Newyorki Figyelő, 1984 (9. évfolyam, 1-16. szám)
1984-01-11 / 1. szám
1984 január 11. NEWYORKI FIGYELŐ 11 JACK HAHN: A VÉR NEM VÁLIK VÍZZÉ Budapest elhagyásának első éves évfordulóján Nali egy állomással előbb szállt le, mint mikor munkába utazott. Már régen készült a témoni negyed meglátogatására. Többször próbálta Elemért rábeszélni, menjenek el együtt, mert jól tudta, hogy a rechovoti munka nem fog sokáig tartani és mindent látni akart. A témoni zsidók úgy festettek, mint az arabok azzal a különbséggel, hogy nem koffiát, hanem jármulkát hordtak és pajeszt. Cháim szerint a témoni zsidó Erec Jiszraél legjobb emberanyaga mert vallásos, szorgalmas, tiszta és becsületes. Legtöbbjük kis fakunyhóban lakott. Az öregebbek arabul beszéltek, de a fiataloknál már a héber nyelv vált uralkodóvá. A 30 évnél öregebbek szakállt hordtak, az asszonyok félig guggoló pózban, félig ülve ülnek éjjel-nappal, szívják vizipipájukat s ahogyan Chaimmesélte, egész testüket leberetválják. Chaim nagyon szerette ezt a remek fajtát s egyetlen hibájuknak rótta fel, hogy szinte kizárólag egymás között házasodnak, ami gyengíti a fajt. Nali befejezte szemléjét és indult Elemér lakása felé. Európa nagyon messze volt, Budapest még meszszebb... NYOLCVANEGYEDIK FEJEZET' Ha a pesszimista haldoklik, - sir. Az optimista mosolyog, mert az az érzése, hogy a túloldalon jobb lesz.- Üljön le, Nali, - hívta Silberstein úr az egyik sarokasztalhoz. — Akar valamit inni ? — Nem, köszönöm. — Nali tudta, hogy a rechovoti munka végétért. Nem bánta, mert arra gondolt, hogy csak jobb következhetik. Silberstein megmagyarázta, hogy sqnos, jövő héten már nincs szüksége Nali munkájára. Elmondta, hogy Nali előtt egy bécsi barátjának fia játszott nála, aki kedvező ajánlatot kapott egy telavivi kávéháztól. Megígérte Silberstein neki, hogy akármikor visszajön, visszaveszi. Ez a helyzet most állott elő. Szünetben Silberstein bemutatta Nalinak Kürti Helmutot, aki sajnálkozását fejezte ki Nalinak, hogy miatta elvesztette az állását. Elővette accordeonját és a legnépszerűbb tangót kezdte játszani. Nali elhatározta jiogy a dobon kívül accordeonhoz is kell jutnia... Nah beszállt a telavivi autóbuszba, beült az Atara kávéházba, amely az egyetlen biztos hely volt, ahonnan nem kell elmennie még ha csak. egyetlen feketét is rendel, a pincémő segít kikeresni a telefonszámokat a héber telefonkönyvből s így könnyen megtudta a haifai Panorama kávéház számát, ahol telefonon Schwartz Zolit kereste. Felvilágosították, hogy Zoli csak este található, de ebben a napszakban a Jordán kávéházban tartózkodik. Ezt a számot is megtalálta a pincémő segítségével. Zoli nagy örömmel üdvözölte s amikor megtudta, hogy Nali szabad lett, azonnal odarendelte magához azzal, hogy néhány napon bekül meg fog oldódni valami, addig pedig Nali nála lesz a sezlonon. Megmagyarázta, hogyan találja majd meg Nali a Jordán kávéházat, ahol ő - Zoli - várni fogja. — Szervusz komám és salom. — NYOLCVANKETTED1K FEJEZET Ha segitsz a szegényen, gazdagnak érzed magad. Nalit a telefonbeszélgetés megnyugtatta. Kilépett az Allenbyre. Szerette Tel Avivot. Gondolatban összehasonlította Jeruzsálemmel és megállapította, hogy ezer arca van. Az emberek többet gesztikulálnak, talán olyan héber szavakat is használnak, amelyek máshol nem kerülnek ajkukra. Jeruzsálemben az emberek munka után hazamennek, Tel Avivnak kiözönlenek az utcára. Jeruzsálemben jobban öltözködnek, próbálnak műveltséget magukba szívni. Tel Avivban élni akarnak és megkönynyíteni az életet, amennyire csak lehetséges. Katonai autók érkeztek és a kiszálló ausztráliai katonák ellepték az utcát és a nyilvános helyeket. A vendéglőkben, büffékben már nem lehetett helyet kapni. Az ausztrálok megszólították a járókelőket és ha azok tudtak angolul, nem tehettek egyebet, mint megálltak diskurálni és szívták a felkínált cigarettát. Egy cipőpucoló gyerek óriási üzletet csinált. A katonák már fényes cipőjüket újra odatartották a gyereknek és a kért összeg háromszorosát fizették meg. Az utca közepén táncolni kezdtek. Egy vak koldus közeledett, fehér botjára támaszkodva. Egyik katona meglátta, elvette a kéregetésre szolgáló bádogpoharát, az utca közepére helyezte, beledobott egy félfontost és intett a többinek, kövessék példáját. Ezután kordont vontak és az utcán senki sem mehetett át anélkül, hogy ne dobott volna adományt a perselybe. Utána, mikor már a persely megtelt, visszaadták a koldusnak és odábbálltak, nevetve, énekelve. Mindenkinek tetszett a jelenet, az arra haladó angol rendfenntartó tiszt kivételével, aki másokkal ellentétben nem mosolygott. Talán azért, mert rendnek kell lenni és a katonák azt megzavarták. Talán azért, mert lenézte a csiszolatlan ausztrálokat, vagy talán csak azért, mert egyszerűen túl büszke volt ahhoz, hogy elmosolyodjék. Nali mozdulatlanul állt egy fa árnyékában és figyelte a színes, zajló színjátékot. Amikor az angol tiszt újból megjelent, újra érezte, amit már az utolsó év novemberében érzett a pardeszi verekedésnél: az angol ült a fényes motorbiciklin, lenézte a zsidókat, arabokat, mindent, ami nem angol. Nali újra érezte, hogy az angol tiszt közömbössége, arroganciája felforralja a vérét.- A cionizmusnak jövője van — gondolta s hirtelen Smuélra, a Betár-vezetőre, Baruchra a Somér Hazakból, Chaim öccsére, Zwire és ismeretlenül Várdára gondolt. Ezek az emberek hihetetlen, ellenállhatatlan belső lángolással azon dolgoznak, miként lehetne a fennhéjázó, mindenkit lenéző angolokat kizavarni az országból. Nali Karfákhoz ment. Csak Magdát találta otthon, aki boldogan újságolta, hogy a gyerek már kapálódzik. Nali megcsókolta.- Tudja, hogy amióta megtudta, hogy állapotos vagyok, ez az első eset, hogy megcsókolt. — Nali elhatározta, hogy tiszta vizet önt a pohárba:- Magda, nem azért nem csókoltam meg, mert nem vágytam rá, hanem azért, mert el kall határoznia magában, hogy elfeledkezik a viszonyunkról. A gyerek rövidesen leköti mindkettejüket és mindnyájan boldogok lesznek. Ha pedig így tesz, bennem nagyon jó barátot nyer. — Magda könnyeivel küzködött, s nem válaszolt. Nali elbúcsúzott. Tudta, hogy fájóan kemény volt Magdához, de mint a sebész kése, ezt látta egyetlen gyógymódnak. Otthon a fiúk nagyon sajnálták, hogy Nali elvesztette az állását. Feri a bizonytalan életre gondolt és őszintén megijedt. Lipi sajnálkozott. Gyuri pedig, szokáságoz híven - filozofálni akart, de a többiek leintették. Chaim jött a hírrel, hogy Jabotinskyt Amerikában szívszélhűdés érte és meghalt. Gyuri azonnal előadást tartott a nagy cionista vezér működéséről. Másnap Chaim vezetésével mindenki Tel Avivba ment. Erec Jiszraél gyászolt. A kék-fehér zászlókon fekete lepel lobogott. Ezrek vonultak fel, mindenki gyászolta a zsidó hős halálát. A gyász eloszlatta a pártok közötti ellentéteket. A szomorúság egyaránt betöltötte a jobb- és baloldali szíveket. Jabotinsky fia az atlithi börtön rabja volt és a Hisztadrut nehéz harcot folytatott, amíg megengedték, hogy résztvegyen a felvonulásban. Az élet ment tovább. A vízdíjat a fiúkon csak úgy lehetett behajtani, ha egyikük a pénzbeszedő ajánlására napi 8 óra alatt ledolgozza a 25 piasztert. Nali vállalkozott a munkára, ami kemény csákányozásból állott. Eszébe jutott Marcell mondása, amikor Sarafenden próbáltak aludni a kemény földön: — Ez Szentföld, de miért olyan hideg és kemény ? — NYOLCVANHARMADIK FEJEZET Gyakran fordul elő, hogy a dalban a dallam mondja a szavakat. Csütörtökön reggel Nali Haifára utazott. Tenyere még fájt és fel volt törve a csákányozástól, de a lelke szabad volt... Haifára nem lehetett közvetlen jegyet kapni Tel Avivból, így Jaffára utazott és ott kapott egy arab autóbuszt. Új élmény volt számára az utasok figyelése. Az arab soffőr flegmatikusán, félkézzel, tökéletesen vezette a járművet. Modem, fekete zakkóba, fehér betétes fekete cipőbe öltözött arab úr ült közelében, aranykeretes szemüveggel orrán. Egykedvűen köpdöste a tökmag héját végig az egész úton. Lefátyolozott nő ült előtte, aki meglepetésszerűen cigarettázott. Nem emelte fel a fátyolt, hanem azon keresztül szívta és fújta a füstöt. Feltűntek a Fölközi tenger hullámai, elvonultak az atlithi börtön, majd katonai táborok mellett, míg végre befutott a városba. Még korán volt. Nali Haifát csak a tenger felől látta eddig. Csodálkozva nézte a mozgalmas, színes várost. Megállt a sarki virstliárúsnál, akinél érdeklődni akart a Jordán kávéház holléte felől. — Bocsánatot kérek, — kezdte, mire az árús megszólalt:- Tormával vagy mustárral ? -A virstliárús dr. Blum volt, a gráci zsidó hitközség volt elnöke. Érthetően nagyon megörültek egymásnak. Dr. Blumból sugárzott az elégedettség. Elmondta, hogy a felesége angol leckéket ad, jól megy a soruk, nem panaszkodhatnak. A Jordán kávéházban Zoli már várt Nalira. Érdeklődött, hogy végzett Nali a hülye Krampellel ? — Honnan tudsz erről ? — kédezte Nali. — Erec kicsi. Minden zenész mindent tud a másikról. Úgy vagyunk ezzel, mint egy jiddis komikus ismerősöm szokta mesélni az ósdi viccet, hogy nem lép ki a Smóne Eszréből három lépést hátrafelé, amint elő van írva, mert esetleg Lebanonban találja magát, olyan kicsi Izrael... — — Most beszélj magadról — kérte Zoli. — Először is keresek egy használt, szép és olcsó dobfelszerelést. -- Ez nem könnyű, - válaszolta Zoli - mert Izraelben nem lehet minden együtt.— — Ez baj, mert a magas árat nem tudom megfizetni- — v'rtißq — Azzal ne törődjél, a pénz meglesz, de dobot nehéz találni. Az olasz blokád miatt semmit sem hoznak be a városba, de majd érdeklődöm. Egyébként mi van Pirivel ? -Nali nem felelt, mert a szomszéd asztalnál ülő fiatal nőt figyelte, akinek — megállapítása szerint — gyönyörű kék szeme volt.- Te nem hallgatsz rám - panaszkodott Zoli.- Ki ez a nő ? - kérdezte válasz helyett Nali.- A féqe impresszárió, nagy kártyás, de feleségéről senki sem tud semmit. Azt hiszem, német zsidók. -— Bocsánat, — folytatta aztán Nali — mit kérdeztél ? -- Mi van Lilivel ? -— Én is szeretném tudni. -— S mi van Pirivel ? — — Jeruzsálemben él s rövidesen orvos lesz. —- Nagyon tetszett nekem, - gondolkodott el Zoli.- Tudom - válaszolta Nali.- Te szerelmes voltál bele ? - kérdezte Zoli.- Nem, de szerettem, mert remek partner volt. — — Tehát aludtál vele ? —- Igen, de te vagy az egyetlen, akinek ezt megmondom. — A kékszemű nő egyedül maradt. Férje, mielőtt elment, kezet csókolt. Nali hiába meresztette rá a szemét, a nő mindenfelé nézett, csak nem a szomszéd asztal felé. Zoli felállt:- Most ebédelni megyünk egy magánvendéglőbe.Az egyik szomszédős ház második emeletén beállítottak Felstein úrék otthonába, ahol a házigazda két szobát rendezett be ebéd-látogatói számára. Felesége remekül főz, amint Zoli mesélte. Nalinak feltűnt a hely európai légköre. Minden vendég udvarias, halk volt, csndesen beszélgettek a házigazdával. Nalira nagyón kellemes benyomást keltett az uralkodó hangulat, - • ■, o!- (Folytatása követkcik
