Newyorki Figyelő, 1984 (9. évfolyam, 1-16. szám)
1984-02-23 / 3. szám
1984 február 23. NEWYORK! FIGYELŐ 5 Mai számunkban megkezdjük illusztris munkatársunk, SZOMBATI SÁNDOR három interjúból álló, rendkívüli érdekességű cikksorozatának közlését. A szerző sorozatának A HÁROM LÁNGÉSZ címet adta. A NEVVYORKI FIGYELŐ ezen összefoglaló cím alatt közli folyamatosan a három írást. Szombati Sándor beszélgetése SZONDI LIPÓTTAL a «sorsanaiizis» - ről Szondi Lipót doktor, a nevét viselő világhírűvé lett pszicholó gial teszt kidolgozója 1893-ban született Magyarországon. Ma Zürichben tanít és gyógyít. Kutató- és tanintézetébe csak olyan diplomás pszichológusok kerülhetnek be, akik közvetlen környezetükben v találkoztak már pezichopatalógiai esettel. Elméletét Szondi doktor a pszichoanalízisből kündulva arra alapozza, hogy a gének viszik to vább azokat. E gének hatással vannak egyúttal szerelmi .baráti, szakmai választásainkra, betegségeinkre, sőt halálunkra, egyszóval mindarra ami a sorsot alkotja együtt. A Szondi-teszt meglepően egyszerű. A pszichiáter negyvennyolc útlevélkép nagyságú fény képet tesz nyolcas csoportokban a tesztelt alany elé, és megkérdi, mi az illető benyomása az arcmásokról. A képek láthatóan századunk elejéről valók. A válaszokat mélyreható elemzésnek vetik alá, aminek eredményeként kialakult a vizsgált alany pszichológiai portréja, ezzel együtt öröklött hajlamaira is fény derül. ★ — ön az intézetnek mind a hatvan hallgatójától megkívánta, hogy jelöljön meg egy, • közvetlen környezetéhez tar tozó pszichopatát. Ez a követelmény önre is vonatkozik? — Ez csak természetes. Volt egy súlyos hisztériában szenvedő nővérem, aki például félt fölmenni a lépcsőn. A házba is csak segítséggel tudott belépni. Nem ismerek pszichiátert, akinek a családjában ne lett volna közvetlen közelről megfigyelt beteg. Szerintem ez ébresztette őket elhivatottságukra, az az óhaj, hogy segíthessenek rajtuk. Hosszú orvosi pályafutásom alatt különben egyetlen olyan családot sem láttam, ahol ne lett volna egy súlyos neurotikus eset. REJTETT JELEK — ön pszichiátriai elhiva* tottságról beszél, pedig pályafutását általános orvosként kezdte... — Kezdettől elhatároztam, hogy pszichiáter leszek, de valóban Ranschburg Pál asszisztense voltam egy ideig, mert az endokrinológiát akartam ott tanulmányozni. Mellesleg, akkoriban sehol másutt nem ismerkedhettem volna meg behatóbban a kísérleti pszichológiával. 1910- ben jelent meg egy tanulmány a szikzofrénia szekréciós eredetéről és ez a hipotézis fölcsigázta az érdeklődésemet. Vizsgálni kezdtem a gyengeelméjű gyerme kék hormonális működését, majd később kutatásaimat a felnőttekre is kiteijesztettem. Az endokrinológiához a pszichikai fogyatékosságok iránt érdek lődésem vezetett, nem pedig fordítva, mint ezt sokszor állították felőlem. 1925-ben publikált első könyvem „A fogyatékos értelem" címmel jelent meg. — Két évvel később pedig az egyetemen a pedagógiáé kutatási laboratóriumot vezeti.. — Ekkor dolgoztam ki a „Családnapló” rendszerét, ahol azokat a családokat vezetem, amelyekben gyakoriak voltak az abnormis gyerekek. Meg akartam határozni a gyengeelméjűség létrejötténél a géni örökség és a környezet szerepét, de a születési belső sérüléseket és az t betegségek által okozott következményeket is jelenti. — fis ekkor született mog a „Szondi-teszt”... — Vizsgálataimat nagyobbrészt a családra, az ősökkel foglalkozó kérdésekre alapítottam, és a megkérdezettek igen gyakran semmit sem tudtak az eredetükkel kapcsolatban. Ekkor öt lőtt fel bennem a gondolat, hogy fényképeket mutassak r.skik, a melyek közül több kü’önféle elmebeli fogyatékosság,- n szenvedőket ábrázolt. A pác. sek megjelölték azokat, akik számuk ra rokonszenvesek voltak, vagy ellenérzéseket ébresztettek bennük, így adva meg a géni örökségükre vonatkozó szükséges utalásokat. — ön szerint mindnyájunk arcán titkos jelek ülnek... — Inkább úgy mondanám, hogy rejtett jelek, amelyeket az érintettek feltétlenül fölismernek. Ennek az igazságnak a meg állapításával született meg a tesztem... Nemrégiben egyik zürichi kórház küldött hozzám vizsgalatra egy beteget. Távozása után észrevettem, hogy látogatóm elemeit egy fényképet a tesztből. A kép egy epileptikust ábrázolt; & mi emberünk pedig pontosan epilepsziában szenvedett ... — ön az említett időben dolgozta ki Budapesten a sorsanalízis teóriáját. Mire épül ez? — Teóriámnak több forrása van: & páciensekkel szerzett orvosi tapasztalataim, olvasmányaim, főképpen pedig személyes ílményeim... — Kezdjük az utóbbiakkal... —. u 1916-ban frontsérülésemmel egv bécsi kórh lrortj]. tem, ahol beleszerettem egy nágyon bájos szőke lányba, egy szász eredetű nyelvtanárnőbe. Feleségül akartam venni. Egyik éjjel azc'ban gyötrő álomra riadtam fo^. Almomban a szüleim beszélgettek féJcestvérem szerencsétlen sorsáról. Apám fia talon nősült és korán elvesztette első feleségét. Ebből a házasságból született a legidősebb bátyám ,aki szintén orvostanhallgató volt. Becsben tanult, ugyan azon a szakon, mint én, és ugyancsak megismerkedett egy nagyon bájos szőke lánnyal, egy szász eredetű nyelvtanárnővel. Még nem voltam a világon, amikor mindez történt. A bátyám végül nem fejezhette be a tanulmányait, mert el kellett vennie a szőke kislányt, és az így kényszerből kötött házassága igen szerencsétlen lett... — Ezen az éjszakán hasított belém & gondolat villanyfény gyanánt, hogy családi sorsot készülök megismételni. És így szóltam magamban: predesztinált utat fogok-e vajon követni, vagy a magam sorsát élni a sajátmagam akaratának megfelelően? Meg kell-e hajolnom, vagy van-e választási lehetőségem ? Nem vettem el a szép szőke lányt, visszamentem & frontra. Ekkor jött létre az a teóriám, hogy van választási lehetőség. .Eszerint mindenki választhat a génjei, a sorsörökség szerint, vagy pedig a saját, világosan megfontolt döntése alapján. Az előzőt „genotrop választásinak, az utóbbit „egot rop választásinak neveztem el. SZENTEK ÉS GYILKOSOK — Ha az ön, szerelmi válasz fásunkat illető, és ahhoz szorosan kötődő gondolatmenetét követjük, amit „családi sors”nak nevez, elképzelhető,'hogy Rómeó Júlia iránt hirtelen fel lángoló szerelmének oka kizárólag a genetikai rokonság, az a főszereplők előtt ismeretlen tény volt, hogy a Montaigu-család múltjában akadt egy hasonlóan ellenállhatatkr. ér. nem kevésbé tragikus szerelem... — Mivel fiktív személyekről van szó, akiknek a családfáját nem lehet visszavezetni, ön feltételezheti ezt, ami szintén nem több mint fikció. Shakespeareről sem tudunk semmit. Viszont sokat tudunk az irodalom egy másik óriásáról, akinek művei erősen megrendítettek: Fedor Dosz tojevszkiről. Az ütött meg — gondoljon például a Karamazovtestvérekre —, hogy egymástól annyira távol álló szereplőket fest, mint a gyilkosok és a szentek. Hogyan lehetséges ez? — kérdeztem magamban. A választ az 1911-ben megjelent, a művészi inspirációról szóló elméletemben adtam meg, melyben annak a véleményemnek adtam hangot, hogy az alkotók fantáziájából állítólag kilépő témák és személyek nem szabad választás tárgyai. Az írók az őseikről mesélnek nekünk, más kifejezéssel, fölfedik előttünk génjeik és öröklött ösztöneik rejtekét. S mindezt öntudatlanul.;. — Tézisem akkoriban még csak feltételezésen és nem tudományos bizonyítékokon nyugodott; mindaddig a napig, amikor a kezembe 'került Hénry1 Troyat könyve, amelyben. kimutatja, hqgy a Dosztojevszkij-családban a tizenhetedik század óta több bűnöző — még gyilkos is —, és ugyanakkor sok szent is akadt. Egyik dédanyja & férjét a fegyverhordozójukkal ölette meg. Másokpak viszont szent hírük volt Oroszország-szerte. Troyatnak az író családjában folytatott genealógiai kutatásai meggyőző módon támasztották alá az én teóriámat. Ezenkívül, mivel tudtam, hogy Dosztojevszkij epilepsziás volt, felméréseket végeztejn a mamaram hasonló betegségben szén védő pácienseim között és mindegyik családnál ugyanarra a jelenségre bukkantam: epileptikusok és szerzetesi hajlamúak párhuzamos előfordulására. Figyelje csak meg:.morbus sacer, az epilepszia elnevezése, és homo sacer, azaz szent ember ugyanegv tőről fakad. Dosztojevszkij számomra rejtett gyilkos és szent volt egyben, és ezt a gyilkos-szent kettősséget vetítette tudat alatt a hősei leikébe. — Az ön tanítása ßzerint minden ember előre meghatározott tenet hoz magával a születésekor s a sorsunkat meg határozó tetteket rejtett, öröklött elemek befolyásolják. Nem a lutheri tan új változata ez? — Nem. Szerintem az a legelső követelmény, hogy az ember tudja, miféle, sorsát illető nemes vonásokat és milyen terheket hord magában. A nemességet az & tény jelenti, hogy ő az egyetlen élőlény, aki a sorstól való függőségét tudatával fel tudja fogni. A teher pedig egyrészt az, hogy meg kell értenie: választania kell a szabadság és a kényszerűség, a szabadon alakított és a kényszerű sors között, más részt pedig döntenie kell a saját énje és a géni öröklöttség közt. — Ha azt kérdi tőlem, mi a sors, erre a válaszom: a sors a tudatalatti genetikája. Ha a sorsterápia definícióját kérdi, arra azt mondatom: jobb sorsot választani az egyénnek annál| mint amit most megél. BOLOND ESET — Amikor az elmélete gyökereiről beszéltünk, ön megemlítette a betegekkel szerzett tapasztalatait. Mondhatna egy két hasonló példát? — Amennyit csak óhajt. Most nemrégiben két szellemileg viszszamaradt gyereket küldtek hozzám. Behívtam az anyjukat és megállapítottam, hogy ő is víszszamaradt képességű volt. Hivatom a férjét. Érdekből kötött házasságot, az asszony jómódú. Meg van győződve arról, hogy a — ráadásul meglehetősen csúnya — nőt a pénzéért vette el. És itt a tévedés: az ő anyja sem volt normális. Ez a tény, nempedig az áhított pénz késztette a házasságra. — A kérdéses férfi azt hitte hát, hogy érdekházasságot kötött, de valójában szerelemből nősült. Nem a józan megfontolás befolyásolta a döntését, hanem a fel nem mérhető* a tudatalatti, a megmagyarázhatatlan - (Befejező rész a 12. oldalon)
