Newyorki Figyelő, 1982 (7. évfolyam, 1-14. szám)

1982-04-30 / 5. szám

1982 április 30. NEWYORKI FIGYELŐ 11 KAHAN KALMAN MADAME BUFFALO ÉS LEÁNYAINAK KÉNYES MESTERSÉGE TARKA SZÍNFOLTOK KORAI ÚJSÁGÍRÓI EMLÉKEIMBŐL V. Persze akadtak ritka kivételek is, de semmiesetre séma hiúság vásárának túlkap­­zsi kufárjai között. Az emberi becsvágy határtalan: nem hajlandó korlátokat elis­merni. Narcissus mitológiai alakjához ha­sonlóan saját képmásába szerelmes Más csoportba tartoznak a barátság nevében való elhallgatást követelők. A harmincas évek folyamán, de már jóval korábban is Máramarosszigeten újfaj­ta „arisztokrácia" uralkodott a gazdasági és társadalmi színtéren. Trianon következ­tében kialakult utódállamok, az agrár jel­legű Románia és a fejlettebb iparú Cseh­szlovákia között határrá vált Tiszán át óri­ási arányokat öltött az árúcsempészés. Az ezen megtollasodottak, bár kitííiő szak­értelemmel kenték az államgépezet kere­keit — balesetek is történtek velük, főként a „csikóbőrösök«*' frontján. A csikók le­­mésárlását a törvény drákói szigorral igye­kezett megakadályozni, éppen ezért a csi­kóbőrök kidolgozása, értékesítése minden kockázatot megért: kitűnően jövedelmezett Ám a konkurrencia, az irigyek sa törvény „önzetlen^ védelmezőinek hada sem ma­radt tétlen: napirenden voltak a nyílt vagy bizalmas besúgások. A már jól megalapo­zottak megengedhették maguknak a jelen­tősebb anyagi befektetéssel s kevesebb ve­széllyel járó módszereket, hatósági közegek által adott előprognozisokat, tökéleteseb­ben álcázott s távolabbi rendeltetési he­lyekre címzett sállítmányokat és sok más egyebet. A NAGY HALAK ÁTRÁGJÁK A TÖRVÉNY HÁLÓJÁT A régi igazság beigazolódott: a tör­vény olyan háló, amely elfogja a kisebb ha­lakat, de a nagyok átrágják. A kisebb, sőt a „közepes" halak sem voltak képesek a há­lót átrágni. A lebukottak, ha nyomozási stádiumban nem sikerült elfojtani az ügyet, - bíróság elé kerültek. Igaz, itt sem volt még teljesen re­ménytelen a helyzet, bár a „Fiat justicia, pereat mundus!" szellemében működő dr. Chindris Ilié, az ecetreklámnak is beillő megjelenésű főügyészről a korrekt szigorú­ság szobrát lehetett volna megmintázni. Vi­szont a nyugdíj-korhatárhoz közeledő, gyakran gyengélkedett helyettesével, aki a román ó-királyságból származó, dáridózó hajlamú volt, — már inkább lehetett beszél­ni. Még inkább a hasonszőrű bírósági ta­nácselnökkel, aki pár év alatt megúnta első zsidó feleségét s felváltotta a középiskola utolsó osztályát még be sem fejezett, másik hitsorsos szépséggel. A törvényszék kúriai bírói rangban levő elnöke szintén „értel­­meső, de elég nagy igényű, helyi tekintély, a hivatalnoki kar szintén „a piacból élt*, tehát kevés reménytelen helyzet maradt, kivéve, ha egészen felülről nem avatkoztak be az ügybe. A közvélemény azonban nem állt a nincstelenség tengere közepette, fő­leg asszonyaik révén jólétükkel hivalkodó új gazdagok oldalán. Mert szülővárosom azzai is sajátságos szigetet képezett, hogy a túlnyomó többség — nemzetiségre, hitre való különbség nél­kül - szinte elképzelhetetlen nyomorban élt. Párszáz család: a csempész-maffia tiszt­jei és közkatonái, a lepénzelt közhivatalno­kok jól éltek, szórták a pénzt s lefitymálták a „snorrerokat." Jóformán mindenki mindent tudott. A szakszervezetek, a dolgozók, az átlag új­ságolvasók nemcsak a társadalmi élet meg­nyilvánulásaira, jótékonykodók dicséretére és hasonló érdekességekre, még csak nem is a kormány vagy a helyi hatóságok szidását voltak kíváncsiak.A tényleges eseményeket, a rendőrség híreit, a törvényszéki tárgyalá­sokat s a csempészfront szenzációit kíván­ták olvasni. Egyszóval: a helyi napilap szerkesztő­je nem volt irigylésreméltó helyzetben. A sajtó éltető eleme — a szocializmus minden problémát megoldó demokratikus országa­in kívül — a szenzáció, az, ami nem sablon. Ha pedig a szerkesztő maga pecsenyéjét is akarta volna megsütni a csempészet tűzén, — a mindig lesben álló, százfejű hydra rög­vest felfalta volna... BÁNYÁSZ TIBOR szűcs Divatos szőrmebunddk, jacketek méret után és raktáron Átszabások, alakítások, gondosan kezelt szőrme megóvás, tisztítás. SZAKSZERŰ KISZOLGÁLÁS SZOLID ÁRAK 345 Seventh Ave. 6. emelet (29- 30 utcák között) TELEFON: (2T2) 564-0H36 Régi emlékeim mélyéről felszínre ke­rült, jellemző történet fényt vet a helyzet­re: Szigetnek nem volt állandó színháza. A szatmári együttes minden július és au­gusztus hónap folyamán, a varos nagy szü­löttjére, Prielle Cornelia színművésznőre emlékeztető, patinás múltú nyári színházá­ban vendégszerepeit. Előadás után a főbb színészek, élén a primadonnával, a főtéri Villand-kerthelyiségben vacsoráztak. Tisz­telők, hódolók, más szóval: palik mindig akadtak. Gyakran jelen volt Mesesian Tra­­ian, a valahonnan Erdélyből odahelyezett rendőrfőnök is, akinek a primadonnára fájt a foga. Imponálni akart neki. Lulu viszont felejthetetlen, mártirsorsú dr. Klein-Kelen György, ifjú ügyvéd és rendkívül szellemes, kiváló tollú kaptudósító — valóságos Lata­­bár Kálmán - barátnője volt. Ritkán hiányoztam a társaságból. Egy alkalommal valaki ártatlanul felhívta a „művészbarát" rendőrfőnök figyelmét a helyi napilap egyik cikkére. Véleményét kérte. .- Én nem szoktam olvasni Kálmán lapját, — gallopirozta el a választ a félszemű rendőrfőnök, abban a reményben, hogy Lulu előtt ez emelni fogja a tekintélyét. Nem maradtam adósa.- Vájjon elolvasná-e, ha a Rövid, de velős- rovatban az jelennék meg, hogy a szigeti rendőrség eddig egyetlen szűz fiúja Mesesian Traian rendőrfőnök volt. Az utóbbi időben több ízben volt látható Ma­dame Buffalo társaságában... Kínos pillanatok következtek a rák­vörössé vált rendőrfőnök számára, aztán kivágta magát: — Tudjátok, miért nem olvasom? A feleségem minden este felolvassa nekem az ágyban! — Valamennyien kacagtunk. Az inci­densnek nem volt észlelhető következmé­nye, megmaradt közöttünk a szívélyes kap­csolat. Némi magyarázattal kell azonban szolgálnom a fentiekre: „Madame Buffalo" polgári neve D. Mariska volt. Talán terjedelmes megjelené­se emlékeztetett a bivalyra. Ő volt a csem­pészügyek elsimításának fő közvetítője. Hasonló esetekben persze a rendőrség egyik osztályfőnöke vagy helyettese volt az ille­tékes, akinek nyilván másokkal kellett osz­toznia. A rendőHőnök maga megveszteget­­hetetlenként volt ismeretes. Éppen ezért tűnt fel újabban a Mariskával történt szá­mos találkozása. A KISVÁROSI HfRTÖZSDÉK SAJÁTOSSÁGAI Általában az előzetes megállapodások esetleg a „honoráriumok" átadása a város egyik nevezetes helyén, a Sajovits-büffében zajlottak le. Akatolikus templommal szem­ben levő főtéri sarokházban működött. Dé­li órákban a közeli prefektura (megyehiva­tal), városháza, rendőrség főemberei, a kor­mánypárt és az ellenzék fő korifeusai itt ta­lálkoztak egy kis étvágygerjesztőre s né­hány pohár „tuica"-ra. Mariskát talán ro­koni kapcsolatok is fűzték a tulajdonoshoz. A déli órákban mindig befutott, - olykor magáéhoz hasonló formájú, kellemes arcú, két felnőtt leánya, - segédei - társaságá­ban. A rendőrség főemberei sem hiányoz­tak. Madame Buffalo egy pillantással meg­érttette magát a keresett személlyel — a to­vábbiakat illetően. Gyakran tanyáztam én is a falatozó­ban, a politikai élet pikantériáit ott szed­tem fel. Az interjúk is ott születtek meg. A délutáni órákban a híres Stein-cukrász­­dában tanyáztam. Itt a zsidó közélet szá­mos tényezőjével, főleg a fiatalabbakkal találkoztam. Este a cukrászda belső helyi­ségeiben működő, ún. Újságíró Klubban, vagy a közeli Korona-kávéházban megsze­reztem, megírtam a másnapi lapszám anya­gának jórészét, amelyet még az éjjel folya­mán eljuttattam a nyomdába: legyen reggel a nyomdászoknak szednivalójuk, amíg a frissebb, délelőtti hírekkel befutok. KÉT SZÉK KÖZÖTT - A HARMADIK ... Ha elgondolom, hogy például a The Miami Herald Herald című floridai napi­lapnak mintegy 450 tagú szerkesztőségi gárdája van, - bizony, nem lebecsülendő teljesítményt képezett akármilyen szerény lapot mindennap egyedül összeállítani s e­­mellett még nagyobb lapokat is rendszere­sen tudósítani. Nem is beszélve arról, hogy a lapszerkesztés terén mindig a szeles olda­lon találtam magam, a meglehetősen kiéle­zett román-magyar viszályban. Szerencsére, pozitív zsidó körökben otthon éreztem ma­gam. Magyar nyelvű lapot szerkesztettem. A fajmagyarok is olvasóink közé tartoztak, de a Magyar Párt korifeusai inkább román­nak tekintettek. Nem csoda: nem magyar kiejtéssel beszéltem románul s a román saj­tóval, közéleti személyiségekkel jó kapcso­lataim voltak. Nem a Kis Pipa törzsvendégei közé tartoztam s nem is sváb tónusban használtam a magyar szót. A románok vi­szont gyakran vetették szememre, hogy zsidó lévén, Romániában magyar lapot szerkesztek. Még az elején történt, hogy egy ízben, vidéken. Lord Rothermere s a magyar revizionizmus ügynökeként le akart tartóztatni a magyarul egy szót sem értett csendőrőrs parancsnoka. Erre s amivel előző közleményemben adós maradtam, -a következő számban szeretnék visszatérni. MAGYAR FOGORVOSOK QUEENSBEN DR T. FARKAS általános szájsebész DR A B. FARKAS cosmetic dentistry újabb irodájukat nyitották meg 98-76 Queens BIvd. N.Y. 11374 Tel: (212) 897-3400 BY APPOINTMENT ÖNIMÁDÓK - A MITOLÓGIAI NARCISSUS HASONMÁSAI Fél évszázadnál hosszabb személyes tapasztalat igazolja: a magamfajta vidéki lapszerkesztőnek, m i nd e n e s hírlapíró­nak nem-igen lehettekő sz inte barátai. A „sajtóval érdemes jóban lennr" elv sugal­mazta az érdekeltek közeledését, barátsági megiylatkozásait, olykor bosszantó tola­kodását — politikai, általában közéleti, üz­leti s egyéb, egyéni vagy család i célokat kö­vetve. A már nyeregben ülők, az uborkafára felkapaszkodottak igényei néha már a chutzpa határait súrolták. Akik még nem értek fel az uborkafa tetejére, udvariasab­baknak, mérsékeltebbeknek bizonyultak. Hízelegve igyekezteték érleltetni cimborá­­lásuk gyümölcsét.

Next

/
Thumbnails
Contents