Newyorki Figyelő, 1984 (9. évfolyam, 1-16. szám)
1984-01-11 / 1. szám
FIGYELŐ Tájékoztató IX. évf. 1. szám — 1984 január 11. — Ára 60 cent Az amerikai magyar zsidóság hangja UNITED NATIONS EGYESÜLT NEMZETEK AMERIKA BEJELENTETTE KIVONULÁSÁT AZ UNESCO-BÓL Amint ez hónapok óta várható volt, az Egyesült Államok delegációja jegyzéket nyújtott át az UNESCO főtitkárának, amelyben bejelenti, hogy az Egyesült Nemzetek kultúrális és nevelésügyi szervezetében viselt tagságát 1985 január 1 .-ével felfüggeszti. A szabályzat előírása alapján ilyen lépés egy évi előzetes bejelentés alapján történhetik, ezért kellett Amerikának ezen szándékát ezév decemberében hivatalosan közölni. A visszalépés indoka az az elfogultság, amely a kizárólag kultúrális és nevelési célkitűzéseket előmozdítani célzó szervezetben a nyugati államok ellen leplezetlenül kialakult. Az UNESCO határozatai Amerika- és Izrael-ellenesek voltak és a szabad sajtó korlátozását célozták. Amerika visszalépése érzékenyen, sőt végzetesen érintheti a szervezetet, mert költségvetésének negyedrészét az Egyesült Államok viselték. A nyugati államok megértik, de — tegyük hozzá — sajnos nem igen követik ezt az energikus lépést, amelyet magában az UNO-ban is ideje lenne megtenni. Több ízben rámutattunk arra, hogy Amerika az ENSZ-ben a pofozóbaba szerepét tölti be, bár Jeane Kirkpatrick fődelegátus nem takarékoskodik a világszervezet dicstelen működését ócsárló megjegyzéseivel. A Washington-ban székelő The Heritage Foundation egyik tanulmányt a másik után bocsájtja ki, amelyben kellőleg alátámasztja azok érvelését,akik az amerikai UNO-tagság felfüggesztése mellett kardoskodnak. A New York Times egyik legutóbbi számában Richard Bernstein tollából figyelemreméltó riport jelent meg arról, hogy Oleg A. Troyanovsky fődelegátus rendkívül ügyes vezetése mellett hogyan terjesztette ki a Szovjetunió befolyását a világszervezetben. Az a tény egymagában, hogy a Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonít az UNG- nak, bizonyítja, hogy Amerikának sokkal energikusabb magatartást kellene tanúsítania a világszervezettel szemben, mint azt jelenleg teszi. Az 1984. polgári év első DIPLOMÁCIAI FIGYELŐ-jét optimista hangnemben írjuk - szokásunktól és természetünktől eltérően. Dr. Teller professzor mondotta el az emlékezetes október 16.- ülésen a viccet az egyszeri rabbiról, aki aggódó híveit a jövőt illetően azzal nyugattá meg. hogy minden rendben lesz, mert két lehetőség van: az egyik a természetes út, a másik a csoda. Hívei kérdésére, mi az egyik és mi a másik, így felelt: — A természetes út, barátaim, az, hogy a Mindenható, mint mindig, most is megsegít bennünket, a csoda pedig az, ha mi magunkat védjük meg. -Ekként vagyunk mi is az 1984. év optimizmusával. A legutóbbi diplomáciai eseményeket két, egymással ellenkező módon lehet magyarázni. Például Mubarak ölelkezését Arafattal, ami első látszatra nagyon csúnya dolog volt, viszont lehet benne ráció, ha rábírja Arafatot Husszein kiskirállyal való megegyezésre, hogy utóbbinak kegyesen megengedje, üljön le Izraellel a béke tárgyalások asztalához. Még a tárgyilagossággal erősen hadilábon álló New York Times is kénytelen volt, az ALL THE NEWS THAT S FIT TO PRINT elve alapján, a 15. oldalon elrejtve közölni, hogy az egyiptomi külügyminisztérium vezérigazgatója Izraelbe látogat, hogy a tárgyalások folytatásáról, valamint egyéb, fontos függő kérdésekről, mint a megszakadt diplomáciai kapcsolatok felújításáról, továbbá az Arafattal folytatott elnöki puszilkodásról s így tovább, tárgyaljon. (Folytatás a 3. oldalon) 1984 GONDOLATOK AZ ÚJ POLGÁRI ESZTENDŐ KÜSZÖBÉN -Az elmúlt év tapasztalatai alapján valószínűleg minden gondolkodó ember vegyes érzelmekkel tekint az új polgári év felé. 1983-ban a világ - talán még sohasem észlelt mértékben állt a fejére a józanság terén. A diplomáciában, népek kapcsolataiban a normális ész felmondta a szolgálatot és ma már közhellyé vált az a huszas években világgá röpített orvosi megállapítás, hogy néhány évtized múlva a szabadon járó emberek kerülnek az elmegyógyintézetbe és az onnan kiszabadultak veszik át az emberiség irányítását. Hogy csak néhány kirívó példát említsünk a béke- és emberszeretet megnyilvánulásainak kilengéseiből, itt van a New York Times kiemelkedő és zsidó öngyűlöletet sugárzó munkatársainak esete, akik az amerikai olvasóközönséget - fantasztikusan érdekes cikksorozatokban, helyszíni jelentésekben tömik az Izrael-ellenes megállapításokkal és a gyűlölet szításával. Még a pápa őszentsége sem talál egyetlen elítélő szót sem a terrorista támadások, sőt a lebanoni keresztények üldöztetése ellen, de a Rebibbiabörtönben tett látogatásától visszhangzik a világsajtó, hiszen 11. János Pál nyilvánosan megbocsájtott merénylőjének még betegágyából, a gyilkossági kísérletet követő negyedik napon, majd legutóbbi börtönlátogatása során meleg szeretettel, testvériesen elbeszélgetett bűnbánó gyilkosjelöltjével. Az Egyesült Nemzetek bohózati színpadán is jobban szórakozhatik az ember, mint bármely kabaréban, hiszen ott az emberi jogok hangos követelése és a béke és szabadság védelme nem a demokratikus államok képviselőinek ajkáról szól, hanem azon delegátusok részéről, akiknek nemzete a terrort, tömeggyilkosságot és elnyomást teszi alkotmányának alapjául. Ami nekünk, magyar származású zsidóknak legjobban kell, hogy fájjon, az a megnemértés, ellenségeskedés, ami saját sorainkban üti fel tejét és hiába minden becsületes próbálkozás, lelki masszázs, csak nem akar megszűnni. A magyar zsidóság világszervezetének célkitűzéseit azért nehéz előmozdítani, mert a becsületes törekvések érvényesülését acsarkodás, egyéni érdekek szolgálata és a fő dolgok háttérbe szorítása, mellébeszélés akadályozza. Óhatatlanul is a legutóbbi hetekben olvasott tórái történet ötlik eszünkbe: Mózesnek azért kellett menekülnie Egyiptomból, mert egy napon tanúja volt, hogy egy egyiptomi ver egy zsidót, mire Mózes közbelépett és megölte a támadót. Másnap ugyanazon a helyen azt tapasztalta, hogy két zsidó üti egymást. Megkérdezte: - Te gonosz, miért ütöd felebarátodat ? - A válasz ez volt: - Ki nevezett téged ki parancsnokká vagy bíróvá felettünk ? Avagy talán engem is el akarsz tenni láb alól, mint ahogyan az egyiptomival tetted ? — Erre Mózes megijedt, hogy a dolog kitudódott és elmenekült. A magyarázók általában kizárólag Mózes lelkiállapotát mérlegelik,de kevéssé veszik figyelembe a válaszban megnyilvánuló mentalitást. A második napi támadó nem úgy reagált Mózes kérdésére, hogy védekezett volna: nem ő, hanem a másik volt a támadó fél, hanem első megnyilvánulása a békét kereső Mózes felé az a kérdés volt: ki tette őt bíróvá a veszekedők között és milyen alapon követeli magának a békét kereső szerepét ? Az egyiptomi támadó nézőpontja vált uralkodóvá ma a világon. Mubarak keblére öleli Araíatot, aki nyilvánosan táncmulatságot rendezett, amikor Szadat orgyilkosság áldozata lett, aki ártatlan gyermekek ellen irányított terrorista merényleteket és aki a mai napig nem akarja elismerni Izrael államiságának létjogosultságát. Az Egyesült Nemzetek többsége nem figyel fel az ártatlan emberek ezrei vagy százezrei ellen elkövetett pusztító merényletekre, de a megbocsájtás elvét hirdeti gyilkosokkal szemben, ugyanakkor, amikor Izraelnek nem tudja megbocsájtani, hogy a saját testvéreik által kitaszított palesztinaiaknak emberi körülményeket biztosít. 1984-re nem találunk jobb kívánságot, mint ezt: Térjünk észre, emberek ! I j ., j Prof. August Molnár :é j 177 Somerset Street í New Brunswick,N.J.06903 ■L. Farkas Ervin dr. Olvasóink bizonyára megértéssel veszik tudomásul, hogy a NEW YORKI FIGYELŐ évi előfizetési díját 1984 január 1.-én kezdődőleg 20 dollárra vagyunk kénytelenek felemelni. Az eddig teljesített előfizetési díjak továbbra is érvényben maradnak. Diplomáciai figyelő
