Newyorki Figyelő, 1982 (7. évfolyam, 1-14. szám)
1982-06-08 / 6. szám
1982 június 8. NEWYORKI FIGYELŐ 3 A világ magyar zsidóságának elek Amire büszkék vagyunk Új ÉLET A Goldmark-kórus FELHÍVÁS a magyar-zsidó katasztrófa túlélőihez THE POLITICS OF GENOCIDE - THE HOLOCAUST IN HUNGARY című művem rövidített 6s korszerűsített, új kiadása angol, héber, magyar, román ás más nyelveken is előkészületben van. A korábbi hiányok lehető kiküszöbölése érdekében ismételten felhívással fordulok a magyar-zsidó katasztrófa túlélőihez annak érdekében, hogy a gettók, koncentrációs és bevagonirozási központok, deportáló táborok számszerű adatait, az alábbi pontoknak megfelelően közölni szíveskedjenek. Az egyes, említett központokkal kapcsolatban igyekeztem megállapítani: 1. a gettó székhelyét, 2. a bevágónírozás helyét, 3. a Zsidó Tanács tagjait, 4. a német és magyar tiszteket, akik a koncentrációs e(járés lebonyolításával voltak megbízva és értékek után kutattak, 5. a zsidók számát a gettóban, különbséget téve a helyi zsidók és a szomszédos községekből beszállított zsidók száma között, 6. azon községeket ahonnan a zsidókat az egyes koncentrációs táborokba szállították, 7. a deportálás! «állítmányok időpontját, 8. egyéb tárgyi adatokat. \ Az alant felsorolt helységekre nézve, amelyek gettókul, koncentrációs és bevagonírozási központokul szolgáltak, nincs elegendő adatom. A fenthivatkozott adatok nem, vagy csak felületesen szerepelnek a Yizkor-könyvekben és más forrásokban. Hálás lennék olyan tárgyú adatokért, amelyek ezen 24 helységre vonatkoznak. A közléseket vagy a NEWYORKI FIGYELŐ címére vagy hozzám (Randolph L. Braham. Room 1450, Graduate Center, City University of New York, 33 West 42 Street, New York, N.Y. 10036) kérem eljuttatni, amiért ezúton fejezem ki köszönetemet. A íentemlftett 24 helység a következő: Balassagyarmat 2. Bárdfalva 3. Békéscsaba 4. Beregszác 5. Du na szórd a hely 6. Érsekújvár 7. Győr 8. Hatvan 9. Huszt 10. Iza-járás 11. Kecskemét 12. Komárom 13. Láva 14. Mátészalka 15. Nagykanizsa 16. Nagyszőllős 17. Paks 18. Salgótarján 19. Sárvár 20. Sopron 21. Szeklence 22. Szolnok 23. Técső 24. Zalaegerszeg GR0SZBERG JENŐ rí ,,Siru lá»ém — Énekeljetek az Örökkévalónak .. .1” , <96. Zsolt.) 1969. november. Egy szombat délelőtt nagy tömeg gyülekezik a Hegedűs Gyula utcai templomban. Az előre meghirdetett program, istentisztelet utáni különleges Kiddusról ad hírt, amelynek keretében a hívek szeretettel köszöntik ár. Heuoschofsky Imre főrabbit, abból az alkalomból, hogy tíz eve áll a körzet élen. Az elhangzott üdvözlöbeszédek után előáll a műsorközlő és a következőket mondja: „Tisztelettel és szeretettet köszöntőm, az itt álló énekkar nevében a kedves jelenlevőket. Az együttes lelkes dalosokból, rabbiké pzősökböl, kántorképzösökbul és zstdógimnazistákbót áll. Egyelőre, csak erre az alkalomra fogtunk össze Adám Emil tanár ár vezetésével, hogy néhány szereiig korusszámmal köszöntsük mi is Heuoschofsky fotisztelendö urat, akinek további sok évig tartó jó munkát és nagyon jó egészséget kívánunk!’'. Igen, ez volt az első szereplés. Talán húszán énekelhettek azon az „alakuló" fellépésen, ma kétszerese a létszám. Tizenhárom éve gyönyörködhetünk e lelkes kórus előadásaiban — nemcsak mi, magyar zsidók . ,. De erről később ... 13 év bizony nagx idő egy ember életében. A kórus akkori lelkes kamaszai, akik még kissé mutáló hangjukkal, valami új kezdeményezés körvonalait sejttették — ma már komoly családapák. AZ akkori csitri gimnazista lányok ma megfontolt, tiszteletre méltó, komoly asszonyok. S aki alapította, tanította es sikerre vezette az együttest: Adám Emil karnagy, ö Debrecent vallja szőkébb hazájának. A helyi zsidó gimnázium egykori tanára, zeneszerző és kórusszervező a megszámlálhatatlan mennyiségű koncert közül — amelyekben külföldiek is vannak — a debrecenieket tartja a legjobbaknak ... Csodálatra méltó lokálpatriotizmussal mesél a bécsi, deutschkreutzi vendégszereplésekről: „igen, igen, sikerünk volt... de sehol olyan siker, hangulat, mint Debrecenben ...” Talán, mint az első szerelem, olyan jelentőségű számára az első vendégszereplés, amelyre dr. Kulcsár Imre, a cívisváros hitközsége akkori elnökének meghívására utaztak. * Hétfő esténként a Bérkocsis utca és környékének járókelői fejüket forgatva keresik a forrást, amelyből kórushangok szállnak az öreg józsefvárosi házak falai között. A Habbiképző előadótermében próba van. Minden hétfő este t> órakor itt ad találkozót egymásnak nyugdíjas és ánolónö, rabbi és mérnök, raktárvezető és varrónő, tanítónő és étteremvezető, operaházi tag és kibernetikus. Ezek az emberek valamitől, vagy valakiktől elveszik ezt a két órát, ameddig a próba tart. Gyakran beszélünk az utóbbi időben arról, hogy munka után sokan rohannak a „második műszakba" fusizni, maszekolni — röviden „mellékesre” szert tenni. Ök éneklésre szánják ezt az időt — amatőrök. Amatőrök, ami az anyagiakat illeti, de profik a művészetben. Az Országos Rabbikipzö Intézethez tartoznak, mint bázisszervhez. A próbák általában két részből állnak; a már betanult számok felfrissítése és új számok betanulása. Az új számokat korepei itorok közvetítik a szólamok részére. Sulzer, Lewandovsky, Dunajevszkij kottái járnak kézről kézre, a folklór zene mellett. De ugyanolyan otthonosak a chászid és a zömirauszok melódiáiban, mint a liturgiái számokban. „Örökzöld” számaik egyike (attól lett „örökzöld”, hogy közkívánatra szinte minden előadásukban szerepel) a Hámávdil, amely négy részből tevődik össze; Szombat-búcsúztató, Aszszonyok imája, a Sábesz és a köznap összehasonlítása, és a Chászidok mulatozása. Adám Emil karnagy ritkán elégedett. Valamelyik szólam túl erős, a másikat nem hallani, stb. Figyelme mindenre kiterjed. A zenei összhangzat mellett még arra is ügyel, hqgy a kórus tagjai a vidám számoknál mosolyogva énekeljenek. Aki figyelte őt már munka közben, az egy szuggesztiv, minden idegszálával a sikerre koncentráló embert láthatott. Ez eddig rendben is volna, könyveljük el, hogy ő a munkájá, nak megszállottja ... De hát a többiek? Van, akit a taps, a siker élménye tart itt, vannak akik érjük; küldetést teljesítenek ajsidó. zenei anyanyelv fejlesztésében V vannak, akik osztoznak a karnagy véleményében: „Nagy élmény volt, amikor egy úgynevezett szórványban szerepeltünk, ahol többen voltunk, mint a hallgatóság. Koncert után odajöttek az emberek, s egy-egy dallamot visszaidézve azt mondták; ezt otthon a szüleimnél még együtt énekeltük .... ezt még apámtól hallottam ... Igen! A próbák idegőrlő ismétlései, az ötször, tízszer gyakorolt összhangzat valahol gyümölcsözik. Hogy hol és mikor? Erről szól a következő fejezet. * A teljesség igénye nélkül: Debrecen, Szeged, Pécs, Szolnok, Budapest, Kiskunhalas, Miskolc, Tác, Keszthely, Kaposvár, Nyíregyháza, Győr. Városok és helységek, ahol többször felléptek már. Templomok és kultúrtermek zsúfolt nézőterei sikerről tanúskodnak. Istentiszteleteken, esküvőkön, rabbiavatásokon emelik a szertartás fényét, áhítatot ébresztenek. S ahová nem juthatnak el személyesen, ott is ismerik Őket... 1977. Jelentős állomás a kórus életében. A Hungaroton meglévő igényeket elégít ki, amikor piacra dobja a Goldmark-kórus nagylemezét. A magyar zenei sajtó méltatja és dicséri a — maga nemében — páratlan vállalkozást. Már a lemezborító sem akármilyen „védőpapír”. A szombati cs nagyünnepi héber dallamokhoz dr. Scheiber Sándor írt négynyelvű kísérőszöveget. A tasakon a Magyar Tudományos Akadémia Kaufmann-gyűjteményének illusztrált kódexlapja látható. Az azóta eltelt öt esztendőben a lemez elmaradhatatlan tartozéka protokoll-listánknak. Vendég érkezik külföldről? Kap egy lemezt is. Mi utazunk külföldre? A vendéglátó kap egy lemezt. Fogadásokon, díszvacsorákon, valakinek a hóna alatt mindig ott látható ez a lemez, amely járja a világot, s mindenütt örömet szerez vagy könnyeket fakaszt, ahol zsidók élnek ... A tekintélyes svájci zsidó újság az ,,Israelitisches Wochenblatt” néhány évvel ezelőtt Raus Hásónóra előfizetőinek ezzel a lemezzel kedveskedett. 1979. A bécsi zsidóság lapja a „Die Gemeinde” májusi száma ünnepi estre invitál-. A meghívón Kovács Sándor főkántor és Adám Emil karnagy képe látható. A 60—300 schillinges jegyek az utolsó darabig elkelnek, így biztos a telt ház, az elegáns és híres bécsi Hofburgban. A kora nyári hőség 600 vendéget „kínoz” a teremben, de amikor felhangzanak az első számok, megszűnik a külvilág, nincs kánikula, csak csodálkozás és elragadtatás. Idézzünk egy mondatot a bécsi lap következő számából: „a budapesti Rabbiszeminárium 31 tagú Goldmark-kórusa Adám Emil tanár zseniális vezetésével gazdag választékot nyújtott templomi énekekből, jiddis és héber dalokból. Tökéletes stílus, érdekes, eredeti harmónia, elsőrendű szólista produkciók ...” Groszberg Jenő, a Magyar Izraeliták Ortodox Rabbitanácsának tagja, a budapesti Akácfa utcai templom rabbija, 88 éves korában, Budapesten elhúnyt. Eltávozása megrendítette az egyetemes magyar zsidóságot. A jelenkori magyarországi ortodoxia kiemelkedő egyénisége szállt vele sírba. Édesapja alapította az ortodoxia egyetlen sajtóorgánumát, az Allgemeine Jü . A sikeres hangversenynek hír* ment. A varsói Folksz-Sztyme. tői, az izraeli Új. Keleten át, aa NSZK-bell Allgemeine Zeitung-ig számos zsidó újság beszámól a kórus útjáról. 1980-ban, Goldmark Károly születésének 150. évfordulóján országszerte megemlékeznek a nagy zsidó zeneszerzőről es hangversenyeket rendeznek- A nevét viselő kórus seregnyi meghívást kap, melyek közül kiemelkedik a keszthelyi és az ausztriai deutschkreutzi vendégszereplés. Csak a hely szab np£4rt az -egyes állomások, fellépés—.t méltatásának. Hiszen nem szóltunk még az ismeretterjesztés nemes munkájáról, amelyet a kórus ellát (Egyetemi Színpad, Történeti Múzeum zenei sorozatai stb.), valamint a budapesti körzetekben való fellépésekről és a világ különböző részeiből érkező küldöttségek előtt adott hangversenyekről. dische Zeitung-ot, majd 1925-ben a magyar nyelvű Zsidó Újságot. A Megboldogult hosszú éveken át tanította gyülekezetében a zsidó vallási élet törvényeit és a mai nemzedékben az ősi pozsonyi szellemet, a nagy Chaszam Szófér irányvonalát képviselte. Fájó «ívvel, kegyelettel őrizzük meg nemes emlékét. BNflMt* » NEWYORKI FIGYELŐRE. Efy évi dómeté* $70 diját Q csekkben mellékelem O káréin számlálni Sár................................................* Mi a sikerük titka? Vegyük.' sorjába. Kétségtelen tény, hogy mi, zsidó emberek — akik hallgatóságuk jelentős részét tesszük ki — szívesen hallgatjuk azokat a melódiákat, amelyek gyermekkorunkat idézik, szüléinkre emlékeztetnek. Ezen túl az előadás művészi színvonala, „minősége” az, ami gyönyörködtet. Ezek az okok már egymagukban is elegendőek lennének a sikerhez. Ehhez azonban számítsuk hozzá korunk 'me|határozó divatáramlatát: a nosztalgiát. És még valamit: az ember szeret boldog embereket látni maga körül. A hallgatóság — a koncert ideje alatt — kétségtelenül boldog. És az énekkar tagjai? ök önszántukból, anyagi ellenszolgáltatás nélkül énekelnek, az pedig köztudott, a boldogtalan ember nem énekel... Kardos Péter
