korában - hat évti­zeddel ezelőtt - fogott fegyvert. Ifjú korá­ban csatlakozott a Haganához, majd a má­sodik világháborúban, mint az angol brigád tagja, Afrikában és Európában harcolt Hit­ler csapatai ellen. Megjárta Egyiptomot, Lí­biát, Tripolit, majd Európát, ahol még a Vészkorszak maradékainak is segítségére volt. Törzsőrmesteri rangban szerelt le. A Hagana utasításai szerint a nyugati sivatag­ban, majd az Olaszországban állomásozó zsidó egységek felügyeletével bízták meg. A háború után az autóbusz koopera­­tiva tagja lett. A nap 24 óráját megosztotta a volán és a biztonság között. A mandátum utolsó fázisában a Negevbe vezető vízcső­­hálózat lerakásánál találjuk. Azokban a na­pokban a vízfeltáró társaság élén Lévi Skol­­nik, a később Lévi Eskol miniszterelnök, valamint Pinchasz Kozlovszki, a későbbi Pinchasz Szapir pénzügyminiszter állottak. Amikor megszervezték a hadsereget, Jákov Dóri a Hagana, majd később a Cahal első vezérkari főnöke magához kérette Ben- Churt és megkérdezte, hogy mik az elgon­dolásai.- Küldjétek Jeruzsálembe,vagy pedig parancsnoknak a Negevbe, ahol az ott töl­tött két év alatt megismertem nemcsupán a terepet s a településeket, hanem az arabo­kat is. Ezután Ben Gurion a hadsereg ki­képző osztályának főnökévé nevezett ki - mondotta nekünk. Tekintve, hogy Ben-Chur már abban az időben is a maga alkotta „Sulchan Á- ruch”-ja szerint élt, nem sokáig maradt új és felelősségteljes beosztásában. (Ezt meg­előzően Jeruzsálemben katonai parancsnok is volt). A nehéz latruni ütközetet követő vezérkari tanácskozás után mondta Ben Gurionnak: - Élijáhu Golomb tanítványa vagyok. Az ő szellemében a cselekmények­nek még ha nem is részese, de társa vagyok, nem pedig tisztviselő. Elgondolásaim és ja­vaslataim vannak. Meg vagyok szokva .hogy meghallgassanak. Legfeljebb nem fogadják el tanácsomat. De meg sem hallgatni...? — Ezután lemondott a hadsereg kiképzési osztályának parancsnokságáról. Helyét Chaim Laszkov ( a Cahal későbbi, ötödik vezérkari főnöke) foglalta el. Másik, komolyabb nézeteltérése Ben Gurionnal a hadsereg politizációját illetően tört ki. Ben-Chur, aki azokban a napokban a vezérkar egyik legbefolyásosabb embere volt, a legélesebben ellenezte, hogy Ben Gurion eltávolítsa a biztonsági ügyek éléről Jiszraél Galilit (a későbbi tárcanélküli mi­nisztert). Levette vállpántjáról a tábornoki rangjelzést s visszaadta Ben Gurionnak, til­takozásul, hogy politikát visza hadseregbe. Utána visszament a Negevbe soffőr­­nek. Felavatta az első Beér Seva-i vonalat. Ekkor, 38 éves korában elhatározta, hogy elérkezett a tanulás ideje. Amerikába uta­zott, ahol a politechnikumra iratkozott be. Izrael washingtoni katonai attaséja adta neki vissza a tábornoki rangjelzést. Hazaté­rése után a KUR-konszern főmérnöke lett, majd a rechovoti Weizmann Intézethez került. A hatnapos háborút megelőző időben minden befolyását latba vetette, hogy a Hagana veteránjai, a második világháború leszerelt katonái,sőt még a női soffőrök is határmenti szolgálatra jelentkezzenek. A Jóm Kipur-i háború folyamán nem hívták be katonai szolgálatra, mire Tel Aviv városánál önként jelentkezett soffőr szolgá­latra. Tudva, hogy autóvezetőkben hiány volt akkor, egy városi szemetesautóvezeté­sét vállalta. Egy hónapon keresztül ő volt Izraelben a legmagasabb rangú szemetes­­soffőr...- A háborút követő napokban ismét a biztonság hiányára mutattam rá. A mi­niszterelnöknél és a a hadügyminiszternél, valamint a vezérkari főnöknél voltam. Min­denhol kávéval, teával és süteménnyel kí­náltak és ezzel be is volt fejezve — mondta nekünk mélabúsan. Változatos pályafutásának utolsó ál­lomása a kiiját-smonái polgárőrség megala­pítása, szervezése, valamint annak parancs­noksága volt. Mi is itt kerültünk hozzá. Sőt, az interjún kívül, meghívásunknak ele­get téve, a cfáti Rotary-clubban a polgár­őrségről s annak szervezés-technikai részé­ről tartott előadást. Előbb megözvegyült, majd élete utol­só éveit öregotthonban töltötte. Legyen áldott ennek az izraeli harcosnak emléke... HEYMANN5 PHARMACY 5101-13th Ave. Brooklyn, N.Y. 11219 Phono: 496-6644 Beszäünk magyarul, héberül és jiddisül is. A legfigyelmesebb kiszolgálás! E hirdetés felmutatói kedvezményben részesülnek! iHBBBBBmBBBBSBBBSBBBH Hirdessen lapunkban SELA INSURANCE 104-35 Queens Boulevard Forest Hflls,N.Y.l 1375 (Tel.: (718) 896-3333 Elsó helyen álló biztosítási ügynökség New Yorkban ! Mielőtt megújítja autóbiztosítását, hasonlítsa össze árainkkal! LIABILITY: Brooklyn $ 417.00 Manhattan $ 363.00 Bronx $ 327.00 Queens $ 297.00 Hivatkozzék a NEWYORKI FIGYELŐRE, ingyen ajándékot kap ! TERJESSZE LAPUNKAT!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents