Newyorki Figyelő, 1983 (8. évfolyam, 1-18. szám)
1983-07-07 / 10. szám
1983 július 7. NEWYORKI FIGYELŐ T S Sajtószemle Hitler-sstorik Megérdemelné a tüzetesebb lélektani vizsgálódási, hogy milyen ördög bújt Nannenbe, l .Stern tulajdonosába, amikor szolid, bár nem ellentmondásoktól mentes lapszerkesztői múlt után sutba dobta az elemi újságírói gondosságot. Egy-’ szerűen a vak bizalom munkatársa. Helde.mann tránt. akiben addig nem csalódott, vagy valamilyen haszonhajszoló Ösztön Is; a Hlller-naplóból akár igaz. akár hamis, páratlan föltűnést és tömérdek pénzt lehet csinálni? Legyen föltételezhető az egyik vagy a másik, netán a mindkettőnél bonyolultabb harmadik váltogat, ilyen bukást még nem ismert az NSZK. rövid, bár botrányokban mozgalmas sajtótörténelme. i A legmegdöbbentőbb az egészben, hogy a Stern-ügy voltaképpen minden memento Jellege ellenére is nem egyéb jelenségnél. Ebben a minőségben még nem Is a legdrámaibb. A közludatban mindaz. ami a második világháborúról él. szinte hétköznapi lett; Igazuk lett a Holocaust tsz amerikai tévéfllmról van szól bírálóinak, akik szerint a tömeggyllkosságnak ez a mérete bűnösen ugyan, de szinte már-mér közömbössé is tesz. Az egyéni tragédiák éppen sajátos voltukkal jobban hathatnak a képzeletre, és nagyobb megrázkódtatás kiváltására alkalmasak. Nem Ismerem Alexandre Szombatit, ezt a bizonyosan magyar származású hírlapíró kollégát, aki a múlt borzalmainak a nyomába szegődve fáradhatatlanul járja elsősorban Ausztriát. Az ő riportjai, amelyek rendszerint a Le Monde Dtmanchr-ban. a francia világlap vasárnapi mellékleiében jelennek meg, kevésbé szenzáelósak. mint a Sternh'iktató vérbeli története, hírverés sem kíséri őket. mindössze annyi; a/, első oldalon közlik ökel. Közveletl tanúvallomások szerint Szombati nem fiatal ember, valószínűleg túl van a hatvanon is. amit tanúsítanak pedáns mód szerei, nyomozásának minden mesterrietektfvet megszégyenítő alapossága. Archaikus, szinte legendRi rímeket válasz!. Az első. amely még január végén jeleni meg. törlénetesen ezt viselte: „Nyomozás Theodor-Erich non F ilrienbarh megpyill.'tdárn «övében. akt vártnak mondta magát." Az. eset 1982. szeptember •10-án történt. Az már szinte fintor, hogy néhány szála Mozart közelébe vpz.et. A színhely Salzburg, b város közepe. a Blaue Gans. Kék liba fogadó. A portásfülke mögötti kis szobácskábán néhány férft iszogatott. Már erősebben nézhettek a pohár fenekére, amikor Theodor-Erich von Fürtenbach, a társtulajdonosno férje kérkedni kezdett. Háborús emlékekről folyt n szó zajosan. a zsidók kivégzéséről. „Magam is részt vettem ilyen kalandokban — mondta az idős férfi —. és ha tehetném, újrakezdeném. Válogatás nélkül, asszonyokat, gyermekeket, fiatalokat és aggastyánokat.” A társaság legfiatalabb tagja, a harmincöt éves Kari Köchl. a bécsi televízió riportere ráförmedi; hagyja abba. mert baj lesz. Von Fürtenbarh részeg pofával vigyorgott és még nagyobb kéjjel folytatta. Köchl figyelmeztette, ha nem hallgat a jó szóra, előveszi töltött revolverét, és lelövi, mini a kutyái. Mindhiába, a mesélő még jobban belelendült. Erre Köchl csakugyan pisztolyához nyúlt, golvót eresztett von Fürtenbarh hasába. Az áldozat másnap mrijhnlt a salzburgi kórházban. Most jön Szombati igazi riporteri remeklése. Körülx/.jmalolja az esetet, tucatnyi szemlonúval. ismerősökkel beszél. összeállfti.i a teljes képei. Kari Köchl egvenesági leszármazottja Lovag Ludwig Kilehelnek, a jogásznak és zenei udósnak. aki jegyzékbe szedte Mozart műveit. Sehol a családban egyetlen zsidó, de a fiatalembert a telke mélyéig megrázta, amiben sok osztrák is részt vett a második világháborúban. Megfogadta, amíg szusz van benne, küzd a megismétlődése ellen, szembeszegül nemcsak azokkal, akik készen állnának folytatni, hanem a cinikusokkal is. akik napirendre term-nek a múlt fölött. Egyébként, nem volt soha harcias természetű, éppen ellenkezőleg. Csöndes, visszahúzódó ember, szerényen dolgozol! a bécsi tévé tudományos szerkesztőségében. A szavát föl nem emelte, ha vágtak a filmjeiből, tudomásul vette főnökeinek a döntését. Hívás nélkül nem lépte át a vezetők küszöbét, egyszer teli csak kivételt. Akkor zaklatottan lépett be Alexander Gvese főszerkesztő szobájába; Guesc-t a neonácik zsidónak nézték, bombával akarták meggyilkolni. Köchl kijelentette, ez az egész ügy milyen gyalázatos, és boldog, hogy a merénylet nem sikerült. Ez. az indulat hozta ki a sodrából a nyugodt embert Salzburgban Is. telte gyilkossá abban a pereben, amidőn a harag vérrel borította az agyát. Egyébként Szombati bravúros nyomozásának n másik predményr, hogy Theodnr- Erleh von Fürtenbarh sem volt az. a kegyetlen hóhér, akinek mondta magát. Egyszerű Háry János — rossz értelemben —. azzal kérkedett, amit soha nem követett el. Megrögzött Hatos, úri alkoholista, rájött, az ilyen náci áltörténetckkel s/órnkozlalhotja n legjobban a cimboráit. Ilyenekkel volt általában a legnagyobb sikere. Különben gyáva, az összetűzésekéi kerülő fickó; ha nagvnéha a kocsmában verekedés tört ki, hirtelen kijózanodott, a falhoz lapult. hófehérré vált arccal kerülte az ölre menőket. Azon a végzetes szeptemberi estén az Ital már annyira a hatalmába kerítette, hogy Köchl figyelmeztetése még féktelenebbé lelte, így hívta ki maga ellen a sorsot. Köchl most a salzburgi esküdtek ítéletére vár; a védőügyvéd szerint inkább a hosszújukra, mert a csöndes városkában több évszázados beidegződés — mint Szombati írja — az elvakult antiszemitizmus. A másik történet hőse ma csöndesen él egy kis tlróll hegyi falucskában, a világtól messze elvonulva, ahová a postás minden hónapban rendszeresen fölviszi a volt Wehrmacht alezredesi nyugdiját. A címzett Klaus Hornig, az egykori Szilézia szülötte, fogorvos fia. Az apjától azt a makacsságot örökölte, hogy amiben hisz, ahhoz foggal, körömmel ragaszkodik, az anyjától a zeneszeretelet és a Jótékonyságot, Mindkettő mélységesen vallásos katolikus volt, Klaus ezt ts mindörökre magába véste. Huszonhárom éves volt Hornig, amikor a ..család anyagi nehézségei miatt félbe kellett szakítania a Jogi tanulmányait. Az egyik nagybácsi, az Actlo Catolica berlini elnöke összeköllelései révén a rendőrségre ajánlotta. Hamarosan Hermann Gőrtngnek. akkor még porosz belügyminiszternek a főnöksége alatt találta magát Az a típusú „mlntaárja" volt Hornig, akinek Göring és Alfred Rosenberg álmodta: 183 centiméter magas, atlétatormetd. szőke és kékszemű. Egy este. 1934. június 22-én a Tannhäuser előadása után betért egy kávéházba, ahol történetesen Edmund Heines SA Obergruppenführer szórakozott az udvarával. Odaküldle a fivérét Mornlghoz, és fölajánlotta, szegődjön el hozzá szárnysegédnek. A fiatal tiszt azt válaszolta: „Adja át a tiszteletemet a bátyjának, de nem tartok Igényt olyan előléptetésre, amelyet nem a felemnek köszönhetek, csak a külsőmnek, egyébként ellenlétben áll a meggyőződésemmel.” Az első fekete pont ekkor került a káderlap.lára. A második hamarosan követte. Rendőriskolára küldték, ahol a parancsnok ugyancsak fölfigyelt „mlntnárja” megjelenésére, és barátságosan közölte vele: „Ilyen férfiúi tulajdonságokat vélek könnyelmű és átmeneti örömökre pazarolni.” Jelentkezzen a Lebensüorn-akciörn. ahol luxusotthonokban meseszép Gretchenek várnak n válogatott németekre, kitenyészteni a faj mintapéldányait. Hornig közölte, hogy mélyen katolikus meggyőződésű, ez ellentétes vallásos elveivel, és ha majd utódokat akar nemzeni, arra a családja lesz a környezet, semmi kedve, sem hajlama a „mén” szerepkört betölteni. Habozás nélkül a frontra küldték. Az alhadnagy arra tanította beosztottjait, hogy a polgári lakosság mészárlása közönséges gyilkosság, ilyenekben részt nem vehetnek; századának minden tagja úgy vészelte át a háborút, hogy becstelen vér nem tapadt a kezéhez. 0 nehezebben úszta meg. Dreier őrnagy 1941. november elsején Bzt parancsolta neki, hogy induljon az egyik közeli erdőbe, ahol 7110 szovjet hadifoglyot kell tarkónlövésscl kivégezni. Hornig azt válaszolta. hogy ilyen utasítás csakis Himmlertől Jöhet, és Wehrmacht tiszt ennek nem engedelmeskedhet. Egyébként a telt ellentétes volna a legelemibb emberi jogokkal, a hadifoglyokról intézkedő genfi Konvencióval, és 6 mint jogász, katolikus és tiszt megtagadja az engedelmességet. Dreier dühösen csak azt sziszegte a fogai között, hogy „szőrszálhasogató jogász" és ..pipogya tiszt”, de hamarosan elkészült az SS-nek a harmincöt oldalas följelentő levél, börtönbe került. Föllebbezett. aminek a következménye Buchenwald lelt. Makacsul fogalmazta a Jogorvoslatot követelő beadványokat, de r lágerből szabadulni nem lehetett. Csak akkor lett volna erre mód, amikor az amerikaiak 1943. április 12-én megérkeztek, de ekkor a hírszerzőik raggatóra fogták; bizonyára azért utasította vissza a részvételt a szovjet foglyok kivégzésében, mert maga is „kissé átitatódott a kommunista eszmékkel”. Különben nem Izgatta volna ennyire „néhány bolsevik háláin”. Használható „fogoly tanúnak” minősítették, és még két évig hurcolták egyik táborból a másikba. Náci háborús bűnösök közé rakták, velük együtt kezelték, akik viszont „árulóként" gyötörték, sanyargatlak. Olévl fogság utón engedték szabadon, taxisofőr lelt Frankfurtban. Egy szociáldemokrata képviselő parlnmentl közbenjárására rehabilitálták, megkapta az alezredesi nvugdíiat; megszerezte a jogi diplomát is végre, hozzá a közgazdáxzit. és azóta visszavonultan él Tirolban. a messzi hegyi lakban. „Számkivetésben", mondja keserű mosollyal. Eddig Alexandre Szombati két története. Mindkettő vérbeli Hltler-sztorl a javából. „Csak” becsületes újságírói munka áll mögötte, bizonyosan valami megszállottság Is a sötét múlt föltárására, a közömbös feledés elűzésére. Nem Stern-szenzácló, mindössze mélységes emberi meggyőződés, elkötelezettségtől vezetett tolt. Föllűnésl szándéka kisebb. de a szolgálata a nagyobb. Helyére zökkenti a történelmet a mozaikok összeillesztésével. GRA TULÁL UNK SZÓMBA TI SÁNDORNA K Nem mindennapi nemzetközi elismerésben volt része kiváló brüsszeli munkatársunknak, Szombati Sándornak, abból az alkalomból, hogy a világhírű párizsi LE MONDE vasárnapi mellékletének első oldalán megjelent Klaus Hornig volt német alezredesről szóló brilliáns riportja. Szombati barátunk volt az, aki a ritka kivételt képezett német alezredes élettörténetét riportszerűen megírta a világlap május 8-i számában.Klaus Homik emberséges tevékenységének következményeképpen a nácik buchenwaldi táborába került. Az amerikai csapatok szabadították fel, ekkor azonban a Wehrmacht volt tisztjei ellen alkalmazott büntetőparagrafus következtében ismét börtönbe került, ötévi fogság után került sor rehabilitációjára, de nyugdiját csak hosszabb idő elteltével kapta vissza. Közben soffőrként kereste kenyerét Frankfurtban. A mindenből kiábrándult német tiszt most Tirolban, magányosan él. Szombati riportja nemzetközi sikert aratott. Ezen a lapon közöljük Várkonyi Tibor cikkét a Magyar Nemzet május 23-i számából. Ugyancsak magasztaló írás jelent meg Szombati Sándorról az Új Vüág június 3-i számában. A brüsszeli amerikai nagykövetség sajtóattaséja Szombatit a diplomáciai képviselet barátjának nevezi és kiemeli még 1981-ben készített interjúját Teller Edward professzorral és A verill Harrimannal. Mi büszkék vagyunk a NEWYORKI FIGYELŐ kiváló munkatársára és Szombati Sándor sikeréhez baráti szívvel fejezzük ki szerencsekivánatainkat. Illyés Gyula halálára A magyar irodalomnak súlyos vesztesége van. Nyolcvanegy éves korában egy gazdag élet ormán testi mivoltában eltávozott az a költő, akinek költészete egy volt a humánummal, aki gyűlölte az erőszakot, az emberek megkülönböztetését és minden sorával a békét és az igaz hazaszeretet szolgálta. Mint költő, s mint prózairó, tegyük hozzá, mint drámaíró is olyan műveket alkotott, amelyek nélkül szegényebb lett volna a magyar irodalom. Már életében is klasszikusnak számítolt és most, hogy befejezte életművét, anélkül, hogy számadást készítenénk róla, ez nem a mi feladatunk, meg kell állapítani, nálánál nagyobb s tisztább lelkű művelője a kortársi írásművészetnek nem volt. Versei mellett prózai írásaiból mégis hadd emeljük ki a Puszták népe, és az azt követő Ebéd a kastélyban című írásait. Színpadi művei sorában ott találjuk az Ozorai példa, a Fáklyaláng, a Dózsa, a Testvérek történelmi drámáit, valamint a mai problémákat is felölelő Dániel az övéi közt. És mindezekhez felsorakozik utolsó két színműve, a Sorsválasztók, és a Nemzeti Színházban most bemutatott Tiszták című drámája. Illyés Gyula életműve az egész magyar népé és amikor mi tiszteletadásként bűcsúzunk tőle, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy 1975-ben interjút adott «z ÚJ Életnek, amelyben a fasizmusról, az antiszemitizmusról és az irodalom felelősségéről nyíltan és őszintén vallott. Ebben többek között elmondta, hogy a magyar írók közül csak kevesen szegődtek a fasizmus uszályába, a többség sohasem hódolt be a fajvédelem és a nácizmus ideológiájának. De ugyanakkor hozzátette; „Nem vagyok megelégedve a2zal, amit a magyar szellemi élet és elsősorban a magyar irodalom ezen a téren tett. Sokkal többet keltéit volna csinálnia, sokkfii bátrabban kellett volna a fogalmakat tisztázni... Én a század egyik legnagyobb szégyenének látom, hogy a közösségek türelmetlensege egymás iránt elképzelhetetlenméretekben elfajult. Hogy ez a múltban hová vezetett, arra a legszomorúbb példa a náci koncentrációs táborok voltak Csak néhány sort idéztünk Ilylyés Gyula 1975-ös vallomásából és ennek folytatása volt a Pécsett, majd a Budapesti Madách Színházin bemutatott Sorsválasztók című színműve. Ebben a darab egyik főhőse a színész többek között így fakadt ki: „Nem lopom ki magam most már ép eszemmel a megbélyegzettek seregéből Nem maradok Herodes táborában... Ide rám is a páriák kasztfelét, a sárga csillagot, ha utólag is..,” És, hogy nem csak 1975 óta állt ki kz antiszemitizmus, a fajgyűlölet ellen, hadd idézzük a halott Költő emlékére tiszteletadásul az 1944-ben írott két versét; Szégyen-bélyeg Meg vagyok én la jelölve. A bélyeg, amit viseltek U melleteken, ahányszor látom, fórra foltot éget a homlokomra: az éniszégyenem! Mindenkié, csak épp nem a tiétek t Az a rongy (vagy ax a kitünteti*) lekerül egy-kettőre a ruháról. Tudom, helyén zeb fog maradni, és caak akkor fáj majd ■ mélyéig kitárult De lesz gyógyulás éz lesz pihenés. Melyik Indult Fehérváron vad. szaharal nap alatt begördül egy tehervoeat. D61 belőle baljós csönd, amíg 411. „Zsidók!” suttogja egy vlgyori száj. sípjel. S már Inául ts a* a vonat. Vary a mienk megy? S én vágyni; a rab? Szivem megdermedt. Az a perc Kemény f<%gal sorsotokat döfte belém A Költő halálára hadd tegyük a sírra koszorú helyett, ezeket« sorokat. Zsadányi Oszkár (ÚJ ÉLET, BUDAPEST) Lapunkban szívesen adnák ta» fyet közérdekű vagy érdekes ifofc- Mk. Nem közölt Jkézíratokat MMP tpMünk vissza. •NMM99INNH99MHMMW T tMAGYAR NEMZET, BUDAPEST) Várhony! Tibor
