Newyorki Figyelő, 1984 (9. évfolyam, 1-16. szám)
1984-01-11 / 1. szám
1984 január 11. NEW YORKI FIGYELŐ 5 SZÓMBA I 1 SÁNDOR hollywoodi levele: A kérdés, avagy Bruno szerepe Apám írógépe, amelyet • ifjúkori barátaim, Czeglédi Lili és Sándor őriznek számomra itt, ezúttal veretlenül maradt volna, — 'nyaralni", pihenni jöttem Kalifornia kék ege alá, — de egyik kedves olvasóm, miközben javában állt a bál és szólt a zene. s/mokingnyakkendőjét helyreigazítva fülembe kiabálta: Mondja uram, maga aki királyokkal és házmesternőkkel egyaránt beszél, hogyan teszi fel az első kérdést9- Úgy kérem, hogy kinyitom a számat... — vágtam rá és azt hittem, hogy ezzel az ügyet le is zártam. Mint nem egyszer életemben, most is tévedtem. Errare humánum est. tévedni emberi dolog, tartották a derék rómaiak. Az én ember mivoltomat abból is meg lehet állapítani, hogy állandóan tévedek. Rájöttem, hogy az. őszhajú úr, akinek agyában bizonyára nem akkor ötlött fel a gondolat, a nekemszegezett mondattal nagy követ görgetett el helyéről. Talán maga sem sejtette, milyen, számomra lényeges dolgot érintett. Az interjú műfajáról érdeklődött, az újságírás művészetének eme elengedhetetlen és szerintem egyik legfontosabb részéről. * Az újság feladata nem csak a l hírek közlése, nem csak a maga véleményének közvetítése, az események kommentálása, a maga szempontjából való megvilágítása. Azokat is megszólaltatja, akik az aktualitás középpontjában állanak, olvasóihoz elhozza nézeteiket, akár egyezzenek a lap felfogásával, akár nem. No meg az aktualitástól messze álló emberek: tudósok, művészek, gondolkozók számára is pódiumot nyújt, elmondatja velük, min dolgoznak, mint ítélik meg a világ folyását, az eseményeket. Okos és általában hallgatag embereknek alkalmat ad arra, hogy a világ dolgaiba beleszóljanak. Ami engem illet, kedves jó olvasóm, a Riporter bálon adott rögtönzött válasz, amelyen ön egyébként nagyot nevetett, kiegészítése képpen a következőket mondtam: ami engem illet, mindig nagyon érdekelt a mások véleménye. Már apró koromban állandóan kérdéseimmel zaklattam szüléimét, nevelőnőmet, tanítómat. Nem egyszer azt a választ kaptam, hogy ne legyek kiváncsi, mert hamar megöregszem. A tanácsot persze nem hallgattam meg, s talán azért nem öregedtem meg. mert, éppen ellenkezően, nem apadt el kíváncsiságom, tudásszomjam. Aprócska fiú voltam, elbújva hallgattam az "öregek" beszédét, azt reméltem, hogy így, egyszer még ellesem az élet nagy titkát, amelyről a felnőttek nem beszélnek a gyerekeknek. Azt gondoltam, hogy ők. a "nagyok" tudják. És egyszerre rá kellett döbbennem, hogy ők is ignorálják a nagy titkot. Ignoramus et ignorabimus. Hiába is zaklatom a felnőtteket kérdéseimmel. Vasárnap délután volt. sütött a karácsonyi nap. bőséges ebéd után a férfivendégek kávézvakonyakozva, szivarozva beszélgettek, míg az asszonyok egy másik szobában a zongora köré gyűltek, ahol a drága Mama énekelt. Én az ajtó mögött a férfiak beszélgetését kémkedtem, fülelteny Majdnem elájultam a meglepetéstől, amikor azt hallottam, hogy az Isten létezéséről, vagy nem létezéséről folyt a beszélgetés. Számomra, akinek Isten létezése minden kétségen felül álló bizonyosság volt, hiszen így tanultam meg születésem óta, ennek sziklaszilárd bizonyítéka volt az ima, az ég felé törő fohász — a kedélyes, szivarfüstös, konyakillatú társalgás könnyfakasztó, fojtogató megpróbáltatássá vált. A vendégek egy része hívő volt, némely kétkedésének adott kifejezést, volt olyan is, aki a materialista filozófia követőjeként a fejlődés hívének vallotta magát. Fanatizmus nélküli, toleráns, emberi miliőben nevelkedtem, ahol, ahogy Vámbéry Rusztem tanár úr, "Az élő múlt" írója, nagy tanítóm mondá: szabadgondolkodó lehetett valaki, anélkül, hogy elégetnék, istenhívő, anélkül, hogy ostobának tartották volna társai. Végül Apám hangját hallottam, aki vitazáróul azt mondta: — Bizonyosságunk nincs és nem is lehet, barátaim. Ami engem illet, akár van Isten az égben, ákár nincs, úgy élek, hogy minden percben nyugodtan állnék egy Felső Bíróság elé.. Azóta, így próbálok én is élni. Ezügyben több kérdést nem teszek, mivelhogy hiábavah is volna. * Az interjú műfaját én az -elejétől fogva úgy fog am fel, hogy szóhoz kell juttatni azokat, akik nem beszélnek. Vagy azért, mert nincsen módjuk rá, vagy azért, mert nem akarnak. Vagy éppen nem tudnak. Dr. Csapiár András, aki az említett Riporterbálon záróráig ropta a táncot, említette ama országos feltűnést keltett Túrái József interjúmat, amelyet gyerekfejjel csináltam és amely a Pesti Napló egyik vasárnapi számában egész oldalon jelent meg. A zsákhordóból világhírű labdarúgóvá lett tömegbál vényt faggattam, tudni akartam mi van agyában, szívében Megírtam, amiket mondott utána elbújdostam vidékre, mert megizente, hogy ha karmaiba kerülök, férfiatlanit. Ezt pedig okvetlenül el akartam kerülni, amiért egyébként máig is áldom magamat. Középkorban az Inquisitio kínzásait, tortúráit "A kérdés" néven emlegették. "La question" — mondták és meg akarták tudni, mi van az ereinek agyában. A modernkori zsarnokságok titkosrendőrségeinek vallatásai különböző célúak. A német Gestapo az igazat akarta erőszakos módszereivel kiszedni az emberekből. Ezzel szemben a GPU, a sokféle nevű bolsevik titkosrendőrség, köztük az ÁVÓ, olyan bűntetteket akart az emberekkel bevállalni, amelyeket a Párt talált ki és amelyeknek semmiféle köze nem volt a valósághoz. Tuhacsevszkij marsall olyan kevéssé volt hitlerista összeesküvő, mint Rajk László titóista "láncos kutya" — emlékeznek-e még erre az oroszból szolgaian lefordított "költői" kifejezésre? * Aki kérdez, az kihallgat. <■ Ezért is tartózkodnak annyian az interjútól. Illetve: a szakmáját jól tudó és jól gyakorló zsurnalisztától. Mindig azt vallottam, hogy a rossz újságírónak azt mondja a beszélgetés hőse, amit ő akar. A jó újságírónak meg azt árulja el, amit önmagától nem mondott el. amit el akart hallgatni. Hogy csak egy példát mondjak — az ember arról beszél a legjobban, amit a legjobban ismer — tehát saját élményeit. Én két esztendőn keresztül folytattam telefonon közelharcot azzal az emberrel, akit én a földkerekség egyik legokosabb férfiújának tartok. Dr. Teller Edérőt beszélek, a hidrogénbomba lángeszű feltalálójáról, vagy ahogy ő jobban szeretné megjelöltetni magát: az atomolvasztás kitalálójáról és megvalósítójáról. És amikor, végülis kötélnek állt - ha szabad ezt így mondanom — az interjú, a kellemetlen kérdéseknek hála, olyan vallomást csikart EMERY PRINTING CO. MAGYAR NYOMDA TELJESEN MODERNIZÁLVA új helyen 1545 Frist Ave <80-81,-utcák között) Telefon: Öl2) 628-7700 Vállal mindenféle üzleti és privát nyomtatványt OFFSET NYOMÁST — XEROX MÁSOLATOT Ezenkívül minden ami stationary, papíráru, írószer kapható Kérje hihetetlen olcsó árajánlatunk ki a nagy tudósból, hogy az egész civilizált világ beszélt.róla. Talán emlékeznek, js az interjúra. (Nem csodálnám, hiszen én is olvastam, s én is emlékszem rá.) * Fernand Cronunelynck a modernkori drámaírás egyik halhatatlanja "Le cocu, magnifique" c darabjának fordítója. Karinthy Frigyes, zseniális címet adott: "A csodaszarvas" Ennek hőse, a féltékeny Bruno édes. fiatal ieiesegét kérdésekkel kínozza és egyszer azt a csodálatos mondatot szegezi neki: "Dis moi quelque chose que tu ne puisse pas dire!" "Mondj nekem valamit, amit nem tudsz kimondani'' Azt akarta szépséges nejétől megtudni, hogy vajon álmaiban, vagy titkos gondolataiban nem ölelt-e más férfit az ártatlanság. A boldogtalan Brúnót addig kínozza a kétség, míg bizonyságot akar és maga löki unokaöccse karjaiba Stellát. (Az utóbbi szerepében lépett először színpadra. Bárdos Arthurnak hála. s mingyárt főszerepben. Tőkés Anna.) Nem szerénytelenség nagy mesterektől tanulni és azok példáját követni. ígyhát én sem restellem, hogy Bruno szerepét | játszom az életben. Féltékenység ' helyett kíváncsiság kínoz Akár királyfival, akár péknével beszélgetek, mindig nagyon jól odafigyelek és ha kérdezek, olyan válaszokat várok, amelyeket az illető vagy nem tuti. vagy nem aKar Kimondani Túrái Jóskának, a gólkirálynak sem tetszett, amikor szellemi életéről faggattam, Teller Ede professzor, a szellem c fejedelme sem rajongott azért, mert az Oppenheimerrel, az atombomba megalkotójával való összecsapásáról akartam beszéltetni. Ami fáradhatatlanná tesz, ami munkára ösztönöz, ami örömtelivé teszi életemet, az a challenge nincs ennél jobb szó más, általam ismert nyelvben - a kihívás Á dolgok végére akarok járni, vagy ahogy Arthur Koestler mondta: eljutni a mondat végére, a pontig Feladatomnak érzem az igazság kivizsgálását és minden igazságtalanság az én fájdalmam. Megpróbálom jóvátenni. Legutóbbi munkám nem kevesebbet, mint egy teljes esztendőt vett igénybe. Nemrégen jelent meg a Le Monde-ban három teljes oldalon. Él valahol az osztrák hegyek között egy német ember Hitlerellenes ellenálló volt, majd a háború után, a nyugat-német köztársaság állambiztonsági szervezetének elnöke. Az oroszok elrabolták és Kelet Németországban saját propa gandaszólamaikat mondatták vele. Amikor sikerült vissza szöknie Nyugat-Német országba, ott nem hittek neki é«. hazaárulásért négy évifegyházra ítélték. Ez a magyar forradalom [idején történt. 1956-ban. Dr. Otto John leülte büntetését és azóta is hangoztatja ártatlanságát. Egyévi munkával én ezt bebizonyítottam. Az öregúr, akit a Gestapo, a GPU. a nyugat-német rendőrség és bíróság faggatott, nem akart beszélni nekem. Ki hallgatási traumáját nem volt könnyű megtörni. De elmondta, amit nem tudott eddig elmondani. Az Úristennek hála. aki a kezembe adta a tárogatót. Dr. John igazságát ki tudtam harsogni a világba. F.gy ártatlan emberen segíteni tudtam. Ezért is érdemes volt élni. FOGSOROK, KORONÁK ÉS HIDAK ÚJSZERŰ KÉSZÍTÉSE EGY NAP ALATT !!! • Biztosítók tagjainak meghitelezését elfogadjuk Minden fajta fog- és idegkezelés •1' ' *' v.'. pöíísLpoic Fogadás előzetes telefoni megállapodás szerint vasárnaptól péntekig > ,r |1 , r J ‘ f . t1 '• .1 >. •* • ». ti > c' 1 c' •;1IC V i A Beszélünk magyarul, jiddisül és oroszul , , ^ ^ DR. ROBÉRT ADLER ' * fogorvos’/ * • • * v S824 -Í4T-H AVENUEv - • .\’\V ! -,V •,* BROOKLYN. NEW. YORK ^ 11219 „ , -------* ' • * * . .■> • •' *'' ' 1 • s JkÍ * ’Ä * fi ' . I Tel: (212) 43*4400,01 őáa\: : i. A t
