Newyorki Figyelő, 1985 (10. évfolyam, 1-15. szám)

1985-10-14 / 13. szám

NEWYORKI FIGYELŐ 1985 október 14. iSajtószemle ~ A CSEND KIÁLTÁSA RAPPAPORT OTTÓ ÚJ KÖNYVÉRŐL H I D, TEL-AV1V 1985 Rendkívüli irodalmi eseményszámba megy Rappaport Ottó második gyűjtemé­nyes írásának megjelenése. A VAK SZEM­TANÚ folytatásaként az újabb kötetismét az írónak az ÜJ KELET-ben sorozatosan megjelenő NAPLÓ-rovatából nyújt váloga­tott szemelvényeket. A mű ismertetésével kapcsolatban nem mulaszthatjuk el, hogy olyan, a zsidó nép égését általában, de a magyar zsidósá­got különösképpen érintő, egyes kérdések vizsgálatába bocsájtkozzunk, amelyek Rap­paport Ottó könyve megjelenésének külső kísérő körülményeiként jelentkeznek. A mű és szerzőjének magastalásával nem hisszük, hogy bírálói és egyben közéleti feladatunkat híven teljesítenők. Ismeretes az az álláspontunk, hogy a szerzőt a jelenkor kiemelkedő magyar és egyben magyar-zsidó újságírójának tarjuk. Világirodalmi fölényes tájékozottsága, a magyar irodalom rendkívüli ismerete csak egyik elismerésreméltó oldala Rappaport­­nak. Mindehhez az az egyéni stilus járul, amely egy őszintén érző, felzaklatott és megnyugodni nem tudó zsidó lélekből fa­kad, aki tollával a végsőkig megy el, hogy <■ meggyőződésénak, maga által vélt igazának olyan hangot adjon, amilyenre ő talán csak egyedül képes. Rappaport nem igénydheti, de nem is igényli, hogy mindenki egyetértsen vele. Ellenkezőleg, akkor érzi magát kielégült­­nek, ha a vele azonos színvonalon állók más álláspontot foglalnak el és vitatkoznak vele. Viszont kétségtelen, hogy nem könnyű ve­le vitatkozni, mert érvei főbekólintók és akárhogy is közelíti meg népünk sorskéidé­­seit, az ellenkező álláspontot képviselőknek is figyelembe kell venni érveit, amelyek mély talmudi felkészültségen, a hagyomá­nyok tökéletes ismeretén alapulnak. Vi­szont népünk annyira szektákra szaggatott, a mai közélet személyiségei oly mértékben képtelenek egyéni érzéseiket, törekvéseiket a közérdek javára háttérbe szorítani, hogy Rappaport Ottó nak számolni kell azzal az egyéni tragédiával, hogy műidig lesznek hí­vei és ellenségei egyaránt. Ezen az állapo­ton azonban - a köz érdekének előtérbe helyezésével — valahogyan segíteni kell. Rappaport vergődő lelke nem talál­hat megnyugvást anélkül, hogy közéletünk­ben meg ne teremtsük a béke állapotát. El­lenfeleinek pedig fel kell ismemiök, hogy Rappaport Ottó tollát abban a harcban, amdyet a magyar-zsidó erkölcsi örökség fennmaradásáért és a jövő nemzedékek szá­mára való átmentéséért folytatnak, — nem nélkülözhetik. Ha az említett körülmények szem előtt tartásával olvassuk A CSEND KIÁL­­TÁSÁ-t, akkor az olvasó a békéért esdeklő fenti szavakat tökéletesen meg fogja érteni. A szerző, új műve mottójául Mena­­chem Mendel, a kocki Rebbe szavait idézi: — Nincs egészebb dolog a világon, műit egy összetört szív, s nincs erősebb ki­áltás, mint a csend kiáltása... -Amit a szerző ezzel mondani akar^zt kifejezi az azonos című írásában. A kocki Rebbe mondását a mártírok emlékezete kapcsán idézi és még alátámasztja a világ­­irodalom teljesen másirányú gyöngyszemé­­vd, mint Hamlet szavaival, aki az elbukás pDlanatában így szól:- Beszéld el ezt neki és műiden kö­rülményt. Mi okozza — A többi, néma csend... — Rappaport életének középpontjában a mártírok emléke áll. S az az író, aki ezt a mondatot leírta: — Mert Tisá b'Ávot egyetlen végtelen vér­folyam köti össze Auschwitzcal. -, annak meg kell találnia megfelelő helyét abban a munkában, amely örökségünk megörökítését van hivatva szolgálni. Megrendeléseket kiadóhivatalunk készséggel továbbít. Folytatás a 2. oldalról m # Bnai Zion hírei America-Israel Friendship House 136 East 39th Street, New York, N.Y. 10016 — Tel.: 725-1211 World Federation of Hungarian Jews Magyar Zsidók Yilágszövelsége — America-Israel Friendship House 136 East 39th Street, New York, N.Y. 1001G — Tel.: 683-5377 AVI ADLER KIÁLLÍTÁSA AZ IZRAELI HADIROKKANTAK JAVÁRA Avi Adler, nemzetközileg elismert festőművész, aki a fantasztikus re­alizmus bécsi iskolájának követője, az Amerika-Izrael Barátság Házának auditóriumában október 13 és 27 között, műveiből kiállítást tart a Beit Halochem amerikai barátai és a Bnai Zion Foundation gondozásában. A kiállítás tiszta jövedelme az izraeli hadirokkantak rehabilitációs centerei­nek javára fordul. A megnyitó fogadást október 13-án, vasárnap esti 7 órai kezdettel tartják közéleti személyiségek részvételével. A művész eddig Izrael és Európa legelőkelőbb képtáraiban tartott tár­latot, miután 1973 és 1977 között az izraeli hadseregben teljesített szolgá­latot. Az Egyesült Államokban szintén voltak jelentős kiállításai, így a Brooklyn Museum-ban és az Art Expo keretében, valamint Washingtonban a Fox Hall Gallery-ben. A kiállítás hétfőtől csütörtöki napokon d.e. 10 óra - d.u. 4 óra között és ezen kívül csütörtöki napokon d.u. 5-8 óra között is nyitva lesz. 1985 NOVEMBER 10-ÉN VASÁRNAP Dl). 4:00 OKAKOR KOHL Kl WAGNER MIC,II SCHOOL SZINIIAZTEKMEBEN >20 LAST 7büi SIKI-ET (MANHATTAN) (a 2 ik. cs 3-ik Avenue kozott) ’’KACAGÓ TARKA TAVASZ.. . NOVEMBERBEN!** FELLEP: HALMAI IMRE A PESTI HUMOR KORONÁZATLAN KIRÁLYA! KELEN TIBOR KELEN GABY APATINI GYULA DUKÁSZ ANNA MAUTNER MIMI KEREKES GYÖRGYI ’’HUNGÁRIA NÉPTÁNC EGYÜTTES” MAGYAR KÁLMÁN ÉS JUDITH VEZETÉSÉVEL KONFERÁL: ZENEI RENDEZŐ: dr. GÁL ENDRE ZORÁNDY ZOLTÁN MEGNYITÓ: RÓTH CAROLE JEGYEK: $ 8.-, $ 10.-, $ 12.-, $ 14.­­ELÖVÉTEL: PÜSKI CORVIN, 251 E. 82.SI. T.: 879-8893 MOLNÁR UTAZÁSI IRODA, 245 E. 8I.SL Ti 535-3681 HAVAS NŐI FODRÁSZAT, 1545 2nd Av«. Tj 734-3900 GOLDSTEIN KÖNYVÜZLET, (718) 853-5708 — BÜFFÉ -Folytatás a 2. oldalról SOLARZ KÉPVISELŐ MAGYARORSZÁGON, BAKOS LAJOS MIOK-ALELNÖK NEW YORKBAN Stephen J. Solarz, az Egyesült Államok kongresszusának New York Államban megválasztott képviselő-tagja, nemrégiben tért haza magyarországi tanulmányútjárói, amelynek során a Magyar Izraeliták Országos Képviselete vezetőivel, valamint magas­rangú kormányférfiakkal folytatott tárgyalásokat. Solarz képviselő látogatását a MIOK és a Magyar Zsidók Világszövetsége együttesen kezdeményezte. Elkísérte a képviselőt magyarországi útjára Keller László, a Világszövetség alelnöke is. A képviselő könnyek között helyezett el koszorút a magyar-zsidó mártiremlár­­művön és azt a pillanatot élete legemlékezetesebb és legmegindítóbb élményének mi­nősítette. Solarz programmjában a Dohány és Dob utcai zsinagógák, a Hanna-étkező és az újonnan rendbehozott Csörsz utcai temető meglátogatása is szerepelt. Megtekintette a Zsidó Múzeumot és annak kertjében eltemetett mártírok sírjait is. A magyar zsidó közösség vezetőivel és számos közéleti és egyházi vezetővel foly­tatott megbeszélései során Solarz képviselő a magyar zsidó közösséget a mai világ egyik csodájának minősítette, amdy a hamuból támadt fel, hogy lüktető vallási életet te­remtsen újra a megtizedelt zsidóságban. Solarz képviselő külön tárgyalást folytatott vezető kormányférfiakkal is, amely­nek során a kormány részéről megismételték azon ígéretet, hogy a külföldön élő hívek által előteremtett dollárösszeggel azonos összeget fog a magyar kormány rendelkezésre bocsájtani a zsinagógák és temetők helyreállítására. Utóbbiakat nemzeti emlékműnek vagy emlékparkoknak fogják minősíteni. Látogatásának végeztével Solarz képviselő a magyar zsidóságtól emlékérmet ka­pott, munkásságának elismeréséül. A képviselő ígéretet tett, hogy az akció amerikai ve­zetőivel karöltve, fokozni fogja erőfeszítéseit a szükséges összegek előteremtése érde­kében. Itt említjük meg, hogy Bakos Lajos, a MIOK alelnöke magánlátogatást tett New Yorkban, ahol alkalma volt találkozni ä Magyar Zsidók Világszövetsége egyes vezetői­vel, az Aishel Avraham-öregotthon vezetőjével, Weiss Andorral, aki fontos munkássá­got fejt ki a magyarországi temetők rendbehozatala érdekében, továbbá az öregotthont fenntartó, nagy zsinagóga főrabbijával és azon vallási csoportok vezetőivel, akik az egyes temetők helyreállítása terén végeznek fontos gyűjtőmunkát. Iciaz mese egy doktor bácsiró A doktor bácsit elhívták egy csillagos hazba. egy nagyon be­teg. idős asszonyhoz. Megvizsgál­ta az Idős nénit, akinek a lánya megkérdezte a doktor bácsit, hogy mivel tartozik a vizsgála­tért. „Jó asszony, mivel? — hi­szen nektek sincs” — válaszolta a doktor bácsi, aki általában te­gezni szokta betegeit. Ezután el­ment, de nemsokára visszajött, s hozott magával gyógvszercket, lisztet, cukrot és étolajat. Ez tör­tént 11)44 novemberében Buda­pesten a VII- kerület. Dohány u. 77. bz. házban. A drága emlékű doktor bácsit dr. Apafin loáimak hívták. A fenti ignz mesét leírta Kosz-' tor Miklós. Az említett beteg uz akkor még menyasszonyom édes­anyja volt. (ÍJJ ÉLET, Budapest)

Next

/
Thumbnails
Contents