Newyorki Figyelő, 1983 (8. évfolyam, 1-18. szám)

1983-04-15 / 6. szám

1983 április 15. NEWYORKI FIGYELŐ 3 Szeretem a hazug embereket. Félreértés ne essék: nem azokat, akik érdekből lódítanak, azért, hogy becsapja­nak. Ezek egyszerűen becstelenek, akik gaztettüket az igazság elferdítésével, elken­dőzésével, megmásításával, megfordításával követik el. Kamaszkoromban egy jó barátom, — legalábbis azt hittem, hogy az —, aki tete­jében még közeli vérrokonom is volt, el­adott nekem egy ruhára való szövetet azzal, hogy kitűnő alkalmat nyújt nekem olcsóbb pénzen szép öltözethez jutni. Egy híres szö­­vetárúház alkalmazottja volt, azt mondta nekem: a most, Angliából érkezett árúból juttat nekem,nagybani áron, három métert. Már a szabónál kiderült, hogy bará­tom hazudott, becsapott. Amikor igen ta­pintatosan kérdőre vontam — mindig szé­gyenem a mások aljasságát —, nevetni kez­dett és vállat vonva azt mondta magyará­zatként:— Én jó kereskedő vagyok. Neked, a vevőnek kell vigyáznod arra, hogy be ne csapjanak... — Hiába mondtam, hogy meg­bíztam benne, hiszen nem értek a szövet minőségéhez, árához, szemembe vigyorgott és baleknek becézett. Valóban az is voltam és az is marad­tam. Fegyverezetlen azokkal szemben, akik be akarnak csapni. Nagyobbára sikerül is ez, ha az illetőben megbízom, ha azt vé­lem róla, hogy tisztességes ember. Mentsé­gemül Paul Henri Spaak egy híressé vált mondását szoktam idézni: - Sokszor hibá­zom, ez igaz, de ugyanazt a hibát két­szer nem követem el. - Egyszer sokan „átejthetnek" - hogy ezzel a kitűnően ülő pesti szóval éljek —, másodszor már aligha. Szóval nem ezekről szólok most. Nem azokról, akik a másikban áldozatukat, fondorlatos akciójuk tehetetlen bábját lát­ják. Hanem azokról, akik anyagi érdek nél­kül, l’art pour l'art, lódítanak. * írni annyi, mint ítélőszéket tartani önmagunk felett — Ibsen szerint —, más­részt: a kitalált történet mindig hazugság. Amikor azt vetem papírra, hogy Tom hu­szonkilenc esztendős és kinyitja a villa ka­puját, - nem teszek mást, mint hazudok. Mivel a novellámban szereplő Tom sohasem élt, tehát sohasem lehetett huszonkilenc esztendős s így sohasem nyithatta ki a nem létező villa nem létező kapuját. Költő az, aki érdek nélkül hazudik. Lódítson is, ha szépet akar elmondani, ha kitalált alakjai és történetei az olvasó épü­lésére születtek meg. Az érdek nélküli hazug olyan költő, aki nem tud írni. Aki fantáziájának termé­keit élőszóval mondja el. Nagyobbára meg­történt eseményeknek álcázva őket. Gyak­ran pedig úgy, hogy ezek a históriák vele estek meg. —Költő hazudj.de rajt' ne kapjanak — ? Nem akarom rajtakapni azt, aki hazudik. S ha ez megtörténik, a világ minden kincsé­ért sem árulom el. Sőt: érdeklődésemmel, egy-egy közbevetett szóval, egy gesztussal segítem a másikat sztorija kiszélesítésében, kiszinezésében. Néha érzem, hogy mi az igaz a törté­netben, mi a mag, amelyből a mese kivirág­zik. Mint ahogy az elmondottakból fülem meghallja a realitást és azt, amit a túlzás ékes ruhaként ráakasztott. Mivelhogy a túl­zás a hazugság kezdete. * Lacit ifjúságom idején Budapesten ismertem meg, azok között, akik húszéve­sen útjukat keresték az akkori kilátástalan, sívár életben. Örökké mosolygó, kedves fiú volt, nem akart tudomást szerezni azokról a nehézségekről, amelyek között vergődött. SKANDINÁV KÖRSÉTA Semmi sem tudta letörni.még az éhség sem. Egyedül viselte sorsát, barátainak soha sem mesélt Ínségéről. S mivelhogy semmije sem volt, elkép­zelte, hogy mindene van. Nem csak elkép­zelte, de hogy fantáziája életre is kelljen: mesélt. Mindig történt valami vele, va­lami rendkívüli, valami bíztató, vala­mi, ami azt bizonyította, hogy mindaz, ami ma van, csak átmenet. A holnap bizonyo­san szebb lesz. Az egyik színház igazgatója, akivel véletlenül találkozott, olyan rokon­szenvesnek találta, hogy leült vele kávézni, meghallgatta most készülő drámája törté­nését és azzal bíztatta, hogy - amint a kéz­irat elkészül — soronkívül elolvassa. Máskor azzal állított be, hogy vala­melyik napilap főszerkesztője, miután elol­vasta a cikket, amelyet felvitt neki, azt ígér­te, hogy január elsején állandó munkatárs­ként, havi fizetéssel a laphoz szerződteti. Tudtam és mindenki tudta, hogy mindebből alig igaz valami. De kegyetlen­ség, embertelenség lett volna meghazudtol­ni. Kár is lett volna, mert Laci csak így tud­ta ifjúsága nehéz éveit átvészelni. Álmok nélkül képtelen lett volna élni és ezek az álmok nem csak, hogy nem ron­tották meg életét, hanem biztosították. A hazugság számára önvédelem volt, létfenn­tartásához szükséges levegő. — Meglátod, vinni fogom valamire — mondta refrénként befejezésül. Vitte is. Ma Párizsban ház- és telek­ügynök. Kitűnően megy sora. Belépett a beérkezettek széles táborába. Ma már nin­csen szüksége arra, hogy hazudjék. Meg­hívott magához. — Gyere el — mondta —, mindent megmutatok... ¥ Pista - ifjúságom egy másik figurá­ja - ugyancsak sokat hazudott, viszont eb­ből nem is csinált titkot. Neki is érvényesü­lési éhségei voltak, mégpedig inkább szerel­mi téren. Csúnyácska is volt, szegény is, ko­pottas, tele gátlásokkal. A lelkiüdvösségét is eladta volna azért, hogy egy napon meg­jelenhessék barátai előtt egy szép lány tár­saságában és úgy mutathassa be, mint az ő szerelmét. Egy nőt, aki hozzá tartozik, aki őt szereti. Az Erzsébet körút aszfaltján sétálva, lelkesen, csillogó szemmel így mesélt: — Kérlek, öregem, csodálatos kaland­ról kell neked beszámolnom. (Most hazu­dok — súgta oda, mintegy attól tartva.hogy a m á s i k , az ébren álmodozó Pista meg­hallja.) Tegnap délután a körúton, az egyik kirakat előtt leszólítottam egy gyönyörű szép, 18 év körüli lányt...(Most hazudok...) Előbb nem akart válaszolni, észre sem vett. Fél óra múlva már együtt ültünk a cukrász­dában...Majd moziba mentünk... Fogalmam sincs, hogy mit játszottak...gondolhatod, hogy miért? ... Aztán...(most hazudok) megengedte, hogy felmenjek a lakására... a szülei Karlsbadban vannak, kúrán...Vacso­rát készített nekünk, Uramisten, milyen csirkepaprikást !..Savanyú uborkával...Utá­na palacsintát...(most hazudok), diósat, gyümölcsizzeL.leöntve csokoládéval.. Utá­na valódi francia konyakkal kínált és Ches­terfield cigarettával... Végig mesélte a „csodálatos kalan­dot", másnap reggelig. (Mármint: nem a mese tartott addig, a történet.) Aztán dia­dalmasan mosolyogva nyújtott kezet és boldog rohanással tűnt el a napfényes kör­út forgalmában. * HIRDESSEN LAPUNKBAN 1 SERES GYULA (STOCKHOLM): A világ különböző pontjain naponta pusztulhatnak ezrek és ezrek háborúkban, éhezésben és egyéb természeti katasztró­fákban, de ezek szinte banálitásoknak tűn­nek a svéd szemében ahhoz képest, amit egy macska okozhat a svéd hétköznapjá­ban, mert ez az állat - ha kell — közelebb áll hozzá, mint minden egyéb más. Telje­sen hihetetlen, hogy egy macska heteken át ennyire lekösse egy ország közvéleményét, sajtóját, TV-t és rádiót, mint ez a macska tette. Az ügy előzménye az volt, hogy Északsvédország egyik községében egy Tommy Engström nevű bezinkút-tulajdo­­nos egyik éjtszaka, mintegy hat héttel ez­előtt erős macskanyávogásra ébredt. Fel­kelt, körülnézett, de sehol nem talált macs­kát. Másnap tűvé tette házát, de eredmény­telenül. Lassankint a hatóságok is belekap­csolódtak az ügybe. Szakértők is jelentkez­tek az ország minden részéből. Műegyetem hangszakértői, állatorvosi főiskola profesz­­szorai, rádió, TV és még külföldről is jöttek sajtóemberek, nem beszélve arról, hogy a „macskaház" valóságos búcsújáró hely lett. Közben a macska nyávogott és a tulajdonos a benzinkútjával ragyogó üzleteket csinált. Egy állami laboratórium speciális felszere­léssel igyekezett átkutatni a különböző he­lyeket, de eredmény nélkül. Már a tetőzést is kezdték bontogatni a biztosító terhére, de a nyávogás tovább hallatszott. Egy polgár is írt levelet Olof Pálmá­nak és kérte, lépjen közbe, mert ha ez si-Pali a valódi l'art pour Kart költők sorába tartozott. Ő nem vágyálmait mond­ta el hangosan, neki nem volt szükség, lelki kényszer a lódítás, ő a szép mese kedvéért formált történeteket. Önmagát mulattatta és másokat is szórakoztatni akart. Jókedvű, szélesen nevető órákat töl­töttem vele. Amit tőle hallottam, mindig ragyogott a derűtől, az optimizmustól. Tele volt finom humorral és önmaga kigúnyolá­sától sem riadt néha vissza.- Miért hallgatod, - kérdezte tőlem egyszer Zsuzsi, a kislány, akivel akkortájt jártam, — miért hallgatod, hiszen világos, hogy nem mond igazat ? — kerrel járna, úgy már nem lenne gondja ar­­ta, hogy megnyeije a következő választáso­kat 1985-ben. Olof Palme miniszterelnök közölte válaszában, hogy annak ellenére, hogy önmaga nagy állatbarát, nem áll mód­jában, hogy államilag bontássá le a házat és azt újra felépíttesse, s lebontás során a macska is megsérülhet. Egy ilyen kategori­kus állásfoglalás Palme részéről csak annyi­ból lehet hasznos a szociáldemokrata kor­mánynak, ha elvesztenék a következő vá-; lasztást, úgy a balsikert a nyávogó macská­ra kenhetik. Egyébként tudományos ala­pon mindenki megegyezik abban', hogy mi­után egy macska kilenc élete ellenére — nem élhet akármeddig, a nyávogást csak a fűtőberendezések bizonyos szelepei okoz­hatják. Ha az ember elemezni akaija ezt a tömegmegmozdulást a macskanyávogás miatt, arra a következtetésre jut, hogy a svéd általában jószívű, ha állatról vagy kis­gyerekről van szó. Ilyenkor mindig megha­tódik és segítésre kész. Ám ha felnőttről van szó, de különösen politikai vonalon és az nem egyezik saját felfogásával, úgy igen könyörtelen tud lenni. Ezt láthatjuk Olof Palmenál például a zsidókkal szembeni ma­gatartásában és pártjának Izrael-ellenessé­­gében. Az egyszerűbb svéd nem szeret gon­dolkodni és kielégíti, ha nyávogó macskák­kal vagy gyerek-balesetekkel tud foglalkoz­ni, mert az ilyen dolgok az időjáráson kí­vül — mindig hálás beszédtémáknak bizo­nyulnak. (Folytatása következik.) — Éppen azért érdekel, amit móncí. Mert szépen hazudik...— feleltem. Néhány hónappal ezelőtt ismét össze­sodort vele a véletlen. Egy teljes estét töl­töttem vele Kopenhágában. Remek étvágy­­gyal evett, finom italokat ivott és mesélt. Minden igaz volt, amit mondott, egy szót sem hazudott. , , Szomorúan állapítottam meg, hogy kiveszett belőle a költészet, mint azokból akik húsz esztendős korukban ver­seket írnak és később áttérnek a prózára. Pali barátom már képtelen volt ha­zudni. Szomorúan állapítottam meg:‘m e g - öregedett. ..... 286-1208 288 1998 Ifaittket-ftíck Cnft. REAL ESTATE BROKERAGE MANAGEMENT ■ MORTGAGEE 1348 THIRD AVENUE (Brr. 78 • 77 St».) JOHN H. MAUTNER NEW YORK. N Y. 10021 SZERETEM A HAZUGOKAT SZOMBATI SÁNDOR brüsszeli levele:

Next

/
Thumbnails
Contents