Newyorki Figyelő, 1984 (9. évfolyam, 1-16. szám)
1984-10-03 / 14. szám
6 NEWYORKI FIGYELŐ 1984 .október 30. SIMON TIBOR : A VIRRASZTÓ (A magyar-zsidó vészkorszak 40. évfordulója alkalmával, a JAD VASÉM auditóriumában, 1984 július 10-én elhangzott beszéd folytatása) //. Olvasom, lapozom a magyar történelem e szörnyűséges lapjait. Egy vidám, meghitt vacsora március 20.-án, egy előkelő budapesti étteremben. A résztvevők: Edmund Weesenmayer, német követ és kém-szakember, Otto Winckelmann SS tábornok, a megszálló erők parancsnoka és Adolf Eichmann, az Endlösung bajnoka. A partnerek, ők p hárman: Jaross Andor, dezignált belügyminiszter, a fajvédő, gyilkos politika éllovasa, valamint két újdonsült államtitkár, Baky László, a leggyalázatosabb német spicli, szadista főcsendőr és vitéz Endre László, a hullarabló gettószervező, a deportálások ördögi végrehajtója. Mindhárman a magyar történelem söpredékei, legocsmányabb figurái. De ezen a vacsorán, amelyen a magyar nemzet sorsa is megpecséltetett, nem tudni, ki volt a házigazda és ki volt a vendég. Eichmann elégedetten dörzsölte a tenyerét. Ilyen remek ossz játékra nem számított. A vacsora is kitűnő volt. Nem kevesebb, mint 600.000 magyar állampolgár fizette a számlát, a magyar nemzet örök szégyenére. Olvasom, lapozom a magyar történelmet. Mem értem, nem fogja fel az agyam, hogyan történhetett ez a véres színjáték alig több, mint hat hét alatt. Hogyan lehet ezt a borzalmat valamilyen módon emberközelbe hozni, indokolni, magyarázni? Hadd idézzük Radnóti Miklósnak a mártirköltőnek örökérvényű sorait: Oly korban éltem én e földön, mikor besúgni érdemes volt s a gyilkos, az áruló, a rabló volt a hős, — az ország megvadult és egy rémes végzeten vigyorgott vértől és mocsoktól részegen... Próbálok, keresek valamilyen utalást arra, amit úgy neveznék: „magyar mentőmozgalom vagy „magyar ellenállók szervezete, de nem találok. Mert ha volt is a magyar társadalomban egy tisztességes, józanabb réteg vagy legalább egy tiltakozó gyűlés, mondjuk a Pilvax kávéházban, az az utcáig sem jutott cl, elnyomta a magyar nemzet árulóinak és meggyalázóinak, a rövid lejáratú siker zsoldosainak borgözös mámora és a mai is fülembe hasitó hahotája. Pedig századunk nagy költője, Babits Mihály már 19Böbén, a Jónás könyvével, a magyar költészet legbátrabb alkotásával figyelmeztetett a közelgő veszedelemre. „Vétkesek közt cinkos, aki néma! Lám, Ninive falai mégis ledőltek, a babitsi prófécia örök igazság maradt. Örülök, hogy tiszta nevét e falak között kiejthetem. De kimondom nagybaconi Nagy Vilmos vezérezredes, hadügyminiszter, Reviczky Imre ezredes, Bajcsi Zsilinszky Endre országgyűlési képviselő nevét is e falak között. Emberi profiljuk fénylő csillag volt az akkor még sötét magyar éjszakában. Néhány kiragadott név mindössze ebben a kifordult, elvetemült világban. Beszélni kell róla, mert ez az érem másik, tiszta oldala. Biztos vagyok benne, hogy jelentős számban voltak egyenes gondolkozású, hazáját szerető magyarok, értelmiségiek, munkások vagy egyszerű falusi parasztok, akik iszonyattal hátráltak e szakadék széléről, amelybe egy hitvány, barbár uralmi rendszer taszította be az ország keresztény polgárainak többségét, a kollektiv nemzeti felelősségtudat fagypontján. Elszomorodva olvasom, lapozom a magyar krónikákat. A magyar népbiróság a Sztójai-bünper 1945. december 21.- tárgyalásán világosan leszögezte, ha Horthy március 18.án a Hitlerrel való klesshcimi megállapodást megtagadja, ha a Sztájai kormány visszautasítja Eichmann deponálási követeléseit, a zsidóság elhurcolására nem kerülhetett volna sor, mert ahhoz nem katonai, hanem rendőri*sendőri karhatalomra volt szükség, amellyel az SS nem rendelkezett. Arról nem is szólva, hogy a magyar besúgóhálózat nélkül a prominens zsidók letartóztatása sem vált volna lehetővé. De a magyar kormányzat még kísérletet sem tett a német megszállás elodázására. így lett a zsidó tragédiából magyar történelem és nagyobb nemzeti katasztrófa és vereség, mint a mohácsi vész, az 1849-es világosi fegyverletétel és Trianon együttvéve. Magyarország népe, legalább is jelentős többsége, egy fikció mámorában vag\’ nevezzük így: deliriumban élt. Csak a címszavakat mondom: Szegedi Gondolat, Nagymagvarország, őskeresztény, zsidómentes haza. Hungarista magyar nemzet. Olvasom, lapozom a magyar történelmet. Látom a öt éves fiúcskát a nagymamával egy fölösleges holmikkal megrakott stráfszekér után menetelni, ahol én is meneteltem családommal egy’ütt. Szorosan fogják egymás kezét. A fiúcska nem tudja és soha sem fogja megtudni-, hogy túl a mellére varrott sárga csillagon és túl a kezek szoritássán, életének rövid pályája, sorsa törvényesen és véglegesen a nagymamáéhoz kapcsolódik. Ez a processzió napokon át folyt, hömpölygőit. A hámész nép szemérmesebb része a mellékutcákon közlekedett, de a gettóba vonulás kuriózuma a járdaszélekre vonzotta a kiváncsiakat. Ma is nehéz lenne eldöntenem, hogy ki volt azokba a hetekben a jó magyar és a rossz magyar. De azt tudom, hogy magyarok voltak, akik lázas sietséggel foglalták el az elhagyott üzleteket, hivatalokat, családi tűzhelyeket, az alig kihűlt ágyakat. A szabad rablás, a fosztogatás, a legdurvább erőszak, a megbecstelenités orgiája volt. In nomine Christi. (Folytatjuk) OAUU^MEINER ERV.N . , /X sokarcú Tiberias A ketezerevos Lbenas, benne a/ ősi falmarad ványaival s a >TMUodJ negyed Kirját Smucllal hűen tökről vissza a múlt találkozását ,C,íal!m kezdjük a múltul amikor a polgári időszámítás utam 19 ben llenxl.es Antipas helytartó, a ^ nezáret tó nyugati pártján 2 térre a tenger színe alatt, nli törzséhez tartózó őst Rak. <!,ÍKua 19) helyén felépítene. «‘; riusról : Tibértasnak. A Heroűc altul épített várfal alapja nun inni napig "«»““ifi" évi Róma ellem felkelés, majd tizedik római légió hadjárata ükjén fontos hadászati pontja a Ga tÍ,hús Havius a „Zsidó Hábulc müvében többször találunk utalást a város stratégiát fontosságúról. Jeruzsálem desto után . raél legfontosabb varosa CsdUga mik emelkedését a második szazad Wan, a Szm.hcdrm Cárbóli átköltöztetésével érte el .00 k a in állította össze a rvnsn. Rabbi j'clunl» Han»';iemi TÍZ,, 400 korúit evekoen. nuí réven - «*» különbözőbb részem naponta vesz nek elő, hogy abban buvax^ nak - a jövő nemzedékinek gel perzsa uralom alá kerül. Négyszáz evvel később. 1099-ben keresztes hadjárat után megint a Gabi központja, hogy utána az. 1187-es keresztes-muzulmán habomban K romboljak. Az újjáépítés most mar lassú tempóban halad. Szulejman szultán 1560-ban odaajándékozva Don !<*wéf Nászinak, a naxosi lu iregnek, aki olt Udépúate a . rövidéletíí — önálló lilxna* Államot. . „ A 18-ik században a beduin n- Ital Hl-Amar sejk hívta a galili 'zsidókat, hogy telepedjenek le a varosban. A felhívásnak előbb néhány szefárd, később pedig askenáz. család is eleget telt. Az 1837-es nagy földrengés ismét lerombolta a várost, amikor is lakosainak egynegyede elpusztult. Tahar Hl-Amar fekete bazaltkőből épült védőfala, amelyet Herodes falainak alapjaira épített, íz alkalommal is megmaradt. Nemsokkal az. angol mandátum kikiáltása után - 1920-ban _ » Kineret fölött 140 méterrel épült lel Kirját Snutél, amelyet b‘r Ivrt Sámuelról Palesztina dso (zsidó) fokormány/ójarol nevezlek ci. Iv a kertváros, szállodaival ma már európai íürdönegyedet varázsol elénk. Kirját Smuelbol letekintve. a Cfát hegyeitől korulovezett Kineret csodásán szép panorámát nyújt. Kirját Sinuél egyébként a technika csodáival is lépest tart. A huszadik század valamennyi technikai vívmánya képviselve van a modern, európai színvonalú szállodákban. Ugyanez vonatkozik az alsóvárosban. a Kineret pártján az elmúlt években épült ultramodern szállodákra is. Mozik, bárok és s/oi akozóhelyek egész sora varja ország télen is üdülni, illetőleg evógyfürdőzni akaró polgárait. Kiírjál Síimét Ti bériás felett trónol és csodálatos panorámát nyújt a/, ottani szállodákban és panziókban pihenőknek. A város egy újabb arca, évszázadok es kél évezred találkozása a mával. Mig egyrészről Heródes bazalkő falainak romjai, valamint a csodatevő Rabbi Méir (Ltáál Háncs/). a vértanú Rabbi Akiva, minden korok legnagyobb kommentátora RAMI3AM és a többi szclU inóriás sírhelyeit, másrészről alig pár méternyi távolságban, az ipari negyedben dübörögnek a gél>ok. dolgoznak a szorgos munkáskezek, megvalósul a kibuc galujot, osszefonodnak az ősi szefárd várossal az askcnűz kezek is. Ez úgy Tibériásnak, mint a nagy'műnek, a szórványok egybegyűjtésének és egybeolvadásának csodája. A vallásos is megtalálja itt lelki nyugalmat. Mint irtuk, 235-ben Rabbi Jehuda Hánászi ide telte a Szaitltedrin székhelyét. Utána itt lakiak a többi „Nászik” is, egészen 415-ig. Itt vannak eltemetve a különböző korok s/ellemóriásai mint Jochánán Ben Zakáj, a Szállítod rin javnei felújítója, mellette a Misnában említett öt hires tanítványa, avagy Rabbi Elie/er, akiről, azt állítják, hogy halálával, a Bölcsesség Könyve is a sírba szállt. Egy meredek hegyoldalban van Rabbi Akiva sírja. Ugyancsak a városban fekszik Rabbi Jesájáhú Halevi Horowitz, akit „Sné Lucliot Habrit” c. műve után „Salach”-nak neveznek. A Csodatevő Rabbi Méir a városban kivül, a gyógyfürdő mellett alussza örök almái. Sirja fölé egy kupolás épületet húztak. A Vitebszkből származó Rabbi Mcnáchcm Mendel örök pihenő helye is Tibériáson van. Az, 1973-ban megjelent „Széfer Tvéria” c.könyvben annakidején olvastuk, hygy bizonyos hagyomány szerint Mózes édesanyja, Joclicved nővére, Mirjám prófétanő, felesége Cipóra, sógornője Eliscva, Aininadáv lánya és Áron főpap felesége — mindnyájan Tibériástól északra vannak eltemetve. Egy újabb hagyomány szerint, melynek eredete a 18-ik században kezdődik. itt vannak még eltemetve fsilha és Zilpa is. Fentiek csupán feltevések, miután sírhelyük gyanánt történelmünkben más helyek is vannak említve. Ugyanebben a könyvben — melynek előszavát néhai Zalntán Súzár volt államelnök irta — olvastuk, hogy egy utazó, RANBAN (N-nel a végén) egyik tanítványa aki a 14-ik századba# miül utazó V<bériáson járt, megjegyezte, hogy a város egy nagy temető, ahol Rabbi Akivá 24 ezer tanítványa (akik annakidején Pészaclt és Svuot közölt haltak meg tífuszban) nagy mesterük sírjától nem messze egy lejtősoron vannak élteméivé. Annak ellenére, hogy semmilyen autentikus helyen ez nincs feljegyezve, a szerző megjegyezte, hogy majdnem valamennyi utazó aki libériáson járt úti feljegyzéseiben in erről. Ajánljuk mindazoknak, akik Tibériásra jönnek gyógyfürdőket venni, és élvezni a modern város nyújtotta szórakozási lehetőségeket keressék fel (akár egészségügyi sétaként) múltúnk megmaradt emléken, ebben * joMkvi városban (Folytatjuk)
