Newyorki Figyelő, 1983 (8. évfolyam, 1-18. szám)
1983-07-26 / 11. szám
1983 július 26. NEWYORKI FIGYELŐ 3 A magyar-zsidó irodalom múltjából ROBOZ OTTÓ: KISS JÓZSEF LEVELE AMERIKAI BARÁTAIHOZ Kiss József alábbi levelének publikálására kiváló alkalmat szolgáltat dr. Scheiber Sándornak, a héber és magyar irodalom nagynevű tudósának közelmúltban megjelent írása (Kiss József zsengéinek hasonmás kiadása, Élet és Irodalom, Bp. 1983 május 20). A tanulmány befejező mondata Kiss József leveleinek összegyűjtését javasolja. Az Amerikában élő magyarajkú zsidóságra ez különleges kötelezettséget hárít, mert ennek a kis csoportnak sorai évről-évre, helyesebben: napról-napra egyre ritkulnak. Szívesen ragadom meg ezért az alkalmat, hogy Scheiber professzor 70. születésnapi köszöntéseként Kiss Józsefnek azt az eddig ismeretlen levelét hozzam nyilvánosságra, ami nyilván utolsó írása volt amerikai tisztelőihez. Baráti köröm hívta fel figyelmemet a Bethlen Otthonba elkerült Kiss Józsefié vélre, amit a költő 15 hónappal halála előtt, 1920 szeptember 27-én írt az Amerikai Magyar Népszavához, New Yorkba. A magyar korona inflációja idején a levélben szereplő összeg alig bír olyan fontossággal, mint a kölcsönösen megnyilvánuló együttérzés. A levél géppel írott, Kiss József jellegzetes felfogásában és stílusában. Az aláírás is ugyanaz, ahogyan fiatal korától kezdődően élete végéig dedikálta alkotásait. íme a levél:- Hálás meghatottsággal olvastam leveleteket, mely szándékotok szerint azon célból íródott, hogy energiámat újból megerősítse és bizalmamat a jövőben támogassa. Szándékotokat egy meleg kéz szorítással köszönöm. Ami a bizalmat illeti, örömmel állnék kötélnek, ha fogyetékos egészségi állapotom nem döntené meg szándékomat. Csodállak benneteket azért a becsületes amerikai tempóért, mely írástok minden betűjében kifejezésre talál. Sehol egy frázis, sehol egy felesleges szó. El kellene zarándokolni hozzátok, hogy újra írni tanuljunk, mikor a sok ágyúdörömbözés közt az olvasást már úgyis elfelejtettük. Hogy első impressiómból kifolyólag mindjárt reátok barátaimra, testvéreimre gondoltam, az csak természetes. Kihez forduljon ma a magyar, ha véletlenül zsidó és a zsidó ha véletlenül magyar ? Ez a szerencsétlen csonka Magyarország ma kapkod ide oda és helyét nem találja sehol. Könnyű azt mondani: dolgozzatok és majd talpra álltok. De hol vegyük a munkához szükséges nyugodalmat, a hitet önmagunkban, a bizalmat a jövőben? Megoldhatatlan probléma valamennyi. Valahogy kiszivárgott,hogy a nagy magyar költő Amerikához fordult segítségért és a csőcselékben egyszerre feltámadt a harag és pereat-ot kiáltottak az árulóra,akinek kötelessége lett volna inkább éhen halni, sem mint igénybe venni idegen segítséget, azt a segítséget, melyet önként és nagylelkűen felajánlott a testvérszeretet. Az 5000.- koronás bankutalvány t megkaptam. Boldog ország, ahol azoknak, akiket mi itthon fehér rabszolgáknak címezünk, annyi apró pénzük jut és még mindig marad! Egy új könyvem fog október közepén megjelenni.,Esteledik, alkonyodik" a címe. Valami harminc új költemény. Megbeszéltem Pásztor Árpáddal,ezzel a derék félamerikaival, hogy és miképen lehetne ebből a könyvből legalább annyi példányt kiszállítani, amennyinek elhelyezésére a jó Berkó D. Géza vállalkozott. Bíztatott, hogy ez sikerülni fog és én hiszek neki, mert Ö ismeri az élet útjait, amelyen járni én sohasem tanultam meg. Az ég áldása veletek! Budapest, 1920 szeptember 27. Mind Scheiber Sándor, mind Komlós Aladár (Tüzek, Bp. 1961) az 1867-es évet jelölik meg Kiss József pályafutása induló pontjának, azt az esztendőt, amikor a zsidók egyenjogosultságát a magyar parlament törvénybe iktatta. Kiss József: Zsidó Dalok című füzetét egymásután követik a zsidó életet megörökítő versei és a magyarsághoz való ragaszkodását kifejező költeményei. Ez utóbbi vonzalom azonban egyoldalú. Alig 15 esztendővel az egyenjogosultságot elrendelő törvényt követően, 1882— ben, a hírhedt Tiszaeszlár évében már a A világ magyar zsidóságának élete NYUGODTAN ALSZOL-E, MAGYAR-ZSIDÓ TESTVÉREM ? Számosán vannak a magyar-zsidó közösségben, akik nyári szabadságukat Magyarországon töltik és természetesen nem mulasztják el ilyen alkalommal meglátogatni ott nyugvó rokonaik sírját. A legutóbbi látogatók furcsa érzésekkel eltelve érkeztek vissza. Személyesen tapasztalták, hogy számos vidéki temetőben a sírok felett szarvasmarhák, baromfiak gázolnak, az ősi sírok ápolatlanok és az enyészet martalékául szolgálnak. Viszont tapasztaltak a látogatók vigasztalóbb jelenségeket is, így például a budapesti Csörsz utcai temető szebb, mint valaha. Az Amerikában megindult akció eredményeként, a magyar kormány teljes jóváhagyásával és hathatós anyagi segítségével, a zsidó temetők restaurációs munkálatai folyamatba kerültek. Mondanunk sem kell, hogy a munka anyagi fedezetének oroszlánrészét azoknak kell viselniük, akik külföldre kerültek, de hozzátartozóik otthoni földben nyugszanak. Ennél az erkölcsi kötelességnél, hogy az ősök nyugvóhelyét épségben fenn kell tartani, fontosabb teendője lelkiismeretes magyar zsidónak nem lehet. Azok tehát, akiknél az akció jelentkezése ezideig süket fülekre talált, szálljanak magukba és sürgősen jelentkezzenek a gyűjtésben való részvételre. Az akció adminisztrátora Weisz Andor, az Aishel Avraham igazgatója, telefonszáma: (212) 858-6200. KÉPEK AZ AISHEL AVRAHAM JUBILEUMÁRÓL Gáti N. Norman, a Magyar Zsidók Világszövetsége elnöke „tiszteletbeli magyar zsidóvá” fogadja Koch polgármestert. Dr. Kardos László, Keller László és Farkas Ervin örömmel szemlélik a baráti kézfogást. Keller László, az ünnepély díszvendége átveszi a kitüntetést Gáti N. Norman elnöktől. Mindennek ellenére Kiss József írta meg azt az ódát A Naphoz: Ó, tűzz le forrón az én szép hazámra Legizzóbb lángod, te nap ! ide vesd — amelynél mélyebb érzést kevés magyar költő vetett valaha is papírra. Ez a kettősség: a magyar röghöz és a zsidó ősökhöz való ragaszkodás végigvonul költészetén. Kiss József fenti levelét 1920-ban írta, a vesztett háború után, amikor Horthy fehér terrorja háromszázezer zsidó életét oltotta ki. (Encyclopedia Judaica, 1972, vol.8. 10951) Európa akkori liberális szelleme nem tudott áthatolni a Kárpátokon s a magyar parlament akkor szavazta meg a huszadik század első zsidó-ellenes törvényét (Numerus clausus, 1920). Erre az időre esik Kiss Józsefnek amerikai barátaihoz írott levele. NE ŰZZETEK EL című versében fájdalmasan kiált fel: Ne ordítsátok folyton a fülembe: Te idegen, keress magadnak más odút, A sír számomra itt van kiszemelve, Síromhoz erre, itt vezet az út. Kiss József pályafutásának kezdetéül az irodalom kiváló művelői az egyenjogosultság évét jelölik meg. Mérhetetlen szomorúsággal kall ehhez hozzáfűznöm, hogy morúsággal keli ehhez hozzáfűznöm, hogy pályafutásának kezdete viszont a megszervezett zsidóüldözések kezdetére esik. 1921 utolsó napján halt meg. Magyar földben van eltemetve, ellentétben a Magyarországon született százezer testvérével, akiket a „téboly" barbár kegyetlenséggel vetett ki a magyar nép testéből és fosztott meg életüktől. zsidóüldözések ellen kell írnia. Ekkor születik meg egyik legszebb verse: AZ ÁR ELLEN. Téboly dühöng fenn és alant Megszáll boldog-boldogtalant... Meg-megújul a régi vád: Azt mondják, vért iszik apád ~.
