Newyorki Figyelő, 1983 (8. évfolyam, 1-18. szám)
1983-04-15 / 6. szám
4 NEWYORKI FIGYELŐ 1983 április 15. mmN pálmán rovata Magyar zsidók Amerika szolgálatában KÉT ZONGORAMŰVÉSZ A SÁNDOR-CSALÁDBÓL Vitán felül áll, hogy a tehetség, a zenei talentumot is beleértve, - öröklődik, de nem feltétlenül egyenes vonalon és közvetlenül a szülőktől. Tény, hogy a genetika területén is még igen sok a fehér folt - az ismeretlen. A legtöbb esetben kiderítetlen, hogy a nagy tehetségek kitől örökölték áldott képességeiket, amelyeket aztán Fortuna kegyeltjei erős akarattal, céltudatosan kifejlesztettek és diadalra juttattak. Érdekesen jellemző a Budapesten világrajött Sándor-unokafívérek példája. AZ UNOKAFIVÉREK TEHETSÉGE NEM AZONOS TŐBŐL FAKADT Sándor György, Manhattan fényűző East Side-jának egyik lakásában élő, hírneves zongoravirtuóz, aki 1972 őszén ünnepelte hetvenedik születésnapját, édesanyja, szül. Czipszer Zsenka szintén elismerten tehetséges zongorista volt. Sándor Ignác édesapjáról viszont a krónika nem jegyzett fel hasonlót. A házaspár négy fia és egyetlen leánya is zenei megszállottakként voltak ismeretesek, bár egyedül György emelkedett a művészi dicsőség nemzetközi magaslatára. A testvérek, édesanyjuk vezérletével kamarazenekart alakítottak. Házuk tája a késő esti órákig zeneszótól volt hangos. Fáradhatatlanul gyakoroltak s olykor a nyilvánosság előtt is alkalmuk volt sikeresen fellépni. Sándor Á r p á d , a jóval korosabb unokafívér, mint vezetékneve is mutatja, nem anyai ágon volt közelrokon, de kiváló zenei talentuma révén előbb Európában, majd Amerikában ért el sikereket. Árpád a Milleneum esztendéjében, 1896 június 5-én látta meg a napvilágot, a magyar fővárosban, az asszimiláns áramlattal együtt úszó szülők házában. Azzal dicsekedhetett, hogy a Zeneakadémián az ifjú Bartók, valamint Kodály korai tanítványai közé tartozott. Az első világháború kitörése után, 1914-ben fejezte be zenei tanulmányait. Frontszolgálat után, 1916-ban lépett fel először nyilvánosság előtt, Budapesten. VILÁGHÍRŰ ÉNEKESEK ÉS HEGEDŰMŰVÉSZEK ZONGORAKÍSÉRŐJE Jó sorsa összehozta Louis Graveuere, az annakidején már nagyhírű angol baritonénekessel. Utóbbi 1922-ben zongorakísérőként magával vitte Amerikába. Nem érdektelen ideiktatni, hogy Graveuere világhírnevét később az a tény tetézte, hogy baritonból tenorrá változott. Tenorista premierje 1929 márciusában volt a newyorki Town Hall-ban. Sándor Árpád hirtelen elhatározással Berlinbe hajózott s mint a Berliner Tagblatt zeneművészeti kritikusa kereste meg kenyerét. Hitler közbelépett. Sándor Árpádnak már 1933 elején sikerült visszajutnia New Yorkba. Itt véglegesen letelepedett. Négy évtizeden át volt állandó newyorki lakos. Önálló koncerteken kívül olyan hírességeket is kísért a világ dobogóin, mint Jasha Heifetz, akinek elegendő a nevét említeni, Lily Pons, Elisabeth Schwartzkopf, Rose Bampton, Dorothy Maynor.világhírű szopránénekesnők, Fritz Kreisler, Ricci Ruggiero hegedűművészek. Több operában is fellépett. Noha amerikai állampolgárságát már fiatalkorában megszerezte, élete alkonyán, 1970-ben a honvágy vissza vonzotta Magyarországra. A sors megkímélte attól.hogy a magyar vészkorszakot saját bőrén érezze. Jó fogadtatásban részesült. Anyagi gondok sem felhőzték be végnapjait. Két év elteltével, 1972 február 10-án, röviddel 76. születésnapja előtt mondott búcsút az életnek. Mindvégig szoros kapcsolatot tartott fenn New Yorkkal. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG AMERIKAI KITÜNTETETTJE EURÓPAI SIKEREK VISSZHANGJAKÉNT - AMERIKAI KARRIER 18 éves korában mutatkozott be a nyilvánosság előtt — Budapesten. Tehetsége fiatal korában megmutatkozott, szülei azonban nem voltak kapzsiak és nem indultak vele csodagyerek-vándorutakra. Budapesti sikerének visszahangjaként külföldi meghívásokat is kapott. Előbb Magyarország, majd Európa zenei központjaiban tapsolták meg önálló koncertjeit és zongorakíséreteit. Európai turnéja hét esztendőn át tartott, Ausztria, Lengyelország, Anglia földjén és az északeurópai, skandináv államokban. Sikereinek visszhangja Amerikába is eljutott. 1939-ben a Carnegie Hall-ban mutatkozott be először New York zenekedvelői előtt — átütő sikerrel. A sajtó elismerése egyöntetű volt, így a közönségsiker is. Egyesült Államokbeli, fél éven át tartó sikerei után Délamerikába hívták meg. A későbbiek során Canada, Mexico, a közép- és délamerikai államok, a Távol kelet, Ausztrália sajtója és közönsége a legteljesebb elismerésben részesítette Sándor Györgyöt. Amerika hadbalépése után,1942-ben önként vonult be. A Signal Corps-hoz osztották be, majd kémelhárító feladatokat bíztak rá. Katonai szolgálatának befejeztével folytatta koncert-kör útja it amerikai, San Francisco-i, Rio de Janeiro-i, londoni, berlini, stockholmi szimfonikus zenekarokkal. BARTÓK HATTYÚDALÁNAK ELSŐ, MÉLTÓ TOLMÁCSA Kiemelkedő fénypontot képezett Sándor György zongoraművészi pályáján a halhatatlan emlékű Bartók Béla hattyúdala, a már halálos ágyán szerzett s általa befejezetlenül maradt CONCERTO No.3.zongoraverseny premierje. A Bartók emlékének szentelt zenei esemény 1946 február 8- án zajlott le Philadelphiában. Ormándy Jenő vezényelte a világhírű philadelphiai szimfonikus zenekart — pontosan négy és fél hónappal Bartóknak egy newyorki kórházi ágyon történt elhúnyta után. A Philadelphia Inquirer zenekritikusa így írt Sándor György - Bartók jóbarátja - zongorajátékáról:- Az ifjú magyar zongoraművész nemcsak hibátlan, rugalmas technikát árult el, de költői vérmérséklete, érzelmi finomsága gyönyörűen tükrözött művészi kifejezésmódjában. A zongoramű hangsúlyozta a tényt, hogy Bartók elsősorban zongorista volt, aki szerencsésebb tolmácsolót nem találhatott Sándornál. A hallgatóság kitörő tapssal jutalmazta játékát. Sándor György kivételes művészettel megáldott, igazi zenész. Virtuóz magasságokat bizonyított hangjának melegsége, fénye és nemessége, valamint művészi játéka. -A hangversenyt New Yorkban is megismételték - hasonló sikerrel. SZIGETI JÓZSEF EMLÉKÉNEK HÓDOLVA Sándor György koncertjeit azután is folytatta szabadságidejében, amikor egyetemi szinten zeneoktatást vállalt. 1981-ben lépett nyugdíjba, de a koncertezést nem hagyta abba. 1983 februárjában a Lincoln Center könyvtárában rendezett Szigeti József-emlékünnepélyen, a nagy hegedűvirtuoz halálának 10. évfordulója alkalmával, Sándor György is fellépett. A művész 1964-ben elnyerte a Grand Prix du Disque díjat Bartók Béla teljes zongorarepertoárjának hangszalagra viteléért. 1967-ben Prokofiev és 1973-ban Kodály alkotásait is hangszalagra vitte. 1981-ben jelent meg ON PIANO PLAYING című, emlékirat jellegű műve. Ennek ellenére művészeti csillaga még nincs lemenőben. S. KOÓSA ANTAL A LIGETI TÖRPÉK EMLÉKÉRE A newyorki sajtó 1982 november 19- én, néhány sorban megemlékezett arról, hogy dr. Petrán János, Magyarország washingtoni nagykövete, a newyorki magyar konzulátus helyiségeiben rendezett ünnepség keretében a Magyar Népköztársaság Zászlórendjének kitüntetését nyújtotta át Sándor György amerikai zongoraművésznek, a magyar kultúra szolgálatában szerzett kiváló érdemei elismeréseként. A kitüntetett, aki régen elvált, egyetlen fia, Michael és ennek neje kíséretében jelent meg. Meghatottan köszönte meg az elismerést. A kitűnő zongoravirtuóz nem csak a magyar zenének külföldi, elsősorban amerikai népszerűsítésével, művészi teljesítményeivel, érdemelte ki a megtiszteltetést. Évek óta részt vesz a magyarországi tavaszi zenefesztiválokon és a budapesti Zeneakadémián is végez pedagógiai tevékenységet. Amikor e sorok napvilágot látnak, már hónapok óta óhazájában aratja a babérokat. Hadd közöljük nagy vonásokban élete történetét, művészi pályafutásának főbb állomásait, érdemeit. Életrajzi adatai szerint 1912 szeptember 21-én jött világra Budapesten. Zenei légkörben töltött gyermek- és serdülő Sándor György évei után, 1927-33 között a Liszt Ferenc Zenekonzervatorium jeles növendéke. Tanárai közé tartozott Bartók és Kodály is. Zongorát és zenekompoziciót tanult szorgalmasan. KKRJtJK OLVASÓINKAT, HOGY KRDETMNKEY TÁMOGASSÁK, vásárlásaik alkalmával HIVATKOZZANAK LAPUNKRA Még emlékszem reájuk, anyámmal láttam őket: a Liliputi Színkört, a bonvivánt, a nőket. Mint alsóbbrendű ember utat kerestek élni, mázsás nyomorúságuk víg derűre cserélni. Egy francia táncosnő mondotta el a Té-Vén, hogy Auschwitzba kerültek szegény törpék a végén. Parancsra szól az ének csúfságára a tervnek: vékonyka cémahangon a törpék énekelnek. Saját szemével látta, s csak mellesleg mesélte, aki e torz világot szintén Auschwitzban élte. A mengelei agyban milyen pokol ötlet: este még táncoltatni, a holnapra megöltet ? A törpék korcsok voltak az „Übermenschvszemében, nem védte őket erkölcs, sem emberi szemérem. Másnap halálba mentek, egy kis fürdés nem árthat... Kicsiny testükkel pőrén a zuhany alá álltak. És Mengele fogadta őket sátáni gúnnyal, ruhát varratott nékik táncolni a halállal. A rémregénybe illő mese ekép ért véget. Véletlenül tudtam meg Té-Véből az egészet. A pesti Törpe Színház vájjon kinek is vétett? Amúgy is megkínozta szegényeket az élet. Elégtételre nincs szóm, a szívem összetörték. E versben Óriások Ti lettetek, a Törnék !
